Az Ember, 1951 (26. évfolyam, 6-49. szám)

1951-10-13 / 38. szám

October 13, 1951 Chapellet, a 1‘Hospice des Quinze- Vingts, 300 vaknak, akiket a sar­­razenok vakítottak meg az ellenük való háborúban. Ihnentől kezdve a városépítészet mind nagyobb iramot vesz, úgy­hogy a védfalakat mind kijjebb kellett, hogy nyomják. Időnként nagy társadalmi kirob­banások rázkódtalták meg a vá­ros biztonságát, ami főleg a pro­testánsok és zsidók üldözésében tört ki. A protestáns-üldözés mindenütt kegyetlen volt, de talán seholsem annyira embertelen mint Francia­­országban. A ligába tömörült ka­tolikus papságtól vezetett és uszí­tott tömeg nem nézett senkit és semmit. Hisz’ a Szent Bertalan-éj örök időkre emlékezetes marad. Coligny admirális, akinek annyit köszönhetett az ország, az uccán haladt, amikor egy ablakból rá­lőttek és megsebesítették. Haza­szállították lakására. Másnap hajnalban a királynő olasz kato­nái egy Besme nevű cseh vezetésé­vel behatoltak hozzá s Besme két golyóval végzett a lázban vergődő admirálissal. Hiába kérte az: “Oh, fiatal katona, légy tekintettel az öregségemre.” Utána kidobták az ablakon, majd lófarkat kötve holt­testére, közszemlére tették, fel­húzták az egyik nyilvános akasz­tófára. Coligny legyilkolása jel volt a további mészárlásra. A harango­kat félreverték. “Fegyverbe! Gyil­koljátok őket, ez a király paran­csa!” — ordította a vérszomjas tömeg. S három napon keresztül folyt a vér. Mintegy 500 házat kiraboltak, majd felgyújtottak és 3,000 pro­testánst gyilkoltak le. Persze, mint ilyen esetekben lenni szokott, sok katolikus is éle­tét vesztette személyi bosszúból. A holttesteket részben a Szaj­nába, részben különféle gödrökbe hányták. A zsidók sem voltak elkényez­tetve. Jóformán minden évben el­kobozták vagyonukat, s jócskán kivégeztek belőlük is. Hogy milyen váddal? Álljon itt egy példa: A mai rue des Ar­­chives-t valamint “rue Ou Dieu fut bouilli” volt (“Ahol az Isten meg lett főzve-utca”.) Az utcában lakó egyik zsidótól egy keresztény asszony pénzt vett fel kölcsön. Amikor eljött a lejá­rati idő, nem tudott fizetni, el­ment halasztást kérni. A zsidó azt modta, megadja, ha egy szentelt ostyát hoz neki. Az asszony el- I ment a legközelebb fekvő St. Mer­ry templomhoz, ahol meggyónt és megáldozott. Mikor a pap szájába tette a szentelt ostyát és elfordult, az asszony kivette azt, zsebkendő­jébe tette, majd elvitte s átadta a zsidónak. Az elkezdte egy késsel össze-vissza szurkálni, s “csodák­­csodájára” az ostya ép maradt. Majd forró vízbe dobta, — az os­tya ott is ép maradt. Kalapáccsal verte, — semmi, — az ostya to­vábbra is ép maradt. Ledobta a földre s elkezdte taposni. Hiába minden, az ostya ép maradt. Az asszony látva a “csodát” el­kezdett jajveszékelni, mire csődü­let támadt a ház előtt. Az asszony elmesélte mi történt, mire az ostyát visszavitték a templomba, a zsidót pedig átadták a hatóságoknak, akik aztán kin­­halállal kivégezték a mai Város­ház-téren. Ahány utca, annyi történelmi, vagy más esemény. Teszem: rue Marmouset, amiből ma már alig áll 1-2 ház. A tizenharmadik szá­zadban egymás mellett volt benne az üzlete egy borbélynak és egy cukrásznak. Az utóbbi olyan fi­nom, ízletes húsos kalácsot sütött, I hogy messze környékről, reggeltől­­estig egymásnak adták az embe­rek a kilincset. Egy délután arra lett figyelmes az utca népe, hogy néhány diák alig tud visszatartani egy dán dogot, aki mindenáron rá akarta magát vetni a borbélyra. A kutya egy német diáké volt, aki odajárt borotválkozni és néhány nappal ezelőtt nyomtalanul eltűnt. Az történt, hogy mikor lement hozzá borotválkozni, a borbély átvágta a torkát s egy csapóajtón keresztül ledobta a pincébe, ami közös volt a cukrászéval. Lent aztán a cuk­rász összedarálta az emberhúsokat s sütötte belőlük a “finom” kalá­csot. Különösen a vidékről Parisba j jövő s hozzá borotválkozni betérő utasokon szokta ezt a torok-át­metszést végezni. Most azonban a kutya révén ráfizetett. Az