Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-06-28 / 27. szám

8-ik. oldal Hl £«K june 28, 1952 if ü sr i // I • • i ' ál Ember kis sunburn Commedia deVArte i Irta: LÁSZLÓ MIKLÓS SZEMÉLYEK Színésznő. Színész. Rendező. Ko­mikus. Szobalány. Egy ur a néző­téren. Egy másik ur a nézőtéren. (Történik a színpadon és a néző­téren.) Szín: Budoir. Puha bordó füg­gönyök, középen és kétoldalt füg­gönyjárás. SZÍNÉSZNŐ (a pamlagon fek­szik és olvas—kopognak): Ki az? SZOBALÁNY ) bejön); Nagysá­gos asszony kérem . . . SZÍNÉSZNŐ: Mit akar Erzsi? SZOBALÁNY: Nem tetszik már semmi? SZÍNÉSZNŐ: Semmi. Lefekhet Erzsi. SZOBALÁNY: Kezitcsókolom. (El. szünet). SZÍNÉSZNŐ (újra a könyv után nyúl és olvasni próbál, idegesen eldobja, feláll, átmegy a másik szobába, odabent zongorázni kezd, Chopint, hirtelen abbahagyja, visszajön. Most hirtelen — vala­mi képzelt nesztől megriadva — jobbfelé fordul és kisiet. Szünet.) SZÍNÉSZ (bejön, mögötte a színésznő)-: Csókolom a drága kezeid . . . SZÍNÉSZNŐ: Pszt . . . csende­sen légy ... a lány csak most feküdt le . . . SZÍNÉSZ: Az urad? SZÍNÉSZNŐ: Csak holnap ér­kezik. Délután táviratozott. SZÍNÉSZ (átöleli a nőt): Drá­gám! Szerelmem! (Hosszú csók.) SZÍNÉSZNŐ: Most mondj el szépen mindent, mit csináltál egész nap? SZÍNÉSZ: Semmit: Vártam! Rád! Ezt az órát! Ezt a percet! Egy csókot! . . . SZÍNÉSZNŐ: Most nem! SZÍNÉSZ: Ne kinozz! SZÍNÉSZNŐ: Szeretsz? SZÍNÉSZ: Őrülten! SZÍNÉSZNŐ: Hazudsz! SZÍNÉSZ: Imádlak! (kivülről hirtelen éles csengetés). SZÍNÉSZ (felugrik): Ki az? SZÍNÉSZNŐ (rémülten): Az Uram! Menj! Oda! A függöny mögé! SZÍNÉSZ (a függöny mögé ug­rik ). (Pillanatnyi szünet és jobbol­dalt megjelenik a férj.) PÉRJ (hosszú szünet után fa­gyosan): Szervusz fiam. SZÍNÉSZNŐ (nyug odtságot próbál erőszakolni magára): Na­hát . . Szervusz drágám . . . Hiszen délután táviratoztál, hogy csak holnap jössz ... FÉRJ (hidegen, élesen): Mégis ma jöttem .... (aztán nyugod­tan a függöny fölé fordul, hirte­len revolvert ránt és bemegy.) SZÍNÉSZNŐ (egyet sikolt és ájultan a pamlagra dől). (A függöny mögött a másik szobában dulakodás, fojtott han­gok, aztán egy lövés és utána még egy lövés dördül. Szünet.) S'ZINÉSZ (megtépve, véresen ki­támolyog a függöny mögül, kezé­ben füstölgő revolver, rekedten): Megöltem . . . (ebben a pillanat­ban a földszint első sorában meg­szólal egy hang): Mi ez? Mi van itt kérem? (A szinpadon egy pil­lanatra zavartan megáll a játék, a szereplők zavara után a szinész folytatni próbálja): Megöltem az uradat . . . EGY UR A FÖLDSZINT ELSŐ SORBAN: De mi az, hogy meg­ölte?! Hát becsületszavamra ez óriási! SZÍNÉSZ: Ne tessék zavarni az előadást . . . FÖLDSZINT (indignáltan): Mi az, hogy ne zavarjam? De meny­nyire zavarom! Hát hol vagyunk? Toppesfield Manor Csak 3 órányira New York Citytől! HAINES FALLS New York GREEN COUNTY iili Üdülő Paradicsom! 2800 LÁ8 MAGASAN! ÖSSZKOMFORTOS LUXUSHOTEL — a szép ONTEORA-PARK-ban — 1 50 acre saját erdőség! REZERVÁLJON azonnal szobát julius 4-re és a julius és augusztus hónapokban a még üresen álló szobákra! • Európai-amerikai konyha • Csodálatos vidék • Luxus-szobák és fürdők • Szórakozás, bár, tánc • Terraszok, kilátók • Összes sportok, úszás • Gyermekfelügyelet, játszótér • Háztól-házig szállítás, (Greyhound, Adirondack - autóbuszok) Felvilágosítások, helyfoglalás, brosúrák: tel. Tannersville 245 vagy New York City-ben WA 8-3802 10-1 és 6-9 között. DÉM7T takarít r ENZ, I NADEL - nál NYÁRI RUHÁK $29.50 és feljebb SPORT KABÁTOK $12.75 és feljebb NADRÁGOK $5.95 és feljebb —_ ICAZI TÁSOK HUGO NADE férfi INGYEN -----­ruha kereskedő 104 FIFTH AVENUE New York City (a 15. és 16. utcák között, fent a 15-ik emeleten) Telefon: CHelsea 2-5666 és CHelsea 2-5355 — NYITVA: NAPONTA ESTE 6-IG — Egy drámai színházban, vagy egy kabaréban? RENDEZŐ (ugyanaz a szinész, aki az imént a férjet játszotta): Mi az? (a középső függönyön be­dugja a fejét),: Mi történt? FÖLDSZINT (dühösen): Maga menjen vissza! Maga már meg­halt! RENDEZŐ: De kérem . . . (be­jön). FÖLDSZINT: Semmi kérem! Én nem azért jöttem egy kabaré­ba, hogy nekem itt drámázzanak és lövöldözzenek! Ha én drámát akarok nézni, akkor én elmegyek a Nemzetibe, kérem! RENDEZŐ: No de bocsánatot kérek . . . FÖLDSZINT: De ne kérjen! Nekem a drámából elég van oda­haza Félegyházán és az üzletben és az adóhivatalban és a kávé­házban és otthon! Én Itt speciell röhögni akarok! RENDEZŐ (kétségbeesve): Ké­rem. majd visszatérítjük önnek a jegy árát . FÖLDSZINT: Nekem maga ne térítsen! Nekem az nem kell! Én a pénzemért röhögni akarok! És passz! RENDEZŐ: De kérem, ez egy irodalmi színház . . . FÖLDSZINT: Nekem nem kell irodalom! Én röhögni akarok! És passz! EGY UR AZ ERKÉLY ELSŐ­SORBAN: De nekem kell! Nekem irodalom kell! Érti? Irodalom, az anyja keservit! FÖLDSZINT (az erkély felé): Akkor menjen a Nemzetibe, itt nem kap! • ERKÉLY: Maga menjen a Nemzetibe, ott röhöghet! RENDEZŐ: De uraim . . . uraim . . . ERKÉLY: És ne zavarja az előadást! Szemtelen fráter! FÖLDSZINT: Kikérem ma­gamnak! Fogja be a száját! ERKÉLY: Hallja, ha én leug­rom innen . . . FÖLDSZINT: Hallja, ha én felugrok oda . . . RENDEZŐ (türelmét vesztve ordít): De uraim . . . csöndet ké­rek! . . . (Csönd lesz, szünet). ERKÉLY (szünet után): Na­hát. FÖLDSZINT (ordít): Már me­gint kezdi? ERKÉLY (flegmán): Kuss. RENDEZŐ (kiabál): Csöndet kérek! Tessék abbahagyni! (Már régen abbahagyták, ő még min­dig ordít): Tessék abbahagyni! Tessék abahagyni! FÖLDSZINT: Na? Mit ordit? Már rég abbahagytuk . . ERKÉLY: Mit kiabál? Már ré­gen abbahagytuk . . . FÖLDSZINT (erkély felé): Bo­csánat! Még be sem mutatkoz­tam! Bognár! i 4.1 ERKÉLY (leordit): Mezei! RENDEZŐ (kétségbeesve); Nézz oda, most már barátkoznak . . . FÖLDSZINT Kérem művésznő és művész ur, ne tessék engem félreérteni, mert én borzasztóan tisztelem és becsülöm önöket, de én itt röhögni akarok! . . . KOMIKUS (jobbról bejön): Mi történt? RENDEZŐ: Botrány! Felszól­tak a nézőtérről, hogy nevetni akarnak. KOMIKUS: Na ha tudnak . . . RENDEZŐ: De ezen a darabon akarnak nevetni . . . KÓMIKUS: Ne beszélj! Kik ülnek itt máma? RENDEZŐ: Entellektüellek. KOMIKUS' (hülyén): Családos­tól? RENDEZŐ: Ugyan ne viccelj kérlek, a publikum felszólt a né­­j zőtérre, hogy nem tetszik a da­rab . . . KÓMIKUS: Azt én nem is cso­dálom. RENDEZŐ: Tessék ? KOMIKUS: Na, ahogy ti ezt a darabot játszótok . . . RENDEZŐ: Mit akarsz ezzel mondani? KÓMIKUS: Azt, amit már a próbákon is mondtam, hogy rosz­­szul játszótok a darabot. Csodá­lom. hogy a közönség csak fel­­szólt, én dobáltam is volna . . . SZÍNÉSZ: Szóval azt akarod mondani, hogy én is oka vagyok, mert a közönségnek nem tetszik a darab? KÓMIKUS: Azt nem mondtam, hogy te is . . . SZÍNÉSZ: Hanem? KÓMIKUS: Csak te. SZÍNÉSZ: Úgy? Hát ismételd meg, amit mondtál! KÓMIKUS: Detto. SZÍNÉSZ: Kedves öregem nem haragudhatok meg rád. mert nem veszlek komolyan . . . KÓMIKUS: Az nem is fontos . . . Mégis rosszul játszod . . . SZÍNÉSZ: Szóval te akarsz engem drámára tanítani? En­gem, aki a legelőkelőbb fővárosi színházakban a legjobb szerepe­ket játszottam . . . KÓMIKUS: Na es? A szerepek jók voltjak, de te? . . . Nekem még nem szóltak föl előadás jközben a nézőtérről, hogy nevetni akarnak. SZÍNÉSZ: Mert te bohózatot játszol. KÓMIKUS: Ha drámát játsza­nék, akkor sem szólnának fel . . . SZÍNÉSZ: De röhögnének. KÓMIKUS: De mégsem szól­nának fel! ... És vedd tudomá­sul kedves barátom, hogy egy bo­hózatot eljátszani legalább any­­nyi szív kell, mint drámát ját­szani ... SZÍNÉSZ: Kérlek, parancsolj, játszd el a szerepemet . . . Mu­tasd meg, hogy olyan nagy legény vagy . . . KOMIKUS: Hát tudod mit — átveszem a szerepet! SZÍNÉSZ (nyújtja a revol­vert) : Tessék . . . KÓMIKUS: Azt nem . . ! Csak a szerepet . . . RENDÉZŐ: Ne viccelj kérlek . . . blamáim fogod magad . . . KÓMIKUS: Blamálni? Na] majd meglátjuk! (kiabál): Füg-j göny! Eresszék le a függönyt! (Függöny. Utána rögtön gong­ütés, pillanatnyi szünet és ismét felszalad a függöny. A szin | ugyanaz mind volt, a darab pon­tosan úgy kezdődik, mint az első jelenetben). SZOBALÁNY (bejön): Nagy­ságos asszony kérem . . . SZÍNÉSZNŐ: Mit akar Erzsi? SZOBALÁNY: Nem tetszik már semmi? SZÍNÉSZNŐ: Semmi. Lefekhet Erzsi. SZOBALÁNY: Kezitcsókolom. (el). SZÍNÉSZNŐ (olvasni próbál, átmegy a másik szobába, zongora, Chopin, visszajön, csöngetés, ki­siet). KÓMIKUS (jobbról, mögötte a nö): Kisztihand. SZÍNÉSZNŐ :■ Pszt. Csendben légy ... A lány csak most fe­küdt le . . . KÓMIKUS: Tudom. Láttam vetkőzni. (Közben a szinész és a rende­ző csöndben bejöttek a színre és kétoldalt, elől a színpad elülső sarkában figyelik némán az elő­adást). SZÍNÉSZNŐ: Most mondj el szépen mindent, mit csináltál egész nap? KÓMIKUS: Vártam . . . Rád ... (a súgónak): Ne súgjon ne­kem . . . Mit zavar folyton? . . . Ismerem a darabot; (újra ját-. szik): Csókolj meg . . . SZÍNÉSZNŐ: Szeretsz? KÓMIKUS: Szeretlek! SZÍNÉSZNŐ: Imádsz? KÓMIKUS: Imádlak! SZÍNÉSZNŐ: Csókolj meg . . . KÓMIKUS (meg akarja csó­kolni—ebben a pillanatban a töb­biek valamennyien hirtelen ne­vetni kezdenek): Mi az? Mi van itt . . . SZÍNÉSZNŐ (nevetve): Én nem tudom ezt tovább játszani... KÓMIKUS: Mért? Mi van raj­tam nevetni való? RENDEZŐ (nagyot nevet) Hal­lod, ezentúl csak hősszerelmeseket kell játszanod ... KÓMIKUS (ijedten): Mért? RENDEZŐ: Mért? Hát azt gondolod, hogy úgy nézel ki. mint akibe szerelmes lehet egy asz­­szony? . . . Az Isten áldjon meg, hát ha egyedül lennél a földön, még akkor sem ... KÓMIKUS (egyszerre nagyon komoly lesz):. Úgy gondolod kér­lek, hogy nagyon csúnya vagyok? RENDEZŐ: Nem. Egy Adonisz vagy. KÓMIKUS (a nőhöz): Giziké . . . Igazán? SZÍNÉSZNŐ (nevetve): Hát nem olyan nagyon . . . De . . . KÓMIKUS (csendesen, komo­lyan, egyszerűen): De? . . . Igen ... (indul kifelé): Kérlek szé­pen ... RENDEZŐ: Na? KÓMIKUS: Egy percre . . . RENDEZŐ: Mit akarsz? KÓMIKUS: Én nem játszom tovább ezt a szerepet . . . Játsz­­szatok csak ti magatok . . . Nél­külem . . . (indul kifelé). RENDEZŐ (ijedten): Béla! Mi van veled? KOMIKUS' (visszafordul, csen­desen, komolyan, nagyon egysze­rűen) : Semmi, csak azt akarom még mondani, hogy én nagyon— jól tudtam, hogy nem tudok drá­mát játszani, mert én komikus vagyok és akármit csinálok, én rajtam a közönség mindig és mindig nevetni fog. És én na­gyon jól tudtam ezt, mikor bele­mentem ebbe a mókába, mert én most is nevettetni akartam . . . Hát engem ne tartsatok bolond­nak *és ne higyjétek, hogy én ezt komolyan akartam csinálni . . . De az, hogy engem nem lehet szeretni, az nem igaz, és ízléste­lenség volt, hogy nekem ezt mond­­tátok, mert nekem feleségem van és nagy fiam van (nagyon hal­kan) és engem azok is nagyon szeretnek. (Kimegy.) (Hoszu szünet, a többiek meg­­hatottan állnak. Csönd.) RENDEZŐ (szünet után csen­desen) : Én nem akartam őt megbántani . . . SZÍNÉSZ (halkan): Megsértő­dött. KOMIKUS (hirtelen bedugja a fejét): Nem sértődtem meg, csak meg akartam mutatni neked, te pitiáner, hogy kell egy drámát eljátszani! . . . FÜGGÖNY (Minden jog a szerzőé. Copyright by Miklós László, 1952, U.S.A.) MAYOR’S RESTAURANT KÖZISMERT MAGYAR KÜLÖNLEGESSÉGEIRŐL Mérsékelt árak. Finom vevőkör. CLIFTON HOTEL 127 West 79th Street Telephone: TR 4-4525 NEW YORK CITY DR. FÖLDY KÁROLY Fordítási Irodája 205 E. 85 St. New York City Tel. TR 9-5339 Room 204

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom