Az Ember, 1927 (2. évfolyam, 12. szám)

1927-03-21 / 12. szám

1927, Március 21. AZ EMBER 15 FILM FIGYELŐ —BOHÉM ENDRE=-----------­Roxy felavatása GLORIA SWANSON LEGÚJABB KÉPE Magyar hátterű kép a Capitolban Kétes negyedek mutatványos bódéjaiban, csűrökben, istállók­ban indult útnak a tömgeszórako­­zás uj vallása: a mozi, alig har­minc esztendő előtt. Péntek este feltárultak a “mozi katedrálisá­­nak”, Roxy szinházának a kapui. Roxy dimenzióban, pompában, ze­nei és fényhatásokban és általá­ban minden arányban egy olyan valami, ahogy azok az emberek, akik Fritz Lang számára a Metro­polisban összeálmodták a dicsősé­get, elképzelnének egy amerikai mozit. A Roxy mozi egy ezüstlako­­dalmi emlékmű, a legszerencséseb­ben termékeny párosítás, a Pénz és a Film házasságában. Samuel L. Rothafel, becéző ne­vén “Roxy”, neve elválaszthatat­lan a filmtörténelemtöl. A produ­káló oldalon David Clark Griffith volt az úttörő, a prezentálásnak viszont Roxy a Griffithje. ő volt az, aki az első motfern arányú moziszinházban, a new yorki Strand moziban bevezette a mo­zival kapcsolatban a komoly mu­zsikát és aki a ballet, tableaux-val színezett atmoszferikus prológot létesítette. Az ő eszméi tették a Capitol mozit fogalommá, ő az, ki ünnepélyességet, dignitást, hogy úgy mondjuk, társadalmi rangot teremtett a filmnek. Az ő álmai­nak a glorifikálása a Roxy mozi. Amerikában egy nagy mozida­rab premierje társadalmi becslés­ben egy o^era premier nívóján van. Mennyivel inkább egy ilyen csupa felsőfokú jelzőkkel illethe­tő mozi felszentelése. Tizenegy dollár volt a megnyitó előadás be­lépődíja, de a jegykufárok 100 dollárt is eltudtak érni érte. A tízmilliós épület nappali fényár­ban úszott: dübörgő motoros Kiéig fényszórók kékes kévéje sziporkázva tört meg a bejárat marquise-án, ahová a mozi- és fényképező gépek ütegei voltak irányozva. A bejárat körül valósá­gos hermelin-belépő tenger höm­­pölygött, a közönség nem akart bemenni a moziba, mindenki az érkező celebritásokat akarta látni, mert kormányzó, polgármester, nagykövetek, generálisok, művé­szek, pénz és társadalmi előkelő­ségek, aki csak “valaki” New Yorkban, az jött. A Roxy újításai között számot­tevők: az előcsarnok orgonája, a mi az előadásra várakozókat szó­rakoztatja; a nagy három konzo­lás zenekari orgona, aminek síp­jai a nézőtér alatt vannak, úgy, hogy a hang a «zenekar üregből jön fel; a süllyesztőkre szerelt színpad másik részén folyamat­ban van az előadás; az üres ülést jelző készülék, ami egy apró vil­lanylámpával jelzi az üres helye­ket; az óriási proszcénium aljára helyezett színpad és vászon, minek eredményeként nem kell fárasz­tón fölnézi. Impozáns, gyorstempóju, ra­gyogó szép ünnepi műsort állított össze Roxy a megnyitóra. Minden lámpa kialszik, a vaksötét színpa­don, mélyen benn és nagyon ma­gasan egy láthatatlan piedesztálon megjelenik egy férfi alakja, aki egy rövid dedikációs beszédet mond. A végszóra: “és legyen vi­lágosság!” egy villanásban pazar világosság önti el a házat megvilá­gítván a sötétben odavarázsolt hatalmas zenekart. Gyönyörű bal­­letszámok, filmujság, filmüdvöz­letek, Vitaphone, ültetvényes jele­netek, énekszámok következnek gyors lüktetésben. Az egyik ének­számnak eleven háttere volt; a díszlet nem festve, hanem vetitve volt, mozi-átlátszó vászonra. Im­pozáns, élvezetes, nagyon szóra­koztató műsor, amin átérezni az egyéniséget, amit Roxy teremtett meg a Strandben, a Capitolban, amit azonban vitt mindig magával és amit most idehozott. SUNYA SZERELME, Gloria Swanson első United Artists film­je a ragyogó műsor után kissé színtelenebbnek, élettelenebbnek tűnt fel, mint amilyen valóban. Max Marcin és Charles Guernon darabjából “Az ifjúság szemé”­­ből csinált egy csak félig kialkuvó filmjármüvek a szcenáriumiró, Earle Brown. Sunya, szanszkrit neve ellenére is, egy modern ame­rikai lány. A dolog azonban mesz­­sze visszanyulik, ősrégi Egyptom­­ba, ahol egy vészes éjszakán egy fiatal leány a templom oltalmába menekül. Az ifjú pap azonban erő­szakos és a leány a bálvány füzé­be veti magát. Mármost van egy öreg egyptomi legenda, ami sze­rint annak, aki valaki korai halá­lát okozza, addig kell vándorolni az életben, amíg azt jóvá nem te­szi. Sunya Ashling, az amerikai leány tehát ennek az egyptomi le­ánynak az újjászületése. Sunya egy válaszutas este izgalmaiban remeg. Szerelmese, kitűnő megbí­zást kapott és délután Sunya meg­fogadta neki, hogy másnap vele megy Délamerikába. Később azon­ban Sunya apja felfedi, hogy tönk­rementek és csak egyetlen kiút van: ha Sunya hozzámegy a mil­liomos Goringhoz. Ugyancsak ezen a végzetterhes estén egy impresz­­szárió is ajánlatot tesz Sunyanak, hogy menjen vele, ő világhírű ope­­raénekesnöt csinál belőle. Sunya már telefonon lemond a szerelme­sének, de még nem döntött, hogy a pénz vagy a karriér oltárán ál­dozza-e fel magát, mikor megérke­zik az egyptomi pap, egy miszti­kus indus yoghi képében, hagyó­­mányos kristálygömbbel a kezé­ben. A kristályban megmutatja Sunyanak, hogy hogyan alakulna ki az élete mind a két esetben. Sunya Párisban látja magát, tem­peramentumos diva képében, akit a közönséges impresszárió kihasz­nál, csaléteknek akaszt a horgára Minden rombadől, ami szent egy leány életében. A másik esetben a brutális férj megcsalja Sunyát, azután álnokul rábizonyítja a sa'­­ját bűnét és kidobja megunt menyasszonyát az uccára. Sunya letört koldusnö, cammog az uccán, alamizsnát kap a volt szerelmesé­től, aki azonban nem ismeri fel. Tehát sem pénz, sem karriér. A bűnöző egyptomi pap jóvá tette ősi vétkét. Távozás előtt még azt mondja Sunyának, hogy a kris­tálygömb egy játékszer csupán, a saját leikébe nézett bele Sunya és ott látta a hibás lépés rémlátomá­sait. Ezekből az előzményekből a “happy ending” magából követke­zik, de felböszitön elkeserítő, hogy valaki még szükségesnek látta be­leírni a mesébe, hogy Sunya apja más utón pénzhez jut és ne nyug­talankodj kedves közönség, ha Su­nya a szerelméhez megy is, a famí­lia nem fog nyomorogni. Glóriának ez egy testhez szabott szerepe, egyvelege olyan momen­tumoknak, amikben ez a kis kasz­­szamágnesnö már sikereket ara­tott. Gloria filmköre is abba a tömjénezö hibába esett, amibe a Barrymore-t körülhajlongó lakáj­had: a színésznőhöz mintáznak darabot, ahelyett, hogy a színész­nőt engednék egy szerephez ido­mulni. Andres de Segurola pom­pás, természetes volt az impresszá­rió szerepében. A rendező, Albert Parker finom kézzel, ügyesen ke­zelte ezt a minden színárnyalatot magába ölelő film-spektrumot és Dudley Murphy kristály jelenet fényképezése kitűnő volt. A new yorki nagy lapok kritikusai egy­től egyig hozsánákat zengenek a filmről. THE SHOW cimmel, Charles Tenney Jackson regényéből, Tod Browning rendezésében egy egész­séges, normális filmgyereket bo­csátott a Metro-Goldwyn-Mayer filmgyár világgá, amit ezen a hé­ten mutat be a CAPITOL. Potrohos hasú, pödört bajszu, magyar atyafi birkanyájat hajt föl vásárra, eladás után áldomás a korcsmában: föliratok: pénztár, kijárat, ujsisakos pesti rendőr — ilyesmik egy Amerikában készült filmbep jóleső meglepetések, ne­künk magyaroknak. Sajnálatos, hogy egy melodramatikus rémme­sében köszönt be a pesti miliő. A darab egy mutatványos kiki­áltó, Liliom körül szövődik és he­lyenként meglepően reális. Meséje kevés van, de ez nem hiányosság, mert a fölépités erős, drámai és izgalmas. A vásári bódé Salome jelenetebeli nyiltszini lefejezési trükk és egy halálos mérgü boa constrictor képviselik az izgalmat, amiknek kiemeléséhez Tod Brow­ning, néhány Leon Chaney szörny­film rendezője, kitünően ért. Le­­monádés gyöngéje a filmnek a me­lodramatikus vak katonatiszt apa alakja, ami csak a nő jelleme nagyságának kiemelése céljából van a darabba belespékelve. Lé­lektanilag hamis, egy kitünően megrajzolt liliom alak reformáció­ja a darab végén, de ezt nem le­hetett máskép megoldani. Iste­nem, elég bátorság kellett a hőst olyan csirkefogónak beállítani, a milyen az egész darabon keresz­tül. John Gilbert játéka megérdem­li végignézni a darabot. Bár nem az a szerep, mégis megállapíthat­juk, hogy ö a legjobb Liliom, akit valaha láttunk. John Gilbert játé­kának a nagyszerűsége abban nyilvánul, hogy sohasem játszik ttfl, mindig természetes és erőlkö­dés nélkül beleolvad a szerepébe. Renée Adoré is hasonlóképen ked­ves és természetes, felüditö jelen­ség volt a darabban. A feliratok külön említést érdemelnek, több­nyire simán beilleszkednek a kép­be és nevettetök tudnak lenni, anélkül, hogy wise-crackoskodni igyekeznének. És ami szintén em­lítésre méltó jelenség egy mutat­ványos, európai miliőben játszó filmnél, a rendező nem alkalma­zott ornamentális, szenzáció haj­­hászó trükk fényképezést! A kisérö műsor kitűnő és ma­gyar motívumokkal tarkitott ezen a héten a Capitolban. A ballet számban van egy magyar tánc és Liszt “Liebestraum’’-ja Jascha Bunchuk gordonka kíséretével. SÜRGÖNYI PÉNZKÜLDÉS AZ ÓHAZÁBA CSAK $1.__ Európai bankösszeköttetéseink rendszerint az elküldéstől szá­mított 12 ón alatt kiutalják a aar pénzküldeményeket. KISS EMIL Bankháza 4th Avo.—9th St. NEW YORK

Next

/
Oldalképek
Tartalom