Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-11-15 / 43. szám

2-ik oldal AZ EMBER NOVEMBER, 15. 1952 svájci frank értékben és inenekül­­. jenek Svájcba. Pártszolgálatosa. Selymes Gyu­la vezette a gépkocsit,, amelyben TemesVáry és Alföldi lapultál: s a hatalmas zsákok a brilliánsok, platina és egyéb értékek számára. Az “Aranyvonatot” azonban nem tudták már elérni, mert közben a náci-rezsim összeomlott. Alföldi hónapokig bujkált Auszt­riában, hegyi kunyhókban élt. ál­landóan fegyverrel járt, hogy el ne foghassák, majd átúszta Schae­­ring alatt az Inn-t s Bajorország­ban húzódott meg. Mikor érezte, hogy veszélyes a helyzet, átszökött az angol zónába, ahol az angol hírszerző szolgálat egyik őrnagyá­val megismerkedett Osterode- Harz-ban. Az őrnagy rövidesen szivébe zárta, mert ö volt az egyetlen ember, akit- nem tudott az asz al alá inni és Alföldi szállí­totta a legszebb magyar nőket... MEGINDUL A “HÍDVERŐK” 1943-ban összetalálkozott azu­­. tán néhány hasonló banditával és mivel a feketézésnek leáldozóit, elhatározták, hogy a még félreve­zethető nyilasok pénzéből csinál­nak üzletet. Megállapodott Heny­­nyey Árpáddal. S'zálasi egyetlen életben maradt miniszterével, Vá­­feó Pállal, aki jelenleg Buenos Ai­resben folytatja antiszemita uszí­tásait. Rajk Endrével, Szálasi má­sik hirhedt kreatúrájával és Szé­­kely Jánossal, egy agybeteg taní­tóval és megindították a “Hidve­­rők”-et. A lap óriási összegeket \ hozott s ec'.ől kezdve csatlakozott j a társasághoz Csűrös Zoltán ,is, : aki jelenleg Brazíliában él. MOST IS GURUL A MÁRKA . . . Közben nem felejtette el Alföldi j német kapcsolatait sem és mi-! helyt a hirhedt náci Keiner felié­pet', azonnal kapcsolatot keresett \ vele. Remer és bandája 1950 ju- 1 nius 23-án titkos gyűlést tartott | Bayreuthban s ezen a “magyarsá-: I got” Alföldi képviselte Székely János társaságában. Azóta a tit- I kos német náci mozgalmak mind­egyike kapcsolatban van Alföldi­vel, aki tőlük kapja a pénzt. 1 1951 julius 4-én Braunsch weig -ban Karl Meissner, a másik hir­hedt német vezér társaságában vett , részt égy tömeggyülésen, ahol ugyancsak nagy antiszemita és Nyugat-ellenes beszédet tartott, , amit barátai előtt félig részegen a ! chami Cafe Krone-ban a megje­­j lent németek nagy ünneplése köz­ben újra elmondott. Egyébiránt ez ( a szálloda az, ahol Alföldi, a nagy­­■ pénzű “ungarischer Nazi” pertu- I viszonyban van a személyzettel, hiszen volt olyan este, hogy két : munkatársával együtt 500 márkát j vertek el a kávéház különtermé­­jben, ahová csak őket engedik be. HAAGS NEVEKEN EURÓPA MINDEN ORSZÁGÁBAN! 1952 januárjában háromhetes ! tanulmányútra ment Alföldi, ami- I kor Salzburgban, az amerikaiak­nál dolgozó barátja, bizonyos Mr. Atatonn szerzett a számára ha­mis papírokat. Alföldi azután ' Ausztriában is felvette a kapcso­latot a náci körökkel, akik őt vá­lasztották meg a nemzetközi náci­szervezet elnökévé. Ez a. szerve­zet ez év márciusában Parisban, majd Svédországban és Svájcban tartott üléseket s mindegyiken Al­földi elnökölt, akit a földalatti náci szervezetek hamis papírokkal csempésztek be Franciaországba épugy, miot máshová. Ilyenkor mindig elsírták a lapban, hogy “főszerkesztőnk beteg, nem tud , válaszolni,” a lap késett, a sze­­j rencsétlen nyomdászt 3.000 márka í elejéig becsapták, ugyanakkor vi­szont Alföldi hamis neveken Európa legelőkelőbb hoteljeiben élte a maga gáláns lovagi életét és irányította az európai náci ösz­­szeesküvéseket. Hogy neve sehol sem szerepelt eddig, ahnak az az oka, hogy min­dig álneveket használ és lapjában is Barna Endre, Czeglédy József, Székely János és mások neve alat: Írogatja a leguszitóbb cikkeket. 1952 augusztus 13-án a Regens­burg melletti Dechbetten-ben — Székely János nagy luxussal be­rendezett lakásán — tartotta érte­kezletét a világ náciszervezete. Itt is Alföldi vezette a tanácsko­zásokat és véresszáj-u beszédeivel biztatta a többieket uj “hatalom­átvételre.” Hogy tivomyázásait folytathas­sa és náci tevékenységét kitérjesz­­sze, kérőlevelekkel fordult ismert magyarokhoz, nyilasokhoz és a németországi náci szervezetek ye­­zetőihez és nem egyszer azzal a fenyegetéssel, hogy ha nem fizet­nek, feljelenti őket az amerikai hatóságoknál. így közel kétezer márkát zsaroltak össze, amit nagyrészt* a müncheni “Paprika” csárdában költöttek el. Október 18-án és 19-én éjjel a szerkesztő­ség három tagja nagyszámú nő .társaságában a “Paprika” csárdá­ban, Münchenben 1,700 márkás cechet fizetett ki . . . * * * A magyar emigráció legszélesebb körei is minden bizonnyal a leg­nagyobb érdeklődéssel fogadják fenti adatainkat. íme, újabb hite­les bizonyíték amellett, hogy az emigráció békés életét és munká­ját tervszerűen zavaró szélsőjobb­oldal milyen rettenetes fertőt kép­visel nemcsak “eszmei” célkitűzé­seiben, de a vezető személyeik ka­rakterében, illetve karakternélkü­­iiségében is. Alföldi Géza és a "Hídverők” évek óta heves és gya­lázkodó ostromot folytat a de­mokratikus emigráció ellen — ime, igy fest közelről az antide­mokratikus politikai alvilág és an­nak egyik legfőbb vezetője! Szántó Lajos halálára Őszinte megrendüléssel fogad­juk a hírt, hogy Szántó Lajos, az amerikai magyar élet jellegzetes és általánosan ismert alakja hir­telen elhalálozott. Neve és hire már hosszú évekkel ezelőtt túlju­tott Amerika határain is és a vir­giniai dohánygyárost Európa kü­lönböző országaiban, a menekült magyarok köreiben, a DP-táborok sivár barakkjaiban, a szükséglaká­sok fojtott atmoszférájában mint a mesebeli Krőzust és jótevő tün­dért emlegették. Szántó Lajos eb­ben az időben vagyoni helyzetének zenitjén állott s bőkezűen küldöz­gette az eg.vre tömegesebben érke­ző kérő és könyörgő levelekre a dollár-segitséget, majd a DP-tör­­vt-ny kapcsán sok-záz assurance­­val igyekezett a menekültek se­gítségére lenni. Valamilyen misz­­sziót látott abban is, hogy »tg­szerezze az “Amerikai Magyar Népszavá”-t, amelyre azután va­gyonának tekintélyes részét ráköl­­tötte. Emberi gyengeségei közé tartozott, hogy erősen befolyásol­ható volt*s ezt hamar felismerték j azok, akik a maguk szélsőséges politikájának akarták alárendelni : ezt az újságot. Az “Amerikai Ma­­gyar Népszava” a szélsőjobboldali i erők szócsöve lett és Szántó Lajos ' vergődve nézte, mint a bűvészinas, a felnyitott dobozból előtörő káros szellemeket, amelyeket azonban nem tudott már visszaparancsoini. A lejtőre vitt lap nyelte a pénzt és Szántó fizetett, fizetett, szinte utolsó garasáig. Azután egy hir­­, télén elhatározással, nem engedve i ezúttal a befolyásoló rábeszélés- 1 nek, eladta a lapot s igy húzta ki a gyékényt a lapra és őrá is rá­­| terpeszkedő szélsőjobboldal alól. j Visszavonult a riehmondi magá­­| nyába és ott érte a halál, aiig pár j hónappal az “ Amerikai Magyar j Népszava” körüli izgalmak után. i A szive ölte meg. | /4i sokszor és sokban nem érte4- i tünk egyet az eltávozottal, de ! mindig elismertük tiszta szándc- 1 kait és azt az önzetlen áldozatvál­­j lakást, amely oiy ritka a mai vi­lágban. A jószándéku, becsületes j és áldozatkész embereknek kijáró megbecsüléssel figyeltük szereplé­sét s e szereplés emelkedőit és lej­­í tölt, a sokszor érthetetlen varga­­: betűket, a környezet hangos rek­lámlármáját, a kalandorok, a po­litikai és anyagi haszonlesők tüle­kedését, akik frontot építettek kö~ ; lé és eltorlaszolták a hozzávezető utat a hozzá hasonlóan tiszták és önzetlenek számára. Tudtuk, hogy e lármás és zavaros kavargás mö­gött, az alkalmi barátok és “ön­kéntes” munkatársak tolongása köze, ette Szántó Lajos nagyon i gyedül áll és a sokaságban egyet­len igaz ember nem akad, aki méltó lenne az ő tisztaszándéku és nyiltszivü barátságára. A beléka­­' paszkodottak a gazdag dohány­gyárosban csak a pénzt, vagy ahogy a jaiszok és a lesiptiskás haszonlesők mondják: csak a do­hányt látták és nem az embert. Állandó görögtüzet csaptak kö­rülötte s ezzel akarták a tisztán­látását még jobban elvenni. AU láttuk a reílektoros, görögtüzes fénykoron belül a szomorú és megrettenő .Szántót és a döntő el­határozás napjaiban, a lappal kapcsolatos felismerés fájdalmas, de felemelő periódusában hosszan elbeszélgettünk vele. Újra megál­lapítottuk. hogy tiszta és nemes­­gondoikodásu emberrel, tragiku­mában mélyen rokonszenves re­gényhőssel állunk szemközt. Az alkalmi barátok és haszon­talan haszonlesők hamar elfeledik majd a nevét; mi kegyelettel meg­őrizzük. (dr. D. Z.) ORVOSI HÍR Dr. Berezeller Richard orvo­si rendelőjét áthelyezte. Uj cime: 301 East 17th Street (a Second Avenue sarkán). Tele­fon: GRamercy 5-2190'. Ren­delő órák délután 12-2 és este G-8 között. December 6-án £hlers-bál December 6-án, szombaton este H órai kezdettel tartja a: Ehlers Szabadkőműves Páholy vacsorával egybekö­tött táncestélyét, az Essex House nagy báltermében. Mediterránt Panoptikum A tenger titkai Irta: JÁVOR LÁSZLÓ MENTON, Hotel les Sapins A Cote d'Azur a Csodák Partja. Nizzában világraszóló karnevált, Monte-Carloban és végig a Rivié­rán virágcsatákat rendeznek. De mind emberi találmány, hitvány kópiája annak a világcsodának, amit maga a természet produkál itt virágcsatákban és karneválban. Citromfák sárgulnak zord fe­nyők alján, millió illatú virág szí­ne verődik az ámuiö szemekbe, ez a Virágok Csatája, ha szabad ez­zel a ronda szóval illetni ezt a je­lenséget. A ^Természet Karneváljának egyik tréfája, hogy este hat órakor szinte pillanatok alatt éjszakába fordul a nappal. Az alkony átme­neti félhomályában, Monte-Carlo felett még lebeg a Nap, de San Remo felől már a szinre lép a Ad és farkasszemet néz a Nap- Vz ember áll a tengerparton, .ölve nézi ezt a Szabadtéri játékot, ezt a Karnevált. A városi emberen valami misz­tikus hangulat vesz erőt. Hallgat­ja a tenger monoton ritmusát, a­­mint a víztömeg, mint milliárdnyi láncszem csörömpölve a parthoz verődik. Az ember titkolja ugyan, de fél. Az ember nem tud betelni a csodákkal és nem is akar betelni velük. A mai ember, szegény mai ember, miben higyjen ha nem a csodákban! Hihet másban, lehet, ' érdemes? A szegény városi ember csodá­kat keres a természetben, ahol ő nem járatos. Az ember, ha csodát | vár, eljő hozzá, megkeresi őt, a j csoda, S ha nincs csoda, hát az ember teremt magának. A szegény mai ember az élei fertelmeitől a csodákba menekül. Velem is történt egy csoda, Mentonba érkezésem hetedik nap­ján. Előre kell bocsátanom, az alábbi misztikus történetnek sem­mi köze a hetes számhoz, csupán a jelenség pontos meghatározása miatt ragaszkodom ehhez a je­lentéktelennek látszó tényhez is. Este tíz óra lehetett, a tenger­parton lesétáltam az Óvárosig. A j hegy oldalában aludt a temető, a 1 móló végén hunyorgott a bárkák ; felé a nagy viz fölött őrködő örök- j mécs; a Mistral, a déli szél l'élel- ^ ; metesen dudorászott és én vissza- j J fordultam, szájjodám felé. j A néptelen partokon, a fénye­sen kivilágított, néptelen kávéba- ' zakban elegáns asszonyok ültek a holtszezonban, főleg egyedül. El- 1 fordítottam a fejemet, elűztem a ; kisértést magamtól, nem teszem Altatót veszek, harmat egyszer­re. Tíz pere múlva minden elme­rül .. . Fél óra, óra, még mindig nem alszom és ez a« átkozott csapkodás egyre őrjítőbben rees­­iten a fülembe. Mintha a kopo­nyámon csattanna ez a száraz, reccsenő zaj. Nem kell kihívni a. longer haragját! Jobb, ha becsu­kom a. belső üvegajtót is. Behunyt szemmel, nehogy a tenger észre­­vegyen, a zsalugáterhez megyek, tapogatom a zsalu fabordáit . . . Hát a fene hogy ette volna meg! Megint rosszul zártam be és a szél csapkodja az ablakszámyakat. A buta ember mindenben titkot lát, mert titkot keres. Metafizikai marhaságok . . . Holt lelkek, a tenger titkai . . . Nekem eszembe se jut ilyen misztikus sületlenség. De nem bizony, de nem ám. Fürgén elővettem a “Le Monde'1 első oldalát, sajt volt belecsoma­golva. Olvasni kezdtem a vezér­cikket és nyomban édes, mély álomba merültem. be a lábamat soha az életben ! egyik kávéházba se, noha titkos meggyőződésem, hogy a természet, ‘ a tenger és a csillogos ég a leg­szebb kávéházbói szemlélve. | A Casino Municipal mellett bak­­| láttám a Promenade Lcclercen. A Casino-ból zene hangja szűrődött ki, meg neonfény a sötét morajló j part elé. Keim ruletteznek. Sose 1 ruletteztem. Talán a játék, a já­ték hiányzik életemből? A hatal- j más üvegablakok mögött táncoló. alakok. Az egész életemet éjszaka- j ban, kávéházakban, lokálokban él- j ! tem le. Sose táncoltam. Késő. Bal- ; I ! lagjunk tovább . . . Mint miniatűr zseblámpák égői, I vöröses meg sárga fények lobban- ; ) íak fel a lábam előtt, aztán nagy Ívben futottak el előlem. Kóbor ! macskák lapulva lestek az éjsza- j | kai vándor után. j A Promenade Georges V. végén j befordultam, egy omladozó házi- | kápolna után elhagyott ut emel- j i kedik. Mintha valaki kísérne, j i Megállók. A kísérőm léptei is meg- , szűnnek. Előttem vasúti töltés, fölötte hid. Talán egy Liliom vár rám hatalmas konyhakéssel, mint Molnár Ferenc ligeti legendáid­ban? Hátrafordulok, de csak az árnyékom köveit. Otthon, szállodai szobámban, az asztal, az ágy, a ruhafogas min­den a szokott helyén. A tárgyak rendje megnyugtat. A szekrény ajtajának tükörlapja sápadtan mered rám. Én is sápadt vagyok. Behajtom a zsalugáter - szerű ; szárnyasablakot, a íabordákon ke- '■ 65-45 99fh Sí. Forest Kills, L. f. (Tel.: Tw 7-3330) HA azt akarja, hogy pontosan, i00%-an orvosának rendelése alapján legyen gyógyszere elkészítve — keresse fel a LIGETI-féle “YORE PHARMACY”-« —Ligeti Jenő Ph, G„ évtizedes amerikai gyakorlattal biró patikus— Ligeti i9tt ilku resziui íaiOin a tengert. Beccse­­; nést hallok, nyávogó, siró, sivi hang tör felém. Vörös fény imbo­­lyog a vizen. Talán egy óriás ha!, idetévedt bálna vergődik, vívja : haláltusáját a sziklák alján. Iszo­nyatosan csapkodja a partokat, szigony sebzi a torkát, abból lövel a vére, ami vörösre festi a tenger tizét . . . Sirályok csapnak le a vörös folt körül, a vergődő, csap­kodó bálna húsát tépik. Vagy ta­lán egy halászbárka lámpásainak vörös mécsét tótom? A csapkodás egyre fokozódik. A nyikorgó, siri hang egyre félel­metesebb. Tán a szomszédos vá­rosban, Roctjuenbnm ezeréves vá­rának holt szellemei keringenek itt, hogy bosszút álljanak azért, mert tegnap porladó csontjuk fö­lött tapostam a sziklavárak omJa­­dó pincéjében? Vagy egykori gá­­nuai kalózba jók vagy római gá­lyák tengerbe veszett hajósainak szelleme csapkodja ablakom? Vagy maga a tenger azért, mert titkait füukészni merészelem!?

Next

/
Oldalképek
Tartalom