Az Ember, 1951 (26. évfolyam, 6-49. szám)

1951-12-01 / 45. szám

December I, 1951 AZ EMBER 5-ik ofctt) ve legfeljebb egy szórakoztató re­gényt lehet olvasni.” “Az Ember” szerkesztője a nagy Stalin müveit felkelés után éh­gyomorra, de ÜLVE szokta tanul­mányozni. Igaz, hogy igy véletle­nül sem szívódhat fel az agyba, de ez a helyzeti viszony, legjobb az emésztésre. Lehetne ugyan térde­pelve is, de mi inkább Krisztus igéit szoktuk úgy ismételni. Ahogy a népdalban van: Templomjáró sose voltam, de most kérve kérjük az Úristent, hogy az otthoniakat mielőbb szabadítsa meg a gonosz­tól. .Ámen! /----------------------------------------------------­Üdvözlő és üzleti hirdetéseit adja fel “Az Ember” karácsonyi ünnepi számára! Fenyő Miksa levele és Jávor László válasza “Az Ember” “Szabad Európa Hangja” cimü cikkére Fáradt káprázik’ meg van erőltetve a SZEME? Póposxemre von szüksége . . . most mindjárt? Ha, nehezére esik olvasni ezeket a sorokat, bizonyára szüksége van pápaszemre. Dr. I. I. GOLDIN, 30 éve New York egyik első szemésze, gon­doskodik megfelelő szemüvegről, amivel ismét normálisan látni fog. Minek várni, amig késő . . . ha esetleg MÁR MOST szüksége van szemüvegre? DR. I. I. GOLDIN SZEMÉSZ PÁPASZEMET ALKALMAZ ÉS PONTOSSÁ TESZ 1690 Lexington Avenue és 106 Street sarkán Rendel naponta: délelőtt 9-től délután 6-ig. Szombaton d.u. 3-ig. MAYOR’S RESTAURANT KÖZISMERT MAGYAR KÜLÖNLEGE SSÉGEIRŐL Mérsékelt árak. Finom vevőkör. CLIFTON HOTEL 127 West 79th Street Telephone: TR 4-4525 NEW YORK CITY HAZAI SZALÁMI ; és mindenfajta jó 1 herrka, kolbász, sonka, szalonna és friss hús, stb„ igazi HAZAI MÓDI — kapható: Mert! József magyar r-1 - hentesnél -1508 iND AVE. Tel.: RH 4-82*2 PARIS, 1951. november f Kedves Barátom, nagyon köszönöm, hogy “Az Ember” okt. 13-diki számával meg­tiszteltél; valóban van benne néhány figyelemreméltó írás. Hadd kezd­­jem mingyárt azzal a szép verssel, melynek rangemelö dedikációjábar barátságod szives megnyilatkozását látom és értékelem. Köszönet érte A másik figyelemreméltó írás Mára! Sándor verse, melyet őszintének és megrázónak éreztem s mely talán azért hatott rám oly különösen mert most teszem a legkomolyabb lépéseket Amerika felé s ez aztán a teljes, az igazi emigráció útja. Ötletes Írás — de alighanem egy másik számban olvastam—macs­kád kalandjairól irt elbeszélésed, amiben csak a címet kifogásolom; mért Mr. Katz? Mért nem M. Chat, vagy Mr. Cat, esetleg Sign. Gatto. mért kell ebből a derék állatból zsidó macskát csinálni, nem elég Rabbi Dániel M. Lowy újévi cikke? De azért az üás mulatságos volt. Végül szólalnom kell a “Szabad Európa hangja” cimü cikkről, a­­melyről azt modják nekem, hogy te írtad, de amelyről szeretném hinni, hogy e hir nem igaz. Olyan méltatlanul és igazságtalanul támadja a cikk néhány barátomat, hogy muszáj valamilyen helyreigazítást szá­mukra tőled vagy réveden kieszközölnöm. Doblhoff Lily nem helyettese a főszerkesztőnek, hanem nevetséges fizetéssel párisi tudósítója. Soha életében Duce-életrajzot nem irt. Irt egy Horthy-életrajzot, olyan időkben, amikor Magyarországon min­denki — zsidó és nemzsidó, konzervatív és szocialista — szívesen bujt Horthy hátuljába s ha nem bujt, ez nem az illetőn, hanem Horthyn I múlott. A támadás tehát nagyon igazságtalan. A “félzsidó” jelző vala- I hogy .nem illik “Az Ember”-be.­Szabó Zoltán elleni támadás is igazságtalan. Szabó Zoltán a nácizmus alatt igen bátran és becsületesen viselkedett. Ha mint parasztpárti iró abban a tévhitben volt, hogy koalícióban a kommu­nistákkal lehet becsületes demokráciát csinálni, ez legfeljebb Ítélő­képessége fogyatékosságát bizonyítja, de semmiesetre sem jellembeli gyöngeségét. Tehetséges iró, aki kulturális megbízatását nem hasz­nálta fel semmiféle kifogásolható cselekedetre. Kedves barátom, ha módod van a helyreigazításra tedd meg; jó dolgot művelsz vele. Vagy ha te nem akarod, de hiszed, hogy “Az Em­ber” az én rektifikációmat elfogadja, vállalom, de jobb szeretem, ha te csinálod. Üzenj erről nekem és arról is, hogy mikor jössz be a Ferroniérbe, hogy Nagy Lajost visszaadhassam neked. Szives baráti kézszoritással FENYŐ JÁVOR LÁSZLÓ VÄLASZA PARIS, 1951. november 16 Kedves Barátom, örömmel vettem leveledet, amelyben arra kérsz, fenti szavaidat helyezzem el “Az Ember”-ben. “Az Ember” három évvel ezelőtt vezető helyen hozta általam a lapnak küldött értékes megszólalásodat, amely az első volt, hogy Ma­gyarországot elhagytad. Most is megnyílnak ezek a hasábok, nf>ha az újság egyik fontos cikkével EGYET NEM ÉRTŐ VÉLEMÉNYEDET, BIZONYÍTÓ ADATOK PRODUKÁLÁSA NÉLKÜL “HELYRÉIG AZI­­TÁS”-NAK NEVEZED. Hálásan köszönöm elismerő szavaidat, amiket Neked ajánlott ver­semről írtál. A magyar irodalom zászlósurának neveztelek dedikáci­­ómban. Ignotus, a magyar irodalom bábájának keresztelt el. Azzal, hogy a NYUGAT-ot megteremtetted, a magyar irodalom bábája vol­tál. Azt hiszem ez a Te igazi címed Fenyő Miksa iró és esztétikus: a magyar irodalom dajkája. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségében kivívott magas tisztedet arra használtad fel, hogy a Kőbánya Vezér kőszivéből a;|i­­nyat fejtsél ki a szegény magyar irók számára, A bőrgyár Nagy Elnökéről lefejtetted a bőrt, — maradt azért rajta elég, — hogy a költőknek cipőt csináltass. Ady Endréhez inkasszálni ment a suszter. “Menjen a Fenyő Miksához” — harsogta a költőkirály. És a suszter elment Fenyő Miksához a számlával, amit Ady előzőleg kijavított. Abban a sorban "talpalás, sarok” a költő, a talpalás után egy kérdő­jelet tett, a sarok szóba pedig egy zé betűt ékelt. És Fenyő boldogan fizetett, mert boldog volt, ha fizethetett. A kapitalista GY.O.SZ. nagyhatalmú igazgatójának Osvát Ernő, a szegény iró, a “Nyugat” főszerkesztője volt a bálványa. Gyakran idézte Osvát szavait: “Felnőtt ember legnagyobb szégyene az, ha nincs pénze.” Az irók emberi kisiklásait még azoknál is védte, akiket gyűlölnie kellett volna. Kasszakulcsot és kardot rántott minden vélt és igaz Írói sérelem esetén. Ez volt és ez ma is Fenyő gyöngesége: kiáll az írókért, ha megérdemlik, ha nem. Engedd meg Barátom, hogy antiszemitizmussal vádolt egyik kis magyar iró védelmében “helyreigazítást” helyezzek el én is Nálad. Rólam van szó. Macskám kalandjáról irt novellám címét kifogásolod. Miért Katz? Ez a história nem macska történet, noha macskák a szereplők, ezt a Iszót macska le sem írtam. Párisi szerelmi történet, de ilyen volt en Pes ten is, ilyen a szerelem — gondolom — az egész világon. A rajongó him megbukik és a durva fickó győz szerelemben, életben egyaránt, legyen az ember, macska, papagály vagy vízisikló. (Egyik legkedvesebb állatbarátom egy óriás termetű vízisikló volt. Aladárnak hívtam őt, ak| hívás nélkül is hozzám jött. Gyakran halálra rémitettem vele a ná­lam 'vizitelő ismerőseimet.) “Csak a novella címét kifogásolom — irod — miért Mr. Katz? Aliért nem M. Chat, vagy Mr. Cat esetleg Sign.Klatto, miért kell eb­ből a derék állatból zsidó macskát csinálni?” Hidd el nekem, Katz nem a gázkamrák áldozatainak a meg­személyesítője. Katz, a sötét, durva fickó, a vérszomjas vad erőszakos Katz — német név. Azért választottam a sok lehetőség közül pont ezt a nevet. Végül szólnom kell a “Szabad Európa Hangja” cimü cikkről—irod. Nekem is szólnom kell! Nem azért válaszolok, mert informátoraid szerint én Írtam a cik­ket. Én már megszoktam, hogy rólam “információkat” adnak egyesek és kétesek. Gondolom ismersz engem, azért tüntettél ki a barátságod­dal. Te azért kedvelsz. Az informátorok is ismernek. És azért