Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-05-03 / 19. szám

May 3, 1952 AZ EMBER 3-ik oldal A recski intemálótábor szörnyűségei (A: emigrációban miiködő Szociáldemokrata Párt értesítőjében, a “Szabad Világ"-ban jelent meg az alábbi cikk, amelynek nagyrészét mi is közöljük a kiváló szerző' hozzál járatásával, hogy minél teljesebb nyilvánosság elé kerüljenek a cikk szörnyű és vér­lázit ó adatai s ezzel is szolgáljak a bolsevizmus elleni világküzdelmet.) A nógrádmegyei Recsk község határában, a községtől távol Csá­­kánykő-puszta közelében van egy régebben félbehagyott bánya. A kommunista rendszer a bánya te­rületén büntetőtábort rendezett be, melyet magas drótkerítés vesz körül. A drótkerítés állandóan magasfeszültségű árammal van telitve. Minden 100 méter távol­ságban magas őrtorony van elhe­lyezve, ahol az ÁVÓ emberei őr­ködnek, hogy senki a kerítés kö­zelébe ne menjen és ki van adva az utasitás, hogy aki három mé­teren túl megközelíti a kerítést, arra a toronyból lőni kell. A tornyokból éjjel reflektorok­kal világítják meg a kerítést és annak környékét. A foglyok je­lentős részét a kistarcsai interná­lótáborból vitték Recskre 1951- ben. Ugyanazon év május 30-án 1238 fogoly volt, csupa férfi. Éj­szaka betanított vérebek szalad­gálnak a barakok között, min­denkit megharapnak, akit ott ta­lálnak. A telep több négyzetkilométer­nyi területen fekszik. A fabara­­kok három sorban vannak egy­más mellett elhelyezve és a sorok között is magas drótkerítés van. Á barakok túlzsúfoltak, a foglyok fapriccseken fekszenek, melyen vékonyan szalma van felszórva, amelyet hathónaponként cserél­nek. A barakokban nincs fűtés és télen nem ritkaság a 15-20 fokos hideg. A foglyokat reggel négykor keltik és az elfoglaltság este 8 óráig tart. Rendes munkaidő 12 óra, félóra ebédszünettel. A bá­násmód a legdurvább. A környék vizszegény és a vizet is adagolják. Naponta öt ember­re jut egy félkanna viz tisztálko­dásra és kb. 6 liter viz ivásra. Hat mosdótál jut száz emberre, úgy, hogy órákig kelt várakozniok, mig sorra kerülnek. Naponta súlyos balesetek történnek, de a kórház­ba csak kéz- és lábtöréssel veszik fel a foglyokat, esetleg súlyos tü­dőgyulladással. A kórházbautalás kérdésében egy őrmester dönt. Munkaidő után, minden este többszázan jelentkeznek a ren­delkezésre álló négy orvosnál, a­­kiknek utasításuk van, hogy a vizsgálatot egy óra alatt le kell bonyolítani. A foglyok élelmezése: reggelire fekete lé, amit állítólag valami­gyökérből főznek, délben hig mar­harépa-leves, minden zsiradék és rántás nélkül, néha valamilyen száraz főzelék (bab, borsó) vízben zsir nélkül kifőzve, vacsorára meg nem állapítható anyagból készült leves és 20 deka kenyér. Az őrség a foglyok részére kiadott élelmi­szer egyrészét ellopja. . Az őrség parancsnoka egy Flóris nevű százados, aki azelőtt a nyi­las pártnak volt egyik vezetője. Helyettese Nagy Emil hadnagy. A 180 tagú őrség nagyrésze volt nyi­las pártszolgálatos. A foglyokat a legkisebb fegyelemsértésért 8- 14 napi, vagy még hosszabb ideig tartó földalatti börtönbüntetéssel sújtják. Az őrség legkegyetlenebb tagja egy Vörös László név őr­mester, aki egyúttal a börtönnek is parancsnoka és orosz kancsu­kával veri a foglyokat. Általában “Don Pedro” néven nevezik a foglyok. A foglyok öltözete: régi ÁVÓ- egyenruha, amelyen Ugyanúgy, mint a náci koncentrációs tábo­rokban annakidején, a külső ol­dalán és a kabát hátaközepén há­rom-négy ujjnyi vörös festéksáv van, hogy a foglyokat már mesz­­sziről fel lehessen