Az Ember, 1951 (26. évfolyam, 6-49. szám)
1951-10-13 / 38. szám
Columbus Day, 1951 When Christopher Columbus | stood on the deck of the tiny galleon and saw the New World, he was only the forerunner of many Europeans who also “discovered” America in the years that followed. Generations of immigrants —beginning with the Spanish, French, English and Dutch colonists also lifted their eyes to behold the shores of the modern Promised Land. Later came the multitudes from every nation on earth: the oppressed and impoverished Jews, Russians, Irish, Italians, Hungarians—and many others. Each was a “Columbus,” navigator of the seas of discord and desolation of the old world, discoverer of the new i area of freedom of opportunity, of religion and of speech which America made possible for the first time in history. America, as the amalgam of many cultures, did not suffer from the influx of newcomers; each group has made an imperishable con tribution to America’s growth and liberty. On Columbus Day, therefore, we remember more than the Italian explorer; we recall that vital significance of his voyage: that America must ever be free, the guardian of freedom, the welcoming host to tyranny’s foes. In this way, even though it was centuries since Columbus first espied these shores, America will continue to be a New World. Peterdi Gábor kiállítása Peterdi Gábor, az Amerikában! élő kiváló magyar festőművész pályájának jelentős állomásához érkezett. örömmel jelentjük, a nagyszerű j szocialista költőnő Várnai Zseni és költő férje, Peterdi Andor fiának: Peterdi Gábornak újabb nagy si- I kerét: a U. S. National Museum külön kiállítást rendezett müveiből. A Washington, D. C.-ben levő Nemzeti Muzeum a Peterdi-tárlatra a következő meghívót bocsájtotta ki: SMITHSONIAN INSTITUTION United States National Museum Division of Graphic Arts announces a special exhibition of PRINTS By GABOR PETERDI October I through October 28, 1951 Smithsonian Building on the Mall, Jefferson Drive, between 9th and I2th Streets. Open Sundays and weekdays 9 a.m. to 4.30 p.m. EGY ÉVI ELŐFIZETÉS $10 llllllll!ll!lllll!lllllllllllllllllj|lllllllllll GÖNDÖR EEZmNC POU1XKJUHEULAPIA Reentered as second class matter Aug, 4, 1942, at the post office at New York, N. Y, under the Act of March 3, 1879. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 320 East 79ST., NEW YORK, 21, N. Y. Phone: Butterfield 8-6168 VOL. XXVI — No. 38 NEW YORK, N. Y„ OCTOBER 13, 1951 ■ EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT HALOTTI BESZED Irta: MÁRAI SÁNDOR Látjátok feleim szem’tekkel mik vagyunk, Por és hamu vagyunk. Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek, Össze tudod még rakni a Margitszigetet? Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat, A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat. Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak Elporladnak, elszáradnak a szájpadlat alatt. A “pillangó”, a “gyöngy”, a “szív” — már nem az, ami volt, Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt És megértették, ahogy a dajkaéneket A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg. Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké, A gyereknek TOLDI-t olvasod, s azt feleli: o. ké. A pap már spanyolul morogja koporsónk felett: “A halál gyötrelmei körülvettek engemet”. Az ohioi bányában megbicsaklik kezed, A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet. A tyrrheni tenger zúgni kezd, s hallod Babits szavát, Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát, Még szólnak és üzennek ők, mély szellem hangokon. A tested is emlékezik—mint távoli rokon. Még felkiáltsz: “Az nem lehet, hogy oly szent akarat . . .” De már tudod: igen, lehet ... És fejted a vasat Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már. Minden katorga jeltelen. Halottért sirni kár. A Konzul gummit rág, zabos, törli szemüvegét, Látnivaló, hogy untatja a sok okmány, pecsét — Havi ezret kap és kocsit. A mistress és a baby Fényképe áll az asztalán. Ki volt néki Ady? Mi volt egy nép? Mi ezer év? Művészet és zene? Arany szava? . . . Rippli színe? . . . Bartók vad szelleme? “Az nem lehet, hogy annyi szív ...” Maradj nyugodt. Lehet. Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket. Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál, Mely afrikai sírodon tiz körmével kapál; Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved A mexicoi fejfán, hogy ne is keressenek. Még azt hiszed élsz? . . . Valahol? ... És ha máshol nem is, Testvéreid szivében élsz? . . . Nem, rossz álom ez is. Még hallod a hörgő panaszt: “Testvért testvér elad . . .” S egy hang aléltan közbeszól: “Ne szóljon ajakad . . .” S egy másik nyög: “Nehogy, ki távol sir e nemzeten . . Még egy hörög: “Megutálni is kénytelen legyen.” Hát igy. Keep smiling. És ne kérdezd senkitől: miért? Vagy: “rosszabb voltam, mint ezek?” Magyar voltál. Azért. És szerb voltál, litván, román . . . Most hallgass és fizess. Elmúltak az aztékok is, majd csak lesz, ami lesz. Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar lófejet. A radioaktiv hamu mindent betemet. Tűrd, hogy már nem vagy ember OTT, csak osztály idegen. Tűrd, hogy már nem vagy ember ITT, csak szám egy képleten, Tűrd, hogy az Isten tűri ezt és a vad, tajtékos ég Nem küld villámot gyújtani. Hasznos a bölcseség. Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet, Köszönd a koporsóban is, ha van, ki eltemet. ( Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat, Ne mukkanj, mikor a boss megszámolja fogad. Szorongasd még a bugyrodat, rongyaidat, szegény Emlékeid, egy hajfürtöt, fényképet, költeményt — Mert ez maradt. Zsugorian még számbaveheted A Mikó-utca gesztenyefáit, mind a hetet. És Jenő nem adta vissza a Shelley-kötetet. És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet. És elszáradnak idegeink, elapadt vérünk, agyunk — Látjátok feleim szem’tekkel mik vagyunk, Isa, por és hamu vagyunk. “Az Ember” öt levélben kapta meg szerte a világból MÁRAI SÁNDORNAK történelmi és irodalomtörténeti jelentőségű alkotását, amelynek hatása nem kisebb, mint Tompa Mihály, Arany János és Gyulai Pál klasszikussá nőtt verseié, a Bach-korszak alatt. Márai Sándor "Halotti beszéd”-ének mindnyájunk szivét összefacsaró sorait százak és százak tudják ma már kívülről, mint Tompa "Madár fiaihoz” strófáit. Kézzel írott, vagy gépírásos másolatait kézről-kézre adják Európa szabad földjén, Amerikában, Ausztráliában, Kanadában és Afrikában, mindenhol a földkerekségen, ahol szétszóródtak a magyarok. Sőt, eljutott már MAGYARORSZÁGBA IS, amelyről a beszámoló levelet, amelyet Budapestről hozott a posta, LAPUNKBAN KÖZÖLNI FOGJUK. Azt hisszük, hogy a becsületes magyarok szolidaritását szolgáljuk, amikor Márai versét első oldalunkon kiadjak. Aki magyarnak szerte a világon ez a számunk nem jutott kezébe, de a Márai vers olvasásával nemesülni akar és fájdalmas gyönyörűséget szerezni magának, ANNAK A CÍMÉRE SZÍVESEN ELKÜLDJÜK “AZ EMBER” MAI SZÁMÁT. ‘Szuhail Európa hangja9 Rákosi Mátyás és Szálasi volt diplomatái a müncheni rádió mesterdalnokai Tépem Ki. München, 1951. október Kéri Pál, a magyar sajtó élő történelmi alakja “Az Ember” hasábjain férfiasán bevallja, hogy abban a felszabadító harcban, amelyet a béke fegyvereivel Amerika folytat a magyar nyelvű rádiók utján, — ott ő nem juthat szóhoz. Kéri magvas tanulmányt irt a magyar föld és a magyar paraszt sorsáról s ebben az írásában egy mellékmondatban veti fel Magyarország felé sugárzó propagandával kapcsolatban azt: Kéri Pál miért nem üti meg a mértéket. A Tisza István-vérvádat, ame-Irta: Ix - Ypszilon lyet a magyarnyelvű náci sajtó rágalma fröccsent rá, — gondolja kizárási oknak, vagy talán tehetségét vitatják — töpreng ez az újságíró zseni. Nem itt van a baj, Kéri Pál! Sem a makulátlan múlt és jelen, sem az Írói talentum nem elégséges. Főkellék: az arisztokrata származás, dzsentri mivolt, árjaság,— ha félzsidó, akkor bárói cim, Szálasi-féle tábornoki stráf, lemosott kommunista vörös stráf, Bajtársi Szövetség, Hitler - szövetség, P.T.V.K.A. (Párt Tag Vagyok, Kérlek Alássan) és B.T.K. —: Beledet Ebben a hónapban amerikai tőkével üzembe helyezték Münchenben a “Szabad Európa Hangja” elnevezésű magyar nyelvű felvilágosító propaganda rádió adást. A hatalmas szervezetnek csak a magyar szerkesztősége KILENCVEN EMBERT foglalkoztat, a technikai erőket is bele számítva. A szerkesztőség többsége jobbs szélsőjobboldali felfogású egyén, néhány a szó szoros értelmében Szálasi tömeghóhéri vezérkarához tartozott, mint az “Országvezétő” magyar Hitler vezérkari tisztje. Vallási megosztás: a numerus alapján, vagy csak véletlenül — két zsidó. A szürke nevek tömegéből nyolc újságíró neve emelkedik ki. Hogy bekössék a nép szemét, mert a rádió nemcsak a fülnek szól, minden párt helyet foglal a dús husosfazék mellett. Hogy az amerikaiakat milyen csúnyán becsapják azok, akik a szerkesztőség összeállításáért felelősek, álljon itt bizonyítékul az, hogy három kryptokommunista is csaholni fog Rákosi ellen. Szabó Zoltán, aki parasztpárti álarccal Auer Pál diszszidálása után került a párisi magyar követségre, mint kultur-attasé követségi tanácsos szintén itt éktelenkedik. Hűségesen kiszolgálta ő a bolsevizáló törekvéseket, kiirtotta a követségről az igazi demokratákat, megtagadta a magyar állampolgárok útlevelét, asszisztált a magyarországi bebörtönzésekhez, “szabotázsperekhez” a szocialista vezetők, munkások, pa-
