Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-05-10 / 20. szám
4-ik oldat AZ EMBER May 24, 1952 nem Kon Béláék. Forradalmi vészbíróság elé állítottak engem, vallattak, fenyegettek és a gyűléseken, ahol szociáldemokrata elvtársaim védelmező sorfala között megjelentem, a Cserni-fiuk néven ismert vérszomjas vörös-terroristák revolvereket fogtak rám és habzó szájjal azt ordították, hogy élve nem mehetek ki a teremből. Túlzás nélkül mondhatom, hogy kizárólag szociáldemokrata elvtársaimnak, műnk ástestvéreimnék^köszönhetem, hogy élve maradtam. Megijedni azonban nem voltam hajlandó. Tovább folytattam küzdelmemet és külön élet-halál harcom volt Szamuelly Tiborral, aki pedig az akkori idők legvéresebbkezü tömeggyilkosa volt. A Cserni-fiuk éjszaka betörtek Királyi Pál-uccai lakásomra, ahol véletlenül nem találtak otthon, de amit lehetett, azt részint elpusztították, részint elvitték. Még' az Apollo-kabaréban is megjelentek a vörös-terroristá.k, felrohantak a színpadra és durván ráorditottak Németh Juliskára, az ünnepelt színésznőre, hogy ne merje. többé elénekelni Göndör Ferenc “Infanterist-nek lenni . . cimü megzenésített, akkoriban nagyon népszerű költeményét. BETILTOTTÁK “AZ EMBER "-T Közben természetesen gondoskodtak ám Kun Béláék arról is, hogy “Az Ember" egyébként akkor túlságosan messzire hangzó és valóban bátor szavát elnémítsák. 1919 április 15-én jelenhetett meg utoljára a lap, amelyet Kun Béla terror-kormánya betiltott, és május 29-ig, tehát hat héten keresztül, megszűnt létezni ez az Ugylátszik mégse túlzottan kommunista orgánum. Vagy mit gondol Galambos szentatya: szerelemből tiltotta be hat hosszú hétre Kun Béla terror-kormánya a “sajtófőnök’’ Göndör lapjának, “Az Ember”-nek megjelenését? Én viszont a hat heti némaság után, “Az Ember" 1919 május 19- én megjelenő legelső számában, vezércikkemben még mindig igy merészkedtem írni: “Hetek múltak el azóta, hogy “Az Ember” hasábjain utoljára szólhattam az olvasóhoz. Nekem őszinte és komoly szomorúság volt, hogy elmúlt egyik hét a másik után és ez a kis lap nem jelenhetett meg Budapest uccáin, nem szólhatott a közönséghez a maga közvetlen, igazságkereső és megalkuvást nem’ ismerő hangján. Mindenki tudja, hogy “Az Ember" nem a maga jószántából mondott le a szólás jogáról, hogy ez a lap azért nem jutott közel két hónapig az olvasó elé, mert nem engedték oda.” “Sziklaszilárdan megállunk amellett a meggyőződésünk mellett, hogy az uralomra került proletáriátusnak igenis emberségesen kell élnie a hatalmával és távol állunk azoktól, akik a hatalmától megfosztott burzsoázián, minden szocialista gondolkodástól idegen módon, még külön tobzódni akarnak. Ezekhez a vérszomjas elemekhez nékünk semmi közünk. A munkásság legyen nagylelkű, legyen nemes és ne éljen vissza az ö hatalmával. Hiszen azért szocialista meggyőződésű a szervezett munkásság és azért vallom én is m a gamat szociáldemokratának, mert a szocialisták minden tekintetben emberségesek, humánusak és igazságosak.” “ ‘Az Ember’ nem is tudna másmilyen lenni, mint amilyen volt, elsenyvedne, ha még kellene tagadnia önmagát, ha meg kellene alkudnia, ha koncessziókat kellene tennie. Ezt ez a mi kis lapunk nem tudná megtenni és ha bárki ezt követelte volna tőlünk, akkor ma nem jelentünk volna meg az uccán. Akkor inkább örökre elnémultunk volna.” | ! így irtunk, igy merészeltünk ! írni a vörös terror korszakában és I merjük állítani, hogy egész Ma-1 gyarországon “Az Ember” volt az egyetlen lap, az