Az Ember, 1943 (18. évfolyam, 25. éves jubíleumi szám)
1943-07-04 / 25. éves jubileumi szám
July 4, 1943. Az Ember 15-ik oldal. “Az Ember” és a humanizmus élet-halál harca Irta: RÉV. PAÁL GYULA, Th. M. bethlehemi ev. ref. lelkész “Az igazság az, hogy szánalmasaknak kell lennünk és azok vagyunk. Az emberiség tragédiájának fő oka maga “az ember”: homo homini lupus. Ha ezt látjuk világosan, a világ pokol előttünk, mely felülmúlja Dante Poklát, mert itt minden ember Sátán felebarátjával szemben ...” —Schopenhauer. Mérhetetlen magasságok és mélységek ölén megmegszámlálhatatlan csillag rendszerek: Isten testté lett néma-beszédes gondolatai, járják komoran útjukat. Az emberi ész idő és tér fogalmával Ikaroszként zuhan a megsemmisülés felé, ha vakmerőén fel akarja mérni Isten lába nyomait, (vestigia dei). Még Einstein is, a huszadik század szellem-óriása alázatosan relativitásról dadog, amikor olvasni akarja a világmindenség alfabetjét. A nagy világcsend, melyet néhanéha megrenget uj világok születése és régiek megsemmisülése, öntudatlan boldogságban a Teremtő jóakaratáról beszél. De az égi testek között van egy, melynek nincs része ebben az öntudatlan boldogságban: “az ember” hona, a mi véres földtekénk. Talán Isten megfeledkezett róla? Vagy azzal tüntette ki, hogy lázadó öntörekvésében robogjon iszonyatos szellemj magasságok felé s hogy egy szörnyű fináléban maga oltsa ki az öntudat szövetnekét, hogy végül kiégett élettelenségében találja meg a többi bolygók öntudatlan boldogságát? Az ember útja véges végtelen s amikor “Az Ember”ről akarunk egy pár sort írni, tárgyunkat el kell határolni. Az emberi öntudat kuliur-történeti útját évezredeken keresztül mi itt most nem követhetjük, de igenis egy pár szót akarunk szólni a humanizmus XX. századi élet-halál harcáról. A Nyugat emberiségének az egyén értékére és jogaira épített élet-strukturája a Keresztyénség és a Humanizmus alap-pilléreire van építve. A keresztyénség demokratikus egyén-értékelése az Isten atyaságán és az ember fiuságán alapszik, más szóval: mi mindnyájan Isten gyermekei vagyunk. Az amerikai Declaration of Independence és Constitution Istenhez megy vissza, humanista tudósok veszik fel a harcot a nemzeti szocializmus egyéni szabadságot megfojtó kollektivizmusa ellen. A humanisták egész sora vándorol ki Amerikába, az egyéni szabadság klasszikus földjére: Einstein, Thomas Mann, Emil Ludwig, stb. Dorothy Thompson az Evening Bulletin 1943 június lö-iki számában egy igen érdekes cikkben számol be a Németországban működő földalatti mozgalmakról. Nemcsak az Egyház és a kommunisták vertek éket a nemzeti szocialista ideológia erőszakkal kiépített vasrendszerében, hanem a “kozmopolita intellek tucllek” is, akikről Coebbels ur megdöbbenten vesz tudomást. Kik ezek az intellektuellek? A humanisták: Erazmus szellemi utódai. Vannak közöttük száraz latin és görög tanárok, történészek, szociológusok, orvosok, színészek, újságírók. Eddig alig lehetett hallani hangjukat: évszázadokon keresztül Európa legnemesebb k u 11 u r-tradicióinak csendesen működő idegrostjai voltak, de most élet-halál harcban birkóznak névtelenül a náci barbár-kolosszussal. Miért? Azért, mert a humanista semmiféle erőszakolt, kollektiv. regi mén tá lt társatdalomban nem élhet. A humanista javíthatatlan individualista és tömeg pszichózisnak rabja nem lehet. A nevelés számára nem az állam propaganda fegyvere, mellyel ifjúságának millióit hamis ideológiákkal indoktrinálja, hanem öncél: az egyén legmagasztosabb értékeinek meglátása és kivirágoztatása. Természetes, hogy a humanista mindig minoritást képvisel. A totalitáriánus tömeg Állam és a tömeg Egyház mindig szemben állott vele: az első szellemű parti kalárist ónak, a második álmodó moralistának tartotta. Ha az első veszélyt látott benne, száműzte; a második exkommunikálta. A humanista, mint az egyéni szabadság szószólója nem tudott eredményesen harcolni, mert gyógyíthatatlan individualista lévén, nem tudott szervezkedni. A humanista kényes növény, csak a türelmesség. a szabad sajtó és szólás-szabadság éghajlata alatt nőhet fel és virágozhat. Nem véletlen dolog, hogy a világháború utáni Magyarország tehetséges, humanista újságírói tömegeden menekültek vagy Ausztriába, vagy Amerikába. Az Egyház megbélyegezte íket, mint atheista hitetle-1 REV. PAAL GYULA osmint az emberi jogok ősforrásához. Most már az érdekel bennünket, hogy a humanizmus, mely homlokegyenest ellenkező premiszszákból indul ki, hogyan jut el az