ismerni. A tá­borból senkit sem bocsátanak el, a foglyoknak levelet írni, vagy kapni nem lehet, a külvilágtól teljesen el vannak zárva, csoma­got sem kaphatnak. Még az őrség tagjait sem váltják, nehogy azok hirt adhassanak a foglyok hoz­zátartozóinak s ezért a hozzátar­tozóknak sejtelmük sincsen, hogy hol van a tábor és abban kit őriz­nek. így terjedt el Budapesten a hir, miszerint sok politikai fog­lyot Oroszországba vittek. A munkateljesítményt 1951 áp­rilis l-én ujjólag szabályozták és eszerint egy fogolynak a köves, agyagos talajból 4.8 köbmétert kell kitermelni és legalább 100 méter távolságra eltalicskázni. Ez napi 12 óra munkaidő mellett kb. 100 talicska elszállítását jelenti. Vannak csoportok, amelyek 200 méter távolságra szállítják az agyagot, ezeknek 120 talicska le­szállítása van előírva, ami 24 ki­lométer távolságnak felel meg. 1951 május 20-án sikerült a tá­borból — ahonnan addig egyetlen ember sem jutott ki, — nyolc embernek megszöknie. Névszerinti tőcsey Géza, Mózes Mihály, Stern Pál, Stern Miklós, Kohut József, Kertész János, Michnay János. Hónapokig tartó megfigyelés után megállapították, hogy a kétmé­teres drótkerítés egy helyen ki­nyitható abból a célból, hogy a nyíláson hét ember egy ÁVö-ői-rel a tábortól távolabb, az erdőben lévő raktárból a szükséges rob­banóanyagot a bányába szállítsa. Megfigyelték, hogy a hét ember az ÁVÓ-őr kiséterében a kerítés szé­léhez megy, ahol az őr felolvassa az illetők neveit, majd széthúzza a kerítést, melyet jobbról-balról a magas toronyban lévő őrök fi­gyelnek és onnan vonulnak az er­dőbe. elől a hét fogoly, utánuk az őr, lövésre kész géppisztollyal. A megfigyelés alapján érlelődött meg a csoportban a szökés gon­dolata. Hosszú ideig tartó munka-HERZ-SZALÁMI! VALÓDI! IMPORTÁLT! (Jelenleg Hollandiából.) Yorkville-ben kizárólag PAPRIKÁS WEISS IMPORTERNÉL kapható! 1504 SECOND AVE. 78 és 79 utcák között NEW YORK 21-, N. Y. Telefon: BU 8-6117 Vidékre pontosan szállítunk. Kérjen ingyenes árjegyzéket. val készítettek fából egy géppisz­tolyhoz hasonló eszközt. Egy ÁVÓ-egyenruhát szereztek, ame­lyen nem volt vörös jelzés és a kerítés közelében gyülekeztek egy vasárnap délelőtt, amikor nin­csen bányamunka és a telepen az emberek össze-vissza járkálnak, ekkor végzik a latrina és egyéb helyek tisztogatását. A kerítésnél az ál-ÁVO-s vállára akasztott fegyverrel, amelyet maga előtt tartott, hogy a toronyból ne le­gyen tisztán kivehető, szabálysze­rűen felolvasta a névsort, majd széthúzták a kerítést, melynek ezen részében, erre az időre ki­kapcsolták az áramot és kivonul­tak az erdőbe. Szabályszerűen: elől a hét fogoly, utánuk lövésre készen tartott géppisztoly után­zattal az ál-ÁVÓ-s. A toronyban lévő őrök közömbösen nézték az egész jelenetet, amelyet már ré­gen ismertek. A foglyok az erdő­be érve, szabadok voltak. Ismer­ték azonban a tábor viszonyait és tudták, hogy három óra leforgása után felfedezik a szökést. A csoport két részre oszlott. Öten az onnan nem messze levő szlovákiai határ felé indultak, hárman pedig Budapest felé, ami onnan kb. 120 kilométerre fek­szik. Nappal az erdőben bujkáltak és csak éjjel, az országutat elke­rülve mentek, sokszor teljesen bi­zonytalanul a cél felé. Útközben a patakokban lemosták és levakar­ták, a ruhákon lévő vörös jelzést, hogy legalább az első percekben ne keltsenek már gyanút. Ször­nyű éhség kínozta őket és a föl-j deken talált különböző növények­kel táplálkoztak. A menekülők rejtekhelyükről fi- ! gyelték az országutat és látták, j