Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-12-06 / 46. szám
6-ik oldal hl EMBER DECEMBER 6, 1952 NEWYORKI NOTESZ Az első hó Irta: RÉVFFY LÁSZLÓ Eheti töprengésünk: (az uj Archimedes - tételről) Minden MHBK-ba mártott test a súlyához annyit nyer, amennyi az általa kiszorított tömeggyilkos súlya?... A Nemzeti Bizottmány végrehajtóbizotsága-—mint hirül adtuk — legutóbb a bizottság kiszélesítése mellett foglalt állást. Elhatá- j rozták, hogy egy szociáldemokrata és egy konzervatív politikust hívnak meg a bizottsági tagok sorába s az utóbbi tekintetében nyomban döntést is hoztak: Kállay Miklós volt miniszterelnök meghívása mellett szavaztak, egy szavazat kivételével egyhangúlag. A szociáldemokrata tag személyéről később döntenek. A kiszélesítést heves kulisszamögötti harc előzte meg. Bizonyos jobboldali körök mindenáron Teleki Bélát, a szélsőséges elveiről ismert volt erdélyi politikust akarták beválasztani a végrehajtóbizottságba, aki az Erdéllyel kapcsolatos bécsi döntés után nem választás, de egyszerit behívás utján került be a magyar parlamentbe. Teleki, jóllehet az otthont magyar néptől semmiféle mandátummal nem rendelkezik, meglehetősen hangos szerepet visz az emigrációban és élesen szembenáll a demokratikus táborral. Kállay Miklós megválasztásával most szertefoszlottak azok a jobboldali aspirációk, amelyek Teleki személyén' keresztül határozottan jobboldali és antidemokratikus profilt akartak adni a Bizottmány központi szervének. • Kállay Miklós megválasztását a demokratikus közvélemény bizonyos fenttartással fogadja. Kétségtelen, hogy azon a lejtőn, amelyre a korábbi kormányok katasztrófa-politikája sodorta Magyarországot, Kállay tiszteletreméltó erőfeszítéseket tett a végzet elhárítására; a német hadigépezet csökkentett értékű kiszolgálása mellett a nyugati hatalmakkal titkos megállapodások kötésére törekedett és ennek a magatartásnak kézzelfogható eredményeként az angol és amerikai repülők mindaddig nem is bombázták Magyarországot, amig Kállay uralmon volt; kétségtelen az is, hogy a szállóigévé vált “hintapolitika” idején a Szövetséges Hatalmak és a nyugati közvélemény bizonyos jóindulattal figyelték Magyarország háborús szerepét s tény az is, hogy a Gestapo a náci-érdekek fokozódó szabotálása miatt Kállayt a jólismert drámai körülmények között fogságba is vetette — azonban á közvélemény nem látja tisztán Kállay viszonyát a demokratikus ideálokhoz. A volt miniszterelnök a háború óta teljes viszszavonultságban él Olaszországban és mindeddig nem nyilvánította véleményét a reakció és a demokratikus haladás kiéleződő párharcában. A demokrata közvélemény nemcsak a múlt vizsgálatán át ítéli meg az emigráció vezetőit, hanem — s talán az előbbinél is erősebben — a jelenlegi magatartáson keresztül. Az idő kerekét visszaforgatni akaró retrográd, feudális és reakciós irárfyzat-e az emigráns politikus hajtómotorja — hogy az ezzel szövetkezett ostoba és bűnös fasiszta szervezkedésről ne is beszéljünk — avagy olyan uj Magyarország megteremtésén fáradozik, ahol végre a demokrácia eszméi és szabályai érvényesülnek: ez az a nagy választóvonal, amely megszabja az emigráns politikusokkal kapcsolatos értékelést. Kállay Miklóssal kapcsolatban