Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-06-21 / 26. szám

<2-ik oldal A2 EMBER June 21, 1952 íiokság felperzselt tájaira, a mostani rendszer elüszkösö­­do t városaiba és falvaiba, az ellopott állam országába ma­gukkal viszik mindazt, amin napról-napra, hétről-hétre, hónaprót-hónapra, évröl-évre dolgoznak, amibe szivüket, lelkűket, agyukat, idegüket szőtték bele, amire életüket tét-1 ték fel. Az uj államot. Az uj magyar államot, amely a múlt! es jelen gondos vizsgálódásából születik meg, amely a tör­ténelmi pilléreken nyugvó nemes hagyományoknak és egv modern szemléletnek szintézise, amely a demokrácia leg­szebb eszményeiből és egy magasabbrendü emberi maga- i tartásból tevődik össze a szociális igazság erős fundamen­tumán. Ennek a tervezésével foglalkoznak az emigráció j legjobbjai. Nem a párthatalmi versengés aritmetikájával. Nem az intrikák posványával. Nem a pamflett-lapok béka­­nyálzó nyelvöltcgetésével. S nem Parragi és a parragiak szitkozódásaival. A hazatérés, a megujhodott édes magyar j haza földjére való megtérés: ez a demokratikus emigráció motorja. Ezért dolgozunk mi is, menekült magyar újság­írók s ezért törjük magunkat, hogy mi sem üres kézzel tér­jünk haza. A többi, ami itt zajlik körülöttünk, nem érdekes. Dühöng Parragi, hogy nemcsak nyilas ujságirók van­nak az emigrációban, akik ellen az otthoni milliók véle­ményével egyezően harcolhat? Átkot szór miránk, demok­ratikus újságírókra és a Moszkva iránti lihegő kiszolgálás­iban “Az Ember” szerkesztőjét és Írógárdáját választja ki elsőszámú célpontjának? Értjük, megértjük őt. Kánk nem foghatja a fasizmus vádját, mi nagyobb és nehezebb ellen­fél vagyunk. A nyilasok ellen csak fricskázni kell; elle­nünk a rendszer a “nagy” Parragit, a vezérlakájt vonultat­ja fel abban a hiszemben, hogy ha ő gyaláz minket, ennek talán foganatja lesz. “Besároztam a toliamat,” mondja reám Parragi, de majd azt is megírja rólunk, hogy kasszát fúrtunk, liliomot tiportunk s hogy többszörös apagyilkosok ; vagyunk. A magyarországi rendszer újságpapírja sokat el­­. ibir. akár a parragigyörgyök lelkiismerete. Sokan vannak-e ők, toliunk árulói, a szakma becste- j lenjei? A nevek ismertek, ott szerepelnek a magyarországi lapok hasábjain a máról-holnapra összekalapált uj garni­túra mellett, amelynek tagjai oly impozánsan Írástudatla­nok, mint egy analfabéta tányérajku néger, vágj' akár egy gárdakapitány a Generalisszimusz hadseregében. Olvassuk csak el az újságokat, amelyek mostanában készülnek. A . mondatok tönkrealázottan silányak, édes anyanyelvűnk sikoltozva vergődik bennük. Így írnak a mostaniak, az újak, a gyorstalpalt pártujságirók. Figyeljük csak az alpári kifejezéseket, amelyekhez képest az utszéli kapcabetyár szitkozódása finom és emelkedett szalóncjsevegés. A mély­ség irdatlan. Mit tehet ma otthon az, aki azonfelül, hogy magyar, igényes is? Lehunyja pilláit és csak befelé néz. Vagy észrevétlenül kifelé. Nyugat felé. Mi többen vagyunk, sokkal többen, akik pár ruhada­­. rabbal, de a demokratikus eszmékhez és szakmánkhoz való boldog hűséggel jettünk el. S hogy értékben mennyivel többen vagyunk, ennek megállapítására nem is lehet szám­tani műveletet végezni. Mi a legfőbb értékmérő? Az er­kölcsi tartalom. Mi mounteveresti magaslatról nézzük őket, Parragit és a parl agiakat, akik a hűtlenség irdatlan szaka­­■ dókának alján, önnön mocsaruk sülyedő ingoványában taposnak. VERSEK Irta; JÁVOR LÁSZLÓ VÉGRENDELET írjuk, most végrendelkezem . . . Legyen tied a két szemem. Azért haggom rád szememet, Hogy óvjanak és védjenek. A hangom is reád hagyom. Kísérjen utadon dalom. Terád hagyom a hangomat, A verseket, a rangomat, Mert simogatott a kezem, Ha akarod, tiéd legyen. Karom deltája és a szám Tiéd, hogy emlékezg reám. A bőröm barna lestszine Tiéd, tiéd, hogy hálj vele. A hajam sötét sátorát, Sok rímet, átkot és csodát Őrizd meg, mert minden te vagy, Maradj velük és el ne hagyd, Az emlékeim lim-lomát örökül néked adom át, Mert tiéd az a feladat, Hogy túléljed halálomat. Isten veled te drága jó! . . . (Kelt Montparnasse, .Jávor László.) * I KALAND Bezárt kapuk, vak ablakok, Az éj követi léptem, Mig céltalanul ballagok, A Pont Neuf-hidra értem. A néma gázlámpák alatt, Az éj temeti léptem. Köröskörül börtönfalak S a Szajna zug a mélyben. Éreztem, hogy nem érek át Soha a túlsó partra! Hallgattam a viz bus dalát, Mely életem siratta. Egy nő suhant el, mint az árny. Az éj csókolta léptünk. A nő szép volt és halovány, — Egy kávéházba tértünk. TÁNCOSNŐ Fekete táncosnő az éj, Gondolán a Féldhold hozza, Sugarával bearanyozza. Holnap, jaj tudom előre: 1 Nap fehér lepelt borit Szivem fölé s a táncosnőre. Valahol az óceánon... Irta: JÁNOS ANDOR Az Egyenlítőnél, 1952. junius Nem tudom pontosan, de még: pontatlanul sem, hogy a hosszú­ság és a szélesség hányadik foka alatt hajókázunk most, mikor e , sorokat papírra vetem. Az egyik félórában égetően süt az egyen­­| litői nap, a másik félórában be­borul és titokzatosan elsötétíti a végtelen eget. Mert itt minden ; végtelen: a tenger, a menybolt, az ! útirány, a horizont . . . talán még a mi suta emberi életünk is an­nak látszik a feneketlen világűr­ben. Az Úristen felségvizein imboly­­j gunk már napok óta, a tengeri mezőkön nesztelenül siklik a ha­­| jó, hogy pár órával később hul- I lámdombakon át bukdácsoljunk. Itt nincsenek ország- és vámha­tárok. vizűm- és podgyászvizsgá­­lat nélkül lehet átlépni ezerkiló­­métereket, ekkora távolság alatt Európában hat ország többszáz 1 hatósági közege fürkészi a fáradt vándor uticéljait. Itt nem kérdezi ! tőled senki, hogy hová mégy és Imiért: mostoha sorsod vagy csa­lódott szerelem miatt vándorolsz­­| e ki, van-e parfüm vagy cigaretta j a kofferedben; nem kell írásos i valutabevallásokat csinálni, tart­hatsz a zsebedben dollárt, fran­kot vagy akár gultíent is, a nap, a hold, a csillagok, sőt még a re­pülőhalak sem kiváncsiak anyagi viszonyaidra. Függ etlenitetted magadat az egész boldogtalan nagyvilágtól, kikapcsolódtál az összes szárazföldi problémákból, gazdasági nehézségekből, aktuális politikai villongásokból, külügy­miniszteri konferenciákból, nem­zetközi zónák helyi konfliktusai­ból, sőt még a világnézeti hideg- j háborúk átkos harcteréről is. Itt az cceánjáró fedélzetéről akadályok nélkül száll a lélek az örök végtelenbe, ismeretlen sztra­toszférákba, égi fejutakra, vagy óhajod szerint a tenger fenekére . . . Sehol nem érezheted magad ennyire emberinek, ennyire ha­talmasnak, ennyire függetlennek ! és talán ennyire jónak sem, mint a kivándorló hajó egyenlítői vo­­| nalán. Ahogyan akarod . . . egy száműzött király szemével bámul­­l hatsz bele az óceán mélységébe, ha úgy tetszik egy milliomos ipar­­mágnás fölényes mosolyával, a­­j vagy egy az Élet titkait fürkésző I tudós bölcs áhítatával. Itt nem j vagy gazdag, de nem vagy sze- i gény sem. Itt eltörpülnek régebbi I vágyaid, kísértéseid, önös céljaid, gáncsvetéseid és gonosz kis játé­kaid ... itt megtisztulsz, itt veze-I kelni szeretnél, itt lélekben az apostolok útját követed. Gyere e m b e r-testvérem együtthajózni ! velünk az óceánok végtelen vi­zein . . . A hajó faránál bámulom már tiz perce a fenséges tengert. A nagy hajópropeller most hasítja, sodorja, maga alá gyűri az enge­­j delmes vizet . . . pedig nem kel­lene más, mint kissé dacosan megráznia magát és az ugyneve­­(zett luxushajó, mint a dió héja, pillanatok alatt alámerülne a mérhetetlen mélységbe. A korlát, ahol állok az életet jelképezi. Öt méterre alatta a halál vizibiro­­dalma van. Csak egy ballépés, vagy egykedvű elszántság kell a helyzeteseréhez és örökre meg­szűnnek az élet további kakas­­viadalii. Ahogy lenézek a titokzatos mélységbe, önkéntelenül az a kér­dés tóiul az ajkamra, hogy: 'mi­ért? . . . Miért vannak az Élet színpadán a tragikómikus közel­harcok, a könyörtelen és hiú szél­malom-játékok, társadalmi esz­me - járványok, megoldhatatlan népi- és osztály-ellentétek és mi­ért az örök gyűlölet-problémák? Mi célból — milyen jelentőséggel és milyen eredménnyel? És miért akarják mindig csak ölni, s fosz­togatni és gyilkolni egymást a Janus-arcu embermilliók? A sze­retet még soha nem tudott fel­szabadítóként és ünnepélyesen bevonulni az öt kontinens halan­dó emberek által lar.oit, vérrel és sárral fröcskölt életutjára? ... Az Egyenlítő vonalához kellene egymásután hozni a mai szeren­csétlen világ diktátorait, a bánat és nyomor vámszedőit, országok zsarnokait, népek elnyomóit, iz­musok kufárait, politikai rendsze­rek haszonélvezőit: hivatásos há­­boruspárti fő- és alvezéreket. dol­gozók párthajcsárait, ex-tömeg­­gyilkosokat és emberölésre buzdí­tó propagandistákat s sajtókaló­zokat ... és valahol az óceánon egy kötélen leereszteni őket a vég­telen vízre egy félórára, tiz perc­re, avagy csak egy pár pillanatra; a bűnösség foka szerint^ amit el­követtek azfc emberiség egyeteme ellen. Egészen bizonyos, hogy az egyéni ,de radikális módszerrel rögtön enyhülne a nemzetközi politikai feszültség, nem lenné­nek többé háborús sóvárgók, ezek a kártevő bacillusok elvesztenék romboló képességüket, sőt megja­vulnának. Nem óhajtanák többé gonosz hajlamaikat a tömegek elnyomására használni és ható­erejüket az emberi személyes sza­badság és a klasszikus életszépsé­gek tervszerű kiirtására felhasz­nálni. A tenger végtelen vize gyorsan átalakítaná őket embe­rekké, sőt érző, jó emberekké, akik már a szeretet jegyében len­nének hasznos tagjai vergődő társadalmunknak. Akiket pedig ez a vezeklés nem javítana meg, azokat nem keil többé felhúzni a kötélen a bünbocsánat hajójára, örökre benn kell felejteni őket az óceán végtelen vizében. Sokat nyerne ezzel a mai. szen­vedő emberiség . . . OOOOOOOOOOOGOGOOGOOOOOOQ VARÁZSOLJA LAKÁSÁT “OTTHONÁVÁ” magyar művészek eredeti olajfest­ményeivel! Minden Ízlést kielégítő szép, művészi, contemporary,- im­presszionista, mindenféle tárgyú képek kaphatók MINDENKINÉL OLCSÓBBAN!!! I rjon: E. J. NAGY 858 Fax Sí. New York 59 N.Y. Telefon: IDAyton 8-4462 a déli órákban, avagy üzenetet: Mrs. KatMyn Hayos, TR 3-3657 UJ MAGYAR REGÉNYSCROZAT .vVÁSCl-, énekelnek CSÜTÖRTÖK, PÉNTEK, VASÁRNAP este ------­es; GIZELLA, a KIVÁLÓ KONYHA!! .! f f női prímás! ZETTL LACI tulajdonos Telefon: RE 4-967h A “Szivárvány Regények’’ kiadásában 12 teljesen befejezett magyar regény jelenik meg évenként. Előfizetési ár 3 dollár egy esztendőre. Egyes szám ára 30 cent. Az el­ső regény májusban, a második jnniusban jelent meg, de az uj előfizetők mindkettői megkaphatják. Közelebbi információkat lapunk mai számában talál az olvasó. Egy valóban minden támogatásra érdemes, lelkes magyar iro­dalmi vállalkozásról van szó, amelynek első két regénye az amerikai magyarság köreiben nagy tetszésre talált.

Next

/
Oldalképek
Tartalom