Az Ember, 1941 (16. évfolyam, 41. szám)
1941-11-01 / 41. szám
24 Az Ember NOVEMBER 1. jrura. óriási tartalékai vanoak. De a három éve készült repülőgép ma már jóformán ócskavas — és itt a döntő fölénye a hihetetlen produktivitásu U.S.A.aaak. Amerika szövetségesünk a szó legszélesebb értelmében és Anglia csak hálával tartozik Roosevelt elnöknek és segítőtársainak azért a változásért, amely rAmerika tetteiben és szellemi állásfoglalásában rövid hónapok alatt végbement. De a miniszter a vörös hajjal közmondás osan együttjáró hevességet és szókimondást akkor igazolja valóban, amikor a német-tiporta Európára kerül a sor. Szeretném, ha ezt S2ószerint idézné — mondja,—Ezután a háború után a iquislingeknek, az árulóknak nem lesz módjában eliszkolni az összerabolt vagyonnal valahová tengerentúlra, biztonságba. A minap Norvégiában két ártatlan szakszervezeti vezetőt kivégeztek. Mi tudjuk, kik voltak gyilkosaik. Őket és minden * ország minden quislingét figyelmeztetjük, hogy a megtorlás elkerülhetetlen. Hála Istennek, kötélben soha sem volt hiány Angliában -— és amikor kiirtottuk a náci fekélyt, a kötelet használni fogjuk -. Reméljük, hogy ezeket a szavakat megszívlelik (vagy legalább elolvassák) Magyarország quislingjei is. Talán végigborzong a hideg a hátgerinc ükön. Mert Brendan Bracken nem üres | fenyegetéseket mondott a bombázott London egyetemi negyedének egyik épületében. Prófétai jóslat volt a szavaiban — a kötélről lés a quislingek nyakáról-•. London, október. Szeretet bölcsője Irta: KEMÉNY GYÖRGY. Engem nem gyűlöletre neveltek, bölcsőmet a Szeretet ringatta; sírásomat egy jólelkü asszony szép magyar nótával bubujgatta. Rég elhalkult bölcsödalom később elkísért a nagymesszi utakra. Engem gyakran megrugdalt az Élet s viszonzásul senkit meg nem rúgtam; hurcoltam a nagy terhű keresztet vérem árán az uttalan útban. És ha sírtam: csak belső környékkel sirdogáltam nagy visszavonultan. Engem nem ajnározott az Élet s a gyűlöletet mégsem ismerem; engem vajmi kevesen sajnáltak, bár sajnálkoztam ja jós emlferen és a gyűlölet szót úgy utálom, hogy még leírni is alig merem. Engem nem a gyűlölet nevelt fel, de Szeretedre ringatott Anyám és ha módom lenne: a Világon mindegyik nép nyelvét átkutatnám és a gyűlölet szót minden nyelvből irgalom nélkül ki is irtanám. Germekkoromban a Ga- 3*ay-utcában laktunk, hatalmas, népes bérházban. Vidám, gondtalan évek voltak azok. Rengeteg pajtásom lakott az emeleteken, fiuk, lányok, együttjártunk délutánonként a közeli Tisza Kálin án-térre. Játszottunk, futkostunk, estefelé mindig boldog kimerültséggel vánszorogtunk haza. Vacsora előtt anyám elsősegélybe részesítette éhes kölykét, zsirosk^nyeret, vagy lekvácoskenyeret kaptam. Szinte látom most is a régi konyhát1 kis sámlin ülök, anyám á kályhánál áll. Legkisebb gyereke voltam, nagyon szeretett. Én meg még apám mellett sem éreztem magam olyan biztonságban magamat, mintha ő volt mellettem. “Anyás gyerek” — mondták rám csufolkod,va. Büszkén vállaltam, hogy csúfoljanak. | * * * Már iskolába jártam, első, vagy második elemibe. Ősz végefele volt, hidegek és szelesek voltak a délutánok. Otthon, meg a téren, meg a folyosón mindenütt, ahol mászkáltam, egyre sűrűbben hallottam ezt a ne;vét: “Mikulás”. Fenyegetően mondták egyre többen: <— Majd jön a Mikulás! Majd elvisz a Mikulás. Miért fenyegetnek vele? Előző évekből emlékeztem arra, hogy a Mikulás jó ember. Nagy szakálla van, éjiéi, amig mi alszunk, cuktot, meg csokoládét tesz a gyerekek cipőjébe. Igenám, mondták, de csak ä. jó gyerekek kapnak cukrot meg csokoládét tőle. i iVitatkoztam az ijesztge-Mikulás a Garay-uccában [(NOVELLA) Irta: LUKÁCS ISTVÁN tőkkel. — Én jó vagyok. Mire ők Így feleltek: — Nem igaz! Rossz voltál! Majd elvisz a Mikulás. — Hová visz? — A pokolba. * * + ..Egyre rémültebbek lettek a nappalaim, kuszábbak, zavarosabbak az éjszakáim. Szavak ütötték az agyamat: virgács... Mikulás--. puttony... pokol... És összeszoritotta szivemet a rémület. Jaj, mi lesz velem. Egyszerűen rám fogják, hogy rossz vagyok. Pedig jól tanulok az iskolában, otthon is jól viselkedem. Arról van talán szó, hogy egyszer - •. még a nyár elején- -. elkapott egy fiú a kapu alatt, meg akart verni. Én védekeztem, vererekedtünk, a ruhám piszkos és rongyos lett. De erről nem tehetek. Tűrtem volna, hogy az a csibész megverjen? Nagy baj mégsem lehet. Majd megvéd az anyám, testvéreim is vigyázni fognak rám. De jöjjön már a Mikulás. Elviselhetetlen az az állandó izgalom. Várni a rosszat, talán kegyetlenebb állapot, mint elviselni a rosszat. Hány gyerek van a házban, ki rosszabb, mint én! Például Farkas Jóska, aki folyton a lépcsőházban, a rács karfáján csuszkái. Aztán a Nitsch Peti, akire naponta húszszor is rákiabál a házmester. De ők csak röhögnek, a vállukat vonogatják, nem törődnek a Mikulással. Nitsch Petivel együtt jártam iskolába. I Látta, hogy gyönyörű elefánt-r a d i r o m van. Azt mondta, adjam neki. Dehogy adom. Megfenyegetett, hogy megmondja majd a i Mikulásnak. A hosszú, sovány Mák Feri elkérte a lámpámat a laterna magi- 1 kámból. Nem adhattam, lámpa nélkül nem tudom megvilágítani a lemezeket, l“ Jó, jó” — mondta sötéten — “majd a Mikulás-.” * * * Aztán eljött Mikulás estéje. A szobában vártuk, Ott volt anyám, meg három I testvérem és sok gyerek az emeletekről. Nyílik az ajtó, szivszori! tó, lélegzetelállító pillánál tz. Belép Mikulás. Igen, c az! Nagy szakálla van, put jtony a hátán, kezében virgács. Hangja úgy szól, mini a harang. — Hol van az a kisfiú akit el kell vinnem. Hevesen lüktetett ben nem a vér, vájjon ki fog beszélni most. És rémületen ezerszeres lett, amikoi anyám hangját hallottam — Itt van a sarokban, Mikulás bácsi. Az én rossz fiam az. Igaz ez? Anyám szólalt meg? Könyörögve ránéztem. Valami uj hideg szigor volt anyám szemében. A többiek hallgattak Akkor én felálltam. Vókony gyerektestmet rázta a halálfélelem. Alig tudtam beszélni. — Mikulás bácsi-... ■Mondtam rekedten és dadogva... — Mikulás bácsi és nem voltam i’ossz. Most megszólaltak testvéreim. —- De igenis rossz voltál Csak vigye el Mikulás bácsi. Megérdemli. Szörnyű lidérces este Vájjon valóság-e ez egyáltalán? Azok akarnak elvitetni, akiket legjobban szexetek Ekkor már keservesen sírtam, fuldokló zokogás közben értelmetlenül üvöltöztem. Mikulás anyámra nézett — Hát rossz volt ez a gyerek, vagy nem? Anyám bólogatott, j — Bizony nagyon ross; 'volt. Tessék csak elvinn ; Mikulás bácsi. Felorditottam. — Segítsetek, ne hagyja i tok! Azt szerettem volna mon- dani: a n y á m, mamám ! édesanyám, tegnap még fö i lémhajoltál, amikor az ágy i ban imádkoztam. Miért ta- szitsz el magadtól? Mi tor- tént? És testvéreim, há 1 szóljatok, de mellettem, n : ellenem. Mentsetek meg- rettenetesen kínlódom, me;- fogok halni, mit tudom ér 1 hova visz a Mikulás abbai . a förtelmes puttonyban. Mondom, ilyenek voltak az agyamban, de beszélni nem tudtam. Csak néztem — rémült kis borjú a vágóhídon — jobbra, balra, anyámra, testvéi'eimre, barátaimra. A pajtásaim közül többen kárörvendően vihogtak. Ekkor előbbre lépett Mikulás, ledobta hátáról a puttonyt, kinyújtotta értem a karját, óh most nyúl értem a halál. Na, csak vigyen, legyen mindennek vége. Erős és ingerült mozdulattal hónom alá nyúlt Mikulás, felemelt. Értelmem már nem tiltakozott, de lábaim még ellenállóan kalimpáltak. Egy pillanatig csupán M.ikulás bedugott a puttonyába. Hát mit szólsz ehhez anyám? Tűröd? Felszerettem volna nőni. Azt akartam, hogy büszke legyél rám, a te szép, okos, nagy fiad akartam lenni. Gyuri, Kati, Jóska, testvéreim hallgattok? És gyei'ekek, pajtásaim, nem fogok hiányozni nektek? Künn a ti ren, mikor olyan jól lehet nevetni futkosás közben. Senki se szólt. Mikulás már megindult, alig látok. Már künn vagyunk a konyhában. Mindjárt a hideg folyosón leszünk. Visz a Mikulás. A hátán himbálkozik velem a puttony. * * * A Mikulás hirtelen megáll. Ledobja a puttonyt, kiemel, nevet a szakállas arca. Egy mozdulattal letépi a szakállát. Hiszen ez a Bandi, a Fényes Bandi a harmadik emeletről, a Gazsi bátyja. Valami reménykedés éled bennem. Bandi vastagon nevet. — Megijedtél? Mert vicc volt ám az, öszszebeszélt ellenem az egész ház, óh, még anyámat is beszervezték ebbe a • -. viccbe. Bandi sürgeti a válaszomat. — No, megijedtél? Még gyönge vagyok. Anynyit sírtam az előbb. Alig tudok felelni.- — Nagyon. LONDONI MAGYAROK KIS HÍRADÓJA.' •-------i Megalakult a P.E.N. klub londoni magyar csoportja Biró Lajos elnökletével. A csoport résztvett a P.E.N. 17-ik kongresszusán, amelyen Thorntort Wilder, Archibald MacLeish, John , Dos Passos és Robert Sherwood képviselte Amerikát. • Körmendi Ferenc Hitler• ! ellenes drámája, az “Ad(versary of Man” nagy si; kert aratott könyvalakban. > — Mikes Gyöigy, “A Reg, gél” volt londoni tudósítója ; a lofoteni angol támadásról , irt kitűnő íúportkönyvet, i amely sokezer példányban kelt el. — A londoni Magyar Ház megnyitását az uj esztendőre várják. — Buday Gyöi'gy, a kitűnő grafikus fametszete diszitette a Times aínerikai különszámát. — Kentner Lajos a legsikei’esebb hangverseny zongora szólistája. — Pressburger Imre, a “One rainy afternoon” és “The -9th Paiallel” szcenárium írója az angol légügyi minisztérium uj nagy filmjének forgatókönyvét írja. — A megi-ongálódott gabona állati takarmánnyá való feldolgozására óriási fontosságú találmányt produkált és máris számos telepet épített egy felvidéki magyar: Jakober Hugó.
