Az Ember, 1943 (18. évfolyam, 25. éves jubíleumi szám)
1943-07-04 / 25. éves jubileumi szám
July 4, 1943. Az Ember 31-ik oldal. BALSZERENCSE Irta: TAMÁS ISTVÁN Már két hete tanulmáíyozta a kis dohánytőzsdét, tnig ma végre elérkezettnek látta az időt, hogy cselekedjék. Reggel jártak erre a legkevesebben, későnké lő környék ez, villanegyed, legfeljebb ha egy kószáló taxisoffőr, vagy urasági inas ugrik be cigarettáért, szivarért. Az üzlet-tulajdonos felesége gyengélkedett és férje állandóan a hátsó szobásán tartózkodott, a beteg igya mellett. Az ajtó fölé szerelt csengettyű néha háromszor is nekilódult, mig sdabent meghallották és a szemüveges bácsika kitotyo?ott a homályos, csendes Soltba. A pultban régimódi :iók, ez a pénztár, zár nincs •ajta, bádogperselyben tárták az aprót, alábujtatva peiig a bankjegyeket. A betörő nindezt alaposan kitapasz;alta. Azt is tudta, hogy a sét végére gyűjtik össze a sénzt, bevásárlásra, kiegészíteni a kifogyott készleteiét. Naponta járt ide doíányért, gyufáért, újságért, íogy elcsevegjen az öreg ur•al az idők folyásáról és iözben kényelmesen körülíézhessen. Az ilyen müveethez némi befektetés is ■zükséges, csak a dilettánsok nzzák magukat a vakszeencsére, vagy a véletlenre. J 1 betörő egy matematikus (.laposságával dolgozott és :ppen ezért nem csekély lel:i tusa után szánta rá malát erre a lépésre. Valami- J :or, nem is olyan régen, méyen lenézte a traffikrabló:at, zsebmetszőket, zálogcélulacsalókat. De a sikerdus vekben félretett tartalékok űfogytak, hetek óta krajárnyi bevétele nincs és maadék garasainak romjain •égül is ráfanyalodott a kis rafikra . . . ólmos köd szemerkélt, ami:or, felgyürt kabátgallér nögé húzott nyakkal, benyiott az ajtón. Lassan nyoma le a kilincset, de hiába, . csengő élesen, figyelmezetően rikoltozott és a beörő a törzsvendég meghitt űzalmasságával dünnyögte: — Jónapot. A köszöntés tulaj donkép>en hátra szólt, a kartonüggönyös ajtó mögött tarózkodó láthatatlan tulaj doíosnak, mert a tőzsdében íem volt senki. Nem kapott álaszt. A jólismert csoszogó skatulya gyufát ... De nincs nálam aprópénz . . . És nyugtalanul pislogott az ajtó felé. Mert a betörő cingár, vékonydongáju férfi volt és erőszakoskodásra még csak gondolni sem mert. különben is irtózott mindenfajta brutalitástól. Már az iskolában is, ha verekedésre került a sor, mindig ő húzta a rövidebbet. Tornából pedig felmentették. De az öregur nyájas mosollyal nyújtotta feléje a gyufát: — Majd . behozza legközelebb — mondta, rekedt torkát köszörülve és a szivaros dobozokat kezdte rendezgetni. Közben egyre panaszkodott és csacsogott, a betörő pedig tűkön állt és centiméterről centiméterre hátrálva ssmfordált kifelé. — Köszönöm, igen ... alászolgája . . , Alig csukódott be mögötte a csengős ajtó, máris loholt. Pillanatra megtorpant és dideregve körülnézett a ködös, reggeli uccán. Fázott a vé- i kony felleghajtó köpenyben. Prémes városi bundáját még a múlt télen kótyavetyélte el: biztosra vette, hogy az f idén majd újat vásárolhat. Most megpillantotta a szomszéd sarkon a vak koldust, aki egyenletesen lépdelt, fehér botjával, monoton kopogással, a vakok jellegzetes J morzéjával ütögetve az aszfaltot kocogott előre. A betörő szive nagyot dobbant. Utána rohant és lihegve j mellette termett. — öregem — kiáltotta kifulladtan, mert gyenge tüdeje nem bírta az iramot — az előbb a boltban tévedésből egy dollárt adtam magának ... Ha gyűlöli léptek sem közeledtek. Erre nem habozott tovább. Könynyedén átlendült a pulton és kirántotta a fiókot. Karvalytekintete egyetlen pillantással átfogta egész tartalmat. Az aprópénzre rá se nézett, csak a bádogpersely alá gyűrt bankókban gyönyörködött. De amikor kinyújtotta érte a kezét, üdén és titokzatosan, mint a rninistránsgyerekek csengetyüje, felzengett mögötte a csengő. A betörő villámgyorsan viszszapenderült a pultról és a telefonfülkének dőlt. Tettenérték? Lármát ütnek? Első meglepetésében futásnak akart eredni. Hogy hátra fordult megszólalt az uj jövevény és halkan motyogta: —Szegény vilagtalannarc ... A betörő megkönnyebbülten lélegzett fel: “Hisz ez vak!” — mondta magában szinte vidáman. — Persze, hisz ma péntek van, a kéregetők napja! — és a koldus fehér botját vizsgálgatta. Hanyag testtartással állt, jókedvűen a zsebébe nyúlt és eiőkotorta utolsó dollárját, egész vagyonát, az egyetlen pénzdarabot, amit féltőén kuporgatott, mert a betörő épp úgy tartalékolt, akár a tőkepénzesek. — Fogja, jóember—nyomta a dollárt a kinyújtott hűvös tenyérbe jóságosán és mig a vak mereven bámult rá világtalan, fehér szemgolyóival, elfordította a fejét. A koldus hálálkodó mormogással retirált és a betörő sürgető pillantása tolta kifelé a hajlott gerincű hátat., A csengő ismét táncraperdült, az ajtó nyílt és csukódott, a betörő a pulthoz ugrott és a fiók fölé hajolt . . . — Jövök már ... — hallatszott a lakás felől a trafikos fáradt hangja, megebbent a kopott kartonfügíöny és rövidlátó szemével sűrűn pislogva kicsoszogott i boltocska gazdája. A betörőnek nem maradt ideje aelyére lökni a fiókot, alig íerült a polc mögé a gazda, náris ott áltt a helyén, paaucsát csattogtatva és a késésért mentegetődzve: — Szegény feleségem . , . — sóhajtotta — az epegör;sei ... — És üzleti hangon: — Tetszik parancsolni? — Tulajdonképpen — dadogta a betörő — csak egy a rablógyilkos náci-banditákat és segiteni akarja az ellenük folytatott élethalál harcot, MÉG MA FIZESSEN ELŐ AZ EMBER-re Egész évre 5 dollár, félévre 254 dollár. “Az Ember” kiadóhivatala: 320 East 79 Street, New "York City. Megállt és ránézett, várakozón, tele méreggel és elkeseredéssel a kudarc miatt. A vak koldus nem felelt, csak topogott tovább gépiesen, hályogos szemét egy láthatatlan pontra függesztve, mintha észre se venné a tolakodót. A betörő azonban nem tágított: — Hallja, — folytatta könyörgő hangon — az előbb tévedésből egy dollárt nyomtam a markába . . Nincs több pénzem . . . A vak ember megtorpant és tulvilági tekintetét ráemelve, farkasszemet nézett vele. Ez az üres és mégis mindenttudó pillantás valósággal keresztülfurta, hogy a betörő szive a torkában dobogott: “Képes és rendőrt hiv . . .” És most már egészen halkan kunyerált: — Legalább a felét adja vissza . . . A vak a zsebébe nyúlt, pár másodpercig kotorászott a zacskószerüen méty zsebben, mig a másik feszült várakozással ácsorgóit előtte, aztán, két ujja közé szorítva, előhúzott egy ötcentest. — Itt van, — szólalt meg fakó, színtelen hangon és máris tovább imbolygóit, mig az elképedt betörő, tenyerén az ötcentessel, tátott szájjal bámult utána . . . New York Undertaking Co., Inc. G. S. PETERS, Licensed Manager JOHN BALLO, President, Unlicensed 240 EAST 80th STRRET, — NEW YORK CITY Telephone: RHinelander 4-4407 Temetkezéseket vállalunk bárhol. $100.00 és feljebb. Magyar. — Megbízható. A legjutányosabb. Mayer János és felesége a legmelegebb üdvözleteiket és őszinte szerencsekivánataikat küldik Göndör Ferencnek "AZ EMBER HUSZONÖTÖDIK ÉVFORDULÓJÁN rr Szivünkből kívánjuk, hogy az elnyomottak felszabadításáért vívott önzetlen harcát még nagyon sokáig folytassa. Mayer János ARANYBEVÁLTÓ 687 Lexington Avenue, NEW YORK CLTY PLaza 8-0363. \