Az Ember, 1927 (2. évfolyam, 12. szám)

1927-03-21 / 12. szám

Yol. II. No. 12. (In Europe Vol. X. No. 12.) NEW YORK, 1927 1927 MÁRCIUS 21. ÁRA 10 CENT

GÖNDÖR BERMNC POUHKJU HETILAPJA,

Entered as Second Class Matter September 2, 192(i at the Post Office at New York, N. Y. Under the Act of March 3, 1879.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: 352 EAST 79th STREET. NEW YORK.

HOGY LETT A JÓ DOLLÁRBÓL ROSSZ KORONA?

Alább egy nagyon kényes és igen fontos kérdést bolygatunk meg, anélkül, hogy bárki ellen bárminemű ártó szándék vagy elfogultság vezetne bennünket. Az ügyben szereplő személyekkel szemben nincsen semminémü ellenérzésünk és nem vezeti a toliunkat más, mint a legtisztább kötelességérzés és a leghüvösebb objektivitás. Utóvégre is sok százezer magyar legelemibb érdekéről van szó és úgy látszik, hogy ezt az érdeket, ezt a legnagyobb és legigazibb közérdeket nem védi Amerikában senki és legkevésbé védelmezi az, akinek ez kötelessége volna: legkevésbé védi az amerikai magyarság ez ügyben érintett érdekeit Magyarország itteni külügyi képviselete: az amerikai magyar követség. Az igazságérzésíink parancsolja, hogy elmondjuk az alábbiakat és ezzel közelebb segítsük ezer és ezer, tízezer és tízezer megkárosított amerikai magyar érdekeit az érvényesüléshez és hisszük, hogy igazságot követelő szavunkat meg fogja hallani Szécsenyi László gróf ur, Magyarország washingtoni követe is, aki rászánja talán magát végre arra, hogy hosszú esztendők óta elhanyagolt kötelességét ebben a véresen komoly ügyben teljesítse. Az ügy különben, amiről szó van, a következő:

A new yorki Supreme Court egy perből kifolyólag nagyon érdekes és elvi jelentőségű döntést hozott. A pert egy német származású amerikai ember indította a régi Németh János-féle bank, jelenleg American Union Bank ellen, azért mert a bank — ugyanúgy, mint a többi amerikai pénzintézetek —, a háború alatti dollárokban befizetett, de koronában elszámolt betéteket, rossz, teljesen értéküket vesztett koronában akarta visszafizetni. A Supreme Court azonban úgy döntött, hogy a Németh János-féle, American Union Bank a koronabetétet teljes dollár értékben tartozik viszszafizetni. Hogy ennek a bírósági döntésnek milyen nagy elvi jelentősége és milyen messzemenő konzekvenciája van, azt bővebben tán felesleges ismertetni. Megbízható forrás közli velünk, hogy egy

másik perből kifolyólag az amerikai bíróság olyan Ítéletet hozott, hogy a háború folyamán Amerikában átutalásra átvett, de csak a háború után rossz és értéktelen koronákban kifizetett összegeket a bank teljes dollár értékben tartozik az amerikai feladónak visszatéríteni. Ennek az állítólagos bírósági Ítéletnek a hordereje olyan nagy, hogy foglalkozni kell a dologgal és a teljesen tájékozatlanul álló amerikai magyarságot fel kell világosítani erről a kérdésről.

Tudni kell ugyanis, hogy az amerikai magyar bankok,

élükön a Kiss Emil-féle, ma már igen erős és hatalmas pénzintézettel, a háború éveiben óriási összegeket vettek át Európába, illetőleg Magyarországba való átutalás céljából, de ezeket az összegeket a háborús viszonyok folytán nem voltak képesek a címzetthez eljuttatni, és igy az egyre növekedő dollár tömegeket megtartották maguknak; a pénzt, ahelyett, hogy visszaadták volna az amerikai feladóknak, ők maguk esztendőkön át használták és a háború után teljesen értéktelen rossz koronákban fizették ki a címzetteknek a nekik átadott összegeket és igy rettenetesen megkárosították a feladókat és a címzetteket egyaránt, mig a bankok maguk hatalmas vagyonokra tettek szert ezen az utón. Hogy itt milyen horribilis összegekről van szó, azt megvilágítja egy kis statisztika. A világháború előtt az Amerikába vándorolt magyarok évente hozzávetőleges számítás szerint kétszázötven, háromszáz millió aranykoronát, vagyis 50—60 millió dollárt utaltak át Nagy Magyaro-. szágba. Ez az átutalás természetesen legnagyobb részt az amerikai magyar bankok utján történt. A világháború kitörése után az amerikai pénzek Európába való átutalása a központi hatalmakhoz tartozó országok területére, tehát Magayrországba is, eleinte nehézkéssé vált, majd pár

hónap elteltével, teljesen lehetetlen volt.

A nagy amerikai bankok, ezt látván, a központi hatalmakhoz tartozó országokba pénzátutalást egyáltalán nem fogadtak el. A kisebb magánbankok azonban és ezek között főleg a magyar pénzintézetek, amelyek szinte kizárólag pénzátutalásból eltek, hirdetéseiket a magyar és más, nem angol nyelvű lapokban továbbra is benntartották és bár jól tudták, hogy ez szinte lehetetlenség, állandóan azt hirdették, hogy felelősség mellett utalnak át pénzt Magyarország területére. A Kiss Emil bankház vezetett ezekben a hirdetésekben és ő egymaga sokkal nagyobb forgalmat csinált a pénz átutalás terén, mint öt más pénzintézet együttvéve. Ezek a magyar bankok tehát 1914-től kezdve egészen 1917 április 17-ig, azaz addig a napig, a mikor Amerika is megüzente a háborút a központi hatalmaknak, és igy törvénybe ütköző cselekedet volt több pénzt átutalásra fölvenni az ellenséges államokba, tehát 1914, 1915, 19916 és 1917 években felelősség mellett fogadtak el az amerikai magyarságtól hatalmas összegeket átutalásra, bár jól tudták, hogy ezeket a pénzeket nem képesek átutalni és ezek az összegek csak az ő kasszájukat hizlalták. Megállapítást nyert, hogy a háborús években az amerikai magyarság