Az Ember, 1941 (16. évfolyam, 41. szám)
1941-11-01 / 41. szám
28 Az Ember NOVEMBER 1. EZ IS JUBILEUM Irta: VÉRTES MARCEL. Tizenötéves az amerikai Az Ember, kívánok egészséget és sikert továbbra is, legalább száz évre. Szép dolog a jubilálás, majdnem mindenki szeret jubilálni. Ritka irói működésem zöme Az Ember-nek íródott különböző jubileumok alkalmából. Megegyezik itten az Ízlésünk: Az Ember szereti a jubileumokat, és én is igen szeretek ünnepelni. Részemről naponta ülök meg évfordulókat, ritkán mulasztok el olyan alkalmat, amelyet meglehet ünnepelni. Egyidőben a te tizenötéveseddel én egy barminccíévesre iszom ezen a héten. Leirom ime, szerényen és ellágyulva, olvassák el, ha nem unják. Tíz éves voltam, ha levonom a harmincötöt, 1906- ban volt, hogy először szerepeltem újságban. Ez persze nem fontos senkinek, talán még nekem sem, de a történet, ami vele jár, jó novellának, ha iró kezébe kerülne. Tulhosszura nőtt kisfiú voltam, nagyon szép göndör hajam volt, a régi fényképeket szemlélve, meg kell állapítani, hogy inkább néztem ki hottentottának, mint újpestinek. Ez igy visszatekintve biztos megállapitás, viszont akkor kétségekben vajúdtam, és igazán nem tudtam, nagyon szép, vagy nagyon csúnya fiúcska vagyok. A lányok igen kezdtek érdekelni, tehát fontos volt tudni, hogy milyen vagyok. Persze, kissé elfogódott voltam a tükörrel szemben, épen ezért, elhatároztam, hogy a szép és elegáns Bárfai Jenőt fogom megkérdezni. Hazamenet az iskolából B. mellé szegődtem, akit, csak úgy odavetve megkérdeztem, hogy mit gondol, ki a legszebb fiú az osztályban? Ő gondolkodás nélkül felelte, hogy a Führer Imre. Hát a második? Kissé gondolkodott, majd, bár unva a kérdést, válaszolt: azt hiszem a Hlavacsek. Nahát, gondoltam, három a magyar, van még egy esélyem: És ki a harmadik legszebb? *— kérdem kissé félénken. Bartai, aki egész idő alatt sportújságot olvasott, türelmét vesztve, rámnézett: — nem tudom, az azonban biztos, hogy nem te!... Nagyon szomorú voltam napokig. Érthető, hogy isteni ajándéknak tetszett, hogy pont ebben a nagy decepcióban ért a szerencse, hogy az érdeklődés I központjába kerültem és hires lettem Újpesten. Az újpesti hamis pénzre mindenki emlékszik még. Országszerte mindenütt hamis pénz volt forgalomban, a szálak Újpestre vezettek, de a gyárat sehogysem lehetett megtalálni. A lapok egyebekről sem írtak, Újpest pellengéren volt. Sebtiben dombormüvet készítettek és lepleztek le, Prielle Corneliát mint a város illusztris szülöttjét mintáztatták meg nagy reklámmal, hogy ellensúlyozzák a kínos reputációt. Sajnos ez csak egy csepp volt a tengerben, a hamis pénz botrány és a cikkezés erősebb és erősebb lett. Kálmán volt akkoriban a legjobb barátom, tehetős mészáros dinasztia legfiatalabbja. Remek fiú volt, erős, mint egy bika, veszedelmes volt azokra, akikre haragudott és angyali Ilii barát, ha szeretett valakit. Én imádtam Kálmánt és ő is nagyon szeretett engem. Karonfogva jártunk és vérszerződéseket csináltunk. 'Bandánk volt, persze ő volt a vezér, én meg a helyettese. Ez igy is igen szép állás volt. Hogy megtarthassam a tekintélyem a többiek I előtt, néha kegyetlenkednem kellett, nem szívesen, de kellett. Hogy leegyszerűsítsem a kegyetlenkedést, egy banda tagot választottam ki áldozatnak, akit ezért titokban sokszor kárpótoltam. Vékony, csupa csont, nagycrru és folyton szipákoló fiú volt az áldozatom, Eisler Attilának hívták., A házunkban lakott, nagyon szegények voltak, a papa nem szeretett dolgozni. A mama szent asszony volt, éjjel nappal varrt, hogy éttesse a nagy családot. Eisler gabonaügynök volt, napokat kártyázott Attilával egy ládán a szoba közepén. Nem volt bútor a lakásban, mindent elvitt onnan a végrehajtó, ami csak elvihető volt. Attila szegényke, mindig jött, ha hívtam banda-gyűlésre; kérdezte: ki fogom-e kötni ma? Visszaéltem a szegénységével, szörnyű dolog, belátom, azért is gyónom meg komiszságomat a nyilvánosság előtt. Egy szép, szomorú őszi estén együtt ült a banda a Szúnyog-szigeten, megbeszéltük a jövőheti proram- Jmot. Volt, aki proponálta, hogy verjük be a polgár| mester ablakait, volt aki proponálta, hogy elhozza szívesen az unokanövérét, fogjuk le s hintsük be paprikával. Kálmán leintette a tisztelt tagot azzal, hogy — és itt rám mutatott — a Marci ezt már megcsinálta a múlt évben. (Ez is gyónás. Szörnyűség!!!) Attila [kutya-lefejezést proponált, ami ellen mindnyájan felháborodtunk. Szegény Attilát félig agyonvertem, 'amit a banda cigarettázva végigélvezett. Az elfogadott indítvány egy éjféli temetői gyűlés volt, idegedzés céljából. Biztos, hogy senki sem lelkesedett ezért a tervért, de ellenzés nem lehetett, mert senki sem akarta beismerni, hogy léi--. Az indítványozó nem sokat resz^kirozott, a temető őr fia |Volt, aki otthon volt a sírok között, mint ahogyan a cukrász fia otthonosan érzi magát a sütemények között. Most jön a tulajdonképeni történet. Elvétettem a gyűlés napját és a megelőző napon mentem ki a temetőbe. Állati félelemben voltam, visszafojtott lélekzettel jártam a sírok kö<zött. Nem mertem leülni, 'vártam, vártam. Senki sem jött, persze nem tudtam elképzelni, hogy mi történt. Pali vagyok, gondoltam, a többiek nem mertek kijönni, én meg itt állok egyedül a hideg temetőben. Indultam kifelé, amikor meg| láttam valamit, amitől el- Iált a szívverésem: az egyik r.agy kriptából fény sugározott ki a ködös éjszakában. Megbénult a lábam, ma sem tudom, hogyan kerültem ki a temetőből. Másnap hideglelésem volt, lázam, szegény anyám aggódott, hívta az orvost. Harmadnap bevallottam a papának, hogy a temetőben voltam és hogy ottan mit láttam. Az apa elment a polgármesterhez, aki barátja volt. A polgármester szólt a rendőrfőkapitánynak. — Mit részletezzem, a rendőrség körülvette a temetőt és lefogták az egész bandát, aki a pénzt I hamisította. Felszerelt műhely volt a kriptában, koporsókon ültek a banditák, koporsó volt az asztaluk, székük. Pestről riporterek jöttek “ki” Újpestre, interviewet csináltak velem. Kicsit kiszíneztem a temetői kalandot, bátor voltam és előadtam, hogyan közelítettem meg a kriptát, és hogy hogyan figyeltem be a résen. A nevem ugyan nem volt kinyomva, az apám kérte, hogy ne Írják ki, a cikkek egy okos szemű fiúcskáról beszéltek. * Újpesten persze tudták, hogy az okos-szemű én va|gy ok-Remek volt élvezni a sikert, részegítő volt. Vízi | Ilus, akit távolról szerettem, aki addig észre sem vett, lesett rám az utcán, ígérte, hogy megcsókolhatom, ha kiviszem a temetőbe és pontosan megmutatom, hogy mi volt akkor. Délután mentünk ki, remekül adtam elő mindent. Sőt titkot is bíztam rá, mit senki sem tud, elmondtam, hogy az egyik banditát fejbe is vágtam, aki épen kijött egy cigarettát szívni. Csak neki mondom el ezt, nem akartam beszélni róla, mert az illető banditának fivére él Újpesten és legyilkolna érte. Vizi Ilus rámnézett gyönyörű kék szemével, magához húzott és megcsókolt. “Szerelmem, csókolj”, mondotta. íme, kedves "Az Ember”, erre a jubileumra iszom ma egy Coca Colái, a harmincöt év előtti komisz kisfiú emlékére -. New York, 19M november. Az Ember amerikai fennállásónak 15 éves jubileuma alkalmával őszinte szívből gratulál és Göndör Ferenc szerkesztő megalkuvást nem ismerő kemény harcához kitartást kíván: Lukács Ernő AZ EMBER trentoni megbízottja. Előfizetéseket és hirdetéseket a lap részére elfogad 42 S. CLINTON AVENUE ALATTI LAKÁSÁN. — Telefon szórna: 30496. — CONGRATULATIONS COMMERCIAL PRINTING CO. 681 SO. BROAD STREET Trenton, N. J. [MEREST rétes és cukrász üzlete Családi és egyleti afférekre a rendeléseket házhoz szállítom. Almás, túrós, cseresznyés,' diós, mákos, káposztás, mogyorós réteseket, valamint cukrász sxteményeket valódi házias módon készítünk. 1443 THIRD AVENUE (Between 81st and 82nd Streets) NEW YORK CITY Telephone: Butterfield 8-0660—0670 119-05 METROPOLITAN AVENUE KEW GARDENS, LONG ISLAND, N. Y. Telephone: Virginia 9-7801. FINOM HABOS KÁVÉ KUGLÓFFAL.
