Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-12-27 / 49. szám
r KARÁCSONYI mártírok (dr. D. Z.) .4: áhitatos karácsonyi hangulatban, amikor a felébredt szeretet simogató keze érintette szivünket, néma és gyászoló megilletődöttséggel kellett emlékeznünk a hősre és mártírra, I akit a földi gonoszság az égi szeretet ünnejjén hurcolt a bitó fa alá. Nyolc évvel ezelőtt, 10'j'i karácsonyán végezte ki az akkori bitorló kormány s annak törvénytelen alkalmi bírósága a Magyar Nemzeti Ellenállási Mozgalom nagyszerű vezetőjét, az ujabbkori magvar történelem legnagyobb hősét: Bajcsy-Zsilinszky Endrét. Nyolc év távlatúiból csak még élesebben s mén iránytmutatóban rajzolódik elénk Bajcsy - Zsilinszky tündöklő portréja. A hitványak, az árulók, az esküszeoők, a kótyagosak, a gyávák mélyrezuhant korszakában emelkedett fel. mint a nemzeti függetlenség és szabadság, az emberi joaok és a demokrácia rettenthetetlen bajnoka. Most látjuk igazán, az értékmérő és a történelmi ítéletet formáló évek prizmáján át, hogy miigen hatalmas saiga és jelentősége volt hősi áldozatvállalásának. A hazaárulá- és bitorló rendszer gálád becstelensége mélybcrántottn a világ előtti hírnevünket és becsületünket. Bajcsy - Zsilinszky Endre a maroknvi kis csapatával, az ellenállás hőseivel nemcsak semlegesítette ezt a pusztítást, de lehetővé tette számunkra, hogv emelt Jövel állhassunk a világ elé s elmondhassuk: csak egu kis töredék, az idegen zsoldban álló hazaárulók kártevő csoportja felelős mindenért, ami történi! A magyar név igazi képviselője nem Szálasi, nem a sopronkőhidai vérbiró és nem a Nemzeti Szövetségben lakájszerepet játszó gerinctelen politikus volt. hanem Bajcsy- Zsilinszky Endre! Mi lenne ha ma élne? Ha— miután a minden diktatúrával szembeni kemény kiállásánál a nácik után a bolsevisták fogalmaztak volna halált a fejére, de kimenekülvén— az emigrációban harsanna fel messzehangzó szava? Itt állna, itt rohamozna, itt győzedelmeskedne, kezében a szabadság és demokrácia magasrátart ott loboaó jóval, az előlopakodott, elterpeszkedett. de a neve említésétől is reszkető régi ellenség felett . . . ... .4 magyar sors zordsága úgy hozta magával, hogy egy másik mártiromság is karácsony ünnepén kezdődött: ezelőtt öt évvel, karácsony másodnapján vetette rabsáoba a bolsevista rendszer Mindszenti! Józsefet. Magyar orszáa hercegpri mását. Nincs különbség a zsarnoki rendszerek között. A zsarnokság és diktatúra — legyen a színe akár zöld. akár vörös —egyforma cinizmussal dolgozik és egyformán megtapossa a szeretet ünnepét. Gondoljunk az ö hősi áldozatvállalására1 Gondoljunk an-a, hogy a hősök és mártírok szenvedése közelebb hozza a nagy célt: a szabadulást, az éjszaka sötét rémei után a hajnal tiszta fényét, a "jobb kort, mely után buzgó imádság esedez százezrek ajakén . . .” AZLmmÍER GÖNDÖR FERENC PO ______ __________ 3 Reentered as second ma.ter Aug. 4, 1942, at the post office at New kork, N. Y„ under the Act of March, 1879 SZERKESZTŐSIG ÉS KIADÓHIVATAL: 320 Last 79ST., NEW YORK, 21, N. A. f'hone: KCuerfield 8-ölb8 * VOL. XXVII — No. 49 NEW YORK, N. Y„ DECEMBER 27, 1952 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT Zakó András, az MHBK és egyebek Irta: PETROVICS BÉLA Hetek óta fokozódó érdeklődéssel figyelem azt a harcot, amit “Az Ember ’ folytat Eckhardt Tibor es az MHBK ellen. Érdeklődésemet főleg az kötötte le igen nagy mértékben, hogy vájjon miként reagál erre az emigráns sajtó, amelynek feladata — szerény véleményem szerint — az egyszerű hírközlésen túl főleg abból állana, hogy igyekezzek lehetetlenné termi a-z ország egykori sírásóinak komprommittáló nemzetközi szereplését s igyekezzék megmutatni a külföldre menekült magyaroknak, hogy melyik az egyetlen járható ut hazafelé arra az esetre, ha szerencsétlen hazánk valamilyen formában egyszer majd felszabadul . . . Egy pillanatig sem csodálkoztam azon, hogy az emigrációs lapok hangadói unisono hördültek fel “Az Ember” ellen, hiszen senki nem adhat egyebet, csak azt, ami a lényege s a siralmasan szűk látókörű magyar jobb- és szélsőjobboldal vezetői akkor sem lennének képesek egy jottányit is változtatni begyöpösödött politikai magatartásukon,, hogyha- történetesen szász esztendőt töitenének el a nyugati demokráciák légkörében-Számukra minden, ami az elmúlt huszonöt-egynéhány esztendő alatt történt Magyarországon, bezárólag 1944-ig: helyes volt s épp azért, aki ennek a korszaknak katasztrofális hibáit és az emberi butaságból kiinduló bűneit feltárja, az hazaáruló, aki pedig leleplezi a bűnösöket, az nem lehet egyéb, mint kommunista. Nyugodtan elmennék az emigráns uszító lapok egyáltalán nem meglepő magatartása mellett, ha nem tudnám, hogy a világ négy sarkában szétszórva nemcsak lelkiismeretien álhirlapirók. munkanélkül sok pénzt remélő katasztrófa-politikusok s dunaparti keretlegények élnek, hanem vannak szép számmal olyan megtévesztett magyarok is, akik megérdemelnék, hogy a felszabadult ország szeretettel ölelje őket a keblére. Alig akad emigráns, akit ne gyötörne a honvágy, akinek nem az lenne titkos álma, hogy egyszer majd csak kitakarodnak a vörösök s , hazamegyünk. De ugyanakkor az emigrációs magyarságnak legalább 70 százaléka — annak ellenére, hogy idestova hét esztendőt töltött Nyugaton — még ma is azt hiszi, hogy a hazafelé meneteleknek ugyanazok lesznek majd a vezetői, akiknek parancsszavára annakidején elindultak a karavánok, nem a demokratikus Nyugat, hanem Hitler náci-birodalmának irányába . . . Ezek azt hiszik, hogy nyugodtan be lehet majd! sétálni az országba ugyanavval a politikai ideológiával, amelynek törvényszerű következményeként kénytelenek voltak kimenekülni. Kevesen látják, hogy ez a hazamenetel nem lesz mindenki számára kedélyes sétagaíopp. S ez az, amiért az MHBK-botrány kapcsán et kell mondani egyetmást, kizárólag azok érdekében, akik megérdemelnék, hogy egyszer hazakerüljenek. Nézzük csak, miről is van szó. Az MHBK ugyebár emigrációs katonai alakulat, amint a neve is hirdeti: a magyar harcosok bajtársi közösége. Logikusnak tűnik, hogy egy ilyen alakulat, amely magát többizben és nyomatékosan nevezte politikamentesnek, soraiba igyekszik tömöríteni mindenkit, aki a háború alatt bajtárs volt és harcolt s akinél számítani lehet arra, hogy az ország esetleg fegyverrel történő felszabadításából becsülettel ki akarja venni a maga részét. Felteszem a kérdést, már csak a dolgok tisztázása érdekében is: van-e az MHBK kötelékében egyetlen egy olyan tartalékos s egy fél darab-olyan tényleges katonatiszt, aki hazáját féltő magyar harcos és ba társ létére történetesen Hitler Adolf nemzetiszocialista hadserege ellen fogott fegyvert? Van-e a tagok között olyan legénységi állományú személy, aki magyar állampolgársága ellenére nem puskával, hanem ásóval, nem katonaruhában, hanem civil-zakóban teljesített életveszélyes katonai szolgálatot? S itt máris kibújnak az elsőszámú szögek a zsákból. Az MHBK antiszemita programmal funkcionáló antidemokratikus szervezkedés. Az, hogy antiszemita, az ugyebár olyan természetes és magától értetődő. mint a kéíszer-kettó. A tisztikar zöme Gömbös Gyula emlőin nevelkedett és már az anyatejjel szívta magába az antiszemitizmust. Legjobb barátomat 1935-ben hivták be katonai szolgálatra s zsidó szártnazása ellenére még megkapta ugyanazt a bakaruhát, amit a többi közlegény kapott, szóval papírforma szerint hivatalosan nem volt semmiféle megkülönböztetés — mégis félholtra verte egy tiszt a gyakorlótéren, mert parancsszóra fújta ő is a bakanótát a többivel, hogy: “Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája . • Mert hogy állíthatja magáról “egy ronda zsidó, hogy ö a Föméltóságos Ur legszebb katonája? ...” \ .Az MHBK vezetői nagyon jól tudják, hogy a volt tisztikart egy kis antiszemitizmusba beugratni nagyon könnyű s máris megszületik, helyesebben újjászületik az az ideológiai alap, amelynek segítségével nemcsak egy emigrációs katonai alakulatot, hanem sajnos az emigránsok nagy részét egységben lehet tartani. S ha mar megvan az antiszemita egység, akkor már gyerekjáték elhitetni minden tisztességes, demokratikus érzésű katonatisztről, politikusról vagy újságíróról, hogy zsidó, félzsidó, zsidóbérenc vagy kommunista s akadály nélkül elkezdődhet az emigrációban az az antidemokratikus szervezkedés, amely hivatva leune mindent pontosan visszafordítani oda, ahol a dolgok 1944-ben abbamaradtak . , Csak az nem lát keresztül a légvár-építkezéseken, aki a nyugati boulevardokon is hortobágyi délibábokat kerget s csak az nem veszi észré, hogy az emigrációban máris kitünően működik az ellenforradalom, aki naiv, aki engedi, hogy beugrassák vágy aki szándékosan nem akarja észrevenni. Mert vájjon mi az MHBK titkosnak vélt terve? A felszabadulás bekövetkezésének első napján jól felfegyverkezve hazamenni. Akasztgatni egy kicsit, aztán csekély változtatásokkal sürgősen visszaállítani azt a Magyarországot, amelyben Horthy kormányzósága alatt volt szerencsénk élni. Ha megnézzük az emigráció társadalmi összetételét, azonnal látható, hogy — tisztelet a nagyon kevés kivételnek — emellett az elgondolás mellett hivatalból és lelkesedéssel ott vannak az összes volt nagybirtokosok, az összes nagyiparosok, a volt jobboldali újságírók, volt állami, városi és főleg vármegyei főtisztviselök szóval ott >an mindenki, aki az ország tragédiájáért lényegében felelős s akr^a felszabadulástól nem a magyar nép jobb jövőjét, hanem leszámolást és kártérítést remél. i Az emigrációba vonult volt magyar uralkodó osztály jól tudja, hogy ha kiengedi kezéből az ugyancsak emigrációba kényszerült, könynyen félrevezethető tömegeket, nem lesz, -aki a számára adott esetben kikaparja a gesztenyét. Tehát mindent megtesz annak érdekében, hogy ezek a tömegek Nyugaton se lássanak, halljanak mást, csak azt, amit ök akarnak láttatni vagy hallatni velük. Emigráns lapjaink mindenről beszélnek, csak a Horthy-korszak katasztrófa-politikájáról nem. A haza fogalma azonos a Horthy - Magyarországgal, ahol minden idillikus, békés és szivhezszóló volt. A szép számmal működő szabadegyetemeken egyetlen egy előadás nem hangzik el arról, hogy vájjon mik is voltak a múlt hibái s ezekből » hibákból milyen konzekvenciák vonhatók le s alig akad egy olyan magyarnyelvű adóállomás, amely rendszeresen és meggyőződéssel azt sugározná az otthoniaknak: ne féljetek tőlünk, ha hazamegyünk, valódi demokráciát adunk nektek; a parasztnál hagyjuk a földet, felépítjük becsülettel a szakszervezeteket s tarsolyunkban hozzuk a tiszta válasz' tócédulákat-Akad ma ember Magyarországon, aki mindezt az MHBK-vezetökuek és jobboldali politikusoknak szájából elhinné? Kik vannak otthon? A néhányezer kommunista vezetőn kívül a földjükhöz ragaszkodó parasztok, azok a munkások, akik azt remélték, hogy a háború vége igazi demokráciát hoz a számukra is és később már nem tudtak elmenekülni s azok az intellektüelek, akik nem féltek bevárni a háború befejezését odahaza.. Feltehető, hogy ez az ország Zákó tábornoktól, Kisbarnaki Farkas Ferenctöl, Eckhadt Tibortól és a volt magyar uralkodó osztálytól ! várja a felszabadulást? Ugyebár nem. Otthon pontosan úgy tudják, mint ahogy mi tudjuk, hogy idekint néhány demokrata politikus becsületes erőfeszítése ellenére ellenforradalom van. Pontosan tudják, hogy a volt uralkodóréteg ugyanazt teszi ma, amit tett a Bethlen- Horthy-Gömbös triász annak idején. Csak a neveket kell behelyettesíteni. Odahaza mindenki tudja, hogy az MHBK-nak vagyis ennek a szabadalmazott osztályhadseregnek bevonulása csupán arra lenne jó, hogy az árnyékában visszasomfordáthasson az egész magyar uralkodóosztály s folytassa kisded játékát, ab.M abbahagyta. A Nyugatra szakadt jóindulatú magyar emigráns, aki magárahagyatottságában félelemből, tekintélytiszteletből, anyagi érdekből hitelt ad még ma is a volt vezetői szavának, nem tudhatja, hogy az otthoniak egy ilyen fordulat bekövetkezésétől legalább annyira irtóznak, mint a mai moszkovita rezsimtől. Nem tudhatja, hogy otthon a gyárakban sokszorosított példányokban hétről-hétre rendszeresen olvashatók egyes emigráns lapok, amiket a kommunista népnevelők kizárólag azért adnak a munkások kezébe, hogy abszolút reménytelenségig fajuljon a felszabadulásban bizó hangulat. . . Nem tudhatja, hogy a kommunista rezsim, rendkívül ügyes pszichológiai trükkel még ma is, — a kolhozositások ellenére, — meghagyta a kisparasztok nevén a szétosztott földeket s az állandóan működő jól irányított suttogó propaganda azzal operál, hogy “ha visszajönnek az urak, baj lesz ezekből a bejegyzésekből . . Az emigráns lapok és a volt vezetők tudatosan ferdítő, ködösítő
