Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-04-26 / 18. szám

8-ik oldal kl EMBER April 26, 1952 JÁVOR LÁSZLÓ VERSEI: r A honvágy ei... könny a “Café le Dómé” kávéspoha­rába hullottak, amikor Páris ege alatt, Budáról álmodott a bujdosó. Hivó mosollyal int Száz emléklabirint, Hál elfeledhetem Kávéház életem. Muskátlis ablakok, Rólatok álmodok, Magányos délután . . . A zegzugos Budán, Apró házak között, ünnepre öltözött Zöld leanderfa vár, A páilmaproletár. Hits, kutas udvaron Nyugdíj és nyugalom, Mint pókháló lebeg. Valahol egy beteg Szerelmes citera Peng: tralla, lalla, la . . . "Sö rkert, külőn terem," Hol öröm is terem. A lugas végibe Kártyáznak, ászt bele! A nép ingujjban ül A kuglizó körül. Isszák a hegy levét, Bor a győzelmi tét. Az ucca illatos És nem cseng a villamos. Szűz Mária szobor, Egy kis harang dalol . . . Parányi házikók. Szűz áhitat a csók. Fonott haj, kék szemek, A lány ott lány lehet. Pest, mostoha szülém, Mondd, eltévedtem én? Mondd. miért bolyongok (Montparnasse Colomto-ban, Ceylon - szigetén élt egy gazdag cipőgyáros, Co­lumbus Colombonak hivták. Any­­nyi volt a pénze, mint, a pelyva. Telhetetlensége azonban nem is­mert határt, még többet akart. Elhatározta tehát, hogy a mun­kásait gépekkel fogja pótolni, hogy ezzel is több jövedelemhez jusson. Maga mellé vett egy mér­nököt s három esztendei ■’titkos munkálkodás után sikerült neki egy gépembert szerkesztenie. Mi­kor az utolsó rugó is helyén volt, megtartották a főpróbát a gép­emberrel. Az utolsó kísérlet Co­lumbus reményén felül sikerült. A gépember belseje rengeteg hu­zalból, óramű-szerkezetből s emel­tyűből állott és mikor ezek össze­köttetésbe kerültek a villanyveze­tékkel, a gépember automatiku­san készítette egyik cipőt a másik után. A gépember energiája leg­alább ötven munkázkéz erejével vette fel a versenyt. Columbus örömmámorban úszott s munka­társához nagylelkű volt. Jókedvé­ben két tucat selejtes cipőt aján­dékozott rögtön a mérnöknek; egy tucat sárgát s egy tucat feke­tét. . . s további munkára ser­kentette. A következő három év alatt még tizenegy gépembert állítottak ösz­­sze az első mellé. Mikor már a ti­zenkét gépsuszter tükörfényesen, ünnepélyes bádogpofával pózolt a suszterszéken, Columbus össze­hívta a munkásokat: — Most már ti elmehettek, — mondta a csodálkozó embereknek —gépekkel pótoltalak benneteket. Ezentúl a gépsuszterok fognak szijjakat hasogatni, szögdécselni, ragasztani, varrni, kaptafázni. Rátok nem lesz szükségem többé. A fősuszter kiállt a sorból s a markába köpött: ■ — Szóval útilaput kapunk va­lamennyien? — Szóban a felelet — válaszol­ta spártai rövidséggel Columbus, pedig sohase hallott Spártáról. A fősuszter esküre emelte csiri­­zes középső ujját s csak ennyit mondott: — Nem lesz jó vége ennek. Ezt a többiek is helybehagyták, ugyancsak esküdöztek, még ká­romkodtak is. Haragjukban meg­lincselték volna hálátlan gazdá­jukat, ha az idejében kereket nem old. Ez a tény azonban- nem változ­tatott a helyzeten. Az elbocsájtott munkások helyét mégis csak a gépemberek