Az Élet, 1909 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1909-01-20 / 1. szám
A Z É L E T 5 Az írnok egy ideig még az égalját nézi, majd öklével a homlokára üt, a távirópóznának veti magát és keservesen elkezd sírni. Az orgonista is feszült figyeleméi szemléli a felhőalakokat. Ő is lovas csapatokat látodafenn, de egészen másformájuakat, mint a czimborája. Az ő szeme előtt fehér fényben tündöklő, titáni diadalívvé lesz a felhőkapu. Túlról, az ég méhéből, a lovas óriások beláthatlan seregei özönlenek a kapu felé. Hatalmas csataparipákon ülő, sisakos pánezélos ragyogó leventék, fehér szakállu vének oldalán villogó szemű férfiak márványarczu ifjak. Valamennyinek arczán a fenkölt rajongás, a nemes tisztaság és a halálos szomorúság kifejezése. Oly ünnepies lassúsággal haladnak, mintha valami tuivilági zene hangjaira mozognának. És mindegyiknek szive fölött ott tündöklik a kereszt jele, A részeg kántor valami rekedt üvöltést hallat, aztán ő is nekiesik a távirópóznának. Odafenn pedig lassanként összegomolvodik, elmosódik és eltűnik a kép . Jó időbe telik, mig a két czimbora anynyira megembereli magát, hogy eszébe jut a hazatérés. A faluig szó nélkül mennek. Elöl az írnok, mögötte a kántor. Az első kapunál kutyaugatás fogadja 'két. Ekkor megszólal az Írnok: — Én ötvenhat esztendős vagyok . . Ifjú koromban katona voltam . . . Fölviítem a főhadnagyságig . .. Az iskolákban én voltam a legjobb tanuló, a csapatnál én voltam a legjobb tiszt. . H i ott maradtam volna, ma tábornok lehetnék De én eiittam a kardomat, 3 a büszkeségemet, az életemet .. Az orgonista is megszólalt • — A zeneakadémiának én voltam az első növendéke , . . Húsz esztendős koromban belekezdtem egy operába: A keresztes vitézek lett volna a czime . A nyitánya el is készült... At egész zenei világ úgy beszélt róla, mint valami csodaalkotásról. Egy világtörténelmi kor rajongását akartam megzenésítem . . Nem tudom, mi lett aztán velem. . . Abbahagytam a zenét, abba mindent... A bor és a pálinka élvezetébe merültem az volt mindenem, annak mámorát évtizedek óta mindig úgy keresem mint az éhes csecsemő az édes anyja emlőjét. Most ötven esztendős vagyok és botfülü parasztgyerekeket kántáltatok a templomban .. . Elhallgatott. Némán mentek tovább. Később megint megszólalt az írnok : — A korcsma még nyitva van. Mr A mámor. A mámor vágyát kétféle módon lehet kielégíteni. Vagy szeszbe fuilasztjuk az értelmet és homályba bontjuk a valóságot, felfüggesztjük annak helyreigazító hatását s ily módon a nagyság, a korlátlanság, a szabadság, a boldogság, illúzióit keltjük fel mesterségesen. Vagy pedig túl az értelein országán, az érzelmek világában, s szép kultúrában, a művészeti élvezetben keressük nem azt, ami hasznos és célszerű, nem azt, ami előre visz, hanem azt, ami gyönyörködtet, ami elragad, ami lelkesít és a szórakozás különböző fajtáival, habár csak rövid időre is, kifogjuk a dolgozó embert a hivatás és mindennapiság hámjából. Melyiket válasszuk ? ! Az egyik — szeszmámor — csak rövid ideig tart és utólagos hatása kellemetlen. Legveszedelmesebb tulajdonsága, hogy csakis újabb szeszfogyasztással lehet szabadulni a kijózanodás kínos érzelmétől és hogy a megszokás alászállitván a mérges szer hatékonyságát, a kellemellen érzéseknek, hangulatoknak, képzeteknek, vagy testi, iletőleg lelki bajoknak eltüntetésére egyre nagyobb adagokra van szükség. Emellett a velejáró működési zavarok az agyvelőben leszállítják az egyén testi és lelki képességeit, degenerálják utódait és veszélyeztetik a társadalmat. A másik — a nemesebb mámor — ar allogikus. irracionális, csakis érzelmi élet hatalmasságai közé tartozik ugyan és közvetlenül nem viszi előre az emberiséget a lét tüneményeinek észszerű magyarázatában, de azért közvetve megbecsülhetetlen szolgálatot tesz az észszerű fejlődésnek is, amennyiben pihenteti az agyvelőt és egyidőben más irányban terelvén működését, annál sikeresebb tevékenysége képesíti. Ugyanazt a a szerepet játsza lelki életünkben, mint az éjjeli nyugalom a fizikai létben. Az alvás áldásában részesíti a kifáradt munkaerőt Tulajdonképpeni jelentősége azonban abban a közvetlen élvezetben áll, melyet nyújt. Lehetővé teszi a mámor szükségletének kielégítését és egyúttal jótékony hatással van az intellektusra azáltal, hogy az erőgyűjtésre alkalmat ad az agyvelőnek, melyet vetélytársa: a szeszmámor csak elbénitani tud Azért nagyfontossággal nir az etika szempontjából is. Valamint a higiénikus és a gazdaságilag helyes életmód, agy a nemesebb élvező képesség fejlesztése és kielégítése etikai kötelesség is És mi a tanulság ebből? A felsőbb osztályok mir levonták. Az ő körükből szállt le az ivás szokása az alsóbb néposztályokba. Mihelyest azonban általánossá vált, a kiváltságosak szemében elvesztette ingerét. A nemesebb sportok, a műélvezetek a magasabb régiókban fokonkint kiszorították a szeszmámort kizárólagos uralmából.
