Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-03-01 / 10. szám

/ “AZ EMBER” JUBILEUMI ÜNNEPSÉGE ÉS BÁLJA Március 29-én, szombaton este ünnepli “Az Ember” szerkesztősége és olvasótábo­rt "fágedszázados amerikai működésűnk é v fordulóját. Huszonöt esztendő óta viv­­j”k Amerika áldott szabad földjén hajráinkat azokért az eszmékért és ideálokért, amelyekben rendületlenül hi­szünk és ezalatt az idő alatt nagy baráti és ellenséges tá­bort sikerült szereznünk. Mi barátainkkal és ellensége­inkkel egyaránt meg vagyunk elégedve és egyetlen ígéret, amit tehetünk az, hogy ezen az egyenes utón haladunk tovább megingathatatlanul és abban a hitben, hogy ba­rátaink és ellenségeink né­pes tábora növekedni fog az elkövetkező időkben. Március 29-én a Roosevelt Hotelben találkoznak “Az Ember” kipróbált hűséges barátai ,hogy jubileumi bál és magas színvonala művé­szi műsor keretében velünk együtt megünnepeljék ezt a számunkra valóban jelentős évfordulót. Szeretettel kér­jük barátainkat, hogy már­cius 29-én, este 9 órakor jöj­jenek el a Roosevelt Hotel­be, amelynek “Hendrik Hud­son” - termében méltó művé­szi műsor és hangulatos bál keretében szoríthatják meg egymás kezét. PETERDI GÁBOR KIÁLLÍTÁSA Február 25-én, a Grace Borgenicht Gallery-ben, 65 I'.á.sI 57 Streelen nyílt meg Peterdi Gábor Amerikában, második hazájában is nagy­ra értékelt rendkívül tehet­séges magyar festőművész legújabb kiállítása. A tárlat csak március 15-ig marad nyitva, kár, hogy mindössze húsz napig. És kár, hogy az egész gyűjteményt nem he­lyezik el a maga teljességé­ben valamelyik múzeumban. Ahol Peterdi Gábor szüle­tett, múzsák állták körül a bölcsőjét, hisz szülői a nagy­szerű forradalmi költőpár: Várnai Zseni és Peterdi An­dor, s az ő költészetük, az ő érzéseik és gondolataik foly­tatódnak a Peterdi Gábor fest észetében. Forradalmi újszerűségükben a Peterdi Gábor rézmetszetei és viz­­festményei, még azok lelké­ben is rezonálnak, akik, mint a régi világból való maradi­ak megrökönyödve és érthe­tetlenül bámészkodnak el a futurizmus tobzódásain. A katalógusa előszavában a művész közli velünk, hogy a most bemutatott rézmet­szetei egy kört alkotnak, két csoportban: “Harc a fenn­maradásért” az egyik cso­port címe, a másiké pedig: “Az Élet diadala.” Megmond­ja, hogy rajzaiban korunk tragikus és felesleges pusz­tító rohanásokat teli atmosz­féráját akarja érzékeltetni s egvben a szent hitét az Élet­ben, a természet ujitó erejé­ben. Igen, a hitét, amely nél­kül már most meg kellene semmisülnünk: a hitet, hogy a pusztuláson, a romokon és napjaink szörnyű káoszán az Élet diadalmaskodni fog. Nem győzzük hangoztatni, hogv mindenki nézze meg Peterdi Gábor legújabb ki­állítását. Érdemes. GÖNDÖR FERENC POLITIKAI HETILAPJA Reentered as second matter Aug. 4, 1942, at the post office at New York, N. Y„ under the Act of March, 1879 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 320 East 79ST., NEW YORK, 21, N. Y. Phone: Butterfield 8-6168 ‘ VOL. XXVII—No. 10 NEW YORK, N. Y„ MARCH 1, 1952 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT Úszás ár ellen — elmerülésig Irta: DR. SULYOK DEZSŐ Magyarország népét 1919 augusztusában leginkább a be­teghez tudnám hasonlítani, akinek testrészeit csak imént amputálták és még a sebláz legforróbb napjai alatt súlyos tifuszt is kapott ráadásul. Az első világháborút lezáró fegy­verszüneti szerződés igazságtalan területi rendelkezései levág­ták szinmagyar országrészeit is és megcsonkitottsága első hónapjaiban szakadt reá Kun Béla diktatúrája, mely az er­kölcsi és politikai sülyedés eddig nem tapasztalt mértékét, magát az Infernót tárta fel a lázban égő, megrendült nép szeme előtt. És mégis,, abban a rövid pillanatban, amikor at nép ösz­töne kifejezésre juthatott, ingadozás