Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-11-15 / 43. szám
NOVEMBER 15, 1952 AZ EMBER [ Egy dühös ember verseiből írja: TÁBORI PÁL 1. Jó, jó, tudom, hogy rossz idegnek, szívnek X düh, harag s a mérgelődés: méreg; de mint egykor Descartes irta (vagy Írhatta volna) amíg dühös vagyok, tudom, hogy élek, “ j nem tokosodott be agyam s életemnek, ha oka van, míg meg nem üt a szellemi guta, hadd öntsem ki mérgemet e suta és csöppet sem klasszikus verssorokban — Ó, mert a dühre ezen a világon, ezerkilencszázötvenkettőben, mind az öt földrészen, éjjel és nappal, vasárnap- és ünnepnap annyi t ok van! Például, micsoda méreg, hogy nácinak nem neveltek, vagy fasisztának, falangistának, peronistának esetleg. Ennek a háboruutáni világnak nincs mit megbocsájtania nekem, ami nemcsak bosszantó hátrány, de sokszor nagy veszedelem. Ha náci lettem volna egykor, most választhatnék könnyedén, hogy McCarthyval álljak össze vagy Pieck-kel pák táljak le én. Arról nem is merek álmodni, hogy háborús bűnös is lehettem volna; végre is nem szabad szerénytelennek lenni s a kisnáciknak is elég jó manapság a dolga . . . Néha vad vágyálmaimban azt képzelem, hogy Krupj> a nevem (az ilyen álom mindig szemtelen, szertelen) — s a nyugati hatalmak belátják velem kacsolatban, hogy mindennapi hajó-ágyumhoz tökéletes jogom van B egy önérzetes férfi nem lehet meg egy kis mérgesgáz - gyártás és elegendő kényszermunkás nélkül. Az ilyen álomba az ember, persze, beleszédül. Ha például elvesztettem volna a háborút, nem kellene hetenkint egy tojással beérnem, nem rágnék fagyott argentínai ürühust s ami még nagyobb szégyen: nem kellene annyi adót fizetnem, hogy szegény, derék németeknek meglegyen a betévő tankjuk, ami nélkül olyan levertek. S milyen napsugaras, szép életedéi a tengeren túl pagyivó Oláh Gyurka, Farkas Feri s mokány Páger W — Marse halkóról és Szilassyról nem is szólva — hiába az érdemet mindig megjutalmazza a sors keze — egye fene — tudom, hogy elrontottam rég a dolgot, mikor a keresztből a divatjamúlt fajtát választottam és sem horgosat, sem nyilasat nem hordok a kabátom hajtókája alatt titokban . . . A legközelebbi alkalommal azonban majd jobban vigyázok; olyan keretlegényt, mint jómagam, senkise látott. ügy nyirok ki zsidót, liberálist, grófot és gyereket, hogy a legközelebbi száz évre el leszek látva kellő érdemekkel és alaposan megbocsájtva igazolom, amit tanít a kissé gleichschaltolt Biblia: hogy Ábel és Káin ősi vitájában — természetesen Káinnak volt igaza. 2. "You've got to be taught to hate” — Oscar Hammerstein a A gyűlöletre tanítani kell — Magadtól nem sajátíthatod el. Mint rózsát olt a kertész gondosan: Van ki vigyáz, mig gyűlölet fogan. Konkoly, beléndek, maszlag és csalán: Ez sarjad a gyűlölet ugarán. HUNGARIAN GARDEN RESTAURANTBAN 1528 Second Avenue New York City * MAXIE FRANSKO és hires cigányzenekara • KIVÁLÓ KONYHÁM ZETTL LACI tulajdonos Telefon: RE 4-967* A gyűlöletre tanítani kell, Az embrióban még nem szerepel. Zárj össze sárga, fehér gyereket. Négert és barnát — bátran teheted. Megférnek szépen egy életen át Ha szelet nem vetsz, mely viharba hág. A gyűlöletre tanítani kell S jobb lesz, ha ezt sosem feledjük el. Gyűlöletről harsog a rádió, Moszkva és Madrid — mert gyűlölni jó, Pótol ruhát, békét és kenyeret; Sokkal erősebb, mint a szeretet. A gyűlöletre tanítani kell; Ha nem tanítják: gyorsan-unt teher. Ha nem trágyázzák harsány szónokok Frázis-mocskával, hervadni szokott. Ha tudatlansággal nem öntözik, Tán még leszárad egészen tövig. A gyűlöletre tanítani kell, S ez a világ ma csak erre nevel; Feketét fehér, gazdagot szegény. Koldus koldust is ucca szegletén: A később-jövőt az előbb-érkezett, A nőt a férfi, felnőttet gyerek. A gyűlöletre tanítani kell: Gestapo, OGPU ezt végezte el, Ez tölt be könyvet, újságot, zenét, Étert és házat, lelkek rejtekét — Csak egyet nem tudunk már, emberek: Gyűlölni e tenger gyűlöletet. SZOCIALISTA REALIZMUS Irta: PERNEKI MIHÁLY • Értelmetlenné görbített dolgokat nem könnyű újra értelmessé egyengetni. Ilyen — teszem — a “proletárdiktatúra” fogalma, amit még marxistáink nagyrésze is Marxnak tulajdonit, holott az egész általa rendszerbe foglalt közgazdasági-filozófiai irodalomban csak az 1875-i góthai program kritikájában közölt levelében esik néhány szó: a kapitalista társadalomból a kommunizmusba áttérő időszakot nevezi forradalmi diktatúrának. Két-három sor az egész. összehasonlítással élve, mintha valaki mintegy tiz kötetnyi szülészeti kérdést tárgyaló orvosi miinek abból az utasításából, hogy az elalélva születő csecsemőt életre kell pofozni, azt a következtetést vonná le, hogy nagykorúsága eléréséig állandóan pofozni kell. Márpedig az egész proletárdiktatúra elmélettel ezt teszik. Elvégre Marx is volt olyan keménykötésü gyerek, ha olyan fontosságot tulajdonított volna ennek a kérdésnek, mint amilyet Lenin, Trotcky, Bucharin dolgoztak fel irodalommá (s alkalmaztak), ezt jómaga is megtehette volna. De szembe kerül vele saját elgondolásának ama tételével, hogy egy társadalmi alakulat nem pusztulhat el amig nem fejlődött ki benne az uj termelő-erő és nem léphet helyébe magasabbrendü, mig a régiben nem érett meg az uj létezésének anyagi feltétele. Ezért a “proletárdiktatúra” lehet “leninizmus” vagy “trotekizmus” (a “sztálinizmus” az megint más), de semmi esetre sem “marxizmus.” Márpedig egy kisebbség nyers hatalmára támaszkodni, elvetni a demokrácia ősrégi államfenntartó eszközeit, a belőle áradó erkölcsi erőt, — homokra építés. A “kommunista kiáltvány” — mint Engels írja valahol, — csak azért nem a “szocialista kiáltvány” nevet kapta, mert abban az időben “szocializmus” gyűjtőnév alá foglaltak minden rendű és rangú utópista társadalmi kuruzsló t, szédelgőt és csodabogarat s hogy megkülönböztessék magukat tőlük, adták neki a “kommunista kiáltvány” nevet. Nagyjából igy állunk a “szocialista realizmusnak” nevezett művészi iránnyal is, amit igy kiforgatott alakjában azzal a közismert kifejezéssel lehetne illetni: “olyan optimista irány, amitől pesszimista lesz az ember.” Helyesen értékeli a tartalom, kifejezés, idő stb. hangjegyét, csak hamisan énekel. Jobban mondva, hamisan csasztuzkázik. Szilvafakorában, — úgy 1930 körül, — “ujkommunizmusnak” hívták, de ez utóbbi hideglelést— csömört kapva a szótól — ők tarkónpuffantották s a belőle megszületendőt “szocialista realizmusnak” keresztelték el a szovjet bábák. Objektivitás, materialista dialektika, materialista