gyűlöl­nek. Erre büszke is lennék, ha valamivel jelentékenyebb irók, müvé­­| szék vagy emberek lennének ők. Nagy méreg az, hogy nem Lengyel Menyhért, Vértes Álarcéi, Kelen Imre vagy Göndör Ferenc akar meg­fúrni, hanem olyan vicinális nagyságok, akiket ha hátra nézek mesz­­szelátóval se veszek észre. Két személy szerepét magyarázod, tisztázod előttem. Hidd el , az illetőkkel szemben sem személyes szimpátia, sem ellenérzés nincs ben­nem. Doblhoff Lilyt egyszer láttam Nálad, néhány udvarias szót vál­i tottunk. Sem azelőtt, sem azután sose beszéltem vele. Szabó Zoltánnal se beszéltem soha az életemben. Most, “Az Ember” általad inkriminált cikkében olvastam először, hogy Doblhoff Lily bárónő Horthy és “Duce”-életrajzot irt. Bevallom a Horthy-életrajzról fogalmam se volt, de most helyreigazitásod után tényként fogadom el ezt. k De nem fogadom el és kétségbe esetten tiltakozom a világ előtt az ellen, hogy volt olyan idő amikor Alagyarországon mindenki — zsidó és nemzsidó — konzervatív és szocialista, szívesen bujt Horthy hátul­jába s ha nem bujt, az nem az illetőn, hanem Horthyn múlott. Szeretném fellapozni előtted Fenyő Miksa “Elsodort ország” cimis könyvét, amely 300 oldalas vádbeszéd és elejétől végig—kormányzó­sértés. Én ilyen kiáltó, véres, jajos, megrendítő naplót nem olvastam. Könyved, drága meggyötört, megalázott iróm egy hörgő átok. Amikor kifogytál az átkokból Ady átkait szórtad a vérbe gázoló magyar világ fejére. Hatalmas könyvedben öt embert jegyzel fel. Csak öt emlMt, aki ember volt. Oldalakon át szidod, átkozod a Vitézeket, a hitvány és ^yáva Vitézeket, akik a frontra küldik az őrjöngő tömeget, de ők maguk gyáván elbújnak. Csak a zsidók irtásában, a gázkamrákba terelésben rettenhetetlenek a Vitézek. A rablásban, a korbácsolásban, a fegyver­telenek lemészárlásában vitézek ezek a Vitézek. Naplódban irod ezt, szemtanú voltál, én hiszek Neked. De ki volt a Vitézek Vitéze? A Vitézi Szék Főkapitánya? / Nagybányai Vitéz Horthy Aíiklós! . . . De Horthy ellen nemcsak Te, az “Elsodort ország” megrendítő kortörténeti dokumentum szerzője a tanúm. Vénülő szememből sose fog elmosódni az a borzalmas kép, amely egy kisgyerek életét megmérgezte. Szépen dekorált hős apám alig vetette le a katonaruhát, amit a mozgósítás óta hordott, amikor meg­jelent “bűnös Budapestben a “szegedi gondolat” Vitéze Horthy. Apám falura ment élelmet szerezni a családjának. Leszedték a Horthy le­gények a vonatról, két hétig kínozták és egy hajnalon véresen esett be a lakás ajtaján apám. Soha se vöröskatona, se párttag nem volt. Csak zsidó volt. így kezdődött számomra az “Országgyarapitó” rémuralma és az­zal zárult le, hogy dicső országlása alatt ölték meg egyetlen testvére­met; Sándor bátyámat, a bölcs vezér uralma alatt hunyt el drága­­apám — ma sem tudom hogyan — és vagy 30 tagja a családomnak “deportáltatott” és “a helyszínen koncoltatott fel.” Apám nem irt életrajzot Horthyról. Én sem. Huszonöt éves koromban sajtó utján elkövetett rágalmazás vét­sége címen Schadl Ernő tanácsa három heti fogházat szabott ki rám. Életem első fogházbüntetése volt ez. Alint a Alagyar Újságírók Egyesü­letének rendes tagja kérhettem volna, hogy a karácsonyi amnesztia­­listára vegy enek fel. Alegvert apám véres arca volt előttem . . . Nero kértem Horthytól kegyelmet! “Horthy hátsó fele” helyett inkább & Alarkó cellájába bújtam bele. Én a dicső Kormányzó uralma alatt undorodtam meg a magyar közállapotoktól. Hivatásom folytán nagyon bele láttam a magyar közéletbe. Pest vármegyében 1,755 fegyelmi ügy volt. Csak egy várme­gyében. És ebben a társadalomban, amelyben mesterségem anyaga a­­magyar szó, a magyar dal volt, én másodrangu polgár lehettem csak. O Hirdessen “Az Ember” karácsonyi számában! T I

Next

/
Oldalképek
Tartalom