is ez formálja majd ki végső értékelésünket. • Ami pedig a szociáldemokrata tagságot illeti, ezzel kapcsolatban egy oly politikus megválasztása várható, akinek működése nemcsak erősíteni fogja a demokratikus szárnyat, de akinek bekapcsolódása egy régóta fennálló belső személyi ellentét harmonikus elintézését is jelentené. • Salzburgból érkezik a hir a Noteszhez, hogy ott nemrégen a Kisbarnaki Farkas Ferenc-féle mozgalom, a MOB, az Unió és az MHBK megbízottai — tehát az egész levitézlett garnitúra — megbeszélést tartottak és elhatározták egy akció-közösségbe való tömörülésüket. A soproni áruló országgyűlés tagjai, á vérgőzös Szálasirendszert végig kiszolgált nemzeti sírásók imigyen szervezkednek és tervezgetnek; hagymázos őrült lázálmalkban tervezgetve az ország újabb és még véresebb katasztrófáját . . . • Jávor Laszio, “Az Ember” párisi szerkesztője, aki most a Cote d’Azur-on tartózkodik s mint olvasóink tudják, “Azurparti Panoptikum” cim alatt küldi onnan cikksorozatát lapunknak, a Radio Monte Carlo meghívására 20-perces rádió-interjút adott, amit zenei aláfestés kisért. A párisi tudósító — természetesen — Párisról beszélt, argot szavakat mondott, lírával és szatírával beszélt, mint néhai párisi festőművésznövendék a múltról, jelenről, az élet ostobaságairól, szépségéről, ritka örömeiről, bukásairól. Beszélt a dalról, amit halálosan un és a festésről, amit halálosan szeret. Saoboul, a rádióriporter csinálta az interjút, aki Jávor László verseinek hangulatát tolmácsolta és Jávor festményeiről tájékoztata kérdés - felelet formában a hallgatókat. • Kovács Imre ezen a héten a vadregényes fekvésű Cadosiából beköltözött New Yorkba. A kitűnő fiatal politikus és iró ezután cselekvőbben tud résztvenni a der mokratikus tábor munkájában. • Nagylelkű ajándékkel gazdagította az emigráció doyenje, Jászi Oszkár az illinosi Elmhurst College-ot, ahol már évekkel ezelőtt magyar tanszéket állítottak fel. Jászi Oszkár most a kollégiumi könyvtárnak ajándékozta saját könyvtárának egy jelentős részét s ezzel a magyar tanszék munkáját rendkívüli módon megkönnyítette. Az oberlini magányában visszavonultan élő nagy magyar tudós értékes adományát dr. Dienes Barna, az elmhursti magyar tanszék alapitója és Rév. Molnár Ágoston, a magyar előadó és h. dékán hálatelt levél kíséretében köszönték meg. • Múlt vasárnap este — ahogy erre olvasóinkat előre figyelmeztettük — nagyszerű programot adott a WNBC-rádióállomás, amikoris Molnár Ferenc “Liliom”-át tűzte egész Amerikát és Kanada nagyrészét behálózó műsorára. Richard Widmark “Lilioma,” és Geraldine Page “Julikája” fényes kritikát kapott a szakkörökben. A rádióelőadás méltó volt a nemrég elhunyt nagy magyar iró klasszikussává vált ligeti legendájához, amelynek népszerűsége az Egyesült Államokban egyre növekszik. • Vasárnap ünnepelte a newyorki Endrey-Pádly-rádiómüsor a fennállásának 22-ik évfordulóját. A mikrofon előtt Göndör Ferenc üdvözölte a jubilánsokat, méltatva Endreyék érdemét a magyar szó és a magyar kultúra terjesztése terén. Endrey Jenő kedves, szellemes konferansza és sok értékes, művészi szám gazdagította a jubileumi műsort, amely jelentős határállomása volt az éter hullámain át végzett amerikai magyar