Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-04-19 / 17. szám
£-ik oldal AZ EMBER April 19, 1952 partján mégis kezdődött a barbár szittyák homokos földje, akik mikor lovaikat, barmaikat vezették itatni a vizre, csak vágyó-gyülölködő pillantásaikat vethették odaátra, de lábukat betenni oda nem szabadott nékik . . . Azóta is, noha az Alföld homokjának egy darabját a hídfőkkel már kapcsolták a Városhoz, de a szittyaföld máig is ott kezdődött. Amit, a kiáradó Emeritus szellemnek nem volt ideje urbánussá nevelni. Mert, mint ahogy a hosszú középkor elsöpörte Acquincum létét és lelkét, úgy a most negyven éve kerekedett uj középkor, újra el akarja sülyeszteni Budapestet. Csakhogy ez nem egy kor, ez egy közjáték, és mire ez elmúlik, megint itt lesz a civilizált világ sokszorosan felgyarapodott Acquincuma. Molnár Ferenc őrölt Budapestje. • Mikor én az ötödik kerületi községi iskolában voltam elemista, akkor még ott tantárgy volt a német nyelv, mintha szükség lett volna rá Budapesten. De nékem és pajtásaimnak a német már olyan idegen valami volt, mint a héber amivel gyötörtek hittanórán. Mire felnőttem, már alig voltak németek a városban. A német idegen nyelv lett Pesten és Budán. Ez oly varázsosan hirtelen jött, mint Budapest életének és szellemének kiterebélyesedése. Mire "idegen” lett, magyar lett. És ezzel együtt jött a magyar irodalom széles népszerűsége, a magyar írásba vetett önbizalom megizmosodása. Én már felnőtt fiú voltam, már próbálkoztam az újságírással, és a színházak magyar darabot csak immel-ámmal, muszájból ha játszottak, az a terhes üzemköltségekhez tartozott; egy könyv kiadása az írójának legfeljebb ha tisztességet hozott, pénzt semmit. Alig is néztem azonban körül, és egyszerre már — igazi nagy sikert a színházak csak magyar szerző darabjától vártak. Külföldi színigazgatók zarándokoltak magyar Írók darabjainak főpróbáira. Azután pedig, igen sok magyar könyv jelent meg külföldön, fordításban. Ez "Az ördög "-gél kezdődött. Az törté át az elzártság és elzárkózottság vasfüggönyét. Ezzel szólt először a világváros egyenrangúan a világhoz. Azután jöttek a többi Molnár-darabok, és más magyar Írók külföldi sikerei esőstől. Azt kérdezhetnék sokan, véletlenség hogy éppen Molnár Ferenc volt, akinek először sikerült. Ez azonban nincs igy. Én csak magamba kuncogva hallgatom, hogy Molnár Ferenc sikerének titka az, milyen mestere volt ő a színpadnak, a színdarab Írás technikájának, a párbeszéd kattogásának, a felvonások “építésének.’’ Ez mind szép; aki nem született szinpadi tehetségnek, az nem tud darabot imi. De nem vették észre, hogy Molnár Ferenc szinpadi elgondolásai, ahogy benne ilyen munkái megszülettek, az mind éppen homlokegyenest ellenkezett a mi korunk általában érvényesnek és sikeresnek elismert színpadra való dolgaival? Szerette elmondogatni, egyszer ha jól emlékszem meg is irta, hogy ha valaki ma elmenne egy bankigazgatóhoz, elmondaná néki, bizonyos zöld bogyót meg kell égetni feketére, porrá törni, leforrázni, aztán tehenet megfejni és annak tejével keverni a lét, hogy ebben micsoda üzlet fekszik: azt a bankigazgató holtbizonyosan kidobná. Ha a színházigazgató csak úgy hallja, hogy ketten veszekednek a színpadon, aztán a karosszék öble megszólal, onnan föláll maga, ő, az ördög frakkban és végigjátsza a darabot, azt az irót az igazgató a fenébe küldte volna, micsoda marhaság! Molnár