Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-04-26 / 18. szám

HOROVITZ. éLZA BARÁTI iíVELE HoJ^itz Jenő egykori kiváló ^»ciáldemokrata vezér, felejt­hetetlen elvtársunk és bará­tunk özvegye: Horovitz Elza "védországból írja Göndör erenchez a következő meg­­itó levelet: i Ferikém! ár csaknem három éve, szegény jó uram meg­'s azóta nem írtam, de igára hallotta, hogy az \ idd alatt inkább a ■tágon voltam, mini itt.1 , amikor már azt hit-! így éhből a szörnyű j égből végre kilábal-\ - és kiheverem a két \ "ráció és rádiumkezelé- j jí /í következményeit, akkor szintrombózist kaptam. Most\ kezetek lábra állni, ha ezt annak lehet nevezni. Na­gyon bizonytalanul állok még, ingadozók, mint egy berúgott ember. Folyton készültem írni, de. ez a sok betegség és az ott­honról érkező sok, rettenete-; sen szomorú és kétségbeejtő hir teljesen letört. Még min­dig dolgozom, segítek az embereinknek, ahol tudok, de nincs már annyi energi­ám. hogy egyebet is csinál­jak. Legtöbbször még annyi sincs, hogy leüljek egy leve- \ let megírni. Ma, amikor kórházi keze­lésből hazajöttem, itt talál­tam “Az Ember” március \ H-i számát. Azonnal kibon­tottam és az első oldalon ott találtam Gárdos. Laci leve­lét. Egy szivén ütött, amikor elolvastam. Felkavart ben­nem mindent, minden régi emléket. Azt a sok bajt, km- \ tádóist, gondot, lelkesedésig Vh.’,!■■■ ’ ’-yi és cot, '■<< oéést emigra-ción%..’jelentett. Látom ma­gon#-'lőtt szegény Miki íe­­mei'A’t és hallom Kun fi bit­­csuszuvait, amint idézi Adyt “Az én apám dolgozik és küzd. Nála erősebb nincs ta­lán. Hatalmasabb a király­nál is. Az én apám!” És azóta hány temetés volt, mennyien elmentek, alig­­alig maradtunk néhányon azokból akik akkor Bécsben voltunk. Mennyi hittel, re­ménységgel és lelkesedéssel | dolgoztunk mind annyian. Nem ezt vártuk. Fsak Maga Ferikém, har­col és verekszik most is ugyanolyan elánnal, m i n t harcolt negyedszázaddal ez­előtt. N e m lankadt és úgy érzem — hiszen már vagy 30 esztendeje, hogy utoljára ta­lálkoztunk — hogy nem is öregedett meg ez alatt a hosszú idő alatt. Remélem, hogy még na­gyon sokáigj)tt marad a he­lyén és hahói és verekszik az igazságért, hi szén ma még sokkal nagyobb szükség van erre. mint valaha. És most, amikor szeretettel üdvöz­löm “Az Ember” 2.3 éves amerikai jubileuma alkal­mából, előre küldöm jókí­vánságaimat a további 2.3 esztendőre, mert hol leszek én már akkor, amikor Maga “Az Ember” .30 éves jubileu­mát ünnepli majd. Ibolyával együtt, meleg barátsággal öleli: HOROVITZ ELZA 3MOH H31HJL3G /Drn wH3mLÉ& GÖNDÖR EEMUBNCPOÉTIKAI HETILAPJA Reentered as second matter Aug. 4, 1S42, at the post office at New York, N. Y„ under the Act of March, 1879 SZLKKESZTOSEG ES KIADÓHIVATAL: 320 Last 79ST., NEW YORK, 21, N. Y. I'hone: BUtterfield 8-ttlbU VOL. XVII No. 18 NEW YORK, N. Y„ APRIL 26, 1952 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT Alaposan elmélyedve Magyarország történelmének ta­nulmányozásában arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy az voltaképpen csak két — egymástól élessn elkülönülő — korszakra oszlik. 