össze­csődült tömeg behatolt az üzletbe, megtalálta a csapóajtót, lement a pincébe, ahol meggyilkolt emberek maradványaira bukkant. A feldü­hödt tömeg porig lerombolta a házat. A borbélyt meg a cukrászt pedig kivégezték. A nyomravezető kutyának szobrot emeltek, ami év­századokig ott állt s csak az 190Ö-Hunter College Concerts Saturday Eve. Oct. 27 at 8:30 ONLY NEW YORK RECITAL GIVEN BY JOSEPH SZIGETI Famous Hungarian Violinist ÖACH. BEETHOVEN, PROKOFIEFF, TARTINI Tickets $4.80—$3.60—$3.00—$2.40—$1.80 (tax incl.) Call REgent 7-8490 OKTÓBER 17-től, SZERDÁTÓL kezdve MINDEN ESTE fennállásának 50-ik évfordulóját ünnepli Z ARANYJUBILEUMI, SZENZÁCIÓSAN ÚJSZERŰ MÜSORSZÁMOKKAL " Esténként TÁNC és HÁROM ELÖADAS 15 tagból álló vegyes: cigány és amerikai elsőrendű zenekarral GENE KARDOS — GYPSY RÓZSIRA vezetése mellett. VACSORA $2 és feljebb. Nincs kabaré tax! Nincs Cover Charge! Nincs minimum! immerman’s M . . Autók részére INGYEN HUNGÁRIA PARKOLÁS 46th St. E. of Broadway, N.Y. jei; pLaxa 7-1523 — Vasárnap délután 2 órától nyitva — AZ EMBER as években, az utca átvágásánál veszett nyoma. • Mig nem volt csatornázás, az utcára öntötték a vizet, csak az il­letőnek kötelessége volt háromszor ' elkiáltani magát: “Vigyázat, viz!” i 1559-ben rendelik el az utcák lakóinak, hogy minden utcasarkon kötelesek este 10-től reggel 4-ig lámpát égetni. Már említettem, az utca elneve­zések összefüggésben voltak* vala­mi eseménnyel vagy ténnyel, ami benne történt. Teszem: a mai na­pig is meglévő rue Francs-Bour­geois (Szabad polgárok-utcája) tanyája volt mindenféle kolduds, csavargó, tolvaj népségnek, akik semmiféle közterhet nem viseltek. A rue l’Arbre (Száraz fa­utca) onnan kapta a nevét, hogy egy akasztófa állt benne. (Szerte a városban más sem állt ezekben az időkben, mint akasztófa és nyilvá-. nos kereszt.) A mai Quai d’Orsay a 18-ik szá­zadban veszi fel ezt a nevet, addig “Békásnak” hívták; a mellette fek­vő réteken tehenek legeltek. A mái rue St. Dominique, ahol minisztériumok s más előkelő köz­­épüleetk terülnek el, Tehén-utca volt. • 1667-ben állítják fel az első ut­cai lámpákat, amiket gyertyával világítottak. 1760-ban cserélik fel olajjal való világításra, ami miatt egyideig sokat panaszkodtak a ko­csisok és a járókelők, hogy “elva­kítja” őket. . . Nagyon sok utcanév—mivel ut­cajelző táblák csak XV. Lajos óta vannak, — elferdített alakban él, úgyhogy a szónak nincs semmi értelme, legfeljebb csak következ­tetni lehet miből ferdítették el. Ilyen például a: Quai Malaquais. így a szónak nincs semmi értelme. A történészek szerint eredetileg “Mal-acquis” lehetett, ami hami­san, nem tiszta utón szerzettet je­lent. Az 1603-ban forgalomnak át­adott Pont-Neuf az első hid, a­­melyre nem épültek házak, s a hí­don áthaladók a vizet is láthatták. A többiek, melyek legnagyobb ré­sze fahíd volt, mindkét oldalán házak emelkedtek, a földszint üz­let volt, az emelt lakás. Nem egy­szer házastól, mindenestől elvitt egy ilyen hidat a megáradt Szaj­na, mig aztán 1786-ban elrendelik a hidakon lévő házak lebontását; olasz hídépítőket hozatnak, akik kőhidakat emelnek az addigi fa­­hidak helyett. • Majd jött Haussman polgármes­ter, akinek csákánya nyomán kí­mélet nélkül eltűntek régi temp­lomok, kolostorok és más műemlé­kek. Nem nézett senkit és semmit, leromboltatott mindent, ami út­jában volt, hogy megnyíljanak a mai széles körutak, utcák s ezzel alapjában megváltozzon a város I képe. Müvét nagyjából ugyanannyi­an áldják, mint átkozzák. Mun­kásságában politikai háttér is volt: megszüntetni a szűk, ka­nyargós utcákat, amikben lépten­­nyomon barrikádot emelt Páris forrongó népe. Dehát ez utóbbi nem sikerült, mert jött az 1848-as forradalom s a tömeg megmutatta, hogy a szé­les körutakra is tud barrikádot huzni, nemcsak a szűk utcákba, ha jogait megakarják nyirbálni. “AZ EMBER” ELŐFIZETÉSI ÁRA ÉVI $10.00 Emlékezzünk régiekről------mk 7-ik old4 1 Kedves Szerkesztő Ur, legutóbbi levelemben már bejelentettem, hogy legközelebb szives engedel­­mével az osztrák-magyar hadse­reg néhány zsidóvallásu táborno­kát fogom ‘Az Ember” olvesógár­­dájának bemutatni. Teszem pedig ezt azért, mert ők egyben a ge­rincesség és jellemszilárdság fény­lő és példamutató csillagjaként tündököltek a dicsőséggel teljes osztrák-magyar haderő egén. Mielőtt erre rátérnék, néhány aktuálitásról kell megemlékeznem, amelyek szintén beletartoznak a zsidó jellem, tisztesség, becsület, tehetség és gerincesség komplexu­mába, összehasonlitva az elmúlt 30 év prominens tehetségtelenei­­nek becstelen és talajgyökeres rablógyilkosaival. Az első aktualitás, hogy negyed­századdal ezelőtt, május hó 29-én halt meg a Wien melletti Baden egyik szanatóriumában Vázsinyi Vilmos dr„ Nagymagyarország utolsó igazságügyminisztere, Nagy- Magyarország utolsó pecsétőre és a magyar király utolsó valóságos belső titkos tanácsosa. Róla szándékszom most meg­emlékezni, elmondva olyan tör­ténetet, amelyet ő maga mondott el és, ami nem hiányozhat törnel­­münk lapjairól sem és fényt vet ennek a félfiunak jellemszilárd­ságára, amely pedig az akkori ál­lamférfiak idejében nem volt egé­szen töretlen. A világháború a vége felé köze­ledett, a király Eszterházy Móric grófot bízta meg a kormány meg­alakításával. Néhány nap múlva Eszterházy bemutatta az uj kor­mány listáját a királynak szente­sítés végett. Amikor a király Vá­­zsonyi nevéhez ért, Eszterházy jelentette, hogy Vázsonyi zsidó. A király csak annyit kérdezett, hogy tisztességes férfiu-e? Eszterházy válaszolt, hogy a gyanúnak még az árnyéka sem férhet hozzá. Ak­kor az én emberem, válaszolta a király és már alá is irta Vázsonyi kinevezését. Az uj kormány tagjai letették a király kezébe az esküt, amely után a király az uj kormány tagjait magánkihallgatáson fogadta. En­nek etiketszerüségére vonatkozóan Hunyady József gróf főudvarmes­ter oktatta ki őket. Belépsz a fo­gadóterem ajtaján, három lépést előrelépsz, megállsz, meghajolsz a király előtt és azt mondod: Felség köszönöm, hogy igezságügyminisz­­terévé kinevezett. Ezután a király vagy hozzádlép, kezet nyújt és vé­ge a kihallgatásnak, vagy pedig az íróasztala mellett lévő széken hellyel kínál meg, leülsz és vála­szolsz a kérdéseire. Az audiencia időtartama 10 percre volt előirá­nyozva. Vázsonyi belépett a terembe. Elmondotta mondókáját és a ki­rály rögtön hellyel kínálta meg. Tájékoztatta magát a politikai helyzetről és Vázsonyi, amint azt nekem annakidején elmesélte, egy egész szónoklatot vágott ki. El­mondotta, hogy ő úgy képzeli a királyi trónt, hogy az egy gúlának a hegyén nyugszik. Ha ez a trón csupán a csúcsán van a gúla he­gyének, vagyis csak a felsőbb tíz­ezrekre támaszkodik, akkor köny­­nyen meginoghat, de ha a gúla szélesebb részén nyugszik, vagyis a nép szélesebb rétegeire támasz­kodik, akkor szilárdan áll és a poklok kapui sem dönthetik meg. A király még a magánkihallga­tás során megbízta Vázsonyit az általános titkos választójogi tör­vénytervezet elkészítésével és az audencia végétért. Az események azonban gyors és sürü egymásutánban követték egy­mást, a katasztrófa elkerülhetet­len volt, a törvénytervezet már nem is kerülhetett a parlament elé. A forradalom kitört, a király előbb Ekartssauba, majd onnan onnan Svájcba menekült. Vázsonyi követte királyát, hü maradt esküjéhez, inkább szám­űzetésbe ment, de nem szegte meg királyának tett esküjét. Ezt a hűséget egyébként az ott­honmaradottak közül többen ki-Ragyogó! ! Herendi Muzeum LÁTOGASSA MEG A LEGSZEBB HERENDI KIÁLLÍTÁST. Válogassa ki a legszebb ajándéktárgyakat születés­­napi, házassági évforduló és öröké esedékes Karácsonyi ünnepekre önmagának, barátainak, ismerőseinek. SZEBB AJÁNDÉKOT NEM ADHAT SENKINEK, MINT EGY RAGYOGÓ HERENDI DÍSZTÁRGYAT! I I |l I JOHN MAYER, Inc­'s IMPORTERS-DISTRIBUTORS of Fine HEREND Porcelain. I 692 Lexington Ave. IVew York p Telefon: PL 8-0607 56-57 uccók között)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom