Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-02-09 / 7. szám (6. szám)

February 9, 1952 AZ EMBER 5-ik oldal Rendnek kell lenni Irta: JUNCREISZ ELZA Egy bolond ember betört a bankba. Zsákszámra vitte el. a pénzt, és értékpapírokat — a tarka rongyokat, ame­lyek annyi mindent fednek be, és ami nélkül olyan so­kan dideregnek meztelenül a világban. Ö azok felé vette útját, akik meztelenül dideregnek. Futott az éjszakában, el­hagyta a fényes ablaku és jól záró ajtajú házak sorát, térdig süppedt a sárban a szél cibálta sötét sátrak közt. Az eső zuhogott és a viz el­érte az ágyakat, melyeken a megbáltott családok kupo­rogtak. Az asszonyok sírtak, és elhatározták, hogy mégis odaadják a gyerekeket a téli hónapokra az idegen házba —ha akadnak még ilyen ide­gen házak. Aférfiak némán bámultak a felhők irányába. A felsőbb hatalmakkal meg­szűnt a diplomáciai kapcso­lat. Az imádságokat ők fe­lejtették el, ezt a fogak közt átszűrt kemény beszédet pe­dig fent nem értik. Akkor jött a zsákos em­ber, csapzott haja lógott a homlokába, a szeme lobo­gott, mint a túlságosan fel­szított lámpa konóca, melyet semiféle csavar nem fékez, és mindjárt besötétiti, szét­repeszti maga körül az üve­get. De pénzt nyújtott a zsákos ember, — amilyen bankjegy éppen a kezébe akadt, — és azok, akik reszkető kezek­kel utána kaplak, gém tud­hatták, nem kutatták, hogy a borzongató csillogás a sze­mekben eszelősség-e vagy a színtiszta jóság fénye. A zsákos ember futott az é j s za kában, előtte mint gyorslábú fullajtár, táncolt a szél és készségesen libben­­tette széjjel a nehéz, nedves, fekete ponyvákat. Az eső vi­zes vesszőkkel verte és ösz­tökélte, és a sátrakból kiszű­rődő gyereksirás, mint lüzes tapló a fűben, egyre vadabb vágtatásra kényszeritette. Csak furfanggal, nagy rendőri készültséggel lehe­tett elfogni és ártalmatlan­ná tenni. • Dr. Patyolat a vállalat legokosabb embere volt. Köztudomású, hogyha ne adj Isten, valami váratlan sors­csapás folytán elveszítenék, úgy dőlne össze az egész ha­talmas apparátus, mint ki­rántott oszlopai után a fi­­liszteusok temploma. Nem lehet tudni mikor kezdődött, de valami idege­sítő rendellenességre jöttek rá egyszer a vállalatnál. Még dr. Patyolat is, — aki nem egykönnyen veszítette el a fejét,—gondterhelt arc­cal lépett ki reggelente lá­gyan suhanó kocsijából, melynek színe sötétvörös volt, mint a siirii, édes bor, amit különösképen szeretett. Háza kívül esett a zajló és zsúfolt városon, és az egy­órás kocsikázás alatt, a friss reggeli szél szétoszlatta a könnyű piros ködöt, amit az ital borított agyára. Mire hh vatalába lépett, már hideg, érzéktelen és precíz volt, mint a gép. Utóbbi időben azonban, úgy lepték be a gondok finom, értelmet su­gárzó arcát, mint a nap elé szálló felhők. — Nyilvánvaló, hogy a “rendellenesség” volt az, ami ennek a nagy egész­nek és tökéletesnek harmó­niáját megzavarta. Csupán egyetlen közepes képességű, és félénkséggel vert tisztviselő volt a válla­latnál, aki pontosan ismerte a lehangoltság aggasztó tü­netei és a “rendellenesség” közötti összefüggést. — A Március 29-én SZOMBATON ESTE lesz "AZ EMBER' MŰVÉSZESTÉLYE IS BALJA a ROOSEVELT HOTEL-ben amikor lapunk 25 éves amerikai évfordulóját ünnepeljük. Szeretettel várjuk a jubileumi ünnepségre és bálra “AZ EMBER” barátait. MŰVÉSZI MŰSOR és BARTAL JENŐ ZENEKARA “rendellenességet,” hosszú hónapokon keresztül—bril­­liáns tehetséggel, mint min­den mást — dr. Patyolat kö­vette el. Falfehér arccal, remegő hangon, zárt ajtók mögött közölte a tisztviselő észrevé­teleit az illetékes vállalati tényezővel. A rágalmazót azonnali ha­tállyal menesztették. Megve­tő pillantások és