Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-10-25 / 40. szám
Z-ik oldat AZ EMBER I OCTOBER 25. 1952 Választási talmudizmus Irta: KÉRI PÁL kommunista Peipinget, hanem Csank-Kaj-Sek nemzeti Kínáját ismerték el tagul. Pedig a Biztonsági Tanácsban az orosz Maliknak vétó joga volt, megakadályozhatta volna az Egyesült Nemzetek lépését Dél-Korea védelmében, annak elhatározását a Biztonsági Tanácsban. Nyilvánvaló, ebben az összefüggésben nem is jutott eszükbe, m i t mondott Acheson. Hiszen Acheson megmondta akkor, hogy az ilyen támadás esetére működésbe lép a United Nations fegyveres közbelépése. Hát. akkor micsoda nyakatekert ördöngösség volna az, Dél-Korea védelmét elősegíteni, mikor ők éppen a megtámadására készülnek! Nem, nem érdemes talmudista butaságokon rágódnunk. Az oroszoknak két külómböző vasuk volt itt a tüzlíbn. Egyrészt világ-diplomáciai propaganda okokból botrányt akartak kelteni a Nemzetek Tanácsában, másrészt nyugodtan készültek, már jóval Acheson beszéde előtt is, Dél-Korea megtá- I madására. Hogy a kettőt nem j egyeztették össze? Hát egyszerűen ‘‘bung!e”-iztak, kapkodási téve- j dést követtek el, mint Amerika is annyi ízben. Ne higyjük mi is el,! hogy az oroszok fölött valóságban j egy csalhatatlanul bölcs félisten ül őrködve, az a Sztálin. Bizony csinált síamárságakat ő is, nem egyszer. Csak olvassuk el például Churchillnél, micsoda képtelen gyerekességeket ajánlott mindjárt a közös háború elején, a második front rögtönös megnyitására. Vagy a még sokkal súlyosabb, világ- j vesztő és a szovjet-vesztő tévedése: megegyezése Hitlerrel, amivel végül rászabadította a nácikat j Oroszországra, amivel birodalma értékes része egy harmadának el- ; pusztítását okozta s ami folytán kénytelen volt az Egyesült Alla- j mokhoz folyamodni segítségért, j Hát persze hogy tévedett máskor , is, ebben is most. De ez a tévedése ; még nem is volt ilyen súlyos. Hiszen, mint kiderült, minden elő volt készítve rá, hogy ha Malik az utolsó pillanatban mégis vissza találna menni a Biztonsági Tanácsba, akkor a Dél-Koreának adandó U N.-segítséget az Általános Főtanácsban szavazzák meg, ahol pedig nincs vétó. Az oroszok , mindössze kényelmesebbé tették ! Amerikának az ellenállás megindítását. Kétségtelen, hogy Acheson 1950 januárja-beli nyilatkozata, és aj szov.ieti támadás közt Dél-Koreára, semmi összefüggés nincsen. Ugyan ki bátorította fel a kommunistákat már 194G-ban, rögtön j a háború végződése után, Indó- Kin a megtámadására? Ott is, | megpróbálták ezt az ázsiai félszigetet lenyargalni, de ha ez, valószínűen, nem sikerül, akkor egy ■ örökös sebet nyitni ottan a Nyugat testén. Azóta, a franciáknak ; ez az indó-kinai háború legalább ; is annyi pénzükbe kerül, mint a- I mennyi segélyt kapnak Amerikától, de azon kívül még, a francia | hadsereg tisztikarának és altisztjeinek virága esik el ottan. Hát ugyanezt csinálták Koreában. Itt még egyszerűbb volt a dolguk. Mert hiszen Észak-Korea közvetlenül határos az orosz birodalommal, de azonkívül, a japán! atombombák után elözönlötték az addig japánok megszállta Mandzsúriát a határon, amihez pedig nem volt szükségük se Yaltáfa se Potsdamra, mert az óriási Csendes-tengeri orosz hadseregük ott volt helyben, mig az amerikaiak-A válasz'ási veszekedés betütetvezésében, ráolvassák például Eisenhowerre, hogy ő nem gondoskodott “írásos” szerződésről, hogy mi bármikor szabadon járhatunk ki - be Berlin nyugati zónájába. Hanem megelégedett azzal, hogy Clay tábornok orosz szóbeli biztosítást kapott a nyugati hatalmak mindenkori szabad mozgásáról Berlinben. És ezt az oroszok most természetesen nem tartják be. Tegyük fel azonban, az oroszok írást adtak volna, mint a kerek köpenyeged és pecsétet ütnek rája, mint a holdnak karimája, volna abban bármi virtus? Ugyebár nem. Ma már a gyerek is tudja, hogy Sztálin oroszai csak azt a kötelezettséget tartják meg, amit kénytelenek megtartani. Mihelyt a legkisebb egérutat, lehetőséget látják, megszegnek mindent, ha százszor aláírták is. Hát érdemes erről beszélni? Ebben az esetben talán még érdemes, annyiban, hogy lám, Eisenhower is, aki most akkora paraszthajszálakat talál abban a politikában. amit pedig ö maga segített legfőképen csinálni, ö maga is milyen hiszékeny és könnyelmű volt. De nem úgy: hogy mi történt volna, mily biztonság honolna ma Berlinben, ha Eisenhower írást kap az oroszoktól, nem csupán szóbeli ígéretet. Ez ugyebár, teljesen mindegy. Akár irás, akár szó, az oroszok a megszállás után, azt csinálhatták, ami nékik tetszett. Miért? Azért, mert ha egyszer belementünk abba az istenverte “zonázás”-ba, akkor ez nem lehetett másként. Abba, hogy nem közösen, rri i n d e n szövetségesek együtt, szálltuk meg a legyőzött országokat, hanem kínosan zónákat kerekítettünk ki minden egyes szövetségesnek fegyveres hatalma számára, — az oroszok számára is, ugyancsak nagyokat. Ki hihette, azok után hogy az oroszok a háború idején még az ajándékba kapott tankokról és repülőgépekről is leszállították az amerikai hajtókát Iránban és a maguk embereit ültették rájuk, annyira féltették a vasfüggönyüket, — hogy a maguk kapott zónájában majd •.leni eresztik le a vasfüggönyt! Nem a szó vagy irás volt a baj, hanem a zóna. De erről tán majd máskor, részletesebben. Most azonban azt szeretném hangoztatni, hogy ez a választási talmudizmus az, hogy oly vizsgálódva betűzik ki, ki mit mondott, *nit nem annak idején, és az ilyesminek oly döntő, szinte történelmi jelentőséget tulajdonítanak, hogy ez nem túl jó dolog. Majdnem azt mondanám: veszedelmes. Eltéríti az amerikai közvéleményt a lényeg látásától, és az» a hitet kelti, hogy ami történt csak azért történt és nem másért, mert Acheson egyszer valamit mondott, Eisenhower meg máskor nem mondott. És ez a felületes hit, a választási szenvedély mély barázdájával, belevésödik az emberek gondolkozásába. Lám, ez máris annyira megy, hogy ilyen talmudista tyuk-kaparászások folyamán némelyeknek bebeszélik, ha Eisenhower lesz az elnök, menten végét veti a koreai háborúnak. Veti, a majd megmondtam micsodát. M°rt, mondják ezek a betü-kotorászók, a koreai háború csak abból az egy okból törhetett ki, hogy Acheson külügyminiszter annak idején, egy ügyetlen nyilatkozatával fölbátoritotta rá szovjeteket. Mert, 1930 januárjában Acheson egy nyilvános beszédében, körvonalozván Amerika álláspontját Távol-Kelet Ázsia dolgában, ezt mondta: Amerika, a maga amerikai haderejével közvetlenül, csak egy bizonyos vonalat véd meg vakmerő támadás ellen. Ez a vonal nagyjában a japáni szigetek és az attól keletre lévő területek. Ettől nyugatra, kihagyta Koreát is. De ezekről a földekről, amiket Amerika közvetlenül a maga saját haderejével egyedül nem védhet, ezt mondta: Ez országoknak, népeknek maguknak kell elsősorban szembeszállniok a támadóval, “és ebben számíthatnak az egész civilizált világ támogatására az Egyesült Nemzetek alap-törvényei szerint, amely eddig bizony nem mutatkozott törékeny nádszálnak.” Ezt 1950 január 12-én mondta el Acheson. Ugyanazon év júniusában az orosz szovjet leküldte a maga felfegyverezte és általa kiképzett Észak Korea-i hadsereget, foglalja el számára Dél-Koreát. Mármost, azt mondják a talmudisták, ez a támadás sose esett volna meg, ha Acheson fél évvel előbb nem nyugtatja meg a szovjetet, hogy Amerika egy korai támadásért nem indít világháborút, hanem “csak” a United Nations segitő hadserege lép sorompóba, benne természetesen az Egyesült Államokkal elsősorban. De volt-e ilyen összefüggés Acheson mondása és a szovjeti támadás között? Az események azt tanúsítják, hogy nem volt. Hogy az oroszoknak nem is jutott eszébe Acheson beszéde, amikor Dél-Korea megtámadását elhatározták. Mert: vagy egy hónappal Acheson beszéde után, 'az orosz megbízott otthagyta a United Nations Biztonsági Tanácsát “sértve,” amiért az Egyesült Nemzetek nem a Világhírű DOZZY-szafómi valódi importált magyaros szalámi Hollandiából EGYEDÜLI és kizárólagos jogú elárusítója egész Amerikában: H. KOTR & SON IMPORTERS 1577 FIRST AVE. (cor. 82nd St.) NEW YORK 28, N. Y. SOK SZÁZ ÚJONNAN ÉRKEZETT IMPORTÁRU! — Kérje ingyenes, 400 képpel ellátott árjegyzékünket. — VIGYÁZZON A CÍMRE: 82-ik utca és Első Ave. sarok. Hallgassa a WBNX (1380 hullámhossz) rádióműsorunkat minden vasárnap délután 12.30 tói. í I I A azt akarja, hogy pontosan, 100 % -an ta orvosának rendelése alapján legyen ■ ■ gyógyszere elkészítve — keresse fel a LIGETI-féle “YORE PHARMACY”-! —Ligeti Jenő Ph. G., évtizedes amerikai gyakorlattal bíró patikus— Ligeti Patika, 65-45 99th St. Forest Hills, L. I. (Tel.: Tw 7-3330) nak töredékeik voltak csak a szigeteken. Most nekünk is van egy nyilt sebünk Kelet-Ázsiában, mint a franciáknak, amit viselni kell amíg csak Szovjet-Oroszországgal egy földgömbön élünk. Ez igy van. Az oroszok cselekvési vonalát nem nehéz látni. Nehéz csak az a kérdés, mit lehet tenni ellene, — harmadik világháború kockáztatása nélkül. Valószínűleg ezt próbálta körvonalazni akkor Acheson, belpolitikai tekintetekből. Mindezt nem Acheson védelmében mondom el, aki kiváló diplomata és bürokrata, de nem nagyszabású államférfim De vigyázni kell, nehogy bizonyos mérges illúziók terjedjenek el e választási talmudizmusokkal. Nehogy azt higyje valaki, csak némely embereket ke.l kidobni, a díványt kidobni, és akkor a mi helyzetünk Oroszországgal, megváltozik, megszilárdul. Akkor kutya bajunk. Ennek a mai állapotunknak igen mély okai vannak. Oroszország, óriási összefüggő szárazföldi hatalom. akkora, amihez képest Németország kismiska volt. Észak- Amerika partjától majdnem az angol szigetekig terjed és Norvé- j giától Jugoszláviáig. Ehhez csak egyszer volt valami hasonló a világtörténelemben, a mongol birodalom a 13-ik században. Ez a mostani irdatlan szárazföldi mongol hatalom, éppúgy egy keményen összefogott egytömbü uralom alatt nyújtózik mint akkor,— de micsoda eszközökkel! Minde-EZ TÖRTÉNIK | magyart ORSZÁGON; ERŐSZAKKAL JEGYEZTETIK A “BÉKEKÖLCSÖNT” Már javában folyik Magyarországon a harmadik 1,300,000 forint összeget kitevő “békekölcsön’’ kampánya. Az állami intézmények munkásainak és tisztviselőinek fi- j zetéséből tíz hónap alatt vonják le a kölcsönt, a többieknek pedig ! november 25-én kell befizetniük. | Már gyakorlattá válik, hogy különböző kölcsönök vagy “önkéntes | adományok,” kötelező könyv-vá- ; sáriások &:b. révén csökkentik a I munkások és tisztviselők fizetését. Az a propaganda, hogy a munkások legalább egyhavi fizetésüknek megfelelő összeget jegyezzenek, elégedetlenséget keltett a lakosság körében, különösen azért, mert ezt j a kampányt fenyegetőzések és I erőszakos intézkedések kisérik. Aki1 “önkéntessn” nem jegyez kölcsönt, azt elboosájtják vagy roszszabb fizetési osztályba helyezik. Ellenségnek nyilvánítják mindazokat, akik havi fizetésüknél kisebb összeget jegyeznek. ÚJABB MENEKÜLTEK ÉRKEZTEK JUGOSZLÁVIÁBA Az elmúlt héten Udvari Pál, | miskolci földműves, valamint Gras László és Ozvors István garai munkások Magyarországból Jugoszláviába menekültek. Megérkezésük után kijelentették, hogy a tűrhetetlen gazdasági helyzet és a terror miatt menekültek el. ... I nütt ott van a szomszédban, csak ki kell nyújtania a kezét, és a maga ösztönszerü nyomakodásával terjedne szerte, mint az olajfolt a papiroson. Ezzel szemben a szabad világ, aki nem mongol, az egy szintén példátlanul félelmes és egy másik nagy, óceáni tengeri hatalom, az amerikai és az angol vezetése alatt áll. Közellátó ütemekben a szárazföldi fele-világnak lehetnek sikerei. Mert, pél; dáui, ha Koreából mindketten visszavonják megszánó csapataikat, akkor az orosz ottmarad a szomszédba, mig a szabad világ atlétáinak végeredményben mesz! szí Amerikából és Angliából kell odacipeíniök az erőiket. De, végig * történelmen minden esetben I bebizonyult s ez kétségtelen nemcsak hadviselési okból, hanem mély élet-okokból is, hogy az óceáni hatalom az erősebb, végül az | birja. az győz. Ehhez azonban az kell, hogy az óceáni hatalom vezénylete alatt lévő egész szabad világ szorosan együtt maradjon, épp olyün keményen, ha nem is oly módszerek révén, mint a mongol szárazföldi tömb. Ezt látnia kell minden józan amerikainak. És olyasvalakire adni le a szavazatát, aki e nagyvonalú bátor öszszetartásért áll ki. nem pedig kicsinyes pillanatnyi önérdekekért, holmi panaszok ösztönzésére, elszigeteltségi kényelmekért. Mert a mai gavalléros önzetlenség bizonyul majd a holnap legigazoltabb nemzeti önzésének. Berecz Árpád nyerte Benton szenátor íevéiiró-versenyét William Benton, Connecticut állam szenátora közölte, hogy magyar ember a győztese az általa meghirdetett levélíró-versenynek — Berecz Árpád wallingfordi lelkész személyében. A szenátor a győztes nevének kihirdetésekor kijelentette, hogy Rév. Berecz levele tartalmazta a legkiválóbb és leghozzáértőbb kritikáját annak a televízió - programnak, amelyet a szenátor nyújtott a televizió hallgatóságáaiak szeptember hónapban. A verseny három bírálója: Robert McLaughlin (Time Magazine), Prof. Harold Lasswell (Yale University) és Robert Richards (Natl. Association of Radio and Television Broadcasters) egyhangúlag hozták meg döntésüket Berecz Árpád javára, aki első díjként egy teljes Encyclopaedia Britannica-t kapott. Berecz díjnyertes levele uj interjú-módszereket ajánlott a szenátor számára, terveket dolgozott ki és technikai javításokat is javasolt. Rév. Berecz, mint a verseny győztese Sen. Bentonnal együtt szerepelt a televízió-műsoron, * ahol arra a kérdésre, mikor kezd hozzá a 30-kötetes óriási munka elolvasásához, kedélyesen ezt válaszolt».: — E pillanatban nem igen van időm, hogy hozzákezdjek az Encyclopaedia Britannica olvasásához, de van két leányom, a négyéves Julianna és a kétéves Margaret - Louise, akik akár holnap hozzákezdhetnek. Mire kiolvassák, remélem férjhez is adom őket . . .