896-től, a honfoglalástól kezdve 1490-ig, Mátyás királv haláláig 594 éven keresztül az állandó emel- : kedés évszázadait élte át a nemzetünk; majd ez után a fel­felé Ívelő hosszú korszak után mindmáig, tehát immáron 462 éve az állandó sülvedés jegyében élünk. Természetesen a hosszú emelkedés korában is voltak nagy nemzeti tragé­diáink. ragv siilyedésekkel. De minden elkövetkező fel­­emelkedés erőteljesebb volt, mint a megelőző sülvedés. Ez­zel szemben 1490 óta is voltak ugyan az állandó lefelé haj­tásban emelkedő időszakaink, de azóta minden felemelke­dés jelentéktelenebb volt. mint az utána nyomban következő í sülvedés. Nézzük ezt példákban. Az állandó megtelepülés honalapító kora után a Nyu­gat ellen ezetett rablóhadjáratok végét jelentő vereségek (Leeh mező, Augsburg) igen erős visszaesést, már majdnem katasztrófát jelentetek. De nvomon kötéllé ezeket Géza fejedelem és Szent Ist' an r.i tgasra ívelő kora. Szent István után uiah.b niály h.r -un l:ó.y.etkí>v;k,- <!«• vdar III. Béla.- - l................................................ enitir■-9t-. iieoízet^k mint ánol Szent István legjobb napjai­ban állott. Azután jönnek az Árpádok belső viszályai, majd , II. Endre zűrzavaros evei és a tatárjárás. De nyomukban már ott is van IV. Béla második honalapitása: a belső rend helyreállítása és a magyar nagyhatalom alapjainak lera- ] kása. Kun László és az utolsó Árpádok kora megint erősen lefelé hajlik, de utánuk a két Anjou király. Róbert Károly és Nagy Lajos hallatlan magasra emeli az ország tekin­télyét és hatalmát. Zsigmond, Albert és I. Ulászló kora újra megrázza a nemzet alapjait, de megjelennek a Hunyadiak és Magyarország a kontinentális Európa vezető nagyha­talmává lesz. Mátyás király' korában (14.58-1490) mi va-j gyünk az első nép és első ország Európában. Ezzel szemben a második 462 évben, a hanyatlás korá­ban a nemzet sikeres korszakait mindig csak még fájdal­masabb sülyedések követik. Az erdélyi fejedelemség sokat ígérő élete Teleki Mihály kancellársága idején katasztro­fális véget ér. Bocskai és Bethlen fejedelmek tündöklését \ végül is I. Lipót kíméletlen önkényuralma fordítja egészen sötétre. Tbök öli és Rákóczi szabadságharcai után az elnem­­zetietlenedés kora következik. A 19. század reformkorsza­kát és szabadságharcát egy kíméletlen abszolutizmus vált-1 ja fel. A kiegyezési kor (1867-1918) látszólagos prosperi­tása belefullad a nemzet teljes belső feloldódásába és a j trianoni tragédiába. .Ma jd a trianoni kor sokat emlegetett j "konszolidációját"’ és “országgy a rapi tásá t” eltemeti az orosz invázió. Az, ami ma van Magyarországon, az ország történel­mének soha el nem képzelt mélypontja. Kétségtelen; a Dunavöigyben történt letelepülésünk! után 600 évig a parabola felfelé ívelő szárnyán szálltunk egyre magasabbra, azóta pedig — már több mint 460 éve — a lefelé görbülő ágon botladozunk egyre mélyebbre. Át­érezve. hogy mik voltunk és mivé lehettünk volna, majd öoszehasonlitva mindezt a Szovjet karmai között gyötrődő Magyarországgal, csak összeszorult szívvel, kiszáradó to­rokkal és égő szemmel lehet arra gondolnunk: mit jelent ma magyarnak lenni és viselni mindazt a végzetet és súlyt, amit ez a név és a vele megjelölt néphez való tartozás jelent. j De a reeollectió órája arra is kötelez, hogy megkérdez­zük magunkat: mindez miért? Ez a kérdés ma már nem is a múlt, hanem a jövő kérdése. A felelet egyszerű és világos: a magyar nemzet az első 600 évben a maga életét élte és azt hozta ki magából a tör­ténelem felszínére, ami a sajátja. A második 160 évben pedig részévé váltunk a Habsburgok idegen birodalmának és csak azt tudtuk produkálni, amit a nemzetünk érdekei­vel lelke legmélyén mindenkor szemben állott uralkodó­­ház felmutatnunk engedett. Az első 600 évben magyarok voltunk, a második 490-ban egy tőlünk lélekben idegen Ház alattvalói és egy monarchia “második állama.” Az az emberöltő, ami Mátyás halálától Mohácsig eltelt, csak elő­­készitelte nemzeti függetlenségünk és nagy létünk—sírba tételét. Az a 2ö év pedig, ami Trianontól az 194ö évi orosz invázióig elmúlt, mint szerencsétlen “merry-go-round” nem tudott kievickélrn a Habsburg tők perspektivátlan, magyarellenes hagyományaiból. Ez a nagyar nép két töi­­önelmi korszakának és tragédia,! . k végletekig leegyr Mindenek előtt szenteljünk egy kis figyelmet annak vizsgálatára, hogy a Mátyás alatt még akkori értelemben vett nagyhatalom hogyan lehetett 86 év alatt, egy rövid emberöltő elteltével a Habsburg-ház könnyű zsákmányává? Sülyedésünk. majd bukásunk és rabságra vettetésíink mindenek felett álló oka akkori uralkodó társadalmi réte­günknek. nemességünknek példátlan önzése volt. Mátyás király halála után a föld népe elvesztette védelmezőjét és a lő. és 16. század fordulójának kapzsi magyar urai olyan mértékben zsákmányolták ki a védtelen parasztot, hogy az végül is nem birta el tovább kínszenvedését. Pedig ekkor már túl voltunk Budai Nagy Antal kelvhes forradalmán, de az uralkodó osztály — mint később 1929 után — akkor sem volt hajlandó tanulni. Eredmény: az 1514-ik év borzalmas parasztlázadása, annak még kegyetlenebb leveretése, majd a jobbágyság olyan újabb intézményes megsanyargatása, amihez hasonlót nem sokat ismer a történelem. Werbőczi törvényeinél kegyethenebbeket kevés ország törvényhozása hozott még. Ezek a törvények megölték az ország gazdasági életét, kiirtották morálját. De az önző nemesek egymás irá­nyában is a végletekig féltékenyek és gyülölködők voltak. A mohácsi ütközetben azért buktunk el, mert főnemeseink jobban gyűlölték egymást, mint amennyire szerettek a ha­zát. (A mai magyar emigráció egy igen jelentékeny része éppen ebben hasonlít Mohács nemzedékére; ezzel mutatják ki, hogy Mohács népének utódai vagyunk. Gondoljunk a mérhetetlen mennyiségű feljelentésre, amit menekült me­nekült ellen tett.) Bukásunk harmadik oka pedig a fékevesztett korrup­ció volt, mely akkor az országon erőt vett. Bakócz Tamás, Fortuna tus Imre és a “Sánta” Báthory korrupciója talán a legelvetemültebb volt, ami a magyar nemzet életében va­laha is előfordult és ez igy ment lefelé a kisebb emberek között végig. Mindez éppen elegendő volt arra, hogy egyet­len emberöltő alatt megássa egy akkori komoly nagyhata­lom sírját. Nagy népek, melyek ma csak úgy játszanak a korrupcióval, kendőzgetik, takargatják azt, elmehetnének történelmet tanulni Mohács magyar generációjához. Ott Indul “Az Ember” jubileumi előfizetésgyüjtő kampánya! Mesgye a történelemben Irta: DR. SULYOK DEZSŐ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom