Az Ember, 1943 (18. évfolyam, 25. éves jubíleumi szám)
1943-07-04 / 25. éves jubileumi szám
July 4, 1943. 55-ik oldal, Az Ember Születésnapi felköszöntő Elmondja: KATONA ISTVÁN Születésnapot ünnepelünk — Az Ember huszonötéves évfordulóját. Huszonötesztendő: egy emberöltő, egy átlagos ember munkaprodukciójának veleje, értékesszenciája. Huszonötesztendő: egy átlagos generáció. Kettős ez a születésnap: az egyik AZ Ember huszonötéves évfordulójának ünnepe. A másik: EGY Ember huszonötéves munkaprodukciójának bátor és becsületes harcának ünnepsége. És AZ Ember és ez a/ EGY Ember egy emberöltőn keresztül küzdött azért, amiben hitt. Egy generáción keresztül pihenés nélkül csatázott egyetlen ideáljának a lovagjaként: az Igazságnak. Nem az abszolút igazságnak az érdekében harcolt — mert olyan nincsen. De annak az igazságnak a védelmében, amelyikben rendületlenül hitt, és amitől semmi és senki eltántorítani soha nem tudta. Nem tartozom azok közé, akik még ünnepségen is — a széphangzás kedvéért hazudni tudnak, — nem tudok és nem is akarok talpatnyalni. Kimondom tehát az ünnepi asztalnál, hogy AZ Embernek és ennek az EGY Embernek nincsen mindig igaza. Ha mindég igaza lenne, nem lehetne Ember. Az Embernek van sok barátja — de van ellensége is. Az Embert nagyon sokan szeretik — de vannak, akik nem szeretik. Az Embernek nagyon sokan, nagyon sokat köszönhetnek — de vannak éppen olyanok ezek között, akik mert sokkal tartoznak neki, emberi-módra hálátlansággal fizetnek neki. Ezen mind nem lehet csodálkozni, mert ezek emberi tulajdonságok — és az általános emberi szabályok aló! még — Az Ember sem lehet kivétel. Mintahogy az sem lehet véletlen, hogy Göndör Ferenc lapjának az a neve, hogy Ember. Nem “Világszabadság”, nem “Harsona”, nem “Szabadszó” — pedig mindezeket és sok minden mást is — azért magában foglal. De az a szó: ember, az egy egyenes és szabatos program, több; egy hitvallás. Ez a szó azt mondja: “én tudom, hogy nem vagyok csalhatatlan, nem is vagyok hibanélkülf. Én egy ember vagyok és ezért az egy szóért akarok egész életemen át harcolni. Nekem nincsenek ambícióim. Én egy egyszerű ember vagyok, mondhatnám szegény ember. Dolgozom és ebből megélek. De én utánam semmilyen Morgenthau nem fog örökösödési adót kivethetni. Azért küzdők, hogy a másik is ember lehessen, hogy a másik is meg tudjon élni, hogy a másik is egyenesen, becsületesen kimerhesse mondani a maga igazát. Az sem véletlen, hogy Az Ember Amerikában telepedett meg. Olyan ez, mint eg y gyermekmese: egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Ember, aki elindult, hogy megtalálja azokat az eszméket, amiért élnie érdemes: a szabadságot, az emberi egyenlőséget és szereteted Akárhogyan szeretem ezt az áldott földet, még Amerikának sem fogom a talpát nyalni. Ez sem tökéletes persze, de nem is volna jó, ha az lenne, hiszen akkor mi a fészkes feketeségért lehetne harcolni, hogy tökéletesebbé váljon ... Mint már előbb mondtam, — absolut nincsen semmiben sem, mindent viszonylagosan lehet csak megítélni. De ahhoz aztán szó nem fér, csak egy bolond merhet azzal vitába szállni, hogy viszonylagosan ezen a kerek világon ma sehol nincs a dolgozó embernek olyan szabadsága és jóléte, mint ezen a földön, itt Amerikában. Ez a tétel nem szorul bizonyításra, mégis — engedjék, hogy ezt a kis történetet elmondhassam, amit odaát