Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-11-15 / 43. szám

NOVEMBER 15. 1952 AZ EMBER 3-ik oldat “Fegyvert és vitézt énekelek.. írta: W/NKLER ALAJOS GYÖRGY hangoztatott kijelentései igazolá­sát. Az utóbbi két tiszti káder vi­szont, éppen a korábban jelzett politikai nevelés és felvilágosult­­sag 'íiíánya következtében, a tör­ténelmi fejlemény és a demagógia közötti különbséget nem látta meg s a korábbi országromboló vezetők kezdeményezéséhez csat­lakozott, nem látva meg azt sem, hogy az országvesztök kezdemé­nyezése mögött olyan mozgalom feltámasztása lapul, melyet egy­ségesen elitéi az amerikai, angol, francia s a többi szabad nyugati állam közvéleménye. A mozgalom politikai tartalmánál fogva . . . Rövid helyzetjelentés a magyar-jugoszláv határról mindannak elnevezték őket. ami­nek napjainkban már csak a Szovjetet szokás nevezni. Anélkül, hogy a Horthy-rend­­szer tisztjeit sértegetni kívánnánk, való tény, hogy a politikai neve­lésük enyhén szólva hiányos volt áz elmúlt rendszerben. Ennek kö­vetkezménye, hogy egy részük a korábbi felső vezetőségnek hitt és a korábbi zárt körben maradt, ami a bábeli sötétséggel egyenértékű. Mármint a korábbi zárt kör. A történelem gyors játéka volt — vagy inkább a Szovjet soroza­tos szószegésének és szerződéssze­gésének következménye, — hogy a vezető nyugati demokráciák és a vasfüggöny másik oldala között törés következett be. Ez a törés napjainkban immár véglegesnek tekinthető. Ugyanakkor azonbar aláhúzzuk, hogy a történelem ko­rántsem a nyilasok s a horthysta felső vezetőség azon tételét iga­zolta, mely szerint a fordulat ha­marosan bekövetkezik s "minden­ki urimód mehet haza.” A fordu­lat s ezzel párhuzamosan a kelet demokráciák alkonya azért követ­kezett be, mert Moszkva kezdettő fogva egyetlen megállapodásál sem vette komolyan, a lenini tak­tikát alkalmazván: "elvben min­dig állapodj meg a partnerekkel de a -gyakorlatban soha sem tartsc be e megállapodásokat!” Sőt megkockáztatjuk azt a megállapí­tást, ha a Szovjet a jaltai és j potsdami megállapodásokat meg­tartotta volna (mind a kettő de­mokráciát garantált Kelet- é: Középeurópában) akkor a mai ff­szült világpolitikai helyzet nen következik be s a világpolitikába, a roosevelti tétel érvényesül. Hí pedig az érvényesül, úgy a "gyor; változás” lehetősége eleve megd-rt következéskép a horthysta és nyi­las vezetők "urimód” hazamenete. le is. A fordulat ekövetkezett, Nyugal és Kelet között nyilt a törés. Ezt í fejleményt használta ki a nyila: és horthysta katonai vezetőség hogy kifejlessze a Kopjás Mozga­lom és a Keleti Arcvonal Bajtárs Szövetség utódját, az MHBK-t : ezt az egész komplexumot a voll közép és alsó tiszti káderek el« tárja, mint önmaga 1945-46-bar A külföldi hírügynökségek állandóan ismétlődő ■ jelentései­ből tudvalevő, hogy a Magyarország és Jugoszlávia közötti ha­társzakasz már hosszabb ideje külön fejezetet foglal el a mos­tani ‘‘hideg háború” történetében; Keieteurópának ezen a forró talaján formális háború nélkül is háború folyik, egyre jobban állandósulnak a véres határincidensek, az egymással farkas­szemet néző határőrök közötti súlyos összeütközések. Minden esetben a magyarországi bolsevista rezsim határmenti alakulatai kezdeményezik ezeket a súlyos és sok esetben véres Incidenseket, mert a jelek szerint minden áron nyugtalanítani és provokálni akarják a gyűlölt Tito-rezsim katonáit. Az alábbiakban az olvasó rövid helyzetképet kap erről a cseppet sem békés határzónáról; a riporter meglátogatta a határszakasz egyik különösen