hogy egész éjjel az ÁVó-autoi robognak azon végig s reflekto­rokkal világítják a környéket. Az egész ország ÁVÓ-őrseit mozgósí­tották. Még a páncélkocsikat is kirendelték. Az összes vasútállo­másokat és a községek bejáratait is figyelték. A falvakat, ahová az illetők valók, két hétig megszáll­va tartották. Körülbelül tiz nap alatt ért a pesti csoport a főváros határába, nem ritkán csak egy pár lépés választotta el őket az üldözőktől, akik minden helyet átkutattak. A Szlovákia felé haladó csoport­ról nincsen semmi hir, de felté­telezhető, hogy elfogták és meg­gyilkolták őket, mert a rádióban, ahogy azt később megállapították, naponta egy-két névvel keveseb­bet említettek a körözés során. A Budapest felé haladó csoport egy tagja útközben megbetegedett, nem tudta útját folytatni. . Nem tudni, hogy mi történt vele. Ket­ten elérték a Dunát és ott elvál­tak azzal,-hogy az egyik átussza a Dunát, a másik, bement Buda­pest külvárosába., hogy egy ba­rátjától ruhát szerezzen. Megál­lapodtak, hogy a bécsi országút egy bizonyos pontján találkoznak, azonban három napi várakozás után sem érkezett meg az, aki a Duna átuszására vállalkozott és valószínű, hogy úszás közben ere­je fogytán a vízbe fulladt. így az elmenekült nyolc emberből egy maradt életben, akinek sikerült a magyar határon átjutnia és ezzel üldözői elől végleg megmenekülni. Az igy elmenekült egyetlen szemtanú elbeszélése nyomán kö­zöljük a táborban uralkodó álla­potokat is és azoknak a neveit, a­­kikre még visszaemlékezett. . A táborban körülbelül 700 fia­talkorú van a foglyok, között, na­gyon sok a diák, ipari munkás j mindenféle szakmából, épitészipa- ' ros, banktisztviselő és nagy szám- i ■ j kiknek neveit e helyen felsorolni j nem lehetséges, de érdeklődőknek I szívesen adunk felvilágosítást. • Alig ült el a szökés okozta iz­galom, újabb esemény zavarta meg a tábor egyhangú életét. Uj fogolycsoport érkezett, akik kö­zött sokan magas tisztséget töl­töttek be, igy Máriássy, a volt Horthy - rendszer minisztere, de megérkeztek a csoportban a Szo­ciáldemokrata Párt sirásói is. Fodor László, az iparügyi mi-. , nisztérium osztályfőnöke, aki í 1946-tól az iparinditási kölcsönölt j ügyét intézte Bán Antal minisz­ter alatt. Panamái közismertek j voltak, s mindenkinek megmond­ták, hol kell a megvesztegetésre szánt összeget lefizetni, hogy a kért kölcsönt megkaphassa. Vaj­da Imre a Tervhivatal főnöke és volt miniszter, aki 1945-ben lé­pett be a Szociáldemokrata Párt­ba és egyike volt a leghangosabb | beépített kommunistáknak. A legnagyobb szenzációt azon­­í ban Marosán Györgyi a szociál­­; demokrata Párt hóhérának meg­­! érkezése váltotta ki. Kórusban ki-, abálták feléje: “Mi az Gyurka, te» is idekerültél?” Voltak, akik ki-( köptek, de egy csoport körülvett^ ezeket az árulókat s csak az őrség? mentette meg őket attól, hogy a helyszínen nem tépték darabokra.' Marosán halálsápadtan az ÁVÓ- őrök mögé bujt, akiknek segítsé­gével annakidején a vezetők tö-. megét juttatta börtönbe. • A recski kiirtó táborból kevé^ embernek van reménye élve kike-: rülni. Nem törődnek velük, még" kommunista propagandát se fej­tenek ki'köztük, csak dolgoztatják és nem éleimezik a foglyokat, or­vosi -kezelés nincsen, az első hülésj elviheti őket.'Az egész kulturvilás* kötelessége, hogy mindent elkö­vessen a Recsken lévő tisztessége» emberek megmentésére. És ehhez már sok idő nincsen. , „ ban vannak volt ÁVÓ-tisztek is. Sok “kulákot,” szakszervezeti és párttitkárt, partizánt és egyéb foglalkozásúakat tartanak őrizet­ben. A tábor foglyai között néhány ismertebb név szerepel. így Dál­­noki-Miklós László és Lajos, a volt miniszterelnök fiai, Sebődi György igazgató Csepelről, Hoyos András, Kéry Kálmán, Varró László, az orosz fegyverszüneti bi­zottság tagjai, Benkő Zoltán, a Kisgazda Párt ifjúsági vezetője, Skultéty László volt százados, Al­­pár László szakszervezeti titkár, fazekas Jenő partizáai-vezér, Kis­­házy Iván Vörös Kereszt-vezető, Incze Lajos kát. pol. hadnagy, Steiner György, ÁVÓ-tiszt, Falu­­dy György iró, Pásztor István, a Vacuum Oil Co. igazgatója, Tom­pa Zoltán, a volt moszkvai követ titkára, Pártái Tibor volt nem­zetgyűlési képviselő, Ackerman Hermann osztrák állampolgár, Balázs Gyula eigányprimás, Oko­­licsányi Pál volt fővárosi tanács­jegyző, Pallaviccini Alfréd, az an­gol követség volt alkalmazottja, Szeleczki Gyula, Tildy volt köz­­társasági elnök titkára, Dobos István, Szakasits volt köztársasá­gi elnök titkára, Fodor szociálde­mokrata párttitkár, Rammiger Károly ÁVÓ-tiszt, Székely Imre, Jurasa Béla (letartóztatva Auszt­riában, Ens-nél), Ivády Sándor, hires vizipoló játékos (letartóz­tatva Bécsben az oroszok által), Alpár László szakszervezeti titkár, Karegics jugoszláv kiadó, titoista, Lada János, Bartos József, Jecs­­menik Sándor, Pusinszki István, Dugalin György (kommunista párt titkárok m e g veretéseért) Marton László (repülőgépet akart lopni és azzal Nyugatra szökni), Bánkuty László (repülőgép-lo­pás). Minden szakmából sok mun­kás, köztük sok bányamunkás, TAVASZ-UCCA 20 Irta: JÁVOR LÁSZLÓ Te régi hónapos szobám, Arcom fakó, hajam deres, Elmúlt a régi karnevál, A szivem titkon felkeres. Schubert nem volt a zongorán, Mert hiszen zongorám se volt. Emlékszel, hónapos szobám, A szivem mégis, hogy dalolt . . . A céltalan, vég semmibe Most visszatérni volna jó, Te ócska, szürke pesti ház, Hol olcsó szoba kiadó. Most szőnyegeken járók én. Pezsgőt iszom ha szomjazom. Hol vagy, te, hónapos szobám Te húsz évem és száz. dalom . . . Van mindenem, de nincs hiten», Az mindörökre ott marad, Te őrződ, kedves pesti ház, A Tavasz-ucca 20 alatt. Ha meghalok, márvány helyett Itt az lesz majd olvasható: “A félemelet hat alatt Szép appartement kiadó.” BARÁTI LEVELEK London, 1952. .április 20 Kedves Feri bátyáin: Kissé elkésve, „ de szívből gratulálok “Az Ember”. 2o éves jubileumához s remé­lem, a második 25 esztendő éppoly eredményes és sike­res lesz. Mellékelem a: ötödik cik­két a sorozatnak s apám ha­gyatékából is küldök egy kis írást, amely eddig még sehol I sem jelent meg nyomtatás­­ban. , A régi szeretettel TÁBORI PALI New York, 1952. ápr. 2,^ Kedves Feri Bátyám! Fogadja ezúton is úgy a magam, mint Feleségem ne­vében a legjobb kívánságun­kat “Az Ember” jubileumié alkalmával. -■Tudom, hogy épugy mint jómagam, sok más százan, és ezren élvezik ennek a by-, tor, harcos szellemű lapnak az olvasását, s igy nem kell, különös jóstehetségnek leni ni ahhoz, hogy további jubi­leumokat is hasonló siked jegyében hiztositva lássunk! Szeretettel irdvözlik Feleségével együtt: . FELEK í LÁSZLÓKÉ) Mrs.Herbsts 1437 Third Ave., N.Y.Cé Tel. BUtterfield 8-0660 VALÓDI, HAZAI . JEGESKAVÉ? | A legfinomabb készítésű rétesek, sütemények és. torták. [Hai'gassa. minden vasárnap dJÜ j 3-tól 3.15-ig MRS. HERBST rádif óráját. (WWRL áUon»ás 1600 nej j----------:-------—---------------------------------7 KEZDŐK és HALADÓK számára angolnyelvii oktatást ad gyakorlott nyelvtanár lakásán. Telefon: 510 3-4913. Irta: PEYERKÁROLY

Next

/
Oldalképek
Tartalom