Az Élet, 1909 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1909-02-20 / 2. szám
AZ ÉLET 5 A hírlapokban az iszákosság ellen hirdetett csodaszerek csak a járatlan nagyközönség hiszékenységének félrevezetésére és anyagi kizsákmányolására szolgálnak, sőt — az iszákosoknak vértolulásra való hajlamára, vérereinek kóros elváltozására — adott esetben károsak lehetnek. Mindezeknél fogva az országos közegészségi tanács nemcsak indokoltnak, hanem szükségesnek tartja hogy az iszákosság ellen hirdetett titkos szerek behozatala, forgalonibahozatala szigorúan eltiltassék. Mennyire vitte már mozgalmunk? Olvasóink előtt ismeretes, hogy Országos Szövetségünk megbízottjai az ország számos helyén alkohol- ellenes fölolvasásokat tartanak. Arról azonban még nem hallottunk, hogy ilyen fölolvasást kocsmában tartottak volna meg. Végre ez is megtörtént Lakompakon, Sopronme- gyében. Tower Vilmos lakompaki lelkész, ki Országos Szövetségünk megbízásából Sopronvármegye számos községében tartott már alkoholellenes fölolvasásokat, a lakompakit a helybeli Wegscheidler-féle fökocsmában tartotta meg. Megjelent a községi elöljáróság, a község intelligent iája, a nép pedig zsúfolásig töltötte meg az óriási termet. Itt előadó a kocsmáros és családja színe előtt magyarázta és bizonyította, hogy mily átkos következményei vannak az alkohol mértéktelen élvezetének, hogy az alkohol előkészítő intézet a börtönök és őrültekháza számára, hogy a kocsmák kiszipolyozói a népnek, hogy különösen a pálinka megrontója a szervezetnek, a szellemi életnek, a társadalmi összhangnak stb. Érdekesség miatt említjük meg, hogy a nevezett kocsmáros 26 éves fia (volt tüzérőrmester) teljesen abs- tinens, azaz sohasem iszik szeszes italt. Az előadás végeztével Jeszenszky Mihály községi jegyző a hallgatóság nevében szívélyes köszönetét mondott előadónak e sikerült előadásáért, melynek hatása alatt némelyek félretették a már megrendelt italt, fizettek és annélkül, hogy tovább ittak volna, előadás végeztével eloszoltak. A csodaorvos. Ma a következő különös távirati hir érkezett Newyorkból: A filadelfiai Hahnemann Medicall College dékánjának, Northrop doktornak agyoperációval sikerült kigyógyitani egy embert a — züllésből és a folytonos lopásból. Egy olyan polgárról van szó, a ki régebben tekintélyes volt; 1891-ben a fejére zuhant egy nagy kő s ettől kezdve teljesen megváltozott. Iszákos lett, lopni kezdett, sikkasztott. A professzor, aki megfigyelte, arra a meggyőződésre jutott, hogy az a bizonyos kődarab megváltoztatta betegének agyrendszerét. 1907-ben műtétet hajtott végre emberén, aki a súlyos operációból meggyógyult. Azóta nem él szeszes itallal, újra becsületes ember lett, visszakapta régi állását s megint hasznos polgára a társadalomnak. Ha ez az amerikai hir megfelel a valóságnak, akkor kilátás van rá, hogy egy emberöltő múltán nem lesz gonosztevő a világon. Hiszen minden bűnös ember kigyógyitható gonosz szenvedelméből. Egy kis ko- ponyalékelés, egy kis igazítás az agy tekercseiben s készen van a jó ember. A jövőben tehát a javitó-inté- zet nem a börtön és fegyház lesz, hanem a kórház. A tolvajt, a gyujtogatót, a rablót, a gyilkost a bíróság ítélete alapján a műtőasztalra fektetik s egy kis operációval becsületes polgárt faragnak belőle. A filadelfiai professzor szerint — s ezt a nézetet már sok tudós vallotta előtte is — minden szenvedelemnek megvan a maga helye az agyban. A tolvajlásnak, iszákos- ságnak, kártyamániának fészke megtalálható az agyban s e kinövés el is távolítható. Sőt a szerelem sem a szívben gyökerezik, hanem az agyban. Micsoda perspektíva nyílik meg e fölfedezésre. Nem lesz többé reménytelen szerelem! Az orvos kése kigyógyit belőle. És ha majd elkövetkezik az az idő, hogy Lucifernek nem lesz hive a földön, vájjon boldogabb lesz-e az emberiség? Mielőtt e kérdést fesze- getnők, jó lesz megvárni, amig Northrop ur csodatéte- jére megjön a cáfolat, mely olyan biztosan fog meg- lönni, mint a ma után hogy következik a holnapi nap. Az idegek halottja. Az elmúlt héten a Városligetben főbelőtte magát egy fiatal mérnök Sz. Ö. Sz. Ö., aki mindössze huszonhét esztendős volt, súlyos idegbaja miatt kereste a halált. Kora reggel ment ki a Városligetbe s a Stefánia-uton, a Park-klub előtt sétálgatott. A klub egyik szolgájának feltűnt az izgatott fiatalember, odament hozzá és megszólította : — Talán várni tetszik valakit? A fiatalember zavarodottan válaszolt: — Maga nem tudja ideküldeni azt, a kit én várok! — Innen a klubból ? — Nem, nem onnét.
