Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-05-10 / 20. szám
May 10, 1952 AZ CM BEB 7-ik oldal Az emigráns Szociáldemokrata Párt megünnepelte május 1-et A Peyer Károly vezetése alatt álló Magyar Szociáldemokrata Párt New Yorkban népes összejövetel keretében emlékezett meg a munkásság hagyományos ünnepéről, május 1-ről. Peyer Károly nagy beszédben ismertette a nap jelentőségét, vázolta a Párt múltbeli küzdelmeit és azt a megalkuvás nélküli nemes harcot, amelylyel legjobb vezetői alatt mindaddig harcolt a különböző időkben jelentkező elnyomás ellen, mígnem egy áruló kis csoport a kommunista párt jármába vitte a nagymultu pártot. Nagy elismeréssel adózott az otthoni munkásságnak, amely az áruló vezetők ellenére is hiven kitart a párt régi eszméi mellett, majd ismertette azt a szenzációs kiáltványt, amelyet lapunk más helyén közlünk. A gyűlésen résztvevő vendégpolitikusck nevében Anti Ödön volt kisgazdapárti képviselő szólalt fel, aki egyébként • éveken át a magyarországi izraeliták országos alelnöke volt s így szabad földön a magyar zsidóságnak legmagasabb világi méltóságát viselő reprezentánsa. Anti Ödön elismeréssel adózott a Szociáldemokrata Pártnak, amely a fasizmus legnehezebb időszakában is töretlenül megállta a helyét és köszöntötte Peyer Károlyt, akit a bolsevista terror emigrációba kényszeritett és aki idekint ott folytatja a harcot, ahol odahaza abbahagyta. — Rendkívül fontosnak tartom a szociáldemokrata párt jelentőségét — mondta Anti Ödön — és tévednek azok. akik azt hiszik, hogy Európában a szociáldemokraták nélkül lehet politikát csinálni. Össze kell fogni minden demokratikus erőnek, hogy elérjük célunkat: egy uj és valóban demokratikus Magyarországot. Harcolnunk kell az emigrációban tevékenykedő bolseviki ügynökök ellen s Ugyanúgy harcolnunk kell a feléledő nácik és nyüasok ellen is. akik országunk tönkretételé- j ben és bolseviki uralom alá juttatásában döntő szerepet vittek. Ezek a szélsőjobboldali elemek' visszaélnek az emigránsok tájékozatlanságával, sőt a nyugati világgal is azt akarják elhitetni, hogy a bolseviki kolerát a náciszérummal kell gyógyítani — Mi ezekkel a gyilkosokkal soha nem állunk szóba — fejezte be nagyhatású beszédét Anti Ödön —és velük semmiféle megegyezést nem kötünk. ! ' Még Szabó Pál. volt államtitkár lés országgyűlési képviselő mondott nagy beszédet,* hangoztatva a polgári pártok és a szociáldemokrata párt között 1942-ben kötött megegyezés megújításának fontosságát. “Gyakorlati végrehajtás” Irta: Köves Ernő 1944 szent karácsony estje van — megkezdődött Budapest ostroma. A házak teljesen le vannak sötétítve — úgy hat órára járhat j az idő — a nagy hideg kissé engedett és hópelyhek szállingóanak. Jézus születése és a szeretet ünnepe van ma ... A sötét házakból ki-kihallatszik a gyermekkacagásokkal vegyített “menyből az angyal” magasztos dallama. A szeretet, a megbékélés napján mindenki hazai gyekszik — minél hamarább otthon lenni és átadni szeretettjeinek ajándékát . . . és együtt ünnepelni az t'dvözitő születését. * * * Szent karácsony estje van, a szeretet ünnepe — úgy hat órára járhat az idő. Az Akadémia-uccában, amely párhuzamosan halad a Dunával, egy igen furcsa menet halad a Lánchíd irányába. Csupa kisértet a sötétség homályában— majdnem mind fehérben . . . Úgy harmincán lehetnek, férfiak, nők és gyerekek — fiatalok és öregek. “Fehérbe” voltak öltözve — ing--j ben-alsónadrágban a férfiak, és kombinéban a nők. Lábukon nem volt még cipő sem. Előttük, hátuk mögött 8-10 nyilas-karszalagos suhanc. A menet a Lánchíd alá, a Duna széléhez kanyarodott. A kísérteties csendben, közvetlen a rakpart szélére állították őket egy sorba. Csendes vezényszó, majd a géppisztolyok puffogása verte fel a valóban halotti scendet. — Anyám! Apám! Fiam! . . .— artikulátlan hangfoszlányok hallatszottak, de tisztán lehetett hallani a “Sömá Jiszroél!” kiáltozását, amely ima több kilométer távolságra is eljutott. Talán ötpercig tartott a bestiális vé-1 rengzés — utána újból halotti csend következett. Én a halálmenetet 4-500 méter j távolságból követtem és egy sötét kapualjából tehetetlen kétségbe- 1 eséssel néztem végig huszonkilenc ember, élő lény legyilkulását. Egy barátom volt a halálmenetben és őt szerettem volna kimenteni — de mit tehettem érte és értük?! A barátom véletlenül megmenekült, mert idejében vetette be magát a jeges vízbe—életben maradt, szintén, mint élő tanú! Én csak merev szemekkel és végtagokkal a falhoz lapulva, szinte öntudatlanul bámultam a sötét éjszakába, a folyam irányába. Durva férfihangok téritettek magamhoz — előttem haladtak a nyilas gyilkosok röhögve és dicsekedve. — Hazamegyünk ... — mondották . . . Hazamentek a gyilkosok, a családjuk körébe és a zsebeikből húzták elő a legyilkoltak véres aranytárgyait, a “karácsonyi ajándékokat,” amelyeken talán még meg sem száradt a vér! Utána — még valószínűleg mosdatlan kézzel és mosdatlan szájjal — ők is énekelni kezdték a “menyből az angyal”! . . . Egyik barátomtól a napokban kaptam kézhez az “Ut és Cél”nak nevezett nyilas förmedvényt, amelyet valahol Európában szerkesztenek. Bármennyire is undorral vettem kezembe, mégis olvasgatni kezdtem a szennylapot, amelynek rögtön az első oldalán, a felzeten bekerítve, a következő szöveg áll (szó szerint írom le): Szálasi: “Az igazságot nem a évvel ezelőtt is szolgáltatja. 1900 évvel ezelőtt is az igazság hite volt a földön és Krisztust mégis keresztre feszítették, — az egész világ igazságtalan lehet az eggyel szemben, különösen akkor, amikor a szellem, az uj világnézet gyakorlati végrehajtásáról van szó." — Szálasi az utolsó szó jogán 1946 február 5-én. így kezdődik a szennylap első cikke és azt hiszem ezen bevezető után felesleges bővebb leírást adnom e csatornanyomtxívány további tartalmáról. A “rögvalóságot” még ma sem értjük, de az ő szellemüknek és uj világnézetüknek “gyakorlati végrehajtását” — azt már értjük és ismerjük, sajnos!! ! Ezek a sötétben meglapuló és hosszú ideig az őket valóban megillető szennycsatornákban bujdosó gyilkosok a felszínre merészkedtek és a bűzös testükkel, szájukkal s véres kezükkel újból fertőzni igyekeznek. Nekik nem volt elég a sokmillió ártatlan áldozat mintahogy nekik nem volt elég az azoktól elrabolt vagyon sem. Betolakodtak a demokratikus országokba, amiket pár évvel ezelőtt a legszívesebben “kinyírtak” volna. Mint előző cikkeim egyikében írtam: “félrevezették az IRO-t és az egyéb társadalmi egyesületeket—jól megjátszották a szegény menekült szerepét — hamis nevektől és adatoktól vissza nem riadva, sajnos “becsúsztak”! Ezek a nyilas bacillusok ma már nyíltan fertőznek, — amit 2-3 évvel ezelőtt csak bűzös leheletükön át merészeltek megtenni. A munka büdös nekik — inkább ripacskodnak és mint sajtógengszterek — uszítanak. Kihasználják a szegény régi magyar kivándorlók hiszékenységét és azoknak fillérjeikből igyekeznek pótolni a már erősen fogyófélben levő rabolt zsidóvagyont.” Jelen írásom nem azokhoz szól, akik amúgy is demokraták s akik Ugyanúgy elitélik a nyilasmételyt, mint mi — hanem azokhoz a régi magyar kivándorlókhoz, akik ezeket a rémes nyilasgyilkosságokat csak a nyomtatott betű után ismerik. Mert más a betű és más a gyakorlati valóság és amint ök mondják, a “gyakorlati végrehajtás.” Azok a régi, becsületes magyar kivándorlók, akik már 20-40 évvel ezelőtt hazájukat elhagyni kéyszeriiltek — mert már akkor nem volt otthon megfelelő szabadság és elegendő karéj kenyér a számukra — a demokrácia értelmét már csak az uj hazájukban ismerték meg. Ez az újság: “Az Emter” bizony már eleget írt ezeknek a nyilasoknak viselt dolgairól, de sajnos e hetilapnak kicsi a terjedelme ahhoz, hogy mindazokat a gyilkolásokat és rablásokat le lehessen írni, amiket ezek elkövettek a szülőhazánkban. Egyszerűen ott kezdődött, hogy a “hungarizmus” és a szocializmus magasztos fogalmait prostitutáiták. De nehogy azt gondolják, hogy volt közöttük tisztességes ember! Nem! Az nem volt közöttük. Hát hogyan Is lett volna az lehetséges, hiszen tisztességes ember nem lop, nem ver, nem becstelenit és főleg: nem gyilkol! Ezek viszont mindent elkövettek, amit a Tízparancsolat tilt. Persze, hogy vannak olyanok is közöttük, akik nem gyilkoltak személyesen, hanem “csak” uszítottak és a rablott javakból osztozkodtak. De viszont azt is tudjuk, hogy a magyar büntető törvénykönyv (B.T.K.) szerint a felbujtó nagyobb bűnös és nagyobb büntetés kiszabása dukál neki — mint esetleg a bűntett végrehajtóinak! Ezek a felbujtók a sajtó hiénái voltak, akik otthon ebből az al:as uszítás dijából éltek, dőzsöltek és paráználkodtak. Egynéhányukat utolérte a földi igazságszolgáltatás, de legnagyobb részük már akkor kereket oldott, amikor szorult a hurok szülőföldünkön — és mint előbb említettem — az első időkben meglapultak külföldön, de amikor sikerült nekik valahová véglegesen betolakodniok. elkezdték újból átkos működésüket, mert fogytán volt a rabolt vagyon, a véres kincs és a Judás-pénz. Ezek, — bandavezérükkel, Szálasival élükön — még mocskos szájukra merészelték venni Jézus Krisztus nevét, aki történetesen mint zsidó látta meg a napvilágot. Mindezeken a bűnökön túl, még eladták az országot, a hazát a német náciknak az ugyancsak véres, de hitvány márkákért — és azok után még ma is magyarnak és hazafinak nevezik magukat. * # * Ismét egyik előző cikkemre hivatkozom, amelyben utaltam arra, hogy a nagy és komoly esemének csak egyszerű nyelvöltögetéssel kezdődtek. Azok a régi kivándorlók, akikhez e sorok szólnak— akik túlnyomórészt a falvakból v á n d o roltak ki — emlékeznek még arra, hogy hogyan élt békességben a falu, a város keresztény és zsidó lakossága. Odahaza az 1919-et követő negyedszázadban zsidó vailásu egyén már nem lehetett köztisztviselő, városi vagy állami alkalmazott (1-1 ritka kivétel valahogyan akadt), sem főtisztviselő, sem altiszt. Volt azonban egy foglalkozási ág: a kereskedelem, amely nem volt kötve és amely szabad volt mindenki számára. Erre a pályára viszont csak elenyésző számban lépett nemzsidó vailásu. Az a keresztény, aki kereskedőnek ment, formálisan ki lett közösitva saját társaságából, mert kalmárnak lenni nem magyar embernek való foglalkozás volt. Minden elfogultság vagy részlehajlás távol áll tőlem, amikor azt állítom, hogy a magyar zsidóság olyan kereskedelmet és gyáripart teremtettt meg pár évtized alatt, ami nagy államnak is | dicsőségére válhatott volna. Amikor Darányi és a többi utána következő miniszterelnökök megjelentek “a zsidók térfoglaló korlátozásai"-vaI (egyszerűen: a zsidótörvényekkel) — egyszerre csak felbukkantak a törvény hiénái, a “strohmannok,” az “Aladárok,” akik beültek, sőt akiket beültettek a kereskedelembe, az üzemekbe és gyárakba. A mór megtette kötelességét — a mór mehet! Most már nem volt többé diffamáló ez a foglalkozás — sőt igen előkelővé rukkolt elő — “leégett” arisztokraták, gentryk is tülekedtek efféle babérokra, mert a “kész”-be beülni: nem volt kalmárkodás. Az “Aladárok” ősei talán még most is forognak sírjukban . . . Ezekben az időkben azonban a kitett zsidó alkalmazottaknak és volt főnökeiknek még csak jutott valami morzsa, úgy hogy mindenki eltengődött valahogyan. De amikor a nyilasok cinkostársai az országot megszállták, egyszeriben mindenki koldusbotra jutott és bizony mindenki adományokra és kölcsönökre volt utalva. A nyilasok már erre is pontot tettek . . . nyíltan megverték, kirabolták, megbecstelenitették, deportálták, vagy egyszerűen még Pesten meggyilkolták a zsidókat. Persze voltak nekik keresztény áldozataik is — sőt, jelentős számmal. Ezek főleg már akkor is szociáldemokraták és az akkori demokratikusan gondolkozók — és az ugyancsak azoknak számitó politikusok voltak, — akik szintén a mártírok között foglalnak helyett. Aki ma Szálasit dicsőíti, az egyenlő a nyílt színvallással, az bünsegédi bűnrészes, vagy felbujtó. Ezeknek újból csak az a céljuk, hogy visszahozzák azt a világot, amikor szabadon gyilkolhattak és rabolhattak. Ök azt is állítják. hogy 1945-46-ban több emmert ártatlanul Ítéltek halálra. | Ha történt is szerintük justis mord, akkor is csak annyi történt, | hogy kötél vagy golyó helyett az illető 10-15 évi fegyházat érdemelt volna. De álljunk csak meg egy pillanatra: ezeket a vádlottakat valóságos vád alapján, a bi- I róság ítélte el. De ök mit csinál: tak azzal a hatszázezer zsidóval I és többezer kereszténnyel? Őket is kihallgatták? S volt alkalmuk védekezni? Legyilkolták őket rablógyilkos módon. Ez nem volt justismord? Vájjon hova jutott volna az emberiség, ha ezek továbbra is uralmon maradtak volna?! *■ * * * * Kanadai, amerikai, délamerikai, ausztráliai és másutt élő ma- I gyarok — keresztények és keresztyének! Ne hagyják magukat félrevezetni ezektől a közönséges | bűnözőktől, akiknél az emberi élet egy cigarettával sem ér fel. j Ne engedjék még csak közel sem magukhoz ezeket, mert akihez ártatlanok vére' tapad—az nem ember! — az valami emberbőrből kirekesztett állathoz hasonló korcs szülemény! Mindezeken kívül csak kétféle I ember van: tisztességes és becsületes — vagy becstelen és gazember. Ezt viszont megtaláljuk zsidóban, keresztényben egyaránt! DÉLUTÁN 3 órakor mérsékelt helyárakkal HERSKOVITS BÉLA főkántor - tenor YORKVILLE CASINÓ SZÍNHÁZ 210-214 86th Street New York City A SZEZON LEGNAGYOBB MAGYAR SZÍNI ELŐADÁSA 1952 MÁJUS 18-án, VASÁRNAP ESTE 8 órakor rendes helyárakkal WAHLBERG CYULA kántor -tenor VÁRKONYI MIHÁLY hollywoodi filmsztár vendégfelléptével: KONDOR MARISKA MÓROCZ GABI VERŐ ERZSI primadona Vidám Színház (rBudapesti: > Városi Szinhaz SZÁNTHÓ ISTVÁN, BÉLA FERENC SÁROSSY MIHÁLY Madridi Opera baritonja pesti Vígszínház pesti Vidám Színház Vékony Antal, Rónay Lajos, Ungar jóxsef, Bower Elemér, Hajós Sender. Kapin Aranka-Kálmán Irma-Mary Rose-Anr Shenkar-F. Armstrong szólótáncosok, 16 tagú TÁNC- és 9 tagú ÉNEKKAR közreműködésével. SZULAMIT Az Operettek Operettje (A SIVATAG LEÁNYA) Daljáték 2 részben — 6 kép. Irta: A. GOLDFADEN, zenéjét zerezte: DONÁTH EDE Hangszerelte: ARANYI KORNÉL. Rendező: S.ÁROSSY MIHÁLY. A színházi zenekart vezényli SEMSEY LÁSZLÓ. A tanokat betanította SERLY ETUS, kinek tánccsoportja is fellép! Jegyek olcsó elővételi áron már kaphatók: DR. FÖLDY KAROLY managernél, 205 E. 85 St. (Room 204) telefon: TRafalgar 9-5339. Paprikás ’Weiss Importernél, 1504 Second Ave., Földes hajójegy irodájában, 1523 First Ave., Atlantic Exchange utazási irodában, 1351 3rd Ave, Paszkonza Istvánnénál, 235 E. 84 St. Tel. TR 9-9316.