nélkül talált rá az útra, amelyen el kellett indulnia. Peidl Gyula és Peyer Károly de­mokratikus összetételű kormánya volt ez az ut, amely kor­mány közvetlenül Kun Béla rémuralmának összeomlása után vette át a hatalomnak nevezett gyötrelmet. Ez a Peidl-Peyer kormány a magyar nép politikai érettségének terméke volt, mely megint csak arra hivatott, hogy emelje népünk nemzet­közi hitelét. Természetes, hogy eredeti formájában nem lett volna tartható, de nem is erre alakult. Ellenben a benne in­­karnált elvi megoldás alapján kialakulhatott volna egy ma­gyar “way of life,” melyen az első világháború katasztrófája után el lehetett volna indulni. Nem ez történt. Friedrich István, aki az előző őszön lát­szólag még egy demokratikus megoldás mellett ‘tü,- tetett u Lánchidnál, most puccsot hajtott végre és átvette a hatalmat Peidl-ék kezéből. A Dunántúlra pedig ugyanakkor átjöttek az úgynevezett fővezérség szegedi különítményei és a néhány napos demokrácia holtteste felett mindjárt az első órákban Friedrich és Horthy között megindult a harc. Többé már nem annak eldöntéséért, hogy Magyarország legyen-e vagy se, ha­nem csak tisztán annak tisztázása végett, hogy katonai uralom alá kerüljön-e vagy egy álkeresztény, fajvédő, pre-fasiszta uralom alá. Horthy maradt felül és katonai klikkje. Friedrich maga is a vádlottak padjára jutott a Tisza-gyilkosságban való állí­tólagos részvétele miatt. Nem Ítélték ugyan el, sőt á politikai életbe is visszatért, de töröttszárnyu madár maradt: soha többé nem tudott repülni. Annyi ereje és ideje azonban még volt, hogy önvédelmi harca során Horthy ellenében egy titkos választói jogot létesítő rendeletet adjon ki abban bízva, hogy egy titkosan választott magyar nemzetgyűlés a katonai ura­lom ellen foglal majd állást. így született meg 1920-ban tit­kos választás utján, relative nem rossz előjellel az első magyar nemzetgyűlés. Ennek a választásnak is voltak hibái, de emiatt csak az emelhet komoly kifogást, aki elfelejti, hogy a válasz­tás előtt fél évvel még Kun Béla diktált törvényt Budapesten. Friedrich azonban most is csalódott. Az egyetemi zászló­aljak a kormányzóválasztás napján megszállták a parlamen­tet, de már előzőleg is olyan katonai terror alakult ki Magyar­­országon, mely elvette az ellenállni akarók bátorságát. így a titkos választás alapján összeült nemzetgyűlés Horthy Miklóst választotta az ország kormányzójává. Ezzel egyúttal rá is tette az amputált és súlyos betegségből lábbadozó nép sorsára a további pecsétet. Horthy uralmának inaugurálása egyet jelentett Magyar­­országon annak a hitnek az érvényesülésével, hogy kormá­nyozni a nép nevében, de a nép nélkül és a nép ellenében is lehet. Horthy Miklós 25 éve alatt belpolitikai vonatkozásban ez történt Magyarországon: úszás az ár (a nép akarata és a szabad népek politikai fejlődésének iránya) ellenében, egészen az elmerülésig; amikor nemcsak az úszó, de maga a nép is elmerült a legsötétebb szenvedések tengerében. Ortega szerint bármely politikai analízis első kérdése ez: ki uralkodik a világon? Ki uralkodott Magyarországon ez alatt a 25 év alatt? Nyilvánvalóan nem Horthy: őt képességei sem tették er­re alkalmassá. Neve csak szimbólum volt, mely alatt a hata­lom igazi birtokosai meghúzódtak. Az igazi birtokosok pedig a titkes társaságok, klikkek, katonai különítmények és a faj­védő egyesületek voltak. Bethlen István alatt az ő nagy poli­tikai tehetsége és rutinja ideiglenesen sokat elhódított ezek hatalmi birtokállományából. Sajnos nem a nép javára, hanem csak maga a szükebb környezete javára. Ezért, amikor a bethleni “konszolidáció” 10 éve 1931 julius 13-án a gazdasági csőd kirobbanása miatt összeomlott, a hatalom nem a nép kezében maradt, mert sohasem volt ott. Egyszerűen visszatért a klikkek fezébe és Károlyi Gyula egyéves színtelen kormány­zása után Gömbös Gyula kormánya idején már fékezhetetle­­nül az első vonalig nyomultak fel az ellenforradalom összes népellenes vadvizei. Ezek szülték és sodorták azután magukkal egymás után Gömbös Gyula, Darányi Kálmán és Imrédy Béla kormányát. Majd ezeknek végső — de kínosan logikus és természetes — fejlődési állomásai voltak Sztójay Döme és Imrédy Béla együttes, majd Szálasi Ferenc kormányai is. Ez utóbbiak Kun Béla kommunista kormányával együtt és egy erkölcsi színvo­nalon egyben a politikai sülyedés mélypontját is jelentették Magyarországon — 1948 előtt. (Ekkor azután Rákosi a “népi demokrácia” létesítésével még mélyebbre tudott hatolni az emberi elvetemültség végtelenségébe.) Azok a klikkek és titkos vagy nem titkos társaságok, me­lyek ennek a nagyon szomorú kornak igazi urai és haszonél­vezői voltak, nagyjából a következők: wz Pcz “Etelközi Szövetség,” a hires EKSZ, amejy a legfőbb hatalom kiosztó)a és bírája is volt egyben. A “Kt Aős Keret?» Vérszövetség,” mely a középosztályból szedte titkos híveit. A “Hét Kapitányok,” melynek a következő volt századosok lettek a tagjai: Gömbös Gyula, Rátz Kálmán, Bajcsy Zsilinszky Endre, Marton Béla, Borbély-Maczky Emil, Wild József és Sefcsik György. Ezeknek és később csatlakozott barátaiknak a kezében volt a hadsereg felett a tényleges hatalom. Wild József és Bajcsy Zsilinszky Endre csakhamar kilépett közü­lök és az utóbbi üstökösi pályát futva a magyar szabadság egyik halhatatlan emlékű harcosává vált. Jutalma az akasz­tófa lett, amelyre 1944 karácsony estéjén ugyanannak a kato­nai klikknek az emberei kötötték fel, amelynek ifjúkori ös­vény-keresése -idején átmenetileg maga is tagja volt. Másik ilyen klikk volt a budapesti sváb eredetű nagypolgárság pro­minens tagjainak egy zárt köre. Ezek “a svábokból jött ma­gyarok” abból a princípiumból indultak ki, amit egyes habs­­burgista orgánumok ma is nyíltan hirdetnek: magyar nem alkalmas arra, hogy önmagát kormányozza, csak idegennek tud engedelmeskedni. Ennek vezetője Wolff Károly volt és klikkjük főként a fővárost vette birtokába. Hasonló klikk volt a “MISE” (Magyar Ifjúsági Sport Egyesület), mely többek között Darányi Kálmánt, a Lázár­fivéreket és Tasnády Nagy Andrást ültette hatalomba. Széle­sebb alapokon megszervezett fajvédő és antidemokratikus tö­mörülés volt katonák és hadviseltek számára a MOVE (Ma­gyar Országos Véderő Egyesület). Ez volt Gömbös Gyula fel­legvára. Ilyen volt végül az “Ébredő Magyarok Egyesülete,” a hirhedt Sörház-utcai merénylet-központ, melynek nevéhez az antiszemita bombamerényietek fűződnek. (Csongrád, Buda­­pest-Erzsébetváros, Dohány-utcai templom.) Több-kevesebb, csere-berével, egymás között is sokszor küzdve, ezek az alakulások tartották kezükben a hatalmat 1919 őszétől 1945 márciusáig, amikor az utolsó német katona is ki­takarodott az országból. Uralmuk eredménye végzetes iett a magyar népre. Politikai téren Horthy kormányának első dolga volt, hogy megszüntesse az 1920-ban kiadott Friedrich-féle titkos vá­lasztási rendeletet. Bethlen István octroy utján uj választási rendeletet bocsájtott ki és 1922-től kezdve megint nyiltan vá­lasztották a képviselőket Magyarországon olyan hivatali ter­ror mellett, hogy egzisztenciáját és személyes szabadságát kockáztatta az, aki az ellenzékre szavazott. Csak 1939-ben. született meg egy torz “általános és titkos” választói jog, aféle “fájóbb öröm búnál,” amely egy szövevényes ajánlási rendszer alkalmazásában találta meg a titkosság ellenszerét. Ez sohasem volt valójában titkos, még kevésbé demokratikus választási törvény. Kényszerű és szinleges megalkuvás volt a demokratikus világ felháborodásával: látszat szerint megadva !

Next

/
Oldalképek
Tartalom