ex­ponált részét — természetesen a jugoszláv-oldalon. A beszámoló hiteles. A minap népes magyar társaság­gal kerültem össze a Quartier La­tin egyik ki barátságos kávézója ún egyik kis barátságos kávézójá­ban. Amilyen szines volt a kávé­­a magyar társaság is. Miután az együttes százszázalékosan demok­ratikus alapon verődött össze, nem illő politikai többségről vagy kisebbségről beszélnünk: annyi azonban tény, hogy a világ majd­nem valamennyi politikai irány­zata képviselve volt a baráti kör­ben. Hangsúlyozni kivánom, nem az együttes volt százszázalékban demokratikus, hanem a mód, a­­hogy összeült s a paritásos meg­oszlás. Persze akadt olyan em­ber is a társaságban, akinek de­mokratikus nézetéhez vagy inkább múltjához kétség fér, — ezt le­szögezvén nem állítjuk; hogy a de­mokratikus közösség számára mindörökre elvesztek, a kapu be­zárult előttük és soha többé nem lehet helyük a tisztességes embe­rek sorában. Nem, most a jövőjük és meggyőződésük alakulása ki­zárólag tőlük függ. A demokrácia irgalma és türelme végtelen, sok­­mindent feledni tud s megbocsájt, ám mindennek alapfeltétele, hogy a hozzá közeledő jkezét ne szeny­­nyezze vér s a közeledés őszinte szándékkal történjék. Miután a fentjelzett néhány "zavarosmultu” úriember az első feltételnek feltét­lenül, a másodiknak pedig részben megfelel, úgy véljük nem érdekte­len. ha a Quartier Latini-i kávézó témáját nyilvánosság elé visszük, felfedünk néhány olyan, dolgot, amit a közvélemény csak sejt; il­letve tisztázni igyekszünk egypár problémát, mely a demokrácia fe­lé közeledni szeretőket a felvilágo­sítás hiányában távol tartja, ön­magukat pedig éppenezért rossz színben tünteti fel a demokrati­kus közvélemény előtt. A cikk té­máját három, az MHBK-hoz tar­tozó volt katonatiszt szolgáltatja; a baráti körben lezajlott beszélge­tést kifejezetten a tudtukkal to­vábbítom lapunk hasábjaira . . . Ezek után képzeljünk magunk élé 1945 nyarán egy tönkrevert, halálrarémitett had seregmarad­­ványt, mely Nyugatnémetország és Ausztria nyugati szövetséges zónáiban szivszorongva tekint to­vábbi sorsa elé. Hangsúlyozni kell, •hogy nem a menekült pártszolgá­latosokról, keretlegényekről és nyilas vezetőkről beszélünk, akik a felelősségrevonás elől mentették az irhájukat, hanem a többé-ke­­vésbé reguláris hadsereg marad­ványáról. E hadseregmaradvány legénységi kádere majdnem száz százalékban a vezetők áldozata volt, mig az alsó- és közép-tiszti káderekben hasonlókép akadt jó­­néhány áldozat. A felső és leg­felsőbb tiszti káderről már nem beszélünk, miután a kormányzó­nak tett esküjük ellenére a Szála - si mellett folytatandó “kitartás” szolgálatára fordították tevékeny­ségüket. A felső vezetést leszámítva, a volt reguláris hadsereg közép és alsó kádereiből sokan hazamentek a magyar demokrácia hazahívásá­ra; sojkan, inkább gyanakvásból külföldön maradtak. E künnma­­radottaknak az egykori vezetők azt sugták-bugták a fülébe, hogy hamarosan fordul a kocka s min­denki “urimód” mehet haza. Ad­dig azonban — s itt a híresztelés magva — húzzák meg magukat csendben a nyugati zónákban, ne keltsenek feltűnést, ne hívják ma­gúba a figyelmet, csak titokban készüljenek, mert az angolok, amerikaiak, franciák ... és súgva Felelősség terheli ezért az alsó és közép tiszti kádereket? Jogilag igen. A törvény nem - tudása ugyanis nem mentesít a felelősség alól. Ám, ha humánusab szem­pontból nézzük a tényt — nem fe­lelősek. Plátó szerint — s eligha­­nem ez a legszebb demokratikus elvek egyike, —- a tudatlanságot gyógyítani kell, a butákat