az öngyilkos Európában minden iskolában kötelezően kellene tanítani. Ezt a történetet nem találta ki senki, attól hallottam, akivel történt, akit még a túlsó oldalról jól ismertem. Ez a történet — ez a tündérmese — ez Amerika. Nem kell sem elvenni, sem hozzátenni egyetlen szót, egyetlen jelzőt sem. Beszél az egyedül is magáért: Van itt egy derék, magyar vizitor-család. Mióta ideérkeztek, azon dolgoztak, hogy beimigrálhassanak, hogy levehessék a vi-I zitori mindennapos ruhát és citizeni ünneplőbe öltözhesj senek. Ki nem 'tudja, hogy ez mekkora sziszifuszi munka, hogy mi mindenen kell ezértj egy vizitornak keresztülesnie. Pláne máma, amikor a; sors buta szeszélye folytán a mi szegény hazánk azok ellen kényszerül háborúba vonulni, akik felszabadítani akarják a világ legnagyobb rabszolgatartó Tatáruralma alól. Vizitor János barátom (az Isten is János — mondta Szép Ernő—) hosszú évek küzdelmei után végre eljutott oda, hogy családjával együtt Washingtonba rendelték kihallgatásra. Sorban hallgatták ki, először őtmagát, aztán feleségét, végül is a fiát. Eleinte minden rendben is ment, bólongattak a jó urak a hosszú asztalnál, mert Vizitor János és Jánosné asszony minden szava, minden elmondott és bizonyított tette arról tanúskodott, hogy jó citizen lesz belőlük. A baj ott ütött be, instállom, mikor ifjabb Vizitor Tamás került a sorra. Tamás azok közé tartozik, akik mindent jobban tudnak, ö nem hisz az amerikai demokráciában, mert itt négernegyedek vannak, nem hisz a vallásszabadságban, mert vannak hotelek, sőt villatelepülések is, ahol zsidót nem vesznek fel, mert katholikus nem lehet elnök:; nem hisz az egyenlőségben; mért rengeteg a szegényem- j bér és mégis sokan káviárt! reggeliznek és lukszust va- j csoráznak, egyszóval: Tamás egy — tamás. Neki nem imponál Amerika és szüleinek elámulására és halálos rémületére ezt igy, szóról-szóra ráolvasta a washingtoni asztalra — nem hagyott el belőle egyetlen egy szót sem. És dikcióját azzal fejezte be, hogy ezekután és ezekmiatt ő — nem is óhajt ide bevándorolni. (Ahogy az egyszeri ember csinált, ő is csak azért jött el az estélyre, amire meghivták, hogy megmondja, miszerint — nincs módjában a szives meghívásnak eleget tennie . . .!!) Vizitor János barátom és neje ott ültek ezalatt és azt érezték, hogy fejük fölött összecsapnak a hullámok — fuccs minden édes álom — te se leszel János soha ebben a bus életben citizen! Az eddig jóságosán viselkedő urak odakérték Jánosékat az asztal elé és megkérdezték, hogy hát mit is szólnak ők mindehhez? János barátom látta, érezte, hogy baj van, nem is próbálta mentegetni hitetlen Tamását. Csupán anynyit mondott, hogy ő változatlanul fenntartja hüségi nyilatkozatát és hogy boldog lenne, ha eltudnák az ö ügyét Tamásétól választani. Fiának mentségére pedig azt hozta fel, hogy instállom, ő még fiatal, nem tudja a dolgokat az emberi bölcsesség magaslatáról nézni. Ha pedig ez az ország a szabad szó országa, akkor nem szabad, hogy rossz néven vegyék, amiért Tamás ilyen goromba-őszintén megmondta alaposan véleményét — Amerikának. És ezzel János és neje kitámolygott a szobából és ha-AZ AMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSZÖVETSÉG TISZTVISELŐI ÉS TAGJAI sok szeretettel üdvözlik a minden jó és igaz ügyért harcoló Ál EMBER T és SZERKESZTŐJÉT a huszonötödik évfordulón! PERL RUDOLF, elnök