Ferenc darabjai mindmegannyi mese, nem ebből a világból való lehetetlen mesemondások, merészen a mi világunk mindenapjába plántálva, emberi lelkekkel megeső mesék, váratlan ősnaivitásai a költői képzeletnek, — de kemény-tudatosan megmarkolva. És ez nem egy olcsó trükk, amivel ő mert jönni és ezzel nyert; ő nem “merte” ezt, hanem igy eszmélt, önként igy jött belőle, ez volt az ö lénye. A magyar lénye. Ez egy színes magyar hagyomány, ez az ártatlanságában merész, naivan raff inált öblös mesemondás; ez Jókai és a mi időnkben Krúdy Gyula. És a Molnár Ferenc élce, meztelenre vetkőztető szellemessége — ahhoz se kell a szomszédba menni, a zsidóhoz; az a sok ízben mesemondóan füllentő, magyar anekdotázó természet hagyománya, a tislizés, spriccerezés, de világvárosi szellemben megtermékenyülve . NADEL tavaszi ruhái és kabátai szenzációsak! $20-tól $50-ig takarít meg HA MOST vásárol! HUGO NADE férfiruha kereskedő 104 FIFTH AVENUE New York City (a 15. és 16. utcák között, fent a 15-ik emeleten) Telefon: CHeisea 2-5666 és CHelsea 2-5355 — NYITVA: NAPONTA ESTE 6-IG — HA azt akarja, hogy pontosan, 100%-an orvosának rendelése alapján legyen gyógyszere elkészítve — keresse fel a LIGETI-féle “YORE PHARMACY”-t —Ligeti Jenő Ph. G., évtizedes amerikai gyakorlattal biró patikus— Speciális bébi-department — Sebészeti felszerelések — Orthopédiai és sérvkötő osztályok. GYÓGYSZEREKET KÜLDÜNK Magyarországba, Angliába, Izraelbe és más országokba! — Laboratóriumi vizsgálatok. Ligeti Patiha 65-45 99th St. Forest Hills, L. I. (Tel.: Tw 7-3330) , Ehhez a gyermekded mesékben való eszméléshez, ehhez egy gyérmeklélek kellett. És Molnár az volt, az maradt végig, gyermek, nah de raffinált szemfüles gyerek, a “Józsi.” Már ahogy a színházzá szemben állt, ezzel a szinte a természet rejtélyeivel egyenrangú csodával, az is egy örökösen elámuló gyermek, éppen azért friss nézési volt. De az volt egészében, nemcsak az Írásában, egy szeszélyes gyerek egy rontópál, aki örökösen szeretett volna jógyerek lenni, — és ebbő fakadt tulajdonképen könnyes élelmességgel párosult kegyetlen szellemessége. Mindig voltak barátai között furcsa felnőtt gyerekek, akikhez melegen vonzódott, Barabás Lóri vagy a taglónyi kardot horde Forster huszárkapitány. ' f .. ,,,, , i • Molnár Ferencre négyszer terítették a magyar vizeslepedöt, amiről azt hitték a buták, hogy az szemfedő. Először Kun Béláéit, aztár igazában Horthyék is, aztán Szálasiék és most Rákosi Mátyásék. Hí másért nem, már csak ezért is ragaszkodnunk kell hozzá. Az október kormány annyira tudta, hogy Molnár Ferenc annak a a nyugatositásérfc, és ezen belül a feudalizmussal szövetkezett bojár-kapitalizmu: ellen folyó régi harcnak egyik főfigurája, még ha ő maga nem Is avatkozott közvetlen politikába, annyira világosan tudta e jelentőségét, hogy 1919 március 15-e hivatalos ünnepéül a Vígszínház “Liliom” díszelőadását tűzte ki. De ez már a magyar fejlődés utolsó vergődése volt, egy hét sem telt bele, és Molnár Ferencből burzsuj piszok lett, destruktiv — ugyanúgy mint az akkor már ébren lévő Ébredők számára. A “fförös Tiisásr’tnak egyik első dolga volt Molnár Ferencet lepocskondiázni. Erre én Írtam egy választ, felrohantam a szerkesztőhöz, akit még Jászi Oszkárék Radikális Klubjából ismertem, és abban az írásban megmagyaráztam, hogy éppen az ő szempontjukból, a forradalom szempontjából — a mi szempontunkból — Molnár Ferenc az az iró, akit szélesen népszerűsíteni kell, én szamár. Persze sohasem adták ki. Csak később aztán, amikor annyi időt adtak az elmélkedésre a nemzeti sitiben, csak akkor jöttem rá, hogy azzal, 1919 március 15-e óta, kezdődött a hosszú nagy ellenforradalom. Még ha nem akarta volna is, ennek az ellenforradalomnak volt ö a számüzöttje balról és jobbról, aztán jobbról és balról, akikre csak a tizenhatesztendős Rimbaud-t olvashatjuk rá, “két kezével áldást osztogatva, mondja a költő: dögöljetek meg!” De Molnár Ferenc ezt vállalta, tudatosan, tisztességesen, bár az ő szokott szemérmetességével, az ő “elégetett, kitiltott, betiltott és letiltott” voltát; ebben az itteni magyar világban, ahol nyüzsögnek a bárók, lovagok, “fon”-ok és egyéb “dö”-gök, ő megmaradt rátarti pesti polgárnak. Aki tudja, hogy az intellektüel polgár, annak is az eleje az iró, a társadalom lelkiismerete. Érdekes, hogy számtalan amerikai barátjának egyiknek sem mondta meg, és a lapok nem is tudták, hogy a Ferenc József-rend lovagi középkeresztjét kapta meg; másféle ilyen magyar “Szőr Ferencinek titulálhatta volna magát, vagy minek. És ezt kikerekitette az, hogy rabbi temette, diszkrét világi szóval. Ámbár nem szerette a nagyhangú zsidó elzárkózást, az önkéntes gettóskodást, a hiábavaló aggressziv zsidó nacionálizmust — noha a történtek után másoknál megértette — de azt tudta, hogy az ő sorsához tartozik pesti zsidó iró volta, mégpedig nemcsak a száműzetéséhez hanem egyébként is, és ebből nem engedett. • Akik jól ismerték őt, magyarok, azoknak valahogy az az érzésük, nem fejezte be a munkáját, írnia kellene, még, még, hogy kijöjjön belőle, ami benne volt. Molnár Ferencben, tudjuk spkan, még több volt, mint amit megírhatott. Hiszen nem minden nagy tehetségnek adatott meg, mint Ady Endrének, hogy teljesen “megmutathassa magát,” és Molnár valahogyan húzódozott is ettől, belevágni a fejszéjét egészen, önmagába. Először is, sokat tanult,, olvasott öt nyelven, sokat tudott, nemcsak a világirodalmat az ókortól a maga koráig éles alapossággal, művészettörténetet, hiszen festőnek készült, hanem természettudományt, csillagászatot, modern fizikát is, — ámbár ez nem olyan fontos, lehet valaki nagy iró igazi tanultság nélkül. De ő sokat és elmélyedten gondolkodott is, mégpedig eredetien; volt valami benne, egy fölényes tanító bölcsből. Éspedig nemcsak most idős korában itt Amerikában, hanem — és talán még inkább — már odahaza Pesten. Még fiatal volt mikor azt tervezte, hogy ir majd egy darabot valami késői görög bölcsről, annak szerelmeiről, töprengéseiről, küzdelmeiről. Lényének egyik része lett volna ebben. Ha odahaza maradhat, talán megírta volna. Bölcs ember volt már csak azért is, mert egyszerű volt; naivság nélkül nincs bölcsesség. Már említettem a nagy szerénységét, ami igazi természete volt, bár ö azt még azonkívül meg is játszotta, mint Bernard Shaw a pökhendi arcátlanságot. De ugyan hol akad müvészlélek -póztalan; a póz náluk védekezés, mindakettőnél mélyenjáró zavartságot, kétkedést takart — és amellett munkájukra néha káros határtalan elbizakodottságot is — az egyiknél a szerénység, másiknál a pökhendiség, de kell-e kérdezni mi volt a kedvesebb. Most szépen hazament Neumann doktor nyugalmazott ezredorvoshoz, háromemeletes pesti ház tulaj donesához, aki vagy fél évszázaddal ezelőtt szintén gyomorrákban halt meg. Hann-Kende Fanny pszihoanalitikus professzor halála A kaszás szorgalmas mostanában a magyar-amerikás mezőkön. Április 14-én meghalt a magyar eredetű amerikai tudományos világ egyik híressége, Hann - Kende Fanny asszony, orvos és lélekbúvár, egyetemi professzor. Dr. Hann-Kende Fanny a Columbia egyetemen az elmegyógyászat magántanára volt, azonkívül Amerika-szerte ismert és nagyrabecsiül, nagytekintélyű pszihoanalitikus. Ezen a héten töltötte volna be ölik esztendejét. Hogy ilyen világszerte elismert pozíciót foglalt el a lélekelemzés mesterei között, ahhoz budapesti iskoláztatása is hozzájárult, hiszen Budapesten élt és tanított Freud-nak egyik legmegértőbb korai követője, Ferenczi Sándor, akinek legszűkebb táborához tartozott Hann-Kende Fanny. 1914- ben végezte a budapesti Tudomány - Egyetem orvosi fakultását és ott rögtön a patológia tanársegédje lett fiatalkorában. Több budapesti kórháznak volt azonkívül vezető patalógusa, mig 1920- ban férjhez ment dr. Kende Béla jónevü orvoskollégájához. Az első világháború idején kezdett foglalkozni elme- és lélekgyógyászati problémákkal, majd két évig, 1927-től 29-ig, a Wagner-Jaureggklinikán Bécsben tökéletesítette tanulmányait. Már ott Bécsben a pszihoanaiizis hívévé vált és visszatérve Budapestre, Ferenczi Sándor legszorosabb köréhez csatlakozott, ezzel a mesterrel együtt fejlesztette tovább magát a lélekelemzés elméletében és gyakorlatában. Búvárkodásának egyik jelentős eredménye volt, hogy a pszihoanalizisnek egy megrövidített gyógymódját dolgozta ki. Ezzel a már tekintélyes tudományos névvel és háttérrel jött Amerikába, 1938-ban, a newyorki Pszihoanalitikus Intézet meghívására. Itt csakhamar vezető pozíciót szerzett magának és a pszihoanalitikus gyógykezelők kiképzésére kapott felhatalmazást. Közben, 1944-ben Amerika polgárává fogadta, majd tagja lett a Columbia egyetem tanári karának is. Sok orvosi, pszihoanalitikus és egyéb tudományos egyesületnek és testületnek volt megbecsült munkás tagja és otthona, 65 Central Park West, központtá vált, ahol a tudományos és magas szellemi élet vezetőit gyűjtötte maga körül. A newyorki magyar társadalmi életben szintén vezető volt a szerepe, amihez hozzájárult, hogy Körmendi Ferenc, a nagysikerű iró, sógora volt; Körmendiné az elhunyt tudósban nővérét vesztette el. Körmendieken kívül még három nővére és egy fivére, valamint leánya, Kende Mária Lujza gyászolja őt. Dr. Nyilas Tibor megvédte kerületi kardbajnokságát New York (Metropolitan) kard-, bajnoksága döntőjében dr. Nyilas J §§f Tibort és Vitéz-Worth Györgyöt j S láttuk küzdeni az elmúlt vasár- j S nap. Dr. Nyilas fölényes, B-l-es | Ül győzelmével megszerezte a “Metropolitan”-bajnoki címet, ami köztudomás szerint felér az U.S.A.matadorsággal. Természetesen, a fenti két magyar-amerikai vivónagyság ismét ott lesz az olimpiai kardvilágbajnokság nyolcas döntőjében — mint négy évvel ezelőtt Londonban—és nem volna meglepetés számunkra, ha Helsinkiben amerikai lenne az egyéni kardj vívás győztese . . . Izraelben élő rokonait segítse | U A NÁLAM VÁSÁROLHATÓ m‘VÁSÁRLÁSI UT ALVÁN YOKKAL,”m melyek $10-$15-S20-$25 és S50-ért kaphatók. m mindenki azt vásárolhat érte, amire H Ili SZÜKSÉGE VAN! — Kérjen bővebb információt! S Paprikás Weiss Importer! 1504 SECOND AVE. I Az Overseas Distributors Exchange Inc. reprezentánsa.) New York 21, N. Y. jj Telefon: BU 8-6117F
