Az Ember, 1951 (26. évfolyam, 6-49. szám)
1951-09-22 / 35. szám
September 22, 1951 AZ EMBER 3-ik oldat JÁVOR LÁSZLÓ A^fc ifik T^l? T^TV^T T^T V^y T^T T^T "^T Ty “AZ EMBER” PÁRISI PANOPTIKUM Beszélgetés ruhában a párisi magyar meztelen táncosnővel Irta: JÁVOR LÁSZLÓ A Champs Elysées mellett a rue Pierre Charonn sarkán van a magyarok bár-kafé tanyája, a Delle Ferroniere. E sorok szerény Írója már megénekelte e poétikus helyet, ha méltóztatnak emlékezni. Ez a hely a szituáltaké, akik jó vagy álszituáltak. A szereplők szinte havonta változnak, kivándorolnak, eltűnnek egy-egy főtárgyalásra, ahol, ne tessék félre érteni, csak vagy kizárólagosan—tanuk. Hol vannak múltkori beszámolóm alakjai, a hölgyek: Zsozsó, Baba, Bibi, Zsizsi, Cucu, Cici? Hol késnek az é j i homályban? Az egyik a napokban az újságok első oldalán szerepelt, mint strandszépségverseny királynője. Úgy került oda, hogy egyik gazdag magyar levitte magával. A nászutazás hófehér volt, mert az ara fal-nőként lebegett a fiú körül, aki homoszekszuális . . . A nők közül most csak az anyagilag gyengébb korosztály lézeng a kávéházban, ezek is rendes emberek. Nem azért Írom óvatosságból, hogy sajtóper ne lehessen, de a többség rendes egzisztencia az egyik, másik, sőt, a harmadik nemből is. dokoltam, amig egy napon a szállodámban egy artistanő azt mondta: “A Pigalle-on az egyik lokál meztelen táncosnőket keres.” Jelentkeztem. Levetkőztem. Egy kis csoport előtt kellett járnom teljesen meztelenül. Két nő lépett hozzám, megvizsgáltak tetőtől-talpig. Végül egy férfi centiméterrel is megmért. A balettkapitány meg a balettmesternő végül egy cédulát adott a kezembe. Negyven lány közül három kapott szerződést, mert tökéletes volt az alakjuk. — Mi a tökéletes alak a meztelen táncosnőknél? — Méreteim: súlyom 54 kiló, csípőm 98 centiméter, magasságom cipő nélkül 172 centiméter, derék 54, mell 85 centiméter. Miután néhány próbát csináltam azzal a kikötéssel, hogy vendéghez nem ülök le műsor után—angazsáltam magamat. — Milyen érzés volt először reflektorfényben a felöltözött emberek elé állni? BARÁTAIHOZ! “Az Ember” előfizetési ára egy évre 10 dollár. Aki barátunk, az szerezzen legalább EGY UJ előfizetőt * 48 ORAN BELÜL kiutaljuk rendelését VÁMMENTESEN A MAGYAR KORMÁNY engedélyével MAGYARORSZÁGBAN budapesti raktárunkból KÁVÉ, TEA, KAKAO NYLONHARISNYA és ÖSSZES EGYÉB VÁMMENTES MAGYARORSZÁGI SZERETETADOMÁNY nálunk megrendelhető Arieavzekkel készseaael szolaálunk GLÓBUS TRADING CORP.* <1 BROADWAY, KEW YORK 6 Tel. BOwling Green 9-4164 HOLLÓS BÖZSI és SHIRLEY ROSS angol-magyar és magyar-angol fordítási és bevándorlási ügyekben segítő irodája készséggel áll az amerikai magyarság rendelkezésére.—Cim: 55 W. 42 St., (Room 1046) New York 18, N. Y. — Telefon: LO 4-3619 Mint méltóztatnak tudni e sorok szerény írójának közlése alapján, Párist augusztus idusán rutul elhagyják a bennszülöttek. Mégsem olyan kihalt Páris, mint egykor hosszunap idején a Lipót-körut. Egyesek, akiknek módjukban áll, júliusban elutaznak. A kettesek itt maradnak. E sorok szerény Írója a hármasokhoz sorozható. Sorozható és nem tartozik. Tartozásról szó sem lehet. Adósság az más. A kávéház előtt örült autóforgalom, a kocsik rendszámtábláin a földgömb minden országa képviselve van. Turisták nyüzsögnek az uccán: indiai nők sálba csavarva, a homlokukon tetovált jelekkel; arabok humuszokban, fehérek, sárgák, feketék, skót férfiak kockás szoknyában és sóher markotányosnők a Saint Germain divatját utánozva a szekszepiljükre feszülő fekete nadrágban. A kávéház bejárata mellett egy snájdig fiatalember. Keresztes Tihamér, azt hiszem Béla a keresztneve. Mellette egy pirosruhás lány ábrándosán kissé hátraveti a fejét és láthatólag unja Keresztest, akinek, mint mondottam, Géza a keresztneve. A lánynak ragyogó alakja van, a haja vörhenyesre festett, arca inkább csúnya, de érdekes orra valószinütlenül fitos, biztosan operálva van. Friss vágás. Szemei barnák, a szája nagy vörös pacni, érzéki száj mondták volna a romantikus kilencszázas évek elején; olyan, mint egy porszívó gép, mondanák ma, de én nem mondom. Keresztes Barnabás felugrik, összecsapja a bokáját: — Szervusz, kérlek alássan. — Kezet nyújt. Bemutatkozom az ábrándos nőnek, akinek viszont Ágnes a keresztneve. — Meglepő, sose hittem volna, hogy magyar — mondom az ábrándosnak, azért, hogy beszéltessem. — Magyar voltam — mondja az ábrándos nő ábrándozva. — Maga még olyan fiatal leány, hogy nem tudhatja azt mi lesz, sőt még azt se, hogy mi volt, mi zárult le. — Tudom! Ma két éve, amikor becsattantak bőröndjeimen a zárak, tudtam minden lezárult. Egy lipótvárosi lakásban megcsókoltam anyámat, az ügyvéd papát és elindultam a bizonytalanságba, amelyben egy bizonyos: nincs visszafelé ut. — Furcsa lány maga Ágnes, szerkeszti a mondatokat, nem is rosszul. Nem merem megkérdezni kicsoda, micsoda maga, de az az érzésem, más mint a többi lány, aki kávéházban ül és vár . . . — Téved, én tisztességes nő vagyok. Rendes foglalkozást űzök. Meztelen táncosnő a mesterségem. — Miért lett pont meztelen táncosnő? — Fizikai és lelki ok kényszeritett rá. Fizikai ok: pokoli nyomorban éltem, két éves éhség, nélkülözés. És nem tudtam prostituálni magamat. Lelki kényszer: otthon a társaságban csúnya leánynak könyveltek el. Kisebbségi érzésem volt. Ez itt felszabadult. Ezt a komplexemet kiirtotta belőlem az, hogy Párisban, ahol a világ legszebb női élnek, itt a külsőmmel, nőiességemmel keresem kenyeremet. — Újságíró vagyok, nincs személyes érdeklődésem. Megkérhetem mesélje el egy pesti urilány útját a Lipótvárostól egy párisi kabaré meztelen revüjéig? — Huszonnégy éves vagyok, jómódú polgári milliőben születtem, a Mária Terézia gimnáziumba jártam, az iparművészeti főiskola textil szakát végeztem el. Közel két évvel ezelőtt elhagytam szüléimét, akik a perzsaszőnyegek és ékszerek eladogatásából tengődtek. Becsben szerelmes lettem. Szűz voltam, első barátom egy ötvenéves ember volt. Legyünk pontosak: Pesten, ha egy nőnek viszonya volt, a viszonyt barátnak nevezte. A barát szónak anyagi mellékize van. Nekem ilyen értelemben nem volt, nincs és nem lehet viszonyom. Csak szeretőim vannak. Bécs volt az első szerelem és ott tanultam meg az éhséget, szálloda gondot, a feneketlen nyomort. Menekültem a szerelem és a nyomor elől. Salzburg. Fekete nyomor, de szerelem nélkül. Nem tudom rosszabb-e vagy jobb magányosan a nyomor. Izgató kirakatok, étlapok, parfőmök kisértése. És sokszor annyi erő sincs, hogy az éhségtől szédülve felkeljen az ember a hitelbe lakott padlásszoba ágyán. Elvittek a férfiak vacsorázni. Amig ettem a lábamat nyomkodták. Alkudoztak az avas fasirthus mellett vagy a csiszolt, pezsgős kristálypohár csendülése közben. Én nem Ígértem és nem adtam. Dolgozni próbáltam. Amig nem volt munkapapirosom, éhbérért zsákmányoltak ki fehérnemű varróüzemek. Később már anyagilag “emelkedtem.” Ezerötszáz frank heti fizetést kaptam. Ezzel a fizetéssel nem tudtam a szállodámot se fizetni. így kínlódtam, vergődtem, hal— A csúnya lány győzelmi érzése. És mindennek a megvetése is egyben. A férfiak kíváncsisággal buta szemükben bámulnak és a mellettük ülő nők pukkadnak. Mire gondolok még? Arra, hogy anyámnak j pénzt kell Pestre küldeni. Meg arra, hogy tisztességesebb vagyok, mint a nézőtéren ülő nők többsége. Meg a kegyetlen melltartó és kombiné-munkabéruzsorás, aki heti 1500 frankot adott s még fogdosni is akart s fenyegetett, hogy “kedves” legyek, mert a jövő héten kevés a munka, s csak a “jó kislányokat” tartja meg. Meg arra gondolok minden este meztelenül: a jótékonysági irodák egyikében egy jótékony hölgy rámorditott: “Ilyen szép lány minek jön ide könyöradományért?!” Sokszor szeretetcsomag helyett ajánlatokat kaptam a “tisztességes emberek”-től. Ingyencsomag ellenében még ringyó is legyek?! Van a csoportunkban egy orosz kislány. Szédül, ha meztelenül a színpadra lép. A szüleivel él. Nem kóstolta meg a nyomort, nincs benne elég undor az emberek iránt. Tekintettel van rájuk. — Hány meztelen lányból áll a csoport? ; — Tizennégy francia, két orosz és én. } — Fizetés? — Havi negyvenjjtezer frank esti tiztől reggeli öt óráig való elfoglaltsággal. — Hajnalban várják a palik? — Igen. Gyakran nők is. — És? — Nines és. 'A szeretőmhöz megyek. — Szereti a szeretőjét? — Nem. Gyűlölöm. , — Miért van vele? Szép lakás, autó? — Kódus mint én! De megőrül minden porcikám érte. — Megcsalja? — Igen. Menekülni akarok ebből az őrületből. Ő olyan romlott, hogy nem törődik azzal, ha megcsalom. Pedig szeret. Ilyen ember nem lehet a férjem. Mégis az a cél. — A férjhezmenés? — Hivatalosan, vagy csak úgy, de valakihez tartozni, akit szeretek, akit amig szeretek nem csalok meg. Stoppolni a zoknikat, ebédet főzni. Nem bérlet az operába, de néha szinház, vasárnap kávéház vagy egy olcsó mozi. Mi a véleménye, férjhez mehet polgári emberhez egy meztelen táncosnő? — Nekem csak magánvéleményem van, az nem irányadó. — Mégis ... Ha később kiderül rossz lenne neki. Ha megmondanám lámpaláza lenne, ha barátai feleségének bemutatna. Ágnes beszél, beszél nagy problémájáról, valakiről, aki talán már van is, de ezt eltitkolja előttem. — Ha nem kényes a felelet, árulja el — mondom a meztelen táncosnőnek, — hol dolgozik. Mert így a beszélgetésünk, amit megirok, egy dialogizált hasriportnak látszik. — Nem bánom, megírhatja, az Eden-kabaré revüjében dolgozom. Rue Fromantin, a Pigalle-on . . . Éhes vagyok, mit egyek? — kérdez.» önmagától a pirosruhás lány. Végül egy pár virstlit rendel. A virstli nem hizlal, jóízűen eszi kenyér nélkül. Egy meztelen táncosnőnek vigyázni kell! — sóhajtja, amikor szájához emeli a falatot. • A római cirkuszokban vadállatok közé lökték az áldozatokat. Az oroszlán egy perc alatt végzett velük. Alig szenvedtek. A meztelen revük görljei este tiztől reggel öt óráig sétálnak 54 centiméteres darázsderékkal éhesen a terített asztalok mellett agyonzabált, jóllakott, gömbölyűre hízott emberek között. Hölgyeim! A percek alatt ölő vérző arénák “barbár” intézménye nem volt humánusabb? ELADÓ ÍRÓGÉP: Remington’ Portable, Noiseless, Angol-Magyar kombinált betűkkel. — Jó állapotban! Telefon: PLaza 7-2642 oogk>o<>oc<x>oooooooocxxx)ooooooooooooooooooooooooooo4
