Az Ember, 1941 (16. évfolyam, 41. szám)

1941-11-01 / 41. szám

1. .. ^ . dF ■ NOVEMBER 1. Az Ember :>3 A térkép előtt Irta: KOVÁI LŐRINC Minden hideg volt, az ucca, a ruha, a test, az agy. Nagy, lom­pos márciusi hópehlyek részege­sen tántorogtak valahonnan az Ucca túlsó végéből, rohanó szél­ben. Juranics az ut közepén ment. A kocsinyom mélyen bevágódott a hóba. A mélyedés két oldalán piszkos-sárga jégdarabok tornyo­sultak. A héten felváltva hol fa­gyott, hol olvadt. A jeges hótor­lasz tetején szennyrétegek hever­tek. A hóból lassanként pára lett. Finom, láthatatlan, lebegő köd, a mely a télvégi sápadt napsuga­rakon felkapaszkodott valahová, ahonnan jött A szennye ott ma­radt a széles, jeges utón, ősi rab­szolgaalázattal, vastag nádfödés alá húzódó házak tövében. Juranics ajkáról mormogó fél­szavak hullottak a márciusi szél­be. — Mint a pára, mint a pára. Önmagának bólogatsa helyeselt valamit. Vastag, otrombán talpalt cipője megcsúszott a jégküszö­bön. megingott és önkéntelenül erősebben szorította az aktatás­kát. — Jó reggelt kívánok, tanár ur — csapott felé hang. Juranics oldalt fordult, a szél belevisitott a fülébe. Nyurga, hoszu csikólábu diák csuszkáit mellette gyors, botladozó lépések­kel. A kis rozsdáscimeres sapkát előretolta alacsony homlokára. Nagy elálló füle vörösen rikitott a bársny-sapka két oldalán. Junarics homályos szemmel né­zett rá. — Még nem tudja, nem tudja — mormogott, azután elfintorí­totta az arcát, a kalapja szélét hátracsapta a szél. Holnap már nem köszön neki, már nem repül feléje az ijedt tisztelet pillantása. Ma lesz az LACKENBACHER MÓR (volt hites törvényszéki könyv- Szakértő) — Public Accountant, 'Auditor & Tax Consultant. 76 William Street, New York City Telefon: WHithehall 4-4257 üzleti könyvek berendezése, fe lülvizsgálata, lezárása. Adóbe vallások. utolsó óra. Az utolsó. Köhintett j és szorosabbra húzta nyakán ko- ( pott sálját. — Mint a pára, mint a pára. | Igen, mint a pára. ő nem lesz munkanélküli, ö nem megy át- . képzőbe, ő meg fog halni. Meghal, \ mint a történelem ércpáncélcs, szigoruképü hősei a csatasorban, 1 a munkahelyén. Meghal, mint a biborszegélyes, tógás filozófusok, ! akik az istenek emberfeletti nyu- í 1 galmával ürítették ki a méregpo-,: harat. Meghal szépen, nyugodtan, hatásosan, kissé színpadiasán, mint mindazok, akik szeretik az j igazságot és szembeszálltak a le­­győzhetetlennel. Igen, ö meg fog! halni, de ő nevelő és halálával | is nevelni akar. Leül a katedrára, j beírja az osztálykönyvbe az utol­só órát, a halálraítéltek kisérte­­ties őszinteségével elmondja a vé leményét, azután golyót röpít a fejébe és egy életre belevési utol- ( só szavait, az utolsó nagy tanul­ságot negyven gyerek szivébe. Negyven gyerekből izmos legény lesz, negyven komor férfi, négy- | ven fecsegő öreg, de negyven éle­ten át hordja az ö emlékét, az ő vérét, az ö halálba némuió, véres vonallal aláhúzott szavait. A hópelyhek belébuktak a ■ szennytakaróba. A szél hol elől, hol oldalt lökdöste kabátját. A sarkon provinciális gőggel tolta a i földszintes házak csordája fölé egyetlen emeletét az iskola épü- j lete A vöröses fal most piszkos­szürkének látszott, a szélvédett1 oldalon a fal tövében olvadozott a hó. A nagy, otromba ajtó rozs­dazöld kilincse lefelé lógott. Juranics idegesen megállott és náthásán szipogva nézte a kilin­cset. Mellében egyszerre ürességet érzett, idegein végigsimitott va­lami nedves érintés. Hosszú, re­kedt csengetés berregett valahol az épület belsejében, a hangok I köhögös, asztmás sípolással hul­lottak a nedvességből, hőből és szélből összetákolt levegőbe. — Éppen jókor — mormogta Juranics és felhúzott szemöldök­kel ismételte: -‘mint a pára, mint a pára“. Belépett a kapun, szabálysze­rűen megcsúszott a bejárat síkos, nedves padlóján, befordult a hosz szu, szinehagyott képekkel díszí­tett folyosóra és megállott a ko­pott, repedezett ajtó előtt, amely mögött ott tombolt, vijogott, ku­korékolt, leckét tanult, veréke­­kedett és bélyegeket cserélt az ő népe, az osztály. Újra érezte valahonnan belül­ről áradó hideget. Ajka megrán­dult. ösztönös mozdulattal levet­te a kalapját, lerázta róla a gyor­san olvadó hópelyheket és belé­pett. Az ajtónyilás zaja egyszerre elvágta a lármát, hallotta a fel­­emelkedés ütemes dübörgését, felment a katedrára, megálllott s mereven nézett maga elé. 'Az osz­tálykönyv kék papírba pólyáit fe­dele ott terpeszkedett előtte. Ke­ze lassan süllyedt a kabátja zse­bébe, az ujjak reszketősen csúsz­káltak a fegyver hideg vasán, eh, mit beszélni... mit értené­nek belőle ezek a kis vidám csir­kefogók végezni... hamar... hamar. . . Az önszánalom forró, fojtó hulláma megtorlódott a tor­­kán. Köhinteni akart, de csak az ajka mozdult meg torz, ideges vonaglással. — . . Most . . most. Az ujjak görcsösen rásimultak a fegyverre, az izmokon a moz­­dulatelötti merevedés futott, ösz­­szehuzta a szemét. Az osztály­könyv cimbetüi elferdülve, elol­vadva tántorogtak előtte. Nagyot szívott a gyerekszagu levegőből s a keze megrándult. — Tanár ur, kérem, leüljünk?- csipogott valaki legényes, szemtelenkedö megbotránkozás­sal. — Tanár ur, kérem, tessék be Írni az osztályköny vet. A múlt órán is A hangok élesen, vidáman hűl- | lottak fülére, érdes tapintással súrolták megfeszített idegeit és elernyesztették az izmokat. A munkahipnózis egyszerre félretolta az ébredő halálmámort. Juranics elengedte a fegyvert, kihúzta kabátja zsebéből hosszu­­ujju, vékonycsuklóju kezét és bi-; zonytalanul belecsapott a levegő­be. A fiuk leültek. Juranics magaelé húzta az ősz- | tálykönyvet, a rubrikákban tinta­mocskos rövidítések és nagyképü aláírások pöffeszkedtek. Gépiesen tirkantott néhány sort, azután el- I tolta magától a könyvet. Tekin­tete sután röpködött a kócos vagy rövidrenyirthaju fejek fölött. Va­lahol bent, ahol az agytekervé­­nyek kapcsolódnak egymásba, a gondolatok homályos, kopott filmje pergett. Ide fog zuhanni, biztosan előre zuhan, erre az óvott, kék osztály­könyvre, amelybe az utolsó órát | beírta. Szinte érezte a lőpor és az égett haj izgatóan édeskés szagát. Az a kopaszra vágott ha­jú, nagyszemü, az utolsó padban, az szalad majd az iskolaszolgáért, éppen olyan gyorsan, fürgén, csak kissé izgatottabban, mint akkor, amikor elfogy a kréta és újat kell hozni. I A halálmámor újra fölemelke­dett valahonnan a mélyből, szür­ke ködrongyokat terített az agy­ra és idegesen megrázta a resz­­j ketös ujjakat. A teste súlyos, hipnotikus tehetetlenséggel dőlt hátra, a vizes kabátgallér hűvös, nepves simítással csúszott végig a tarkóján. Körmeivel mégegy­­szer megtapogatta a már lecsusz­­tatott biztositót. A ravasz hidegen tekeredett ujjaira. Érezte, hogy I ez a hideg egyszerre végigkuszik a karján, áthullámzik megreszke­­, tő bőrén. Lélegzete elakadt. — Tanár ur, tanár ur — szűrő­dött át a halálmámor gondolat­nélküliségén kitartó, könyörgő : i követeléssel egy gyerekhang. Juranics megremegett. — Tanár ur, taaanááár ur . , Juranics érezte, hogy ez a ki­­: tartó, szemtelenül kolduló hang- belékapaszkodik és gyerekes ego­- izmussal rángatja őt vissza a i nagy titok küszöbéről, vissza az- osztálykönyv mellé, a katedrára,- az életbe. j — Tanár ur azt mondta, azt ! mondta a tanár ur, igen azt mond- ta. . , hogy ma én felelek, én fe­- lelek. Juranics belebámult a felelés- lázában csillogó szemekbe, látta- a harcosan kócos hajat, a félig ; nyitott ajkakat, amelyek mögött- ott feszültek a százszor elmon­­, dott. bemagolt, gondosan elraktá- 3 I rozott papirigazságok. A munka vágya feszült, lükte­- i tett, tombolt, lázadozott a kopott­- szürke kabátka mögött, a kicsiny, . I hajlékony, csirkeszerü, vékony­- csontu testben. A munka, amely által minden lett.