Az Ember, 1939 (14. évfolyam, 17. szám)
1939-04-29 / 17. szám
264k oldal. Április 29, 1939. “AZ EMBER” VILÁGKIÁLLÍTÁSI SZÁMA Amerika vagy nem Amerika9? Irta: SZEBENYEI JÓZSEF Sulisé szimpatizáltam azzal az emberrel, aki vad vehemenciával veti magát a családi fészek és a család tagjainak biztosítására, akinek csak a maga családja a fontos, akitől a szomszéd éhen dögölhet, csak a maga kis családjának ne essék bántódása. Ugyanis vannak ilyen emberek. Ismerek magam is néhányat, aki hajlan dó vészbe rohanni, hogy a felesége meg a gyerekei jólétben duslakodjanak, de a szomszédnak, vagy a barátjának nem adna egy . nicklit. ha felfordulna éhen. Ezek a családi nacionalisnevezzük csak egyszerűen nacionalizmusnak. A másikfajta az, amely bennünket, amerikai bevándoroltakat érint és nyugtalanít, az a fajta nacionalizmus, amely ketté ágazik és amelyik felveti az úgynevezett “divided loyalty” problémáját. Ezzel élesen találkoztunk mi amerikai magyarok, amikor a világháborúban a szülőhazánk a fogadott hazánkkal szemben állott a harctéren. Ha egy kis kis peehünk van, ez a borzalom megismétlődhetik a magunk kis életében és ha nagy pecbünk van, akkor megismétlőthetik holnap vagy holnapután. A kilátások megvannak. A különbség ma és a kenyerem, hogy a szövetségi kormánynak rakunk öszsze egy könyvet vagy tizenhatod magammal arról, hogy az idegennyelvü sajtó mit csinál Amerikában, hogy gondolkodik amerikai és óhazai dolgokról, milyen mértékben amerikai és milyen mértékben svéd, norvég, német, holland vagy magyar. Nekem a japán, meg a kínai sajtó jutott ki, miután a magyar sajtót befejeztem. Szomorú szivvel kifllíítt i (megállapítanom, hogy a japán sajtó nem kevésbé soviniszta japán, Imint a magyar sajtó soviniszta- magyar nagy százalékban. Persze, érdekében van a magyarságot fenntartani, hogy maga is fennmaradhasson, de nagyon elhanyagolja közben az amerikaiságot, ami tekintettel a tekintendőkre, még sem j utolsó feladata volna az idegennyelvü sajtónak. (Kutatásaim során rájöttem, hogy valahogy illenék nekünk, magyar sajtónak kissé ráfeküdni az amerikai Iák. A régi időkben a törzsek meg a nemzetségek, a i“cjan”-*ek gyilkos nacionalizmusa volt, aztán ahogy az egyes törzsek és nemzetségek nemzetekbe fejlődtek. nemzeti szocializmus lett belőle és minél vadabbal hajszolták magukat ezekbe a nemzeti szerelmekbe, annál gyakoriabbak voltak a gyilkos háborúk és a gyűlölet annál szenvedélyesebben ülte az orgiáit. Nem mondom, hogy az ember ne szeresse a családját, ne áldozza fel imagát érte, nem mondom, hogy ne szeresse a nemzetet, nem mondom, hogy ne menjen meghalni a maga kis vagy nagy családjáért, ha az veszedelemben van. Sőt: magam jelentkeznék elsőnek a recruiting office-ban. He igenis mondom, hogy a szomszéd se vadállat, hogy a nicaraguai meg a kamcsátkai kecskepásztor vagy fókahalász is ember és hogy valami kis. közöm van hozzá is, amíg két lábon járok és élni akarok. Tehát az úgynevezett nacionalizmus mindnyájunkban él és az az embercsoport amely között születtem és felnevelkedtem, közelebb áll a szivemhez, mint amelyet csak hírből, ismerek vagy csak köszönési viszonyban vagyok vele. Ez az egyikfajta nemzeti imádat, patriotizmus, vagy FÜLÖP MIKLÓS ÜGYVÉD IRODÁJA S13 E. 79th St., New York Este 8 órai? Butterfield 8-562S 22 évvel ezelőtti helyzet közt az, hogy ma már igen kis kivétellel valamennyien amerikai polgárok vagyunk mig 1917-ben csak egy kis hányadunk volt amerikai polgár. Akkor Amerika nagylelkűsége és elnézése következtében olcsón megúsztak az idegen ellenség állapotunkat és nem igen csuktak le bennünket, sőt többet kerestünk, mint valaha azelőtt vagy azóta. Most, háborúval vagy háború nélkül újabb kényes helyzet előtt állunk. Kezdik már az amerikai soviniszták és az idegenfalók szaglászni az esetleges ellenséges nemzetiségek rokonszén vi. viszonyait és szeretnék tisztán látni, hogy a megosztott loyalitás hány százaléka jut Amerikára és hány százaléka a szülőhazára. Nem is beszélek arról, hogy az óhazában ma olyan szellem van uralmon, ami az amerikai magyarságnak (bármely felekezethez tartozzék is), nem nagyon van Ínyére. Bizonyára hozzájárul ez a helyzet ahhoz, hogy a mai viszonyok között, — nem is szólva a gazdasági oldaláról —— az amerikai magyar sokkal amerikaibb, mint volt húsz évvel ezelőtt. Először a gyerekek miatt, akik majd az amerikai hadseregben fognak szolgálni ha arra kerül a sor, másodszor azért, mert elmúlt az az idő, amikor még arra gondoltunk, hogy majd otthon fogunk meghalni. Szóval: ide billen a mérleg, akárhogy forgatjuk is és a német nazik testvéri szövetsége az olajával nem igen fogja a másik oldalára billenteni. * * * Mostanában azzal foglalkozom és azzal keresem a l MANCI Beauty Parlor-ja 319 East 79th St. New York, N. Y. a legmodernebb felszerelésekkel, a legújabb tipusu permanent wave gépek, a legjobb gyártmányú anyagok s elsőren dü szakmunkások. — Mérsékelt árak. — Nyitva reggel Sítől este 9-ig. nacionalizmusra is és hogy nem elég, hogy a Flis ismertető amerikanizáló cikkeit is leközöljük — már akik — hanem több súlyt kellene fektetnünk arra, hogy ma már az öreg magyarok ép úgy, mint a második generáció, elsősorban amerikaiak vagyunk és csak az emlékek és a szeretet szálai fűznek az óhazához, akármilyen politikai alakulat van is uralmon az óhazában. Először azért, mert felesküdtünk Amerikára, mert leesküdtük Ferencz Jóskát, meg Horthy Miklóst egyaránt, amikor kikaptuk a papirt. Ez volna a technikai része a dolognak. A nem technikai része, a gazdasági és az esztétikai, no meg a szentimentális oldala az volna, hogy ez az ország adott kenyeret, egyéni (szabadságot, (megbecsülést, alkalmat a gyerekeinknek arra, hogy emberei módon és emberi kormányzat alatt éljék le az életüket, ez az ország fogadott be bennünket szeretettel, amikor mint hajszolt állatok rohantunk ide a nyomorúság, meg a szolgabiró elől, ez az ország adott szavazati jogot, meg' beleszólást a kormányzatba, sőt mikor nyomorúságba jutottunk, ez az ország adott segélyt, hogy éhen ne haljunk. Ezekben a sorsdöntő napokban — noha mindenféle nacionalizmusnak ellensége voltam egész életemben. — az amerikai nacionalizmust javaslom és hirdetem mindaddig, amig ettől függ a jövőnk, a gyerekeink jövője, a kenyerünk és az egyéni szabadságunk, hirdetem, hogy ragaszkodjunk ehez az országhoz minden izünkkel és becsüljük meg azt, amit itt nyújt az élet, addig, amig el nem veszik tőlünk azt a sok szépet és jót amit eddig biztosítottak számunkra. Ez a nacionalizmus nem a szomszéd gyűlöletét hirdeti, hanem a fogadott haza szeretetét és nem vonja, el tőlünk azt a jogot sem, hogy szülőhazánk iránt egy meleg és szerető zug legyen a szivünkben. Ez nemcsak illő és becsületes dolog volna, hanem ajánlatos is. Pont elérkezett az ideje annak, hogy döntsünk: Amerika, vagy nem Amerika? Reminiscenciák Irta: DEUTH JENŐ Nemrégiben a rádió elé invitáltak és megintervjuoltak arról, hogy harminc esztendei újságírói munkálkodásom alatt, amióta a Quarantinehoz járok a személyszállító hajók elibe, milyen érdekes tapasztalataim voltak? Hát volt bőven. Nehéz elképzelni mennyire más volt az ilyen munka a nagy háború előtt és mennyire más ma. A háború idejében jcJ- tek az akkori nagy “hősök”, Clemenceau, Lloyd George, az olasz Orlando, — ki emlékszik még ezekre a nevekre ... s a háború után megintervjuoltuk az uj nagyköveteket, Coue professzort, a Lebeszélés nagy tudósát, “minden nap, mindenképen jobban vagyok,” Morgant, Rockefellert, Fordot,Schwa bot, a családjaikat, a spanyol királyi párt, a japán trónörököst, nagy mozi sztárokat és a többit. Emlékszem a nagy napokra, amikor egy-egy hajó óriás első utján New Yorkba érkezett, mint a Conte di Savoia, a Hex, a Queen Mary meg a német Európa meg Bremen, a francia Normandie. A háború előtt, — ami a .magyarokat illeti, — csak lecsúszott nagy urak, vagy ; szegény munkás emberek jöttek át az óhazából. Persze, nehezen találtak megélhetést a nagy bankárok, arisztokraták. Hogy menynyit változott a világ azóta, csak az ilyen magamfajta vén amerikás tudja. A háború előtt az újonnan érkezett magyarnak azt tanácsolták, hogy ne közlekedjék magyarokkal, mert csak baja lehet belőle. Nem mondom, volt benne valami igazság és egyeseknek anvnyira bevésődött az elméjébe, hogy ma is szigorúan betartják az intelmet. Nekem ma is keserű a szájam ize tőle. Ma már a hajóutasok listáját nézve, az ember a legnagyobb r ossz akarat mellett se mondhatná senkinek, hogy legyen ovatos ilyen vonatkozásban. A mai utasok nem a maguk jószántából jönnek Amerikába, hanem a kényszerhelyzet üldöei őket. Nem szeren esét jönnek ide keresni, hanem az óhazai szerencsétlenség elől menekülnek. Többet hagytak ott, mint a mit itt valaha is fellelhetnek. Otthon jó nevet és becsületet szereztek maguknak üzleti vagy hivatásbeli munkával, itt is érvényesülni fognak a menekültek, az bizonyos-. Tele vannak szép reménységgel, és nincs olyan magyar szem, ne könnyeznék, DEUTH JENŐ Szabadság-szobor előtt elhalad a hajó. Egy egész sereg magyar iró vándorolt Amerikába az utolsó időben. Olyan tehetséges magyar Írók, mint Lengyel Menyhért, Herczeg Géza, László Aladár, Fodor László, Stella Adorján, László Miklós és még sokan érkeztek közénk az elmúlt hónapokban. És erről jut eszembe, hogy már 25 évvel ezelőtt volt egy mozgalom New York magyarsága között, hogy Magyar Klubot kellene alapítani, de.abban az időben olyan nagy volt a kiilö.mbség a társadalmi színvonalak között, hogy még ebben a demokratikus országban is nehézségbe ütközött a létrehozása. így aztán lioszszu éveken át mindig csak terv maradt a magyar klub eszméje. Ma azonban már úgy gondolom, hogy ez a terv meg valósítható volna igen könnyen. Annyi müveit, kiváló magyar van ma már köztünk, hogy egy pompás klubot lehetne fenn tartani és bizonyára boldogan találkoznának egymással azok, akik csak hírből ismerjük egymást. Kellene egy kellemes találkozó hely a magyar intelligenciának, ahova az újonnan érkezők eljöhetnének tanácsért, ismerkedésre. üzletileg is jó dolognak bizonyulna. Tehát fel a gátra. Itt az idő, most vagy soha. Egy 25 éves álom valósulna meg. Mióta erre a cikkre készülök, elhatároztam, hogy megpendítem benne az eszmét, össze kellene jönnünk és megbeszélnénk a dolgokat. Bizonyítsuk be, hogy a magyarok ossz etartanak Amerikában, akárki mit mond is és hogy felelősséget vállalnak egymásért a külvilág előtt, mig egymást megbecsülik és testvéri módon szeretik. Legyünk őszin lék és áldozatkészek és bizonyára javára válik majd az egész magyarságnak. Egy kis testvéri szeretet, összetartozandósági érzés és már meg is van, amire olyan sokan vágyunk. Tessék jeamelv amikor aJientkezni.
