Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-02-02 / 5. szám

I TESZLER ÁKOS I Air GÖNDÖR EERENC POHTIKM HETILAPJA Reentered as second matter Aug. 4, 1942. at the post office at New York, X. Y., under the Act of March, 1879 SZERKESZTŐSE« ÉS KIADÓHIVATAL: 32« Last 79ST., NEW YORK, 21, N. Y. Phone: BUtterfield 8-«D>8 25 év külpolitikai mérlege „uSS&S. NEW YORK, N. Y„ FEBRUARY 2, 1952 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT Irta: DR. SULYOK DEZSŐ V Ismét gyásza van a régebben iidlevándorolt new yorki magyar­ságnak. Egyik markáns egyénisé­ge, TESZLEK ÁKOS távozott örökre körünkből. Élete delén, 54 éves korában végzett vele a gyil­kos kór, ragadta ki az életből, me­lyet annyira szeretett és imádott családjából, akikért élt es dolgo­zott. Sok jó barátja volt. akik szerették jó kedélyét és becsülték baráti készségéért. Ha megjelent felesége kíséretében, valamely magyar társaságban, mindjárt ki­bővült asztaluk a sok jó baráttal, az ő jelenlétük rögtön hangula­tot. jó kedvet teremtett körülöt­tük. De Ákosra akkor is számít­hattak barátai, ha bajba jutot­tak: az ö baráti készsége mindig rendelkezésére állott az arra szo­rultaknak. Teszier Ákos 19?'-ben jött New Yorkba. Ifjabb éveiben aktív sportember — egy kiváló magyar íooiballcsapat válogatott játéko­sa volt, majd később külföldi csa­patok edzőjeként működött szép eredménnyel. Itt New Yorkban részt vett a “Hakoah” sportegye­seiét alapításában és nevelte a fi­atal sportgenerációt . Ezt a ra­jongását az embersport iránt utolsó órájáig megőrizte. A 30-as években visszament hazájába, hol fivére vállalatában kitanulta a kötszövö ipart. Majd újra New Yorkban telepedett le és megala­pította a Sileo Knitting Mill vál­lalatot, melynek tulajdonosa volt öccsével, Sándorral együtt. Néhány évvel előtt szívbaj tá­madta meg az egyébként rendkí­vül erős fizikuma férfiút. Állapo­ta az utolsó évben annyira rom­lott, hogy orvosai a legnagyobb nyugalmat s kíméletet rendenték ti. Családja — felesége, fia, öccse vándor és annak felesége Lilli ön­feláldozó és fíradhatalan ápolása és gondozása ideig-óráig javított állapotán. Halála előtt 2 héttel relatíve jó kondícióban, feleségé­vel Miamiba utazott. Ott érte a halál, éppen amikor felépüléséhez oly szép reményeket fűztek sze­rettei. Temetése vasárnap, január 27- én volt és eljött a sok-sok jóbarát, hogy búcsút mondjanak Ákosnak, a jó cimborának és a segítő jó embernek. Gyászolja felesége, szül. Gyenes Erzsébet, fia Ramm, ki a Lowell­­(Mass.)beli textilfőiskolát végzi, öccse Sándor és családja, vala­mint Budapesten élő nővére Mau­­ro Ottóné és családja. De gyá­szolja a sok jóbarát, a távolabbi rokonok, kik szeretettel, barát­sággal őrzik emlékét. <G. S.) Orvosbál Szombaton, február 2-án lesz a ne wy or ki társadalom­nak egyik legnevezetesebb eseménye, a Magyar Orvo­sok bálja, ami elé várako­zásteljesen tekint a város­nak és környékének legjobb magyar közönsége. A bált a Hotel 1‘laza nagy báltermé­ben tartják, az 59. ucca és a Fifth Ave. sarkán, díszes magyar műsor keretében, A program fénypontja a világ­ismert ragyogó dizőz, FEL­LEGI TERI lesz, kit dr. Fe­lekig László kisér a zongo­rán. Másik nagy száma a műsornak FEJÉR GYÖRGh a nagysikerű pianista, mig a könnyű és tánczenét BAR­­TAL JENŐ méltán népszerit zenekara fogja szolgáltatni Jegyek kaphatók Mrs. Ar­thur Linksz-nél, 35 East 8-íth kfrrpt IBI 8-5959). Az álcázott harc, mely végül is világos határvonalat van hivatva huzni a magyar demokrácia tábora és azok közé, akik annak ellenségeiként egy korábbi uralmi rend helyreállításáról álmodoznak, folyik tovább. Legújabb megnyilvánulása, hogy Fábián