viszont el kell különíteni. Szükebb nem­zeti sikunkon: a közép s alsó tisz­ti káderek felé meg kell nyitni a felvilágosulás és demokratikus tisztánlátás útját, ám a jelen ve­zetőiket — kik tökéletesn kimerí­tik a platói "buta” fogalmát — el kell különíteni tőlük. Persze a feladat nem egyszerű. A Quartier Latin kávéházában éppen a három tiszt hozta fel, hogy a demokrácia szószólói elri­asztják őket, miután egy kalap alá vonnak mindenkit a vezetők­kel. Hamis vonalat követünk, ha általánosítunk! Éppen az a fel­adatunk, hogy meggyőzzük a tá­jékozatlanokat és tapasztalatla­nokat: a demokrácia oldalán a helyük, a demokrácia (kapuja nyitva áll előttük is, amennyiben nem tapad a kezükhöz vér és őszinte szándékkal közelednek. S hogy a demokrácia kapuja megnyíljék és az MHBK sorain belül a már megindult belső bom­lás határozott fői-mát öltsön — várjuk a demokratikus törzstiszti- és tisztikar határozott nyilatkoza­tát és kezdeményezését. Bátorít­sák fel, vezessék azokat, akik csak a kezdeményezést várják. Eck­hardt, Zákó, Kisbarnaki Farkas 1 é g várát ledönteni könnyebb, mintsem ők maguk gondolnák és hinnék. Legyen a három Quartier La­tin-beli tiszt példája bátorítás egy valóban demokratikus kezdemé­nyezés javára! . . . Brazíliába akarják csempészni GRUBER LAJOST, az uszító nyilas képviselőt (Brazíliai tudósítónktól.) Az it­teni demokratikus magyar körök a legnagyobb megütközéssel érte­sültek arról a tervről, hogy a 1944-es Szálasi-rezsim egyig leg­pregnánsabb s egyben legpenet­­ránsabb figurája, Gruber Lajos volt nyilaskeresztes országgyűlési képviselő állítólag hamarosan Braziliába érkezik. Matolcsy Ta­más volt nyilas képviselő sikeres idemenekitése után a Brazíliában meghúzódott szélsőség* elemek vérszemet kaptak s most egy volt dunántúli nyilas párttag, aki sváb nevét levetkezve itt a hangzatos Szoboszlai néven szerepel, köz­adakozásból akarja Gmber szá­mára az útiköltséget megszerezni. Szoboszlai a feleségével együtt fennen hangoztatja, hogy "juszt is idejön Gruber, majd ők meg­mutatják” és hogy "a zsidóknak és a demokratáknak elég volt, hogy a Gruber-nevet csak meg­hallották, máris beles áppadtak...” Ez a Szoboszlai vad nyilas propa­gandát folytat itt, sűrűn hivatko­zik az Andrássy-uti "Hüség-ház”­­ra, de közben elhallgatja azt a pálfordulását, amikor a háború után a zöld ingét gyorsan átfes­tette pirosra és átvette a bánhidai elektromos centrálé vezetését. Ha Gruber “testvér” ezt az utóbbit tudná, talán el sem fogadná az útiköltséget tőle . . . Mindenesetre utána kell nézni Rio de Janeiro-ban, hogy hogyan kaphat egy ilyen háborús bűnös beutazási engedélyt? Egyébként Gruber egyszer már Angliába is becsempészte magát, de onnan hamarosan vissza telepítették Ausztriába. I Amióta Jugoszlávia szembefor­­| dúlt Moszkvával, a környező csat­lósállamok — s köztük Magyar­­ország — valóságos had járatot folytatnak Jugoszlávia ellen. A határon uralkodó helyzet állandó­an rosszabbodik. Csak a zentai ' járás határszakaszán 1948 -tól ! mostanáig — mindössze egy 17 kilométeres kis szakaszon — 300 kisebb - nagyobb hat árincidens i volt, kezdve a jugoszláv terülec fényszóróval való megvilágitásá­­, tói, a határőrök megsebesitésén ! át a repülőgépek berepüléséig. Na­gyon széles a skálája azoknak a provokációknak, amelyeket a je­lenlegi magyar rezsim a magyar - 1 jugoszláv határon elkövet. í Ezalatt az idő alatt csaj: ezen a I határszakaszon 37 kémet fogtak el. Ugyanakkor 152 magyar állam­polgár menekült át Jugoszláviába ezen a rövid határszakaszon: pa­rasztok, munkások, értelmiségiek. 1949 közepe táján végig a határ­vonal mentén egymástól 6 méter távolságra párhuzamosan kb. más­fél méter magas drótsövényt von­tak. A két sor közötti területet telerakták aknákkal. Mindent, ami itt volt elvittek és leromboltak, fát, szőlőt, kerítést s házat egyaránt. A földet pedig el­vették a tulajdonosoktól. Később ezeken a drótsövényeken és akna­mezőkön túl 50-400 méter mélysé­gig a határral párhuzamosan, lö­vészárkot ástak, amelyből közle­kedési árkok vezetnek hátrafelé. A lövészárkokban kisebb vagy na­gyobb távolságra beton-bunkere­ket építettek a nehezebb fegyve­rek számára. Már 1950 februárjá­ban éjjel kamionokkal több ágyút vontattak (ki ezekre a betonalap­­zatokra, azokat zöld ágakkal ta- ! karták le, hogy valamennyire el­rejtsék. Ezek az ágyuk ma is ott vannak. Később még beljebb az ország­­í ban, a határvonaltól 6-10 kilómé- í i | I tér távolságra, párhuzamosan az i elsővel kiásták a második lövész- I árkot, ugyanúgy közlekedési ár- i kokkal és bunkerekkel megerősít­ve a nehézfegyverek számára. Mind az első, mind a második lövészárok előtt húzódik a harma- j dik és negyedik sor lv* méter ma- j gas sürü drótsövényt. A határtól 50-100 méterre helyezték el a megfigyelő tornyokat, amelyeket | ! teljesen körülzárkáztak. Az őrhá- j j zakón betonból kiöntött megfigye- j tőtornyokat építettek és szintén köriilzárkázták. A határtól 60 mé­­térré helyenként huzalra beálli­­tott rakétapisztolyok vannak elhe­tották a szállásokat, még a falva­­' kát is. így Röszke utcájának a I határ felé eső részét is lebontot­ták. A magyarországi oldalon állan­dó rakétázás van. úgyhogy szám­talan esetben a rakétáktól tüzek ! is támadtak. Állandó a lövöldözés ! a jugoszláv területre, céllal vagy i cél nélkül. A Tisza hullámain palackokban ! röpiratokat és más propaganda- I anyagot küldenek át Jugoszláviá- I ba. Állandóan orosz és magyar ma­­gasrangu tisztek járják ellenőriz­­jni a határvonalat. A határokon minden katonai előkészületet megtettek, hogy Ma­gyarország készen álljon a táma­dásra Jugoszlávia ellen. (F. N.) AZ ÖN KÉPZŐ ECYLET ÜDVÖZLŐ TÁVIRATA EISENHOWER ELNÖKHÖZ A newyorki Első Magyar ön­képző Egylet az alábbi sürgöny­nyel üdvözölte az uj elnököt: ! General Eisenhower: The members of the First Hun­­| garian Literary Society join me in congratulating you on a most successful campaign for the presi­­; dency. We dedicate ourselves whole­heartedly to patriotically support your leadership. God bless your term in office with a glorious rec­ord and may the general welfare ! of our people under your wise guidance reach a level unrecorded in history. Kalman Schildkraut, Pres. GYÁSZISTENTISZTELET Megható gyászünnepély színhe­lye volt vasárnap a Congregation B’nai Jehuda (352 E. 78 St.) hit­község temploma, amikor is Fan­ny Rosengarten emlékére gyűltek össze a barátok, rokonok és tisz­telők. A kegyeletes szertartás dél­után folyt le. j lyezve. 1948-hoz viszonyítva a tízszere­sére növekedett a magyar határ- | őrök száma. Ezenkívül a szegedi i ! i I helyőrség állandó erősítést ad a j jhatárőrségnek, sürü igazoltatást! ! végez a határövezetben, amely 15 i j kilóméter szélességben húzódik a j j határ mentén. Ezen a szakaszon ; i állandó a rendőrségi igazoltatás i ! is.A határövezeten teljesen lebon- ; CULTURED PEARL RING It’s big and it’s beautiful, seventeen cultured pearls, studded .with tiny sparkling rhinestones. Adjustable band fits any finger $29.50 incl. fed. tax and voltage JOLIÉ GABOR Madison Ave. New York, N. Y.

Next

/
Oldalképek
Tartalom