Az Élet, 1909 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1909-04-20 / 4. szám
8 AZ ÉLET. Különös érdeklődést keltett a legénységnél az alkohol-kérdésre vonatkozólag eszközölt hivatalos kísérletek szemléltetése, amelyek rideg tények gyanánt igazolták az előadó állításait. Közben Czeiszberger János honvédezredes, az uj ezredparancsnok is megjelent az előadáson és úgy ő, mint Vozári László is ktilön-külön felhívták a legénység figyelmét a halottak megfontolására. A második előadást ugyancsak Tower Vilmos lelkész tartotta meg egy hét múlva hasonló sikerrel. Sör vagy pálinka ? Egy a közgazdasági éleiben jelentős pozíciójú férfiú állapította meg a következőket: — Én a gyáriparral azért nem boldogulhatok, mert Magyarországon nincs olcsó sör. Argumentálását aképen folytatta, hogy a munkások, akiket egyelőre Ausztriából kell hozatnia, hozzá vannak szokva a sörhöz, a bort, pálinkát nem bírják és mert Magyarországon a sör drága, nem élhetnek vele c's megszökdösnek. Ausztriában, úgymond, többféle sör van s ezek közt van egy leggyengébb fajta, amiben alig van alkokoltartalom, pedig üdítő és rendkívül olcsó. A gyári munkás ezt issza nagy mennyiségben, nem árt meg a szervezetnek és a zsebe sem érzi meg. Például az üveggyári munkás is ezzel él egész nap munkaközben a retttentő forróságban. Ha pálinkát inna, mielőbb munkaképtelenné lenne és elpusztulna. Dokumentumok is vannak rá. hogy magyar gyári munkás, aki a pálinkára szokott, nem boldogul. Nekik odaát az az előnyük van, hogy a sörgyártásra kétféle adótétel van, s ezért képesek a munkás- osztály részére a legolcsóbb sört adni. Mi viszont, akik csak a rosszban tudjuk utánozni Ausztriát, most éppen a sörfogyasztási adók emelésén gondolkozunk. Gyári munkára pedig a magyar munkás nem válik addig teljesen alkalmassá, amig a pálinkáról le nem szokik. Beszélgetés közben a társaság egyik tagja a maga tapasztalataiból mondott el egyet-mást a pálinkaivás felől a munkások sorában. Azt mondja, hogy általában már csaknem mindenütt szokássá vált, hogy a legtöbb munkás hozzá sem fog addig a dologhoz, amig pálinkát nem kap. Már a gyermek is pálinkához szokik. Próbát tett borral. De a munkás azt felelte: — Pálinkát kérek. — Miért? Hisz a bor is jó. — Már mi csak a pálinka mellett maradunk, attól jobban érezzük magunkat s a porciónkból hazavihetünk a gyereknek is. A tót munkás, az itthon lévő, szintén pálinkát iszik. De minden megfigyelés és tapasztalat azt bizonyítja, hogy ama tőt munkások, akik Amerikából jöttek vissza, nem isznak pálinkát. Az egyik ur beszélte, hogy amikor a kommen- ciöban az italról volt szó, az amerikánus tótok igy szólották: — Kérünk sert. Azok ott kint az irtózatos munkát igazán nem bírták volna, hogyha alkohollal kellett volna küzdeniök, ezek úgy leszoktak róla, hogy idehaza már nem képesek ismét rászokni s a legcsábitóbb kisértéseknek is ellentálnak. Tagadhatatlan, hogy igen nagy gazdasági kérdés az, hogy a munkásnépet miképen lehetne leszoktatni a pálinkáról és inkább könnyű, ártalmatlan sörre szoktatni. Végeredményben a fiskus nem vallaná kárát még abban az esetben sem, hogyha lehetővé tennék az olcsó sör előállítását. S a népességet a pálinka veszedelmeiből kiszabadítani, körülbelül megéri az átmenet kockázatait. És hogyha nem is kell szó szerint venni azt az állítást, hogy a gyáriparral azért nem lehet boldogulni, mert nincs olcsó sör, kétségtelen, hogy a pálinkáivás- ról való leszoktatás egyike azoknak a változásoknak, melyeken a magyar munkásnak át kell esnie, hogy jó gyári munkás váljék belőle. A magunk részéről a közlemény aljára pont gyanánt a következőket tesszük: Az amerikánus tót pálinka és bor helyett a sört azért kívánja, mert Amerikában a sör ivást megszokta, megszokta pedig azért, mert ott az összes alkoholnemek között ez a legolcsóbb és pedig annyira, hogy annak literje nem drágább, mint a mi közönségesebb ásványvizünk. Tehát a megszokás kivántatja azt vele. A bor és sörről ottan leszokott azon egyszerű oknál fogva, hogy ottan e két ital ára nem a napszámos ember napi keresetéhez van igazítva. Ha a bor és sör között kellene választani, akkor csakis a bor mellett döntsünk, a sört teljesen mellőzzük. A bor inkább megfelel a mi népünk gondolkodásának és véralkatának. Tisztán a bor élvezete — mint szokás mondani — csak okkal-móddal a legtávolabbról sem olyan kárt tévő, mint a sör, mert: Egyik italt sem lehet oly hamar megszokni, mint a sört, egyik sem rontja annyira az étvágyat a rendes étkezés és az ártatlan élvezeti szerek iránt. Semmi más ital nem csábit annyira a mértéktelenségre. A sör védelmezői javára igyekeznek betudni a t, hogy a sör egyúttal tápszer is. Nem tagadható, hogy a sör szénhidrátot és fehérnyét tartalmaz. De ha a sörnek ezt a tápláló értékét szembe állítjuk a sör árával. Feltéve hogy valaki 2 liter sört fogyaszt naponta, 90 gramm szénhidrátot és 13 gramm fehérnyét vesz magához, a mi körülbelül 4 zsemlének felel meg, A sör ára legalább 1 korona; a zsemlék ára legfeljebb még egyenkint vásárolva is 16 fillér. Tehát ha e két érték egységet egymás mellé állítjuk, önkénytelenül igazat adunk De Willde brüsszeli tanárnak, mikor egy Ízben a katedráról azt a kijelentést tette, hogy olcsóbb szalonkával táplálkozni, mint sörrel. A Sörről beszélve, — eszünkbe jutnak azok a gyermekfej nagyságú úgynevezett „sör-szivek“, melyek a müncheni kórbonctani múzeumban vannak elhelyezve. Ilyen sziveknek a tulajdonosai csekély kivétellel mind aniegyvenes évek végén képezik a bonczoló orvos tanulmányi tárgyát. Tehát a nagymennyiségű sörfogyasztás szivtultengést idéz elő, mely azután a legszebb és legmunkásabb férfi korban már nekünk sirgödröt ásat. Nyomatott a „Külcsey-nyomda“ részvénytársaságnál Nagykároly, Hétsastoll-utca 12. sz.