esztétika, pozitivizmus s más hasonló volt a bölcsője: a lelket bele a világ nyakán fürtökben lógó megoldatlan kérdések lehelték. Csak néhány figyelemre méltót említsek: Akkor, mikor egy társadalom átalakulóban van s minden forrong, feszeng, keveredik,-—■ . ,,=a helyet változtat, — joga van-e az Írónak elefántcsonttornyába viszszavonulni, ‘Tart pour Tart,” “szórakoztató,” “időtöltő” vagy más hasonló müveket faragni? Képvisel-e ebben az időben értéket a régi szépségektől els3aka'dó, az újat még nem ismerő, minden téren hatalomra törő, minden oldalon harcban álló tömegre idealista, szubjektív, szimbolikus,, formalista, néha pszichoanalízissel terhelt mü? Müvészet-e, ha szőnyegen fekvő szociális, gazdasági, politikai kérdések kerülnek könyv lapjaira, vászonra, hangjegybe, táncba stb.. intellektuális elképzelések helyett? Müvészet-e a közérdek ábrázolása? Megtudja - e az alkotóművész huzni a közérdek elválasztó vonalát a pártérdek vonalától? Esztétikai szépséget* alkossunke vagy hasznosat? Gazdasági harcában segitsük-e az ember vagy lelkében? Lehet-e szellemi szépségekkel felruházni az anyagot, a tárgyilagosát? • Folytathatnám a felsorolást, aminek mindegyikéről már eddig ús. külön-külön könyvtárnyi irodalom jelent meg s még ugyanannyival meg lehetne toldani anélkül, hogy kielégítő választ kapnánk. Mind olyan régi, megoldatlan kérdések, mint maga a művészet. A szocialista realizmus teoretikusai azzal érvelnek, hogy a mai napig is élő mesterművek épp koruk aktuális kérdéseinek realista feldolgozásával váltak halhatatlanná és a görögök óta, Dante, Cervantes, Shakespeareen stb. keresztül, végig felsorakoztatnak minden nagyságot állításuk igazolására. Mellékesen megjegyezve: eléggé hajuknál fogva előcibált érvek ezek s nagyjából annyi közük van hozzájuk, mint Marxnak Sztálin tifliszi postarablásához, avagy Jézus Krisztusnak az inkvizícióhoz, — bármennyire is nevükben követték el azokat. Valahogyan igy lehetne összegezni e kérdést: A proletármüvész (nehogy valami vadzsenit értsünk alatta!) egészében és részletében benne él ügy a dolgok ellentmondásában, mint összhangjában, tárgyilagos ábrázolással időállóvá tudja rögzíteni az aktuálist, a kéznélfekvőt, nincs szüksége képzeletbeli (hamis) alakra, időre, térre. Még tömörebben: a politikai közösség szépségét kell ábrázolni. 5-ik oldal ■ ■ Penzre van szükségé? HASONLÍTSA ÖSSZE EZEKET Aj Kevésbe Kerülő Kölcsönöket Kölcsönök $60-tól $3,500-ig kaphatók a MANUFACTURERS TRUST COMPANY-nál ... és fizesse vissza önnek megfelelő feltételek mellett, a legújabb kormány rendeletek figyelembe vételével, összes költség minden egyes $100-os váltónál csak $3.83. Ebben benne van az életbiztositás is. ami többlet védelmet nyújt önnek és családjának. Nincs vizsgálati dij! Nincs késlekedés! Sőt még az sem szükséges, hogy betevő legyen, ezen gyors és bizalmas szolgálat igénybe vételénél. Jöjjön be vagy telefonáljon ma. Több mint 100 könnyen elérhető fiókunk van New Yorkban. Lapozza fel telefonkönyvében az önhöz legközelebb fekvő címét. Szívesen látjuk. Manufacturers Saje Deposit Company. “Közvetlen közelében a sarkon!’’ A Federal Deposit Insurance Corporation tagja Főiroda: 55 Broad Street, New York 15, N. Y. MINDENKI BANKJA