Béla és Eckhardt Tibor több középeurópai emigráns-társuk társaságában levelet jelen­tettek meg a New York Timesban, amelyben Nagy Ferenc kormányát röviden “szovjet bábkormánynak” nevezik; azt a tényt pedig, hogy a II. világháború végen a szövetséges hatalmak békét kötöttek a magyar néppel, szerencsétlen­ségnek. Ezúttal sem azzal a megállapítással nem kívánok fog­lalkozni, hogy Nagy Ferenc kormánya szovjet bábkormány volt, sem azzal a kérdéssel, hogy valóban szerencsétlensé­get jelentett-e magyar szempontból az a tény. hogy a győz­tesek a magyar nép számára a fegyverszünet durva, nyers és közvetlen erőszakot alkalmazó állapota helyett megad­ták a béke — relatíve mégis elviselhetőbb -— jogállapotát? És végül azzal sem, hogy a sokat hangoztatott “magyar egység” mögött ime olyanok húzódnak meg, akiknek egyik része a másikat egyszerűen szovjet bábkormány fejének és tagjainak tartja. Ezek a kérdések ma nem tárgyaim. Ellenben tárgyam az, ami amögött p megállapítás mögött meghúzódik, hogy az 1945-ben alakult magyar kor­mány szovjet bábkormány volt. Mert ennek a kijelentésnek és mind a hasonlóknak az a célja, hogy nosztalgiát ébresz­­szenek azok után az idők után, amikor még Horthy Miklós kormányzott a budai várból és Magyarország 25 éven át “a szegedi gondolat” jegyében élte életét. Ha mär az egyik oldal visszasírja — hol a sorok között, hol nyíltan is — a Horthy idők 25 évét, akkor hiba volna bele nem nézni a probléma mélységébe. Ma már nyugodtan és szenvedélyektől mentesen kell elbírálnunk ezt a kort; kizárólag a saját tényei és ered­ményei alapján. Szenvedély vagy elfogultság, kemény sza­vak és indulatos kifejezések nem használnának senkinek. De mivel mindannak, ami idekint történik, súlya lesz egy­kor otthon is, meg kell mutatni azon keveseknek, akik még gondolkodnak, hogy mit jelentett Horthy Miklós 25 éve a magyar nép külpolitikai érdekeinek szempontjából? ilorthy uralmát súlyos ellenforradalmi kilengések ve­zették be, amelyek sok emberéletet követelték áldozatul. Feltéve, hogy ezek vakéban a kölcsönösen felzaklatott in­dulatok el nem hárítható kirobbanásai voltak, mégis — mai távlatból nézve a dolgot — nem lehet elfogadható ma­gyarázatot találni arra, hogy ezek a bűncselekmények mi­ért maradtak megtorlatlanul ? Még kevéshbé arra, hogy azok leghirhedtebb elkövetői (Héjjas Iván) hogyan kerül­hettek Horthy uralnia alatt a legmagasabb állami állások­ba? 1923/21-ben, az erzsébetvárosi és csongrádi bombame­rényletek idején már szó sem lehetett “hazafias felháboro­dásról.” Horthy keze mégis megvédte a tetteseket a bünte­tés elől. Maga a rendszer olyan törvények alkotásával kezdő­dött, amelyek az ország külpolitikai hitelét minden való­ban demokratikus kormányzás alatt álló nép körében el­játszották, sőt ellenszenvet váltottak ki Magyarországgal szemben. Ilyenek például a botbüntetés és a numerus clau­sus törvénye. Ma itt mi már meg tudjuk ítélni, micsoda sokkot idézett elő egy-egy ilyen törvény kihirdetése az amerikai közönség körében. Alig konszolidálódott Horthy uralma, kirobbant a frankhamisítás nemzetközi botránya. Szerencsétlen biintet­­| tesek egy nagy nyugateurópai állam pénzének meghamisí­tásával akartak európaszerte felfordulást előidézni. A baj I megint csak az volt, hogy a hamisítás mögött az akkori ál­­! lám legmagasabb rangú hivatalnokai állottak, akik cselek­­j menyük miatt megint csak szinleges büntetésben része­­| sültek. y Azok a szélsőjobboldali elemek, melyek Budaörsnél Horthy Miklósnak, a császári és királyi al tenger nagynak­­segítséget nyújtottak az utolsó magyar király fegyveres le­verésére, ennek a segítségnek a fejében kényszeritették Horthy t saját külpolitikai irányuk teljes követésére. “Be­nyújtották a budaörsi váltót”—irta akkor Milotay István, (akkor még legitimista újságíró) a “Magyarságában Ezért hunyt szemet például a magyar rendőrség afelett az ismert tény felett, hogy Erzberger német demokrata poli­tikai vezér gyilkosai Gömbös .Gyula nagytétényi villájában nv e rtek men edékhelyet. Az akkor már feltörő fasizmusra és nácizmusra utal­va, egyre többször hangzott el szóban és Írásban a magyar közéletben az a megállapítás, hogy “a szegedi gondolat” ezeknek az előképe, szellemi szülője, irányjelzője és velük, lényegében azonos. Ennek következménye volt Magyaror­szág elsőként való csatlakozása a tengelyhatalmakhoz, lía azt még azzal indokolták volna, hogy ezen oldalról remél­hetjük megcsonkitottságunk orvoslását, ez elfogadhatóbb lett volna, ha nem is felmentő. De soha, véletlenül sem mulasztották el annak hangoztatását, hogy a csatlakozás azért történt, mert a tengely “világnézeti felfogása” azonos a magyar kormányéval és mindkettő a demokrácia ellen­­,i ránynl. Közben a'teljes Bethlen-Gömbös éra alatt — 15 “hosz­­szu” békeév — a magyar kormány tökéletesen kikapcsolta, érdeklődési köréből és elhanyagolta Amerikát és az ame­rikai magyarságot. Pedig ezeknek a miniszterelnököknek elsőrendű kötelessége lelt volna ellátogatni Amerikába, felvenni a közvetlen kapcsolatot annak magyar eredetű polgáraival és azok erkölcsi és ‘anyagi erejében rejlő nagy nemzeti tőkét kamatoztatni a magyar nép javára. Bethlen István ugyanígy érthetetlenül figyelmen kívül hagyta Masaryk Tamás cseh köztársasági elnök komoly revíziós ajánlatát. Tízek helyett Gömbös Gyula^ a horvát Ante Pavelies fasiszta vezér usztási-aival kereste meg a kapcsolatokat. Jankapusztán kiképző tábort létesített számukra. Pedig a magyar kormány — bár sohasem szabad lemondania a nép nemzetközi érdekeinek méltóságteljes védelméről — soha­sem válhatik politikai terroristák barátjává. Az emiatt tá­madt diplomáciai harcban a Népszövetség genfi ülésén érte Magyarországot a két háború között a legnagyobb külpoli­tikai kudarc: Titulescu határozott győzelme gyengébb el­lenfele, a magyar födelegálus felett. Kánya Kálmán kül­ügyminiszternek repülőgépen kellett Genfbe utaznia, hogy; a helyzetet a teljes felborulástól megmentse. t Jött a német terjeszkedés beteljesülése, Csehszlovákia bomlása. Magyarország kormánya az első bécsi döntésnél elfogadta azt a nyilvánvalóan elfogadhatatlan megoldást* hogy az uj magyar-szlovák határt egyedül a tengelyhatal­mak külügyminiszterei állapítsák meg ahelyett, hogy an­nak megállapításában az angol és francia külügyminisz­terek is resztvettek volna. Ez utóbbi esetben a Felvidék ma is Magyarországhoz tartozna, mert ezek a kormányok kénytelenek lettek volna szavukat állani. Imrédy kormá­nya egyenesen kiforszirozta ezt a szerencsétlen megoldást. Werth Henrik vezérkari főnök később erre utalva vette rá Horthyt, hogy a németek mellett beavatkozzunk a háború­ba. “Hálásaknak kell lennünk a Német Birodalomhoz” — irta Werth a kormányzóhoz tett előterjesztésében. : Hasonló módon fogadta el Horthy kormánya német kézből Északerdélyt. Ez a megosztás a német nemzeti szoci­alista külpolitika egyik leggonoszabb sakkhuzása volt. Olyan volt, mint amikor egy bankjegyet ketté tépnek $ egyik felét az egyik, másik felét a másik embernek adják, (önmagában mindegyik fél értéktelen, illetve Erdély eseté­ben életképtelen. De benne volt a döntésben az ördögi já­ték: amelyik közülelek jobb lesz hozzám, az kapja meg a széttépett bankjegy másik felét is. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom