Az Élet, 1909 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1909-06-20 / 6. szám
AZ ÉLET 3 A halálesetet bejelentették a nyolcadik kerületi kapitányságnak, Kneip Ferencet pedig, a kinek holttestén külső erőszaknak a nyoma nem volt látható, eltemették. A csütörtök folyamán újabb két halálesetet jelentettek be, ugyancsak a nyolcadik kerületi kapitányságnál. Az okmányokhoz csatolt orvosi vélemény szerint ezt a két halálesetet is az előbbihez teljesen hasonló tünetek előzték meg. Erős főfájás, nehéz lélekzés, erős hasmenés. Az egyik halott Klimek Márton, a Tömőutca 26. számú ház házmestere volt, a másik özvegy Tekla Ferencné, egy 76 esztendős öreg asszony. A halált megelőző tünetek azonossága azt a gyanút keltette föl a rendőrségen, hogy itt valami tömeges mérgezésről lehet csak szó. Intézkedés történt tehát, hogy a halottakat ne temessék el. Mind a három holttestet elszállították a bonctani intézetbe fölboncolás céljából, hogy a halál oka megállapítható legyen. A tömegmérgezés valószínűségét a múlt pénteki nap jelentékenyen megerősítette. A Tömő-utca 36. számú ház ban ugyanis két újabb haláleset fordult elő: Meghalt egy Fodor Jáuos nevű munkás és özvegy Kimla Jánosné szül. Hobott Magdolna napszámosné. Az orvosi vélemény szerint ez a két haláleset is teljesen megegyezik a tünetek tekintetében az előbbiekkel. Grünfeld Adolf csapszéke. A Tömő-utca 33. szám alatt van Grünfeld Adolf pálinka-kimérése. Közepes nagyságú s a külváros népétől — sa nos — állandóan látogatott alkohol-tanya ez. Grünfcld valóságos nagyválalkozója az ilyen csapszékeknek. Hét-nyolc kimérése is van a fővárosban, az Orczy-ut 24. szám alatt pedig szeszes ital gyára. A halálesetek nyomán megejtett rendőri vizsgálat eddigelé megállapította, hogy a szerencsétlenül jártak állandó fogyasztói voltak Grünfeld csapszékének s többnyi e rumos spirituszt, angolkeserüt és keménymagos rumot vásároltak. Hogy haláluknak mérgezett alkohol volt-e az oka s hogy ezt a mérget Grünfeldtől szerezték-e be, azt a boncolás, illetve a további vizsgálat fogja eldönteni. Grünfeld üzletének összes szeszanyaga megvizsgálás alá kerül s a nyomozás természetesen kiterjed az Orczy-ut 24. szám alatt lévő gyár termékeire is. — Ezeket is lefoglalták. Ott járt a rendőrség az elhaltak lakásán is, a hol lefoglalták az összes szeszes üvegeket, ezek közül találtak egyet, a melyben valami sárgás, maró borsanyaggal preparált szesz-kotyvalék volt. * Az a főváros kifogyhatatlan a legmegdöbbentőbb jelenségek produkálásában. Most a pálinkán van újból a szereplés sora, a spirituszon, a melynek gyilkos ördöge már nemcsak a vidék kulturamentes viskóiban rendez bő aratásokat, hanem halálthozó kaszájával bevonult a palotasorokba is. Budapesten rakásra hullanak az emberek az alkoholtól, egy pálinkásbolt zöld mérgétől, a melynek tüzcseppjeivel ki tudja megszámlálni, hányán iszszák magukat a sírba. A bűnök nyilvántartói nagy statáriumot tartanak, hogy „megállapítsák a tényállást.“ Igen, most a gyönyörű, hosszú tényállások következnek, a nagy megállapítások. Megállapítják majd, hogy Grünfeld {butikjában spirituszt ittak a páriák és addig ittak, a mig át nem kalimpáltak az örök mámor hazájába, a hol nincs se rendőr, a ki minduntalan nyakoncsipi a teremtésnek pocsojában hempergő koronáját, nincsen toloncház, sőt kijózanodás sincsen. Biz ezt nem nagy vicc megállapítani ! És a tényállás nagyon helyes lesz, miután Grünfeldnél csakugyan spirituszt ittak. De vájjon a többi putikban nem spirituszt isznak-e a proletárok salakjai ? És ebben a boldog, tejjel-mézzel folyó Kánaánban nem spirituszt isznak-e mindenütt azok, a kiknek ennivalójuk nincsen? Azt talán csak nem hiszik a rendőrségen, hogy Magyarországon senki sem fog meghalni többé pálinkától, ha becsukják Grünfeld boltját ? Marad még — lnla légyen a magyar államnak — elég Grünfeld fajta putik.A pálinka munkájának eredményeit ha megfigyeljük, — a kezünk ökölbe szorul mindazok ellen, kik azt forgalomba hozzák — és a forgalomba hozatalát engedélyezik. Mert ez a népméreg lealjasitja az egyént. A pálinkáért képes emberi mivoltából kivetkeződni; egyszóval a pálinkás ember nem egyébb, mint egy nyugodt barom, akinek az agya is megáll a pálinka gőzében, a ki már nem tudja, hogy van olyan világ is, a melyben nem okvetlenül muszáj pálinkát inni. Mit tud a spirituszban fuldokló szerencsétlen a tisztes életről, a családi boldogságról. Csak a pálinkát ismeri, a két krajcárosat, meg a három krajcárosat. Antialkoholizmus. Lépten-nyomon halljuk, hogy milyen fontos föladatot hárít a társadalomra az alkoholizmus kérdése. Alkoholizmus ! — ez az arabból görög képzővel alkotott latin szó szemérmetes takargatása az iszákosságnak. Csakugyan fontos társadalmi föladat lenne is a részegeskedés korlátozása. A józanság terjesztése legyen célja a józan antialkoholista mozgalomnak. Azonban abban a szertelenkedő formájában, melyben nyugatról hozzánk elszármazott, nem igen illik bele ebbe a bortermelő országba. Ha nem is szólunk azokról az amerikai temperencer fölvonulásokról, melyek úgy akarják fölerőszakolni az emberre a józanságot. Nem az a baj, hogy az antialkoholisták a részegedés ellen mennydörögnek, hanem hogy egyáltalában a borivásról is akarják teljesen leszoktatni az emberiséget. Van-e erre szükség ?