foglalták el a gyár­ban. A hallgatag bádog szörnye­tegek, a különböző gombnyomá­sokra olyan sebesen készítették a cipőket, mintha béremelésre vol­na kilátásuk! A Columbus fene­mód boldog volt, mert a gépsusz­terekbe fektetett tőkéje hamaro­en: Café le Dómé.) Halott - nyárfa Nincsen lombkaronád, Madár se száll terád. Úgy állsz mint a bitó, De arra se vagy jó . . . A törzsed szuevett, Elkorhadt gyökered, Állsz, vársz égbenyulva, Életet hazudva. Szegény, szegény nyárfa, Szelek furulyája, Vándoroknak botja, Zöld álmok halottja, Mire vársz feketén, Magányosan mint én? KEZDŐK és HALADÓK számára angoinyelvü oktatást ad gyakorlott nyelvtanár lakisin. Telefon: MO 3-4913. HUNGARIAN GARDEN Restaurantban (1528 Second Avenue) GYPSY COUNTESS JULIA és RÁKOSSY TIBOR énekelnek CSÜTÖRTÖK, PÉNTEK, SZOMBAT és VASÁRNAP este ------- és: GIZELLA, a női prímás!!! KIVÁLÓ KONYHA!! ZETTL LACI tulajdonos Telefon: RE 4-967Ó san meghozta a gyümölcseit. Nem úgy a munkások. Azok boldogtalanabbak voltak, mint valaha. Sanyaruságban tespedtek s roppant haragudtak géptársaik­ra, melyek megfosztották őket keresetüktől. Bosszút forraltak. Egyik éjszaka, mikor valami üzemzavar miatt leállt a munka és csend borult a gyárra, behatol­tak az épületbe és összetörték a gépembereket. Columbus másnap reggel, ami­dőn megjelent a gyárban, nem akart hinni szemének. — Nyomorultak! — orditozta magánkívül a csúffá tett gépsusz­terokra, — Miért hagytátok ma­gatokat? Hát nem volt eszetek? — Persze, hogy nem volt — mondta háta mögött szerényen a mérnök. — Hiszen nem adtunk nekik agyvelőt, hogy gondolkozni tudjanak. Ezért nem védekeztek! .--Columbus a fejére csapott. — Azt bizony elfelejtettük — vallotta be őszintén, s gondolkoz­ni kezdett. Három és félnapi fej­tprés után arra az elhatározásra jutott, hogy olyan gépembereket kell knostruálniuk, hogy azok ész­beli tehetséggel is rendelkezzenek. Legfontosabb, hogy nagyagyvelő­vel legyenek ellátva, mert innen indul ki mindaz, amit lelki folya­matoknak nevezünk. Ennek az agyállománynak nem szükséges túl nagynak lennie, mert a cél nem az, hogy tudósok legyenek a belőlük, csak értelemmel biró suszterek. Epével, lélekkel, beszélni tudással is fel kell szerelni őket és mindég olyan or­gánummal, szövettel, amivel az emberek fel vannak ruházva, csak éppen szív nem kel} nekik. Az fö- : lösleges, hiszen ezt a legtöbb em­ber is könnyen nélkülözi. Az au­tomaták testét pedig keményebb anyagból kell ezután összeállíta­ni, hegy a külső hatásokkal szem- | ben ellenállóbbak legyenek. Az ilyen újfajta gépemberek bizo­nyára megállják helyüket az em- J berek között. Zavartalanul akart Columbus dolgozni az uj gépemberen. Be­csukta gyárát és búcsút mnodott Colombonak. Messze tengerpartra utazott. Magával vitte természe­tesen, hü munkatársát a mérnö­köt is. A tengerpart egyik elha­gyatott helyén bungalow-t épitte­­tet s beköltözött a mérnökkel. Itt fogtak hozzá újra a munkához. Az első gépember elkészítése sablonszerűén ment, a régebbi ta­pasztalatok nyomán. Evvel nem is volt baj. Más dolgokban nyilvá­nultak meg a nehézségek. Uj al­kotásuk is — minden igyekezetük dacára, akár elődei — esztelen masina maradt. Hiába próbáltak különféle szilárd és cseppfolyós anyagokból formát gyúrni a fej­be, nem pótolták a felfedezett maszatok az agy velő munkáját. Mégcsak kisagyvelőt sem tudtak produkálni, ami nagyjában a testmozgás funkcióját tölti be. Nem reagáltak azok a masszák a világon semmire. Epét sem tudtak adni a bádogsuszternak, lelket sem tudtak a bádogtestbe fújni. Ha képes volt is hangot adni, be­széde semmiesetre sem volt az agyvelő munkájának terméke. Mert ami elhagyta bádogszáját, csak a tevékenységi gombok meg­felelő kapcsolásának eredményé­ből állt, amit egy gramofonszer­kezet vett fel s továbbított kifelé. Egyébként ez a gépember már állni és menni is tudott. Többre vitte tehát, mint elődei. Csak egyre nem volt képes s pedig ar­ra, amit a legjobban vártak: ön­állóan gondolkozni és cselekedni. Ebben az egyben konok és kon­zervatív maradt. Az idő kereke pedig egyre for­gott. Háromszor-három esztendő pergett le lassanként a kietlen, tengerparti magányban. Egyikük sem jött rá, hegy sziszifuszi mun­kán dolgoznak. Columbus azért, mert nem ismerte a mondabeli korinthosi király szomorú sorsát. A mérnök pedig hülyülni kezdett, így öregedtek meg. A mérnök már régen elkoptatta az ajándék cipőket s nagyon sajnálta az éle­tét, melyet egy rögeszméért elté­­kozolt. Columbus vagyona, a hi­ábavaló kísérletezések alatt a nullára apadt. Végül arra a kese­­, rü valóságra ébredt, hogy szegé- i nyebb lett a munkásainál, akik­nek kenyerét, bérét is irigyelte annak idején. Lassanként a&. éhség kopogta­tott be hozzájuk. Az elhülyült mérnök, mintha észretért volna ' valamelyest, nem akart éhen­­pusztulni. Egy szép napon azt mondta: “kuk,” magárahagyta Columbust. Belépett utolsó ron­gyos cipőjébe s eltűnt. A eipőgyáros ezt már alig vette j észre, olyan volt maga is, mint egy elnyűtt, öreg cipő, ami már csak eldobni való. De a rögeszmé­jétől most már nem tudott meg- i szabadulni. Egymagában dolgo- I zott tovább. Tömködte az agyve­lőt, cserélgette az epét, fújtatta a lelket az egykedvű bádogszörnye­­j tegoe s kétségbeesésében, mint egy shakespearei tragédia hőse viaskodott önmagával. “Tökéletes gépemberei akarok,” lihegte szün- I telenül. Munkája közben egyszer szédü­­| lés fogta el. Belekapaszkodott a j gépemberbe, hogy el ne bukjon, i Ujjai önkéntelen reflexszel siklot- I tak végig a gépembernek külön- i féle gombjain, melyek hangjának ! előállítására szolgáltak. S akkor csoda történt. Hangokat adott a bádogszáj. Megszólalt beállítás nélkül, a véletlen szeszélye foly­tán, szabatosan és értelmesen, — j mint egy gondolkozó ember. Azt mondta: — Nem akarok ember lenni. . . nem akarok ember lenni .... .Columbus a furcsa kijelentés re magához riadt kábultságából. Lélekzetvisszaíojtva meredt kín­zójára. Úgy nézett rá, ahogy az1 ember kétségbeesett félelmében halálos ellenségére néz, akit le j akar gyükolni, mielőtt az végezne; veel. Fakó arccal magasra emelte I ökleit s olyan erővel sújtott a gép,-1 emberre, hogy az ujjai beletörtek s vérbe borultuk. — Nohát, ha nem akarsz em- j bér lenni, — ordította magánki- f vül — akkor majd segítek rajtad! ( Pusztulj, pusztulj el, lelketlen, hitvány pénzfaló . . . S tajtékozó -dühhel rúgott aj gépemberbe. Aztán a tengerpart felé fordította. Megnyomott a há­tán egy gombot. A gépember a nyomásra szótla­nul, szelíden engedelmeskedett. Eőlre vetette esetlen lábait s las­san és óvatosan, mint a világta­lan, előre indult. Kezei ritmikusan himbálóztak előre-hátra. Olyan ünnepélyes pózban haladt' a viz felé, mintha vasárnap délelőtt a székesegyházba menne misét hall­gatni. Nem tekintett sem jobbra, sem balra, csak maga elé. Bátor legény volt. Közvetlen a víz előtt sem torpant vissza, pedig a hul­lámok ijesztő morgással nyargal­tak a sziklákon feléje. Mozdulatlan arccal, félelem nél­kül, mint mártír, ki önként halni készül, lépett a vízbe. A tarajos a sor. Ez sem állította meg. Már csak a feje libegett a viz tetején. Végre jött egy könyörületes hul­­' lám, s elborította azt is. Eltűnt a gépember a viz alatt, ! talán még ott is ment tovább ! Columbus félőrülten vetődött vissza nagysokára Colomboba. S 'cipőket fényesített ezután a par- 1 kokban, hogy éhen ne haljon. ORAN BELÜL kiutaljuk rendelését VÁMMENTESEN A MAGYAR KORMÁNY engedélyével MAGYARORSZÁGBAN budapesti raktárunkból KÁVÉ ,TEA, KAKAÓ NYLONMRISNYAes ÖSSZES EGYÉB VÁMMENTES MAGYARORSZÁGI SZERETET ADOMÁNY italunk megrendelhető Arieavxékkel készséaael szobaiunk GLÓBUS TRADING CORP. 61 BROADWAY, NEW YORK 6 Tel. EOwling Green 9-4164 Mrs.Herbsts 1437 Third Ave., N.Y.C. Tel. BUtterfield 8-0660 VALÓDI, HAZAI JEGESKÁVÉ! A legfinomabb készítésű rétesek, sütemények és torták. Hal'gassa minden vasárnap d.u. i tói 3.15-ig MRS. HERBST rádió óráját. IWWRL állomás 1600 Ke.» HOLLÓS BÖZSI —EGT ÉVI ELŐFIZETÉS $10— es SHIRLEY ROSS angol-magyar és magyar-angol fordítási és be­vándorlási ügyekben segítő irodája készséggel áll az amerikai ma- VV. 42 St., 'Room 1046) New York MIAMI BEACH-i nyaralási bargain! — Használja ki le­szállított nyaralási árainkat! Mindenkinek elérhetővé akar­juk tenni a nyári pihenést Bölcskeyék Amerika-szerte ismert hoteljében: Indian Creek Lodge 3 percre a tengerparttól 6981 Indian Creek Drive Phone: 86-6152 Fürdőszobás modern comfort­­tal berendezett hűvös szobák, már heti $I2-től. — Mérsékelt áron étkezhet is Bőlcskeyéknél. — Swimming Pool Facilities — Vendégeinket megérkezéskor autóval várjuk. hullámok bőszülten ütődtek tér­deihez és sustorogva elborították azokat. De ez nem állította meg. Ment tovább . . . Elnyelte a viz a lábait. Aztán a felsőtestére került GYÓGYSZER SZÁLLÍTÁS EURÓPÁBA! Elvállaljuk gyógyszerek küldé­sét Magyarországba. — Sürgős gyógyszereket repülővel is szál­lítunk. — Magyar nyelvű uta­sítást mellékelünk a gyógy­szerekhez. — Keressen fel vagy írjon: REICHMAN ZOLTÁN v. budapesti gyógyszerész 1519 FIRST AVE. New York —MAGYAR PATIKA— (79-80 St.) Tel.: RE 4-9415 Nem akart ember lenni Irta: KONDORAY GYÖRGY

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom