Az Ember, 1927 (2. évfolyam, 12. szám)

1927-03-21 / 12. szám

1927, Március 21. AZ EMBER b Mi az, hogy “Liga a Horthyizmus ellen”? A gyöngébbek kedvéért meg akarjuk magyarázni, hogy miért nem lehet nekünk sem­mi közünk ahhoz a hamis jel­szavak alatt egybecsődülő társasághoz, amely a “Liga Horthyék ellen” megtévesz­tően jóhangzásu nevet viseli. Egész tömören úgy fejezhet­nénk ki, hogy azért nincsen semmi közünk ehhez az ala­kulathoz, mert ez nem “Liga Horthyék ellen,” hanem “Liga — az Uj Előréék mellett.” Akik netán ezt ma még nem látnák, azok a jámborak, majd meglátják pár hét, vagy pár hónap múlva, azok majd rájönnek arra, hogy nincs másról szó, mint hogy a leg­különbözőbb és legfantaszti­kusabb címeken pénzt kell adni az Uj Előrének. A “Liga Horthyék ellen” a magyar bolseviki újság nagyon ügyes és nagyon tehetséges üzleti vállalkozása és ha komolyan be tudják csőditeni ebbe a humbugba az egyletek egy ré­szét, akkor a bolsevikieknek igaz szívből gratulálunk és ugyanakkor mély részvétün­ket fejezzük ki az ügyesen be­csapott egyleteknek. Egyelő­re, persze, nem egyéb szívde­rítő hazudozásnál az Uj Elő­rének hangzatos tudósítása, mely szerint csekély 192,000 ember képviseltette magát 36 egylet és 136 delegátus képé­ben ezen az úgynevezett Liga gyűlésen. Mi tudjuk és velünk együtt tudja minden infor­mált ember, hogy ez jámbor hazugság, mert az egybegyült alig százötven főnyi társaság­ból 130 rendes derék bolsevi­ki volt, mig a többi húsz jó­hiszemű polgár részint ma­gánemberként, részint vagy három-négy egylet képvisele­tében jelenhetett ott meg. Az Uj Előre hajmeresztő házszá­mai arra valók, hogy félreve­zessék az egyleteket és beug­rassák őket, hogy tényleg csatlakozzanak oda, ahova ed­dig pontosan 192,000 ember csatlakozott. Ha már ilyen sokan vannak, akkor már nem is lesz hely az egyletek számára, hacsak nem siet­nek ... Most nem akarunk bőveb­ben kitérni arra, hogy vájjon valóban pont a Kossuth szo­bor ügye alkalmas-e arra, hogy ellene felsorakozzanak a Kossuth nevét tisztelő polgá­ri egyletek, egyszerűen azért, mert az Uj Előre, — amely soha életében egy igaz szót le nem irt — azt csicsergi, hogy Héjjasék fognak átrándulni ide Kossuth köpenyege alatt. Azt sem akarjuk ismételget­ni, hogy nálunk elvi kérdés a Kossuth-kultusz ápolása és védelmezése. Azt sem hang­súlyozzuk most különösebben, hogy Berkó D. Géza ingyen közli az “Amerikai Magyar Népszaváéban a Kossuth szobor hirdetéseket, mig a bolsik drága pénzen közölték az Uj Előrében a börtönlakók segélyző gyűlésének felhívá­sait és egyszerűen elorozták, tehát maguknak tartották meg a börtönlakók véres pén­zét. Az is mellékes, hogy ben­nünket “vádol” az Uj Előre azzal a buta hazugsággal, hogy nincs egyéb ambíciónk, mint bekerülni az “Amerikai Magyar Népszava” szerkesz­tőségébe, holott bizonyítani tudjuk, hogy nem mi, hanem az Uj Előre munkatársai azok, akik ismételten felajánlották szolgálataikat az Amerikai Magyar Népszavának. Mind­ez mellékes, a fontos, hogy valóban feltűnő az, hogy Hor­­thy-ellenes jelszavakkal “Li­ga” alakul itt és mi nemcsak távol tartjuk magunkat ettől az úgynevezett tömörüléstől, hanem pillanatig sem titkolt ellenérzéssel nézzük ezt a jó­hangzásu alakulatot. Pedig Az Ember cimü újság és an­nak szerkesztője egymaguk­­ban bizonyára sokkal többet tettek, küzdöttek és vereked­tek Horthyék ellen, mint az az egész társaság együttvéve, amelyik most ugynvezett “Li­gában” tömörül. Ha tehát ez a társaság valóban a Horthy ellenes harc gárdájává tömö­rülne, nekünk bizonyára ott volna a helyünk és mi való­­szinüleg igen értékes erőgya­rapodást jelentenénk a Hor­thy ellenes Liga számára. Igen ám, csakhogy szó sincs arról, hogy itt komo­lyan Horthyék ellen tömörül­nének e harcos férfiak, hanem egyszerűen csak arról van szó, hogy bolseviki vezetés alá szeretnék tömöríteni és alaposan meg szeretnék fejni a magyar egyleteket. Először is szó van arról, hogy ők most jubilálni akarnak, hu­szonöt éves jubileumát ün­nepli az “Uj Előre” cimü ha­zugsággyár és ezt az alkalmat is fel óhajtja használni egy kis érvágásra. Van ábrázat­­juk elmenni a magyar egyle­tekhez, ugyanazokhoz, amely egyleteket éveken keresztül leköpdöstek, gyaláztak és rá­galmaztak. Most nyájas ábrá­­zattal invitálgatják ezeket az egyleteket, hogy fizessék le a belépődíjat és jöjjenek el ju­bilálni az Uj Előrét és persze, a jubileumi ünnepen, a belépő­díjakon kívül még sok egyéb jogcímeken lesz alkalmuk és módjuk a becsőditett egyleti tagoknak bizonyos összegek­kel tömni az Uj Előre nagy­­ürtartalmu kasszáját. Na­gyon kevés okuk van a ma­gyar egyleteknek pénzelni ezt a lapot, hiszen mindenki tud­ja, hogy az Uj Előre jubileu­mán a lelkiismeretlen és szem­telen hazudozás, a becsület­rablás, a rágalmazás, a denun­­ciálás, a spicliskedés, a meg­tévesztés, félrevezetés és a vi­lág legpiszkosabb és legmos­­datlanabb hangja fog jubilál­ni. Ezen a jubileumi napon te­hát ott kell lenni és le kell adózni minden öntudatos ame­rikai magyarnak. Adjatok, adakozzatok és legyetek ott mindannyian! A “Horthy el­lenes Liga” legelső feladata e jubileum előkészítése lesz. Szelíd mosollyal olvasgat­juk a szende bolseviki új­ságban, hogy micsoda “kiváló liberális férfiak és ügyvédek” jelentek meg a Liga-gyülésen és ezek sorában is mint vezér­zászló szerepel Büchler Sámu­el, New York állam volt he­lyettes főügyésze, az Ameri­kai Magyar Zsidószövetség elnöke. Ejnye, ejnye. Koto­rászunk hervadt amerikai emlékeinkben — miként az Uj Előre szokott kotorászni a munkások zsebében — és meg állapítjuk, hogy ez a Büchler Sámuel azonos azzal a Büch­ler Sámuellel, akiről pár hó­nappal ezelőtt a legaljasabb és a legutszélibb hangon irt ugyanez az Uj Előre és en­gem, aki e sorokat csudálkozó arccal rovom-rovogatom, en­gem külön legazemberezett és leárulózott a bolsi lap mert összeadtam magam Büchler­­rel, az ügyésszel és együtt de­­nunciáljuk kettesben az ame­rikai hatóságoknál a bolsevi­­kieket. Mint züllésemnek és spicliszerepemnek legharso­­góbb “bizonyítékát” olvasták rám az Uj Előrében, hogy most már nyíltan összeadtam magam Büchler “ügyésszel” a közös denunciáló hadjáratra. A szegény, becsapott olvasó felé úgy hangzott, mintha Büchler valami zord királyi ügyész lenne, aki a vádható­ságot képviseli és én a rendőr­­hatóságot reprezentálom és igy együtt adjuk hóhérkézre a munkásságot. Most kitűnik, hogy ez a Büchler nem is olyan királyi ügyész, sőt “nagyon liberális férfiú” mert most nem az én Horthy­­ellenes gyűlésemen beszél, ha­nem beugrott a bolsiknak és be hagyta magát fogni az Uj Előre szekerébe. Ugy-e, hogy kicsit mégis csak feltűnő ez a pálfordulás az Uj Előre ré­széről, amiről, persze, Büchler nem tehet és amilyen dicső­ségnek és örömnek tartottuk az Uj Előre pár hónap előtti gyalázkodó piszkolódását, a nekünk ma is nagyon értékes és kitűnő barátunk Büchler Sámuellel szemben, annyira sajnáljuk őt azokért a dicsé­retekért, amikkel mostanában inzultálja őt az Uj Előre. Büchler sokkal józanabb és okosabb ember, semhogy ne látná, hogy ha velem van, de­nunciáló ügyész, ha velük van, kiváló liberális harcos: hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom