Az Élet, 1909 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1909-08-20 / 8. szám
8 AZ ÉLET. amerikai ezen intézetek mind internátusok, melyekből a tanulók csakis engedély mellett hagyhatják el az intézet területét s sörözni meg borozni — ahogy Ováron teszik — már csak azért sem mehetnek, mert az intézettől 3 mérfüldnyi rádiusban sehol szeszes italt kimérni nem szabad ! Az ünnepély úgy kezdődött, hogy a Pavillonban hálaadó imát menesztett a község plébánosa. Ezután az egyik szónok kifejtette, mennyire szükséges Californiában a mezőgazdaság ismeretét az ifjúságba beleoltani. Tekintve, hogy az ország teimé- keny földjének ezidőszerint több mint háromnegyedrésze azért fekszik parlagon, mert a birtokosainak nincs hozzávaló tudásuk, hogy műveljék azt meg? Ha igazat akart volna mondani, azt kellett volna kijelentenie, hogy nincs erre munkáskéz, mely e páratlanul termékeny földet megművelje. Az ó-angol balladák eléneklése után az éttermekké változtatott tehénistállókba meg tejcsarnokokba özönlött a közönség, hogy a kosarukban magukkal hozott „lunch“ elköltéséhez fogjon. Fiam, meg én is oda tartottunk. A kanalat meg a csészét persze othon felejtettük s arr 1 szó sem lehetett, hogy valakitől ilyesmit kölcsönözzünk. Nem maradt egyéb hátra, mint hogy türelmesen megvártuk, mig néhány miss jólakott s a tejeskannákra rakta edényét, melyet aztán mi okkupál- tunk, éhségünket tejjel-kávéval csillapítandó. Az inczi- denst csak azért írom le, mert a magyar a „felszentelés“ vagy „házavatás“ alkalmával „innya“ szokott, ki a sárga földig, ki az asztal alá issza magát s szentül megvan győződve, becsülettel tett eleget a felavatás aktusának. Hát az ilyen „picnic“-hez szoktatott hazámfia bámulva tapasztalta volna, hogy mulat az intelligens yankee tej, kávé'meg mazsola szőlővel! Megengedem, hogy macskának meg birkának valónak nyilvánítaná az ily mulatságot, de szent igaz, hogy az amerikai czéczója alatt józan marad, mi ritkán esik meg magyar mulatság végén. A pálinka négy életet oltott ki. E hó első hetében Sopronban egy rémregénybe illő vadállati eset fordult elő. A városi villamos vasút Winkler Vilmos nevű volt kalauza ittas állapotban megölte három gyermekét és rettenetes munkája után önmagát gyilkolta meg. A kalauz a pálinkának volt rabja, a kinek e miatt már igen sok baja volt. A jelzett időben is oly ittas volt, hogy nem tudta teljesíteni kötelességét és az utasoknak nem adott jegyet. Egyik ellenőr konstatálta a mulasztást, jelentést tett az igazgatóságnak s a társaság nyomban elbocsájtotta szolgálatából Winklert. Ettől kezdve még jobban ivott és még ingerlékenyebb volt, mint eddig. E hónap első szombatján éjjel is igen sok pálinkát ivott s kora hajnalban érkezett haza, a Jókai- utcza 29. számú házban lévő lakására. Előbb veszekedett a feleségével, aztán lefeküdt. Fél kilencz órakor felkelt és tizenegy éves Vilmos nevű fiát kiküldte az anyjához, a ki a ház végében mosott, hogy szoptassa meg tiz hónapos kislányuk it. Az asszony eleget tett a kérésnek és visszament mosni. Később a kis Vilmos be akart menni az utolsó szobába, de az ajtó zárva volt. Hallgatózott és hörgést hallott. Sietve hívta az anyját. Az asszony könnyen betörte az ajtót és ekkor rémes látvány tárult eléjük. Az ajtó előtt elterülve, átmetszett torokkal feküdt a hat éves Samu, az ablaknál a bölcsőben ugyancsak átmetszett nyakkal a tizhónapos Emma, a kocsi mellett a négy éves Magda szintén keresztülvágott nyakkal. A kályha mögött végsőket hürögvekeresztül vágott nyakkal Winkler Vilmos haldokolt. Kezében szorongatta a gyilkos fehérnyelü beretvát, a melylyel iszonyú munkáját elvégezte. Winklerné a rémes látványtól elájult. A kis Vilmos kiabálni kezdett, mire az egész ház összeszaladt. Csakhamar megjelent a rendőrség Kőváry Károly rendőrtisztviselő és Poszvég Lajos orvos vezetése alatt. Mire megérkeztek már Winkler is meghalt. Winkleréknek hat gyermekük volt. Ezek közül egy nyolcz esztendős Jobbaházán van — a szünidei gyermektelepen, egy Teréz nevű leánykája a kötő iskolában volt és Vilmos az anyjával volt a mosókonyhában. A kalauz már napok óta készült iszonyú munkájára. Siránkozott, hogy éhen kell halnia az egész családnak, mert munkát nem kapott, igaz, hogy nem is nagyon keresett, Sokszor mondta a napokban a feleségének: — Nemsokára majd csak csinálok valamit. Elutazom valahová és három gyereket is magammal viszek. Hármat neked hagyok. Most már tudják, hogy mire gondolt. A boldogtalan asszony iránt óriási a részvét a városban. Nyomatott a „Kölcsey-nyomda“ r.-t.-nál Nagykárolyban. Kurcweil J. és Társa festékével Budapest. 1909.