szitkok kí­sérték, mikor végkielégités nélkül távozott. Mindenki, aki dr. Patyolat nemes jellemét valamennyi­re ismerte, nem lepődött meg azon, hogy ő, a maga személyében a megtorlástól elállóit. , • Néhány évvel ezelőtt, egy tóparti svájci faluban, külö­nös eseménynek lehettek szemlélői az arra vetődöttek. A vasárnapi ájtatoskodás alkalmával, a szigorú erköl­csű egyházközség hívei, ki­vezettek a templomból egy asszonyt. A pap kiprédikál­ta, és az emberek, mintha összebeszéltek volna, megál­lották a pad előtt, ahol az asszony ült. Némán, követe­lőn és sürgetően álltak ott, mig jószántából felkelt és elindult. Mögötte kőarccal, tornyos fehér fökötőben a többi asszony, komoran, hallgatagon a férfiak. Parasztok lakták azt a fa­lut, melynek házai a tópar­ton szóródtak széjjel, de me­zői, földjei, fent voltak a sziklás hegyek között. Az emberek erejét megszivta, az asszonyok fiatalságát meglopta á kövek közül ki­ásott kenyér. Szorgalmas és panasztalan nép volt. Zúgo­lódás nélkül dolgoztak és gyűjtöttek békés és rende­zett öregségre. Hétköznap­juk, ünnepeik olyan ponto­san peregtek le, mintha me­netrend szerint futottak vol­na ki, megfelelő vágányok­ra, az esztendőket hullajtó kalendáriumból. Két elözvegyedett asszony is lakott a faluban. Teréz és Barbara. Egyedül művelték meg és tartották rendbe kis gazdaságukat és egyedül él­ték erényes és türelmes éle­tüket. , Aztán jött egy nyár, ame­lyik bajt hozott. Lehet, hogy az éjszakák voltak fényes­fehérebbek, lehet a frissen kaszált szénából áradt a nyugtalanság, ami az özve­gyi portákat kerülgetni kezdte. Meg egy legény. Te­réz kapuját ö kereste meg néha. Barbaráét az asszony maga ,próbálta óvatosan nyitogatni. Nagy viaskodás kezdődött. Teréz küzdött valami ellen, Barbara fog­gal-körömmel harcolt vala­miért. Aztán jött a végzetes éjjel, amely egész fehéren izzott és folyó ezüstként csillám­­lőtt a tó. “Egy fél órát vá­rok,” mondta a legény Te­­réznek, “ha nem jössz, vég­zek magammal. — Egy fél órát kért Barbara is. A két ház előtt remegve les ,tek a halk csobbamísra—a tó bugyborékolva kacagott az evezők és a ladik alatt. Teréz kibontotta két hosz­­szu fonatát, sötét selyem rojtjai szélesen terültek el vállán. Pruszlikjába színes szalagokat fűzött. Barbara tűvel fogta össze az ünneplő szoknya bő ráncait — a szá­raz, bojtos tavaszok és robo­­tos nyarak alatt lesorvadt róla a hús. Hideglelős bűntu­dattal nyúlt a pirosító után, majd elszántan lépett oda alvó kisfia ágyához. Egy pajkos, göndör fürtöt nyisz­­szantott le a kis kerek fej­ről, melyen még nőtt és sű­rűsödött a haj, mint a se­lyemgubó/!. Az övét meg­szivta és megszedte a nap — úgy borította rá a kendőt, mint sebre a kötést. Csak egyetlen tincs kandikált ki alóla kacéran és ingerke­­dőn . . . • Vasárnap kivezették Te­rézt a templomból. A menet élén Barbara haladt, tor­nyos fehér fökötőben, felsze­gett fejjel, és olyan gőgösen, kérlelhetetlenül szór itotta össze ajkait, ahogy nem tud­ja senki — csak a csóktalcm szájú asszonyok. Forest Hills, L. /. szédületes fejlődése New York városának — ez két­ségtelen, — Long Island-i része fejlődött a legmerészebb tempó­ban az utolsó 15 évben. A leg­szembetűnőbb azonban Porest Hills nevű kerület, ahol magas épületcsoportok éppúgy nőnek ki a puszta telkekből mint a családi házakból álló uccarészek. A la­kosság óriási arányú növekedése s az egész kerületnek modern jel­lege magával hozta azt, hogy a Porest Hills-i magyarság száma is megtízszereződött néhány rö­vid esztendő alatt. Nemcsak ma­gyar orvosok, ügyvédek és más el­sőrendű professzionális szakem­berek, de néhány éve már egy magyar patika is ott áll Forest Hills legkönnyebben elérhető ré­szén, (65-45 99th Street) és' an­nak tulajdonosa, Ligeti Jenő le­kötelező szívélyességgel áll a hoz­záfordulók rendelkezésére. Ter­mészetesen, a Yore Pharmacy, (Long Island egyetlen magyar gyógyszertára!) gyógyszerek kül­dését is vállalja minden külföldi országba. Mr. Ligeti évtizedes ta­pasztalatokkal biró gyógyszerész s patikájának speciális bébi-, or­­thopédiai-, sérvkötő osztálya is van, különleges sebészeti felszere­lésekkel együtt. A Yore Pharmacy telefonszáma: TW 7-3330. (H.) Kerestetés Keresem egyetlen unokaöcsé­met, ERNEST SZÉKELY gépész­­mérnököt, aki tudomásom szerint Cleveland, Ohio-ban él. Édesapja neve: Steier Gyula, édesanyja neve: Morvái Cecilia, szülei Deb­recenben laktak, a Werbőczi-uc­­cában. Az én édesanyám nagynén­je volt Székely Ernőnek, aki 1908 januárjában vándorolt ki Ameri­kába. Én 59 éves koromban Buda­pestről a fölszabadítás után, 1946- ban Olaszországon keresztül ju­tottam ki Izráelbe. — Keresem azonkívül Löffelholer Pált, aki­nek tudtommal New Yorkban /penziója van. Címem — Cecilia Braun, c/o Lev Levin, Karl Netter Street 8, Tel-Aviv, ISRAEL.- így írná ők! í (Szemelvények a “konstruktív" sajtóból.) . “Magyar Hírlap*’ New Brunswick, N. J. j 1952. január 24: A FREE EUROPE UJ ELNÖKE A “National Committee for a Free Europe’’-nak Harold B. Mil­ler ellentengernagy lett az uj el­nöke. Az ellentengernagy, aki március elsején veszi át hivatalát,, jelenleg az American Petroleum Institute információs szolgálatá­nak főnöke. A háború alatt Foí­­restal hadügyminiszter mellett dolgozott, mint a haditengerészet információs szolgálatának feje. Hét uj foga nőtt Winchester, Va.-ban a 87 éves Mr. J. R. Cos­­tellonak s igy a müfogsora feles­legessé vált. (Jól megmagyarázta . . .) | ] Amerikai Magyar Népszava’’ New York, N. Y. } 1952. január 23: *? (apróhirdetés) ÁLTALÁNOS HÁZVEZETŐNŐ. főzéssel, könnyű mosás, 5 éven aluli, 4 szobás lakás, egy gyerek, kellemes otthon, referenciák, an­golul beszélő. Jó fizetés. Rockville Center 4-1006, 5 óra után. (Nem tudja a Népszava, hogy a gyerekmunka tilos?) ... | “Amerikai Magyar Népszava’’ New York, N. Y. 1952. január 26: (apróhirdetés) HINES HOME DELIVERY—Szó­davíz, ládaszámra bármikor. Ösz­­szejövetelek, házasság stb. Mil­ford, Conn. MI 2-3601. (Mi lehet az a “stb.” — ha nem házasság és nem szódavíz?) J A ‘TOROCKÓI j MENYASSZONY” előadása: február 17 WWRL - rádióállomás magyar órájának vezetői, Endrey Jenő és Pádly Margit személyes fellépé­sükkel fogják megörvendeztetni híveiket. Ezúttal Indig Ottó re­mek 3 felvonásos énekes - táncos színmüvét hozzák színre elsőren­dű társulattal. A társulat tagjai között találjuk Kondor Mariskát, Máté Jenőt, Pataky Vilmát, Pa­­lánky Idát, Garda - Endrey Zsu­zsikát, Kapin Arankát, Tóth Sándort, Diószeghy Kálmánt, Ró­nay Lajost, Tóth Istvánt, Garda Tibort, Patoczky Vilmát —■ és ter­mészetesen az Endrey - művész­­párt. Semsey László karmester vezényli az előadás számára ösz­­szeállitott 6-tagu színházi zene­kart. A “Torockói menyasszony" bátor hangon viszi színpadra a mai világ egyik legégetőbb prob­lémáját: a zsidókérdést. Az elő­adást 16 ének- és táncszám tar­kítja. Rendező: Endrey Jenő. Jegyek erre az előadásra már kaphatók a magyar üzletekben. Számozott helyek elővételben — $2.40 (pénztárnál $3), számozat­lan helyek elővételben $1.75 (a pénztárnál $2) adóval. Aki szá­mozott helyet kíván, írjon vagy telefonáljon: Eugene Endrey, 225 West 86 St., New York 24, N. Y. Telefon: TRafalgar 3-1467. A "Torockói menyasszony” feb­ruár 17-én, vasárnap este 7.30-as kezdettel kerül színre a Yorkville Casino-ban, 210 E. 86 St.,N.Y.C.

Next

/
Oldalképek
Tartalom