- : A munka, mely megvált, amely w épit és teremt. . Valahonnan lentről tombolva. ,, dörögve áradt az élet. — Hát meg lehet halni itt, ahol t a csenevész gyerektestekben forr s az élet, hát be lehet szennyezni ezeket a harcra feszülő, jövőt épí­tő zsenge agyvelöket, az önzc < egyéni tragédia véres emlékével) :- Hát fel lehet adni a harcot, ami kor a kiskutyásan zavaros sze- mekből féktelen, életnek indulc i- győzni akaró munkavágy árad fe t léje? I Juranics nagyot sóhajtott, az ALWAYS WILL THERE BE OCTOBER 30th, 1918 GYOMOR ÉS A BELEK rendetlen működése sok veszedelemes betegségnek lehet az okozója. Ezért az egészséges embernek is, egészsége megóvása miatt használnia kell egy általá­nos gyomor- és szervezet­­tisztítót, mely elősegíti a természet munkáját, meg­tisztítja a gyomorfalakat, megolajozza a szervezet gé­pezetét és a betegségekkel szemben ellenállóvá teszi. PURGARET gyomor és béltisztitó gyógycukorka könnyen bevehető. — Nem kellemetlen. — Használhat­ja gyermek cs felnőtt egy­aránt. Eigy nagy bádogdo­boz Purgaret 1 dollár. — Hattal egyszerre rendelve 5 dollárért kiüld a feltaláló és egyedüli készitő: Vörös Kereszt Patika 12302 BUCKEYE RO*D DEPT. E. CLEVELAND, O. Lewis árulása Anglia lázban égve várja az uj hadianyag-segítség szállitmányo- ' kát. Oroszország a legborzalma­­masabb, legvéresebb önvédelmi harcot vívja és léte fordul meg azon, hogy mielőbb minél több segítség érje el. S az amerikai szénbányákban 53,000 munkás sztrájkol, John L. Lewis szavára megbénítja az acélgyártást s úgy­szólván az egcsz hadiipart! Kell-e ehhez a szörnyű helyzet­képhez kommentár? Roosevelt el­nök háromszor tett ajánlatot John L. Lewisnek, hogy vigyék a vitás kérdéseket egyeztető-hivatal elé. John L. Lewis azonban személyi érzékenységből és elfogultságból, emberi hiúságból meg akarja mu tatni, hogy ő Rooseveltnél is ha­talmasabb. Roosevelt demokrati­kus megoldásra tesz kísérletet, de Lewis diktátort akar játszani, dik­tálni akar és amikor e sorokat írjuk, még nem hajlandó szóba állni az elnökkel. Ez az időszerűtlen és politikai­lag oly lelkiismeretlen magatar­tás nyilván erélyesebb intézkedé­seket fog kiprovokálni az elnök részéről. Alkalmasint sikerül Lewisnek kiprovokálni a semle­­gesscgi törvény revíziójának egy sztrájkellenes ponttal való kiegé­szítését is . . . Vitán felül áll, hogy a hadiipa­rok megbénítása ma, a legször­­nyübb hitleri veszély esetén haza­árulás és elárulása a szabadság és demokrácia ügyének. Cserbenha­­gyás Angliának, Oroszországnak, sőt ha Hitler győzne, az amerikai munkás is könnyen a maga bőrén érezhetné meg a mai sztrájkok végső következményeit. A munkásság követeléseit a helyzet diktálta kölcsönös lojali­tással, a világmentő magasabb ér­dekek kölcsönös szem előtt tar tásával egyeztető bizottságok ut­ján el kell intézni. At i ma a hadi­part megbénítva sztrájkot rendez Hitler és Mussolini, a náci-fasciz nus és az Axis-világdiktatura sző /etségese. Mr. Lewis talán boldog iák crzi magát, hogy Roosevelttel dacolhat, de könnyen nagy és végzetes ára lehet ennek a dac iák s a lelkiismeretéért valóbar nem irigyeljük. Újat húz Roose velttel s közben a munkássá* legnagyobb ellenségének, a mun kásmozgalmat mindenütt kiírté nácizmusnak segít, Hitler győzeí mét támogatja a legkritikusabl időben. Ez letagadhatatlan tény s magában hordja Lewis Ítéletét. NAGYSZABÁSÚ BAZÁR AZ UJ FÉNY TEMPLOMBAN MA ÉS EGÉSZ HÉTEN. 1 New York magyar társadalmi ezen a héten -minden este — pén tek kivételével — valláskiilömfc eég nélkül százával fog elmerni New York legújabb magyar meg mozdulásának, az Uj Fény tem I-plomnak gyönyörti helyiségébe 209 East Sőth Street címre, a/ első emeleten, ahol is a templon női osztálya bazár-estéket rendez a templom javára. * A templom női osztálya, melj csupa lelkes magyar nőkből, a newyorki magyar társasélet is mert tagjaiból áll minden est* más háziasszony vezetése mellet rendezi e bazár-estéket. A déréi magyar nők hetek óta lótnák I futnak, kérnek, gyűjtenek és ma [ guk is bőségesen adományoznak hogy a bazár minél .mpozánsabl *f I i legyen. 'Rendkívül értékes, hast nos és szép tárgyakat lehet mos ; vásárolni meglepő alacsony áron azonkiviil minden este művész I számok fogják szórakoztatni a je ! lenlevőket, Frissitők. sandwichel i sütemények mérsékelt áron lesz - nek felszolgálva. ' j Semminemű beléptidij nincs ét I minden érdeklődőt szeretettel hi* és vár a női osztály. < -I után engedelmesen előrehajolva, csendes, töredezett hangon mond­ta: — Hát gyere ki, János, mutasd meg, mit tudsz. A gyerek felugrott és zörögve óriási cipőjével az egyenetlenül kiálló padlódeszkákon, félig fut­va indult a nagy, száz tarka folt­ból összefestett, száz fekete vo­nalból összerajzolt térkép felé. Juranics újra sóhajtott és rá­gondolt, holnap ö is odaáll a nagy, titokzatos térkép elé, hogy felel­jen az életnek. Mellében uj érzé­sek kavarogtak. Szivében idege sen, harcosan feszült a holnap vágya. Barbarism is copying our styles. I styled armored trains in 1914 and now Hitler, Mussolini and Stalin copied that mechanized fad. In September 1914 (right it is the forerunner of '411 the Hungarians helped to panzer— the páncél vonat (panzer zug= armored train) and with 70 Hun­garian old home guardsmen we stopped on Sept. 29th, 1914 at Jaslo I Russia) the famous Iva­nov Sharpshooter Division, for two days. The old boys (any one of them could have been my grandfather) did not tug on their handlebar mustaches as was cus. tomary in a case of excitement but paid attention to the instruc­tion of how to play this mechan­ized team game of new war stra­tegy. They took to the steel tele­scoping of the pancelvonat into passes of living troops, like ducks take to water. They adapted themselves in minutes to the me­chanized warfare as I; a mere youngster; commanded them and they saw that flesh and blood had to yield before the mon­strous pancelvonat. From then on the Hungarian troops were following me through thick and thin. I led the whole Hungarian Army into the orbit of the Al­lied Powers and we made an armistice agreement with the French and the British who con­tracted solemnly that the old Hungary will stand as an entity. So we founded the jnost demo­cratic State in October. This is why we are called democratic as October. I want to carry it on and I say we were as democratic as America and I propose a slo­gan for Free Hungarians in solv­ing these two democratic equa­tions thus: AS AMERICAN AS OCTOBER Having this in our blood and wanting to fight for Democracy I insist; That the Free Hun­garians enter into a treaty with America to fight, uphold and transplant real Democracy into Hungary. Hungarians was always the most cultural peonle in cen­tral Europe and fought a thou­sand years for civilization. A people that has such a splendid past will have a place in the sun, always. For the 15th Anniversary of AZ EMBER my sincere congrat­ulations and a well deserved rec­ognition in victory, God Will It. Our great chance is here now, to bring about A REAL LAST­ING OCTOBRIAN DEMOCRACY even if we have to fight with our bare hands in the assault army of the Free Hungarians that will gladly bring the supreme sac­rifice for a LIBERTY that is shared by all. IMRE CSERNYÁK.

Next

/
Oldalképek
Tartalom