kulturtevékenységnek. • Kívánságra íközöljük, hogy a multheti számunkban Jolié Gáborról közölt művészi fényképet Paula Wright fotószalonja (200 West 79 St.) készítette. A MaovamarnmaQii 7c!nók ♦ ü luagj űi o£di Hid&dMl LMUuii A legkülönfélébb szórakozásokról és If (tfrtriAlTAÍrt A/tfA egyéb mulatságos játékokról Yiidgszoveisege • Női Osztálya gondoskodik a rendezőbizottság. A tánczenét elsőrangú cigányzenekor NAGYSZABÁSÚ szolgáltatja. KARNEVÁLT — NE FELEJTSE EL A DÁTUMOT — rendez DECEMBER 13-án, SZOMBATON Belépőjegyek “Az Ember” kiadóhivatalában (320 E. 79 St„ telefon BU 8-6168) és Paprikás Weiss Importházában (1504 2nd este a Ave., telefon: BU 8-6117) kaphatók. A jegy HOTEL EDISON személyenként $5.00. báltermében (228 West 47 St.) t-------------------------------------------------------------♦ Anglia, 1952. november Az idén korán beköszöntött a tél. Az egyik napon még langyosan sütött a nap és ha az ember |az arcát az ég felé tartotta, kellemesen melengették a bágyadt sugarak. Az éjszaka múlásával azonban megváltozott mindez egycsapásra. Leesett az első hó. A hamuszürke égbolt dunyhája kiszakadt úgy pirkadat után és az | apró, fehér pihék vidáman, táncolva szállingóztak az őszi szélben a föld felé. A kövezet egyhamar vizes lesz, majd latyakos, lucskos... A parkok zöld színe egybeolvad a i fehérrel és a fák ágai sem olyan kopárak már. Az idő csípős, de | nem fagy. Az északi szél megborzongtatja a járókelőket és azok fejüket a kabát gallérja alá húzva, sietősen tovább állnak. Kisfiam vette először észre, hogy esik a hó. Apró lábaival végigsétált az ágyon, majd a függönyt félrehúzva, kinézett az udvarra. A hó akkor éppen sűrűn esett. A két kis szem, mely talán most érzékeli először, hogy olyan valamit Iát, amelyre tavaly óta nem emlékszik, kerekre tágul. Egy-egy csillogó hópihe táncolását követi feje ingásával s szája kerekre nyi- i iik a nevetéstől: — Daddy, esik a hó! — kiáltja boldogan. , Oda kell menni az ablakba, melléje ülni és elmesélni, hogy most, amikor a hideg idő megjön, többé nem az eső fog esni, hanem a hó. Hallgatja áhítattal a kis ártatlanság, hogy mit lehet majd építeni a hóból, ha megmarad, fehér egérfogai villognak, amikor arról szólok, hogy hógolyózni fogunk és majd megdobáljuk a mamit vele. Talán tovább beszélnék, ha nem venném észre, hogy már nem figyel a szavaimra. Most pisze orrát nyomja a hideg ablakszemhez és nézi, kitartóan nézi a hóesést. Kezéből lassan kiesik az uj autó, melyért tegnap annyit sirt, hogy vegyem meg. Megszűnt számára minden, csak a fehér, táncoló pilléket figyeli . . . Engem is elkap a gyerekes öröm és én is nézem a hőesést. Már erősen fehéredik az ut, a fák lombját most fehér hótakaró helyettesíti és a piros palákat fehérre meszeli a frissen eső hópihe. De mi az? Mintha elmosódnának a tárgyak körvonalai, a házak árnyékai, az utak szegélye. Hol vagyok? ... A fehér tejszerü gombolyagból már nem a kis angol házak sziluettjei tűnnek elő, hanem órmotlan bérházakat látok és egy sárga villamos körvonalai tünedeznek elő és még a csilingelőst is hallom ... A bugás most meglassul, majd elcsendeseik és egy hang töri meg a csendet: “átszállóhely, szakaszhatár, Nagykörút . . . Mi ez? . . . Képzelődöm? Erővel akarom kitépni magam a látomásból, hiszen ez nem lehet. Én itt vagyok Angliában és nem Budapesten a Nagykörúton! De valami bizsergető érzés visszatart, lenyom az ablak mellé és már én is nyomom az orromat a hideg üveghez és nézek kifelé, de nem látok semmit, csak érzem a múltat és boldog vagyok nagyon ... . . . “Fiacskám jól öltözz fel, mert nagyon hideg van odakinn.” A hőmérő mínusz 10 fokot mutat az ablakban és az éjjel erősen esett a hó. Gépiesen hallom a szavakat, fejembe csapom a diáksapkát, hónom alá veszem a táskát és megindulok az iskola felé az Andrássy-uton. Majd utoljára édesanyám megcsókol az ajtóban, megkérdezi tudom-e a leckét, majd mosolyogva megsimogatja a fejemet és úgy mondja: “két szelet zsiroskenyeret tettem be, libazsirosat, tegnap hozta a nagyanyád . . .” Avval egy utolsó csókot lehel az arcomra és kinyitja az ajtót. Tényleg nagyon hideg van ma reggel. A hó csikorog a lépteim alatt és a hideg reszeli a torkomat. Az Andrássy-uton már élénk a forgalom. Félnyolc is elmúlt. Majd minden ház előtt serényen dolgozik a házmester és söprik, tolják, sózzák a havat, hogy eltűnjön az útból. Ha söprik vagy letolják a járdáról, ezt szeretem, de nagyon dühösen nézek az olyan házmesterre, aki lesózza a járdát. Pillanatok alatt elolvad a hó és csúnya, fekete kása marad a helyén. Ha rajtam múlna, ezt hatóságilag betiltanám. A Köröndnél megropogtatom a friss havat a kezemben és egy jókora labdát formálok belőle. Majd csak jön valami lány-féle, hiszen most mennek iskolába ők is. Jön is nagy sebbel-lobbal egy kis fekete dundi. Fején pajkosan himbálózik a diáksapka, erősen félrecsapva. Megcélzóm és eldobom a hógolyót. De jaj, nem a sapkát találom el, hanem hangos csattanással ott porlad szét a fehér hó, ahol nem kellene. A fekete télikabáton csak egy nagy pleesni fehérük, de a kislány hátra sem néz, hanem még peckesebben és büszkébben szaporázza tovább lépteit. Persze a jó hideg után jól esik odaállni a vaskályha mellé az osztályban és nézni a gémberedett utakat, ahogy pirosodnak, mintha roston sülnének. Végre van annyi friss vér minden ujjban, hogy megfogja a tollat és hajrá, már Írom is a házifeladatot egy kölcsönkért füzetből. De nem érek a végére. Valaki óvatosan megfogja a vállam és megrázza: — Kész van a reggeli, gyere, mert kihűl. A hang nagyon távolról hallatszik. Először nem is tudom hogyan történhetett ez meg, hiszen már reggeliztem mielőtt elindultam az iskolába, de most egy cérnavékony hang visszahoz a jelenbe: “Daddy, breakfast!” — Megyek kisfiam — hebegem és egyszerre szétfolyik a ködkép s újra látom a kopár udvart, a lombtalan fákat, az angol vidéket. És havazik. Leesett az első hó . . . r--------------------------------v “HATIKVA” a galuti magyarnyelvű zsidóság harcos hetilapja. Fizessen elő a “Hatikvá”-ra “Az Ember” kiadóhivatalában. Egy évi előfizetés dija 12 dollár. Ezért az összegért minden héten, a lap megjelenése után 3 nappal, repülőpostán kapja kézhez a világon élő magyarszármazásu zsidók tartalmas lapját, amelynek cikkeit a legjobb galuti és izraeli magyar-zsidó irók írják. Központi szerkesztőség és kiadóhivatal: “Hatikva” Calle Colombres 74 Buenos Aires, Republica Argentina Erre a címre is beküldheti az előfizetését.