egyetlen nyomtatvány, amelynek volt bátorsága ezt megcselekedni. Ezt csináltam én, Göndör Ferenc, Kun Béla “bolseviki sajtófőnöke” egészen addig, amíg az üldöző hadjárat még az eddiginél is fenyegetőbb, i most már elbirhatatlan helyzetbe sodort. Belefáradtam a sza| kadatlan hajszába és az állandó bujdosásba, abba, hogy naponként más-más barátomnál kellett az éjszakát töltenem — aludni már egyszerűen képtelen voltam. Egy ismerősöm segítségével, titokban, meglehetősen vadregényes utón, zord körülmények között egy hónappal Kun Béláék (bukása előtt elmenekültem Magyarországból és Bécsben kötöttem ki. Én, “Kun Béla vad bolseviki sajtófőnöke.” Aki soha életemben nem voltam más, mint meggyöződéses, tántoríthatatlan szociáldemokrata és a kommunisták ellen ugyanolyan tiszta szívvel és szent meggyőződéssel foly! tatom a harcot, mint a náci és nyilas tömeggyilkosok ellen. A “FREE EUROPE COMMITTEE” CÍMÉRE Még a Free Europe Committee felé is szeretnék adresszálni néhány sort. Tudomásom van arról, hogy ennél a nemes célkitűzésű intézménynél is — egyelőre sikerrel—“elfürészeltek” ellenségeim, akik azonosak a magyar nép, a demokratikus átalakulásra váró magyar milliók ellenségeivel. Volt fasiszták, a régi feudális Magyarország visszaállításán fáradozó, antidemokratikus menekültek és fasisztákkal kollaboráló Eckhardtok és Fábiánok a Free 02, EMBER UÖAi)ÖÄ FERENC POaUKAIRETELAPIA * ........ 401 THE MAN I Editor and Publisher: FERENC GÖNDÖR, szerkesztő-kiadó Published weekly, except the last folir weeks in August. — Europe Committeenél is elhintették azt a vakmerő vádat, hogy bolseviki vagyok, vagy legalábbis a bolsevisták érdekeit szolgálom. Tudomásom van arról is, hogy ez a Galambos-féle támadó cikk is a Free Europe newyorki ma- ; gyár irodájában született meg, a magyar rádió egy-két jelenlegi munkatársának élénk közreműködésével, igenis ott körmölték, ott kopogtatták gépbe ezt a rágalmazó förmedvényt a Normandie-palota második emeletén! Való igaz, hogy sokszor támadtam a Free Europe magyar rádió-adásait. De nem a Free Europe nagyszerű célkitűzéseit, nem magát a Free Europe Commiteet támadtam! Én a fasisztaizü, vagy kommunista-izü magyar adásokat támadtam, én a magyar rádió súlyosan kompromittált és ugyanakkor tehetségtelen tagjait támadtam! Miért tettem ezt? Mert amerikai hazám és egyszersmind magyar hazám érdekeit nézem és nem vagyok hajlandó szó nélkül eltűrni, hogy az amerikai pénzen fenntartott, amerikai ideálokért megvalósított rádióban a szerencsétlen magyar milliók felé demokrácia-ellenes és igy közvetve Amerika - ellenes adás történjék! Lehet, hogy a támadásaim sokszor élesek voltak, de nem a szavakat kell nézni, hanem a célt. Az éri célom az és ebből sem Eckhardtért, sem senki másért egy parányit sem engedek, hogy a Free Europe Radio magyar adása végre megtisztuljon az oda nem való elemektől és hibátlanul végezhesse el a feladatát: Amerika ideáljainak, a demokrácia eszméinek hazaplántálását és a magyar nép igazi felszabadítását. Bolsevista munka ez? A magyarországi kommunista rezsim annak örül, ha a Free Europe Radio magyar adása ilyen marad és továbbra is azok vezetik a magyar adást, akik jelenleg a Free Europe alkalmazásában állnak. A magyarországi kommunista rezsim attól retteg, hogy a rádióhoz valóban odavaló demokratikus emberek kerülnek! Állítom, hogy egyedül én ismertem fel ezt és ezért indítottam meg a harcomat a jelenlegi magyar adások ellen. Én jobbat, célravezetőbbet akarok! Én fokozni akarom a kommunizmus elleni harcot, de ugyanakkor őrködni akarok azon is, hogy a fasizmus ne éledhessen fel. Bolseviki munka ez? Lefordittatja a Free Europe Committee “Az Ember” cikkeit? Ezekből láthatná, hogy nincs ma az egész emigráns magyar sájtóban olyan elszánt ellenfele a kommunista terrornak, mint én. ügy vélem, hogy valóban eljött az idő a dolgok tisztázására és itt az ideje annak, hogy a Free Europe Committeenél is sor kerüljön bizonyos dolgok, bizonyos fogalmak és nem utolsósorban “Az Ember” és szerény személyemmel kapcsolatos tények hűséges és igaz megállapítására. volt leib-zsurnalisztá j a, S’ztójay Döme sajtócenzora, a szélsőjobboldali és nyilas időkben az uszító lapok ismert cikkírója. De ez nem minden. Itt van egy könyv előttünk, amelyet ez a derék fiatalember irt, a cime: “Nemzetpolitika” és az u.n. “Magyar Jövő Szövetség” kiadásában jelent ' meg Budapesten, 1943-ban. Ennek a könyvnek 170. oldalán többek között a következő mondat olvasható: “. . . a zsidóság jelentőségében nem 5%-os faji kisebbséget képvisel, amelyet erre az 5%-ra kell utalni és szorítani, hanem sok esetben az 5%-ot húszszorosán is meghaladó nyomást gyakorol bizonyos gazdasági ágakra, amelyek egészen más megfontolásra és MÁS AKCIÓKRA kell vezessék azokat az államférfiakat, akik ezt a jelentőséget felismerték.” Világos ugye? Nem az 5%-nak megfelelő helyzetre kell visszaszorítani a magyarországi zsidóságot, hanem “más megfontolást” és főleg “más akciókat” kell elhatározni! A “más” akciók el is következtek: a bevagónirozások, Auschwitzba szállítások, a gázkamrák, a dunaparti sortüzek! íme Eszterhás ur, mint a zsidókérdéssel foglalkozó “államférfiak,” Hitler, Szálasi, Baky és Endre László éceszgébere! Vagy nézzük a zsidókérdéssel foglalkozó fejezet 171. oldalát, ahol meg ezt találjuk: “A magyar fajvédelemnek, az antiszemitizmus továbbfejlődésének — amelyet sokan tisztelünk még ma is, mert szolgáltuk és j szolgáljuk — csak az lehet a lo- j gikusan továbbépített feladata, hogy az életadó értékösszesség parancsait köztudattá téve, a ! gazdasági termelőág parazitáit lerombolja . . Eszterhás ur sürgetése valóra- j vált! A “parazitákat” lerombol- j ták, gettóba zárták, bevagónirozták, elgázositották, legyilkolták! Eszterhás ur és a többi eszterhások “köztndattá tették az életadó értékközösség parancsát” — ó talajgyökér és rögvalóság!—azaz magyarul: bevitték a köztudatba és a rendszer elsőszámú feladatává emelték a zsidóság irtásának, gyilkolásának parancsát . . . A nevezetes könyv egyébként nemcsak a zsidóság kiirtásának nemes gondolatát propagálja, hanem bő teret ad a demokráciák gyalázásának is, kifejtve, hogy ( csak a totalitárius államforma, a diktatúra az egyedüli paradicsom a földi halandó számára. íme Eszterhás István röpke portréja. És ez az Amerika-ellenes, demokrácia-ellenes, diktatúra-rajongó, antiszemita zsidófaló a “Katolikus Magyarok Vasárnapja” szerkesztője! Lehet csodálkozni, hogy ez a lap támad engem? Eszterhás ur “tiszteli az antiszemitizmust,” sőt azt a saját szavai szerint “szolgálja” is, azonkívül gyűlöli a demokráciát, ugyancsak a saját könyvének tanúsága szerint. Mit lehet várai attól a laptól, ahol ilyen szerkesztő ül az íróasztalnál? S mert ilyen a szerkesztő, ilyenek a munkatársak is. A “Katolikus Magyarok Vasámapjá”-ba rendszeresen dolgozik “Dunántúli” álnéven az a Somody-Klaszek István, aki a magyar újságírásnak legelvetemültebb duvadja. volt 1944-ben. Aktiv nyilas volt ez a becstelen alak, akiben olyan elvetemült gonoszság lakozott, hogy még a kevésbé nekivadult nyilas újságírók is elkerülték a járdán és visszavonták a tegező - dést vele. Ez a sötét alak a nyilaskeresztes párt hivatalos lapjának, a “Ma.gyarság”-nak volt munkatársa, de rendszeresen dolgozott a “Harc”-ba is, a német pénzen tartott vértől csöpögő szennylapba Ebben az utóbbi lapban nagy képes riportot irt 1944 őszén azokról az újságírókról, a magyar újságírói szakma jeleseiről, akiket Csepel szigetén zártak össze embertelen körülmények között. Szörnyű Írás volt ez! Egy újságíró képes volt a pusztulásnak kitett ártatlan kartársairól, amikor a halál már ott suhintott kaszájával a fejük fölött, röhögő gúnnyal, kárörvendve és a kartársakba utolsókat rugdalva Írni! Felmerül az emberben a kérdés: hogyan tudtak ezek az alakok bejönni Amerikába? Miféle megtévesztést, hazug vallomást, a bevándorlási törvény miféle kijátszását követték el? És a “Katolikus Magyarok Vasárnapja” azilumot ad nekik és ezzel maga is bűntársává, cinkosává szegődik a bűnnek—és egyúttal az amerikai bevándorlási törvények durva kijátszásának is! Lehet-e ezek után csodálkozni azon, hogy a lapban propagandát csapnak Kisbarnaki Farkas Ferencnek, a hazaáruló nyilas tábornoknak, a sopronkőhidai vérbiróság hírhedt elnökének? Egyetlen tisztességes amerikai magyar újság sem állt be ennek a Farkasnak propagálói közé, itt derült ki, hogy az amerikai magyarnyelvű sajtó mennyire a feladata magaslatán áll. Csak az Erényi-féle nyilas csatornalap és a “Katolikus Magyarok Vasárnapja” állnak a tisztesség sorompóján kívül. Gyönyörű pár! Öszszeillenek! így fest -az érem másik oldala . . . Befejezésül Father Galambos Józsefnek azt üzenem: ne rágalmazón, mert ez nem méltó egy paphoz. Isten szolgája legyen és ha valóban az, szakítson, de tüstént szakítson fasiszta, náci és nyilas munkatársaival és barátaival, akik valójában a krisztusi tanításoknak is épolyan ősellenségei, mint a demokráciának Egyelőre ennyit . . . Editorial and Publishing Office — szerkesztőség és kiadóhivatal: 320 East 79th Street New York 21, N. Y, Telephnoe: Butterfield 8-G168 Yearly Subscription Rates: In United States $10.00. IJn Foreign Countries $10.00. Single Copy 20 Cents. iVol. XXVII New York, N. Y„ May 24, 1952 No. 22 illeintered as second class matter Aug. 4, 1942, at the post office at ^ New York, N. Y„ under the Act ol March 3, 1879 AZ ÉREM MÁSIK OLDALA Most pedig nézzük az érem másik oldalát. Miféle lap ez a “Katolikus Ma- j gyarok Vasárnapja,” kik szerkesztik, kik írnak bele, miről Írnak j bele? A lap szerkesztője Eszterhás J István, akinek a neve azonban j gondos előrelátással nincs1 feltüntetve a lapon, miután jobb- ! nak látták a tulajdonosok, hogy a NÉVTELENSÉG homályával burkolják egyelőre ezt a fiatalembert. Hát jobb is igy! Eszterhás István nevével nem lehet büszkélkedni! Mert kicsoda ez a magyarosított nevű Eszterhás? Volt Turul-vezér, Antal István NE JÁTSZÁL A HAJADDAL! MOLNÁRÉK 45 éves gyakorlata garancia a tökéletes PERMANENT WAVE-re! 1. TAPASZTALT, jártas munkások! 2. GYAKORLOTT hajformálás és vágás! 3. A legújabb, izgalmas MODERN STILUS! 4. Próbafürtök TÖKÉLETES hajhullámok ellenőrzésére! 5. Mindenki számára ELÉRHETŐ árak! $7.50 és feljebb----- Kitűnő kezelés bizonytalan hajra.----MOLNÁR BEAUTY SPECIALISTS 1360 THIRD AVE. (77 és 78 St között) N.Y.C. Hívjon telefonon RH 4-1980 még ma! Kerülje a tülekedést. — Nyitva hétfőn és szombaton reggel 9-től este 6-ig; más napokon 9-től 7-ig.
