Az Élet, 1909 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1909-08-20 / 8. szám
2 AZ ÉLET és vagyonos. Mindezt előidézte egy református papnak a munkája — ki Visk községnek a 70-es években volt a lelkipásztora. Ez a tiszteletes az alkohol elleni munkájáról és annak eredményéről rendszeres könyvet vezetett. — Megszereztem ezt a könyvet — nállam volt pár hétig. Ez a könyv a kötészet remek munkáját nélkülözi. Sokat forgathatták, mert nagyon avultak a lapjai, a sarkai pedig a lerongyolódás bélyegeit viselik magukon. Hozzávetőlegesen mondva : úgy ötven iv irodai papírból van czérnával össze varva — mely valószínűleg a tiszteletes asszony orsója alól került ki. Az áldott emlékű tiszteletes ebben a könyvben írogatta össze a tapasztalat kertjében szedett eszméit. A borra vonatkozó nézeteit legkifejezőbben — úgy adhatom közre, — ha leközlöm egyik svájczi paptársának hozzá intézett leveléből a következő részleteket. „Naponként kétsz'er délbe és este csak egy-egy pohár bor.“ — Dicsérem a paptársaim részéről megindított antialkoholista mozgalmat — írja. — „És megteszek érte minden tőlem telhetőt. Az alkoholizmus a mi népünkben veszedelmes és utálatos dolgokat müvei. De azt az egyet kimondom bátran: én nem tudnék meglenni anélkül, hogy naponkint evés közben délben és este egy kis pohár tiroli bort el ne fogyasszak. Ha engem az ital csupán felfrissítene, felhangolna, rózsás világba varázsolna, úgy nem volna értelme, hogy annyi éven át folytatott szokásomhoz ragaszkodjam. Azonban ez a piros, vékony tartalmú pohárka jobbá, emberszeretőbbé tesz engem, nemesebb érzelmeket kelt bennem és az ilyen pohár borral talán épp olyan lehetnék, a minek az emberek tartanak. Egy kevés, bor a véremben lendületeit ad az életfelfogásomnak. Sok sikeres tervemet köszönhetem neki, a mikhez különben nem lett volna se kedvem, se bátorságom. Tudom és megfontolom hogy ez az állapotom nehány óra leteltével elmúlik. A közeledő józansági veszély ellen igyekezem védekezni, felhörpintek egy pohár bort és ezzel kényszerűségem támad arra, hogy szándékaimat teljesítsem. Némelyek panaszkodnak, hogy a bornál ébredt elhatározásaikkal nem egyszer rosszul jártak. Ezt én magamon soha nem tapasztaltam, kivéve azokat az eseteket, a mikor elkövettem azt a hibát, hogy sorra került a második pohár is. Az első pohár nekem tiszta gondolkodást jelent és ha megmaradok ebben az állapotban, puha szivü meleg kedélyű férfi vagyok. Tessék figyelni: ez az első pohárra vonatkozik. A másodiktól őrizkedni kell. Ez lerontja azt, a mit az első épített és még egyebet is. Gyakran nem okoz hibát, mert az első pohárból származott előkelőséget a második, ha nem is emeli, de egykönnyen nem kezdi ki és mert az elsőnek jótékony hatása a másodiknak az időtartamára is átterjed. De ha az első pohár csupán arra buzdít, hogy kivetkezzék a második, akkor befellegzett minden szépnek, a mit az első okozott. Azonban a pálinkára vonatkozó felfogását legmegfelelőbben e két szó adhatja meg: Nép méreg. Idézve az ő jegyzeteit. „Ez ellen küzdeni kell — a papnak a szószékről — a tanítónak az iskolában — a bírónak tudásával — tekintélyével és hatalmában levő minden eszközzel. Máshol írja: A gazda munkásának vagy cselédjének neadjon pálinkát, hanem délbe és este jó ételt, mert a munkához az ad erőt és kitartást; melléje pedig mindig csak egy pohár bort — de az olyan legyen ahogy a szőlőfürtből kikerült — ez adja meg evés közben a jó kedélyhangulatot. E könyv a kötelező nyilatkozatok sokaságát foglalja magában, melyek szerint X. munkás, Y. cseléd, Z. gazda elismeri, hogy a pálinka úgy a testre mint a lélekre nagyon és felette káros, tehát annak italozásáról — becsületszavával megerősítve lemond — ha pedig ezt megszegné — a szegényalap javára 5—10 pengő forint megfizetésére kötelezi magát — stb. Az ilyen kötelező nyilatkozatok vetették meg a pálinka-ellenesség — helyesebben mondva az igazi alkohol ellenesség — ágyát Visken és a közvetlen környékbeli egy nehány községben. A magyar gondolkodás szülte és magyar tapasztalat emlőin nevelődött ez a felfogás — nekünk megmutatta azt az utat, melyen haladnunk kell — ezen útmutatást mi jó szivvel vettük és abban az irányban minden erőnkkel belevetettük magunkat a munkába Amint ezt megcselekedtük —az elsők között nyomban Mármaros, Bácsbodrog, Heves, Szatmár, Bihar, Somogy, Szepes, Zemplén, Kolos, Nagykükiillő, Krassószörény, Torontál, Zala, Vas, Brassó, Sopron, Nyitra, Hajdú és Baranya vármegyék alispánjai egy szivvel, egy lélekkel munkatársakul mellénk szegődtek. Azóta a mozgalom íplyton-folyvást nagyobb és nagyobb hullámokban terjed szét az országban. Ha szét nézünk a munkás társadalomban, leghamarabb az ötlik szemünkbe, hogy a jó eszmék egyszerű és nem komplikált eszközökkel dolgoznak — azért hatnak a meggyőződés erejével ami viszont kitermeli a sikert. Hogy a magyar alkohol ellenes kérdésben az az igazi ut, melyen a viskijő református pap járt — legjobban és legszebben bizonyítja — Apácza község jegyzőjének Máthis Andrásnak a fentebb leközölt statisztikája. Borzalom fogja el az embert e hír hallatára, hogy egy 1800 lélekkel bíró és kitűnő kereseti források felett rendelkező magyar ajkú község egy évben 98 ezer és 800 koronát költ el alkoholra. Mely összegben a népméreg — lehet bátran mondani a köznépünk ostora a pálinka 144 ezer literrel; 86 ezer 400 korona értékben szerepel. Alispán urak, főszolgabíró urak, jegyző urak, lelkész urak, és tanító urak — mint akiknek kezében az
