Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-09-27 / 36. szám
Z ik óidat ti EMSEK SEPTEMBER 27, 1952 Truman és Taft szerepe az amerikai elnökválasztásban Irta: BORSoDY ISTVÁN Mig a demokrata párt Stevenson' jelölését csaknem egyöntetű tetszéssel fogadta, addig a republikánus pártban erősen megoszlottak a vélemények, hogy ki az a jelölt, akivel győzni lehet a novemberi elnökválasztáson. A konzervatív szárny jelöltje Robert Taft ohioi szenátor volt. A liberálisnak nevezett szárnyé Eisenhower tábornok. A régi gárda Taftra esküdött. A magát fiatal republikánusoknak nevező tábor Eisenhower^rt ment tűzbe. A párt történetének egyik legizgalmasabb belső küzdelme a chicagói konvención Eisenhower ■győzelmével végződött. Taft a vereség után a lovagiasság szabályai szerint gratulált Eisenhowernek, a győztesnek, és biztositotta őt támogatásáról. De nyilt titok volt, hogy Taft hiveit vezérük veresége keserű csalódással töltötte el. A régi gárda nem vett részt szivvel-lélekkel Eisenhower választási kampányában, s maga Taft is csendben töltötte hosszú nyári vakációját kanadai üdülőjében. Eisenhower választási-vezérkarában Taft több hive kapott helyett, de a pártegység nem volt se meggyőző, se hatásos, mert hiányzott Taft aktiv közreműködése. Ezt a visszás helyzetet orvosolta Eisenhower és Taft találkozása szeptember 13-án. Eisenhower, aki még mindig a newyorki Columbia-egyetem szabadságolt elnöke, az egyetem elnöki rezidenciájában reggelin látta vendégül Taft szenátort sa konferencia után Taft bejelentette, hogy Eisenhower győzelme érdekébén teljes erővel beleveti magát a választási küzdelembe. i Taft népszerűsége iránt elég sok kétely merült fel már az elnökjelölési kampány idején. Chicagóban éppen az biztosította Eisenhower jelölését, hogy a párt többsége úgy érezte, Taft nem alkalmas arra, hogy a republikánusokat győzelemre vezesse. Most Taft szereplése jókedvre hangolhatja a konzervatív szavazókat, de nagy kérdés: nem kedvteleniti-é el azokat, akik Eisenhower jelölésében a republikánus párt megfiatalodását üdvözölték? Taft és Eisenhower közös kompánya a republikánus párt egységét domborítja ki. Eisenhowernek a győzelem érdekében szüksége van saját pártja teljes támogatására. De a győzelemhez Eisenhowernek ennél többet kell elérnie. Meg: kell szereznie a független szavazéfk jelentős részét és be kell törnie a demokratikus szavazók soraiba is. Taftnak úgy kell szavazatokat gyűjtenie Eisenhower számára, hogy ne ártson a republikánus párt népszerűségének. Taft támogatása visszafelé sülne el, ha megszerezné ugyan azokat, akik nem kedvelik Eisenhowert, de elriasztaná azokat, akik kizárólag Eisenhower kedvéért szavaznának a republikánus pártra. Stevenson, a demokrata párt elnökjelölt je, sietett megtámadni az Eisenhower-Taft egyesülés sebezhető bontját. Jól tudván, hogy a republikánus párt népszerűsége inkább Eisenhowernek, mint Taftnak köszönhető, Stevenson sietett úgy kommentálni az egyesülést, hogy Eisenhower behódolt Taft■nak. A demokraták választási kampánya eddig is eleget hangoztatta, hogy Eisenhower a régi konzervatív-reakciós, haladás-ellenes klikk rabja a republikánus pártban, s hiába minden beszéd a progresszív szellemű újjászületésről. Most Taft szereplése újabb tápot fog adni a vádnak. Eisenhowerhez hasonlóan Stevensonnak is van egy kortese, akire szüksége van, de akinek a szereplése a választási kampányban nemcsak előnyöket, hanem hátrányokat is jelenthet. Stevenson esetében ez a “kétélű” kortes maga Truman elnök. Stevensonnak szüksége van Truman elnök támogatására. Truman a demokrata párt aktiv vezére és kitűnő kortes, aki 1948-ban ragyogóan bebizonyította, hogy mennyire ért az elnökválasztás megnyeréséhez. Azonkívül Truman éppen ahhoz a fajta korteskedéshez ért, amit Stevenson nem is nagyon akar, nem is nagyon tud csinálni: a népszerű, aggreszsziv választási hadjárathoz, ami kizsigereli az ellenfelet. Stevenson is tud népszerűeket mondani, gúnyolódni, csufolódni, de igazi stílusa igényes és választékos. Truman elnöknek viszont igazi erőssége az egyszerű közvetlenség; beszédei nem nagyigényüek, de lendület van bennük, s a tömegekhez szólnak. Stevenson.nem nélkülözheti és nem is akarja nélkülözni Truman támogatását. Az elnök ezekben a napokban indult populáris stílusban tervezett 24 államra kiterjedő választási kőrútjára. Am Truman elnök korteskedéséből Stevensonra hátrány is származhat. A Truman - kormányt elég sok népszerűtlenség is övezi — a republikánusok agitációja most különösen minden alkalmat megragad, hogy ez feledésbe ne merüljön — s a rezsim-változás kívánatossága erősen belevésődött az amerikai nép tudatába. A régi rezsim fejének támogatása nem okvetlenül szolgálja Stevenson javát; a vérmesebb republikánus vélemény szerint egyenesen bukását okozhatja. Ezt az érzést bizonyos mértékig Stevenson is osztani látszik, mert tapintatosan bár, de érezhetően törekszik arra, hogy saját személyét ne azonosítsák a Truman-adminisztrációval. A demokratikus elnökjelölt nyilván a rezsimváltoztatást kívánó közhangulatot érezte, amikor többször hangoztatta; az ő győzelme uj pártot ugyan nem segítene uralomra, de mindenesetre uj rezsimet állítana az Egyesült Államok élére. Truman és Taft szerepe csak fokozza ennek az egyik legizgalmasabb amerikai elnökválasztásnak a feszültségét. A republikánusok szerint Truman árt Stevenson győzelmi esélyeinék. A demokraták szerint Taft támogatása Eisenhower esélyeit sodorja veszélybe. Könnyű megjósolni, hogy Truman és Taft szerepe november 4-e után aszerint fog kedvező, vagy kedvezőtlen megvilágításba kerülni, hogy ki fog győztesen kikerülni az elnökválasztási küzdelemből. Taft érdemévé válhat, ha Eisenhower győz és Taft bűnévé, ha Eisenhower vészit. És Truman hasonló viszonyba kerülhet Stevenson vereségével, vagy győzelmével . . . Emlékezés a régi Pestről... Múlt számunk egyikében Jávor László írásában Pestről emlékezett. A párisi fák között bolyongva a pesti fák emlékének árnya borult a bulvárra tévedt magyar író szivére. Idézte Kosztolányi Dezsőnek, a magyar városlira panaszos poétájának “üllői-uti fák” című költeményét. Több olvasónk kérésére teljes terjedelmében közöljük a magyar város tájköltészetének alábbi remekművét. Üllői-uti fák Irta: KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Az ég legyen tivéletek Üllői-uti fák. Borítsa lombos fejetek szagos, virágos fergeteg, ezer fehér virág. Ti adtatok kedvet, tusát Ti voltatok az ifjúság, Üllői-uti fák. Másoknak is agy nyíltatok üllői-uti fák. Szívják az édes illatot, a balzsamost. az altatót az est óráin át. Ne lássák a bú ciprusát, higgjék örök az ifjúság Üllői-uti fák. Haldoklik a sárgult határ, Üllői-uti fák. Nyugszik a kedvem napja már, a szél busán dúdolva jár, s megöl minden csirát. Hova repül az ifjúság? Feleljetek, bus lombu fák, Üllői-uti fák. Széljegyzetek — két földrészen Irta: JÁNOS ANDOR Most, hogy felváltva két kontinensen: Európában és Délamerikában élem le hátralévő virágos esztendőimet, teljesen fel ran forgatva lelki és testi egyensúlyom; egyik helyen sem vagyok otthon, bolygó hollandi lettem, vagy aho- J gyan Becsben mondják: “ich hab' kein Sitzfleisch” (magyarra ezt ] nem tudnám lefordítani) és már j nilg várom, hogy behajczzak meg- j látni a másik kontinens messzi partjait. Mint morfinistának a megszokott dózis, úgy kell nekem ds az uj láthatár, az uj tájak, az uj emberek, az uj szokások és az uj események . . . Mégis legjobban szeretnék az óceán Egyenlítő-vonalán élni; «ha gazdag ember lennék, véglegesen ott telepednék le. Nyitnék egy sarki kávéházat, csupa békeszerető, nyiltszivü, bohém és siiketdumás embert engednék csak oda belépni; politikáról soha nem engednék még vitákba se bo csátkozni, az ellenszegülőket pedig egyenesen a tengerbe hajítanám. Valószínűnek tartom, hogy ez az óhajom e derűs életemben már nem fog valóra válni és igy kénytelen vagyok jámbor utasként átszelni a különböző óceánokat . . . emlékül tapasztalatokat és adatokat szúrni fel utigombostüim hegyére. # # Európa és Délamerika! .... Hányszor kérdezték már tőlem mindkét kontinensen, hogy mi a legjellemzőbb különbség a kettő között? Nem is a gazdasági összehasonlítás, nem is a népek, vagy a különböző szokások, hanem az eltérő mentalitás. Két pislákoló, de szerintem fölötte jellemző példával próbálok most e kérdésre válaszolni: Génua—Itália. A via Settembre egyik előkelő kávéházi terasszá. Ott uzsonnázom és csevegek már vagy félórája egy elegáns olasz hölggyel — a harmadik széken, van a kalapom egy pár külföldi revista társaságában. Elfogyott a cigarettám. A pincért megkérdem, lehet-e tőle kapni. Felvilágosit, hogy szemben az utca másik sarkán van a trafik. Bocsánatot kérek a társaságomban lévő hölgytől, felállók, hogy átszaladjak, a pincér hozzámlép és azt kérdi, talán nem óhajtok-e előbb fizetni? Először azt hittem, hogy viccel, de mikor szeméből kiolvasom, hogy komolyan gondolja, mosolyogva megnyugtatom, hogy visszajövök egy pár perc múlva, biztosítéknak hagyom addig a kalapom, a képes revistákat, a hölgyről nem is szólva, aki mostohatestvérek között is megér egy szerény uzsonnát . . . C’est tout—mondja a francia, de nekem elég volt egy európai élettapasztalatnak. A másik jelenet színhelye Argentínában, Buenos Aires: autóbusszal jutottam ki a hatalmas főváros egy Oly kerületébe, ahol még soha nem voltam. Dolgomat elintézve, betértem egy kisebb “American Bar”-ba. Ott megírtam egy levelet, utána eltávoztam. A harmadik sarkon jöttem csak rá, hogy szórakozottságból elfelejtettem a feketém kifizetni. (A belvárosi törzskávéházamban többször előfordul, hogy csak másnap fizetek.) Természetesen rögtön visszamentem és a pincérnek szemrehányást tettem, amiért nem szólt utánam, hiszen még soha nem látott. Ezt felelte: — De uram, nem baj, ha nem I is fizetett. Talán ma nem volt 1 elég pénze, hál holnap fizette volí na. Manana! # # Ha Monte Carlo-ban kinyitom reggel a szemem, az ágyamnál a “Nice Matin” nevű napilapot látom. Végigböngészve a politikát és az aktuális napi híreket, a társadalmi rovatban megtalálom azokat az előkelő neveket, akik előző estén a különböző klubok, jótékonysági .egyesületek vagy kaszinók gálaestéinek fényét megjelenésükkel emelték. Legfőkép de genere és degenerált nevek, mind a letűnt szépmultbói: hercegek, grand duchessek, őrgrófok, márkik, contessék, bárók . . . a névsor végén szerepelnek csak olyanok, akik nevei elé a “de,” vagy “von” szócskát helyezik. 1952-ben a demokrácia őshazájában: Franciaországban. . Milyen szép és. egyszerű az ily elmés rangkórság megoldása például Argentínában, ahol mindenki egyformán Senora, vagy Senor, esetleg spanyol udvariassággal: dón. Én például nevemnél fogva egy naturalizált dón Juan vagyok . . . bár kissé későn és váltakozó szerencsével. # # A napokban szép aktus folyt le a kuenos-airesi AMZSE zsidó egyesület székházában. Reviczky Imre alezredes, akinek keze alatt sokezer munkaszolgálatos volt Szálasiék országbitorló diktatúrájában és aki nemcsak többezer zsidót mentett meg befolyásával és emberszeretetével, hanem amikor azokat a németek kikérték, ő gyorsam felfegyverezte őket az ostrom alatt és a nyilasok ellen küldte harcolni. Mint hirlik, odahaza most súlyos betegen fekszik, ezért itt élő hálás munkaszolgálatosai segélyakciót kezdeményeztek és a müvészelőadással egybekötött emlékünnepélyen nagyon sokan jelentek meg a kolónia minden rétegéből. Az előadást Glück Andor konferálta be és azon a kitűnő és népszerű színésznők, ág itteni magyar színjátszás sztárjai: Bányai Tűni és Gombócz Vilma is szerepeltek, valamint Dáni Dezső, a kiváló operaénekes és végül Horváth Sándor, a magyar nóták itteni nagykövete léptek fel tomboló sikerrel. Reviczky ezredes bizonyára meghatottsággal fog értesülni odahaza, hogy őt és jócselekedeteit még az óceánon túl sem tudták elfelejteni . . . # # A demokratikus magyar kolóniát súlyos csapás érte Eckstein Id pót halálával. A magas kort ért öregur a Károlyi-kormány idején az újpesti Vas- és Fémmunkások főpénztárosa, valamint a Szociális Telep igazgatója volt. Az ottani szociáldemokrata pártban vezető mozgalmi tevékenységet fejtett ki. Eckstein Béla, a buenosairesi festőművészet! tárlatok főrendezője édesapját veszítette el az elhunytban és a szociálista emigránsok mind együttérző részvétüket tolmácsolták nála. Buenos Aries, 1952. szept. 20 azt akarja, hogy pontosan, 100%-an orvosának rendelése alapján legyen gyógyszere elkészítve — keresse fel a LIGETI-féle “YORE PHARMACY”-t —Ligeti Jenő Ph. G., évtizedes amerikai gyakorlattal biró patikus—. Szigeti P a tika 65-45 99th St. Forest HiHs, L. I. (Tel.: Tw 7-3330)