individual primér fontosságára. Érdekes lenne tárgyalni a humanizmust mint szellemtörténeti irány történeti fejlődését, a humanisztikus tárgyak neveléstani értékét. Történeti áttekintésképpen csak annyit, hogy a késői Stoa-bölcselet szárnyai alatt Cicero és Scipioköre szellemi vezetése mellett virágzott ki, talán öntudatlanul, egy neveléstani irány, mely a humanitás és urbanitás alap-fogalmaira épült. A középkori “liberális nevelésben” tovább él, a Renaissance és Humanizmus szellemi forradalmában paramount fontosságra jut s attól kezdve a Nyugat kultur-történeti fejlődésében a Keresztyénség mellett vezető szerepet visz. A Humanizmus meghatározása majdnem lehetetlen, de mint szellemtörténeti irány körülírható, igy jelentheti a szekulárist szemben a theológiával, szoeiálmorálist szemben a száraz racionalizmussal, intellektuálist szemben a praktikussal. Bennünket talán Prof. Ralph Barton Perry á 11 a 1 á nos meghatározása elégít ki legjobban: “The humanities embrace whatever conduce to freedom.” A humanizmus pedagógiai dinamikája tehát abban központosul, hogy egyéni szabadságra nevel. A XX. század harmincas éveiben a Humanizmus militáns karaktert ölt magára. Nem véletlen dolog az, hogy Németországban a “Hitvalló Egyház” harcos képviselői mellett (Barth), gyökeret verni. Az ameri[ kai magyar egyházi, egyleti és sajtó-körök önzet] len segédkezet nyújtanak az óhazai magyarságnak a becsületes revízió kérdésében. “Az Ember” szintén kivette részét ebben a harcban. De mikor látják, hogy a magyar kormány a revi[ zió és bosszú elvével hajlandó az ördöggel is szövetkezni (Hitler és Mussolini) és a revízió orkánja elsöpri a becsületes belpolitikai szociális törekvéseket, Göndör Ferenc, az amerikai magyar humanista az első, aki anélkül, hogy az úgynevezett cseh-magyar csoportnak behódolna, vagy a kommunistáknak adná be a derekát, a magyar nép sorsát teljesen elválasztja báb - kormányának tevékenységeitől. Hogy Göndör Ferencnek mennyiben van igaza, a jövő fogja megmondani. De mindenesetre tisztelnünk kell politikai felfogásában azt, hogy mindenféle pártpolitikai önzés nélkül döntött ebben a kérdésben. Az “ember” útja véges végteleai. “Az Ember” 25 év óta szolgálja az amerikai magyarság s egyetemlegesen a kibontakozásban vajúdó demokratikus magyarság ügyét. Göndör Ferenc harca, a militáns amerikai magyar humanista harca. S amikor Isten áldását kívánom további működésére, csak még egyet — kedves Szerkesztő Ur —: a humanista bonckése csak olyan mély sebet vág, amely begyógyulhat . . . s végül: a humanista az önző pártpolitika “Hiúság Vásárán” túl látja az emberiség múltjának és jövendő kibontakozásának magasztos kontúrjait. A humanista egyéni harca az egyetemes emberiség szolgálatában lesz legemberibb. Ope*v. a. pesv&crruzf CHECKING ACCOUNT PAN AMERICAN TRUST COMPANY MAIN OFFICE. 70 WALL STREET, NEW YORK • HARBOR STATE BRANCH: 45 FOURTH AVENUE AT 9TM STREET • Fordharr, Branch: 187th St., cor. Arthur Ave. neket, az állam pedig a hazaárulás vádját sütötte rájuk. A Trianon utáni magyar kormányok sohasem tudtak kultur-történeti es politikai hivatottságuk magaslatára emelkedni: a külpolitikailag elszenvedett intolerancia nemzeti bosszúlelkiséget szült és belpolitikai dogmatizmussá fajult. [ S "Az Ember”, Göndör Ferenc és társai ezt a fojtott! levegőt nem bírták, akkor í sem bírták volna ki, ha nem kényszerítik őket száműzetésre. Amerika s különösen az amerikai magyarság nyert velük, az óhazai magyarság pedig csak részben tudta őket pótolni. “Az Ember” itt is folytatta humanista kulturmunkáját. Programja természetesen az itteni magyarság amerikanizálásá-.j ban központos ult. Szerkesztője világosan látta a perspektívát: nem követte a sokak által álmodott bárj meg nem valósítható viszszatérés délibábját. Ameri-1 kai szempontból kezdte mérni és vizsgálni a magyar és középeurpai kérdést. Bár a német és olasz | orientációt követő, belpoli-i tikai kérdésekben tehetetlen magyar kormányok kérlelhetetlen ellenfele, de a magyar népnek nemes védője. Milyen kár, hogy a magyar kormány az úgynevezett “szélsőséges” amerikai sajtóra nem hallgatott, i Milyen tragédia, hogy diplomatáink mind német vagy olasz nevelésben részesültek. Mintha megbüvölte vol- < na az óhazai vezetőköröket a “germán”alaposság. Ame- ; rikában tanult lelkészeink ] egymásután elvesznek a tülekedésben. Vezető külpolitikai pozícióba soha nem jutnak Amerikában tanult vagy itt szolgáló diplomatáink. Az amerikai demokratikus szellem nem tud\
