Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-01-12 / 2. szám

I

Eisenhower j

i

Ezen a hetin körülbelül biztossá vált vagy legalább is több mint valószínűvé, hogy Eisenhower tábornok fellép az Egyesült Államok elnökének. És ha fellép, hát meg is választják. Addig, az elnök-választásig, még sok váz hömpölyög le a Iludsonon, de ha a dolgok úgy maradnak, mint ma, akkor Ike Eisenhower lesz valószínűen a következő elnökünk.

Ebbe, ha igy lesz, nemcsak belenyugszunk, hanem azt örömmel üdvözöljük, és ezt az egyéniséget a Fehér Házban minden támogatásra méltónak tartjuk. Pedig, ha fellép, republikánus programmal lép fel. Ezt a kis magyar nyelvű amerikai lapot meg a szerkesztőjét, a meggyőződésnek széles és meredek partu folyamaválasztja el mindentői, amit általában republikánus párti gondolkodásnak szoktak mondani. Távol állunk a republikánus zamatu külpolitikától, távol a republikánus belpolitikai irányzatoktól. Mi régen megtanultuk még F. D. Roosevelt vezetéséből, hogy Amerika és a világ meg a béke java, a közönséges kisember érdekeinek és akaratának érvényesítésétől függ, ezt pedig, általában, nem a republikánus párt képviseli. Sőt, ellenkezőleg.

Eisenhower azonban nem az az egyéniség, akit tipikusan republikánusnak mondhatunk. "Mister Republican,” az Taft. Ez az a republikánus párti irányzat, amely rövidlátó, eizí-'kózó demagógiavi! vinné az Egyesült Államokat sebesen egy végzetes helyzet elibe. És vele természetesen a világot is. Ez az a gondolkodás, ami "utánunk a vízözön” kiáltással csak azzal törődik, hogy a business as usuai-t lehessen ráerőszakolni egy olyan világhelyzetre, amire még példa nem volt, ami az emberi szabadság és az emberi lét végvcszedelmét jelentheti ha nem vigyázunk.

Eisenhower ennek a tipikus republikánus gondolkodásnak az ellenkezője. Egész múltja, egész jelene, egész léte a tudatos, jól átgondolt felelősséget képviseli Amerika sorsával szemben, és, minthogy ma az Egyesült Államok akár akarjuk, akár nem, a világ sorsát dönti el, a világ minden szenvedő emberfiával szemben is. Eisenhower keze a kormánykercken volt világesemények évadján és van ma is. Nemcsak a tapasztalatai révén, hanem egész egyéniségének összeforrottsága folytán is a világcélokkal amiket követett, kizártnak kell tartanunk, hogy elnöksége idején az ismert kicsinyes republikánus pártpolitikai módszereket követné. Hiszen valósággal a maga bőrén érezte, hogy a történelem folytán számára előirt vonalat csak akkor követheti, ha itt benn az országban egy liberális, kisemberek jólétét, boldogulását és szabadságát előmozdító vonalat hagy érvényesülni. Ő tudja, hogy másként nagyvilág-céljait elérni nem lehet.

Eisenhower egy katona. De amerikai civil-katona. Amerikai polgár, kit hajlama, tehetsége és emberekkel bánni tudása, vezérlő képessége, melegszívű katonává tett. De nem foglalkozás-szerű kaszárnya tábornok. Hanem elsősorban amerikai polgár-ember. Ha mai elnökünk, Truman, lelép, akkor csak az történik, hogy egy derék és józan amerikai polgár, átadja nyugodt lelkiismerettel a helyét egy másik amerikai polgárnak. Egy igaz embernek.

0

JL

Mj

3 £r-';-gj

««aas«*«,

ABER

GÖNDÖR EERJBNC POETMXKAIHETILAPJA

• *

Beentered as seeond matter Aug. 4, 1942, at the post office at New York, N. Y„ under the Act of March, 1873 SZERKESZTŐSE*} ES KIADÓHIVATAL: 320 East 7#ST., NEW YOKK. 21, N. Y. Phone: BUtterfield 8-61M

VOL. XXVII — No. 2

NEW YORK. N.Y., JANUARY 12, 1952

EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT

tőket, lapokat csikarnak a kezükbe, világszövetséget gründclnak, faji és felekezeti uszítást folytatnak, megbontják a régi külföldi magyarok egységét, meghamisítják a történelmet, igazolják múltjukat, sárba« rángatják az 1945-47-e.s nagyszerű helytállást, meggyalázzák Bajcsy- Zsilinszky és a többi magyar mártír emlékét, Amerika főijén Ameri» kát ócsárolják, terveket ácsolnak a földreform visszacsinálására, ke* szülnek a vérgőzös nagy leszámolásra, akasztásokra, pogromra—han* dabandázó, szörnyű karvalykezükkel ássák, lapátolják a felszabadulás utáni uj Magyarország apokaliptikus sirhantját . . . Nos, a newyorki rádió magyar osztálya — tisztelet a nagyon kevés kivételnek — ennek a jobboldali és szélsőjobboldali akciónak lett engedelmes és hűséges kiszolgálója. Lehetséges volt ezt tovább tűrni?

A Free Europe Committee nyilvánvalóan nem azért állította fel a vasfüggönymögötti népek számára a rádiót, hogy azok az elnyomott népek akaratával és Amerika akaratával egyaránt ellentétes politikát folytassanak. A pszihológiai háborúban a rádió a legerősebb fegyver, de ezt a fegyvert csak egyfélekép lehet használni: a zsarnoksággal szemben a demokrácia ideálját kell szertesugároznia. Az otthon elnyomott, agyonsanyargatott népbe hitet, bizalmat kell injekcióznia aziránt, hogy a terror után a szabadság, a diktatúra után a demokrácia következik. A felszabadulás Ígérete mellett meg kell mutatniaaz uj élet-útját is, amely nem a múltba kanyarodik vissza, hanem előre vezet a szociális, gazdasági, politikai és kulturális felemelkedés tele. Miféle gonosz és agyalágyult politika a régi Magyarországot di(sémi Amerika rádióján, miféle önző és ostoba taktika azokat a poli» tikosokat népszerűsíteni akarni ma Magyarországon, akiknek emigrációs magatartása a régi, antidemokratikus, feudális cs jobboldali Magyarországot idézi újra fel? Ha Moszkva fizetné az amerikai rádiót, akkor sem végezhetne jobb antipropagandát, mint igy, ezekkel az. eszközökkel. A szegény, elnyomott otthoni magyar, féllábával a bőr» tönben. lopva meghallgatja az amerikai rádiót és azután falhozcsapjaa készülékét, mondván: hát ezt várhatjuk majd a felszabadulás utá» Amerikától? Hát Amerika nem az 1945-4 <-es nagyszerű demokratikus kisérletet akarja továbbfolytatni és kivirágoztatni, amikor végre a nép nemzetté emelkedett, hanem vissza akarja állítani a régi országot, amikor a demokrácia megtaposásával a népet a nép nélkül kormányozták? Hát Amerika EZEKKEL a politikusokkal készíti elő a magyar jövendőt, akiket a magyar nép nem is ismer vagy ha ismer, idegenkedéssel' fordul el tőlük?

Igen, pontosan erről van szó. A rádiónak az otthoni magyar néphez kell szólnia és ennek szigorú törvényei vannak. Úgy kell szólni az elnyomatásban élő magyarsághoz, hogy az bizalommal legyen egyfelől a magyar politikai emigráció, másfelől Amerika iránt, mert ellenkező esetben kár a benzinért, azaz a rádióhullámokért. Kár a pénzért és kár a fáradságért. A pszihológiai háborúban sokszor miligrammokra megy az adagolás; ha eltévesztjük a keverést, rosszul adagoljuk a lelki és politikai elemeket, visszafele sülhet el minden. Gondoltak-e arra a newyorki rádió magyar alkalmazottai, akik cselédjeivé szegődtek a jobboldali klikknek, hogy milyen rést ütnek * magyar népnek a jövendőt illető elképzelésein, milyen elcsüggedést, reményvesztést és kiábrándulást idéznek elő amúgy is vivődé, keserves lelkivilágában, amikor sippal-dobbal, nagyhaoanggal és mikrofonnal a jobboldali politikusokat propagálták, mint a magyar jövendő nagy Ígéreteit? Tudta-e a magyar osztály szolgalelkü és áruló vezetője, bogy mit jelent ma otthon az olyan rádióriport, amelyet az egyik fasisztamultu munkatársa egy DP-hajó érkezésénél készített s amely a legvakmerőbb antidemokratikus propaganda volt?

.Mi függetlenek vagyunk és semmi kapcsolatunk nincs a Nemzeti Bizottmány demokratikus szárnyával. Nem is akarunk semmiféle propagandát végezni mellettük, de önkéntelenül felvetődik a kérdés: miféle otromba taktikázás volt a rádiótól az, hogy épen ezek a demokratikus politikusok voltak a magyar adások mostohái? Az erőszakosan propagált jobboldali politikusokkal ellentétben őket kellettvolna minél sűrűbben megszólaltatni és azt a kontaktust, amelyben 1945-47-ben állottak a magyar néppel, rendületlenül továbbfolytatni a rádiónak a vasfüggönyön, drótakadályokon, villanyaknákon és őrtornyokon is áthatoló hatalmával. Itt vannak, kéznél vannak, mi sem egyszerűbb felhasználni őket. Milliók és milliók szavaztak rájuk, az orosz szuronyok és a kommunisták fenyegetései ellenére. Nagy Ferenc neve összeforrt a parasztság jogos törekvéseivel, a kisgazdapáiti

A newyorki kudarc

Irta: BORS PÉTER

.Az címűit héten a newyorki rree Europe Radio teljes magyar személyzetét azonnali hatállyal elbocsájtották. Mindenki egyformán megkapta az etbocsájtó levelet: a vezető, a munkatársak, a gépirónők, a fordítók, a technikai emberek, a bemondók s még talán az altisztet és a papirkosárt is eltávolították volna, ha magyar altiszt és magyar gyártmányú papírkosár is akad a Free Europe Committee újonnan berendezett elegáns palotájában ... A szigorú intézkedés valóban sommásan történt: nem szelektáltak, nem válogattak és osztályoztak, hanem egyetlen hatalmas és erőteljes kézmozdulattal lesöpörték és kisöpörték az egész magyar desk-et.

A nevek valójában nem is érdekesek. Nem egyes személyekről volt szó, hanem az egész magyar rádióról, amelyet úgy, ahogy volt, en bloc rossznak, hasznavehetetlennek, célra nem vezetőnek, tehetetlennek, tehetségtelennek, pártosnak, javíthatatlannak, vásottnak, bűnösnek, menthetetlennek, egyszóval: azonnal elbocsájtandónak Ítélt a legfőbb amerikai vezetőség. A súlyos intézkedés kizárólag a magyar osztályt érte és a románoknál, cseheknél, lengyeleknél, szerbeknél, bolgároknál, sőt még az albánoknál sem találtatott baj. A régi pesti körúti szólam: a “gyenge, mint az albán” a newyorki Free Europe Radio relációjában úgy módosítandó, hogy “gyenge, mint a magyar.”

Ez a magyar emigráció életének és történelmének legszomorubb és talán legsötétebb fejezete. Minden becsületesen érző és gondolkodó emigráns szivét a szégyenérzet szorítja marokra és a tájékozatlanok riadt szédüléssel kérdik: mi történt itt, mi ez a szörnyű bukás és rettenetes kudarc, ami újabb súlyos pontokkal devalválja a magyar emigrációt, tépázza, rongálja hírnevünket, számokban ki sem fejezhető mértékben csökkenti súlyúnkat s ezzel együtt reményeinket, cél; jainkat is?

Fáj leírni, de épen a tisztánlátás érdekében le kell írnunk, hogy a szigorú intézkedésre szükség volt és a magyar emigrációt amerikai ! részről semmiféle sérelem és igazságtalanság nem érte. Az amerikai \ legfőbb vezetőség nem tehetett mást, mint amit tett. A rádió magyar osztályát mar nem lehetett toldozgatni-foltozgatni, javítani és gyógyítani, ki kellett vágni az egészet, mint valami gennyes sebet a Free Europe Radio szervezetéből, de egyúttal a magyar emigráció szervezetéből is. A közös cél érdekében.

a aoiog megtörtént, az ügy nyilvánosságra került, a történteket s bennük a meghozott drákóiThtézkedést nem lehet sem eltussolni, sem visszacsünálni. Nincs hát jogunk nekünk sem hallgatni s jobb is, ha már most nyiltan beszélünk a történtekről. Sokáig hallgattunk a newyorki Free Europe Radio magyar osztályának bajairól, elhallgattuk a botrányt, mert a magyar ügy szolgálatának érdekében ezt igy tartottuk helyesnek. Épen elég baj és botrány van a müncheni ládióval is a suta, balkezes Dessewffy Gyula dirigálása következtében s épen elég nehézség és kátyubajutás mutatkozik a Nemzeti Bizottmány tájékán is. Bíztunk abban, hogy a newyorki rádió botránya a kulisszák mögött megoldódik és nem kerül az emigrációs közvélemény elé. De a botrány nyilvános botránnyá terebélyesedett, a tömeges elbocsájtások hire mindenüvé eljutott—nemvitásan Magyarországra is! — és épen a legjobban érintett jobboldali és szélsőjobb- i oldali elemek lármázzák fel bukásuk hírével az emigráció berkeit. : Vérbenforgó szemmel, öklötrázva gyüléseznek, titkos és nyílt összejöveteleket tartanak, Eckhardttal újabb vérszerződést kötve kilincselő, panaszkodó, árulkodó és elégtételt követelő körútra mennek, levetik jól-rosszul felvett maszkjukat és újra szidják, gyalázzák ! .Amerikát és persze minden sopánkodás, jajveszékelés, átkozódás és üvöltözés azért történik, mert vissza szeretnék foglalni a posztokat, I amelyekről kiseprüzték, kiebrudalták őket . . .

A bukás legfőbb oka az volt, hogy a magyar osztály nem az egyetemes magyar érdekeket szolgálta, hanem klikk-politikát folytatott. Ma már tudott dolog és csak a vak nem látja, hogy az emigrációban feltámadt szélsőjobboldal — szövetkezve a széles jobboldali kalap alá húzódó konzervatív, feudális és egyéb reakciós elemekkel — frontális támadásban van a demokratikus eszmék, demokratikus célkitűzések és az ezeket képviselő demokratikus elemek ellen. Lépésról- Iépésre folyik a szélsőjobboldali térhódítás, álarcban vagy álarc nélkül beszivárognak a demokratikus intézményekbe, pozíciókat foglalnak el, kiütik állásukból a régi és megbízható demokratákat, denun| (tálasokkal, rágalmakkal, feljelentések özönével igyekeznek politikaij lag és erkölcsileg lehetetlenné tenni a demokratikus politikai veze-