Az Élet, 1909 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1909-05-20 / 5. szám
zott a kóborlás ellen. Minden olyan egészséges és ép emberre, aki dolgozni nem akar, a rendőrség teszi rá a kezét s hivatalból rendeli ki munkára. E szigorú törvények érteimében minden ép és egészséges ember köteles a feleségét — még ha el is vált tőle — eltartani, gyermekeit — még ha törvénytelenek is azokat — fölnevelni. Norvégiában különben sem nehéz munkát adni az embereknek, meri ott még roppant nagy műveletlen földterületek várják a munkás kezet. Ha valaki a részére kijelölt munkát otthagyja, vagy akit rósz magaviselet miatt onnan el kell űzni s egy éven belül ismét kóborlásra vetemedik: másfél évi, vagy ismétlődés esetén három évi kényszermunkára Ítéli a törvény. Ez a büntetés szabadságvesztéssel jár és csak akkor kap enni az illető egyén, ha munkájával kiérdemelte az élelmét. Még a vándor kereskedőknek is állandó lakóhelyet kell választaniok, különben azokat is kényszermunkára ítélik. A koldusokat, még ha mesterségük van is, tiz napra lecsukják. Ha valakit nyili utcán részegségen érnek, érzékeny pénzbírsággal józanitják meg; ha ez sem használ s három éven belül kétszernél többször esik ebbe a hibába, fogságba vetik. Viszont az állam a legmesszebbmenő segítségben és gyámolitásban részesíti azokat, a kik dolgozni akarnak. Kép az utczáról. Budapest alapjában véve csendes város, csak „néha zajlik éjjel.“ Akkor is csak inkább Ösbuda táján van a zajlás. A váios maga szelíden pihen a nyári éjszakában. Csak néha akad az utcza éjeli életének egy- egy apró szenzácziója — a milyen például az elmúlt héten egyik este történt. A Rákóczi-ut egy háza előtt éjfél táján történt valami, — az emberek hamarosan nagy csoportba verődtek össze. A kapualjban egy asszony roskadt le, kinos jajgatással. A köréje sereglő emberek kérdésére alig adott felelelet, — nagy baja volt szegénynek, áldott állapotban volt s az utczán érte utói a vajúdás. Rosszul érezte magát a lakásban, ahol kívüle senki sem volt s lejött az utczára levegőt szhni, meg a férje után nézni, aki valamelyik közeli kocsmában szórakozott. De lerogyott a szegény asszony a kapualjba. Hamarosan nagy sereg ember vette körül, — segíteni akartak rajta, elszállítani — efölött tanakodtak. Kórházba kell vitetni, a mentőkért telefonáljanak, a tudós asszonyt hívják, ezek a tervek merültek fel hamarjában. Az asszony szegény fiatal, munkától elgyötört teremtés, a férje után kiáltozott. S a közönség, melynek nagy részét ütczai leányok bámész csapata képezte, hangos szóval szíttá a lelketlen férjet, aki ilyen állapotban levő feleségét egyedül hagyja. Közben a házmester, aki ugylátszik közelebbről ismerte a házaspárt, felkutatta a férjet az egyik közeleső kocsmában s értesítette a dolgok állásáról. Jött a férfi rohanvást, ámbár ez kissé nehezére esett, mert már nagy mennyiségű ital volt benne. Ijedt arczczal, a körülötte állók szitkozódását fel sem véve, tört utat a feleségéhez s lerogyott mellé. Az asszony egyszerre megnyugodott, átölelte az emberét. — Vizet hozzál János, — mondta csendesen. Rohant az ember vízért, Hozott is hamarosan, ugyancsak a kocsmából, egy pohár limonádét. Az asz- szony eltolta a savanyu italt, — csak tizta viz kellett neki. Az ember fogta magát, loholt vissza, közben az utón maga megitta a limonádét, — hogy kárba ne vesszen. De mire a vízzel visszatért, már akkorra ott voltak a mentők, akiket valaki értesített. Most már oda se eresztették az embert a feleségéhez. Az orvos gyorsan intézkedett, megvizsgálta az asszonyt, feltétette a kocsira — be a kórházba. A gyámoltalan férfi ott lábatlankodott a mentők körül. Mikor a feleségét kocsira tették, kérte, hogy ő is vele mehessen. A mentők elutasították, ő most teljesen felesleges s az éjszakát úgysem tölthetné a kórházban, ahol számára hely nincsen. Jöjjön holnap reggel. Az ember szemét döntötték a könyek. S a mint az asszonyt feltették a kocsira, még ebben a pillanatban összenézett a két szegény lélek. A következő percben sebes vágtatással indult el a kocsi, gyorsan dübörögve gördült végig az utczán. S nyomban utánna kezdett szaladni a férfi. Födetlen fővel, szétcsapzott hajjal, ziháló mellel rohant az éjszakában a kocsi után, mely mindegyre távolodott tőle. A kapualjban maradt emberek némán néztek utána. S most már nem akadt hang, amelyik szidta volna. Nyomtatványok legelőnyösebben szerezhetők be a „ K ö 1 c s e y-ny omda“ részvénytársaságnál NAGYKÁROLYBAN. Nyomatott a „Kölcsey-nyomda“ részvénytársaságnál Nagykároly, Hétsastoll-utca 12. sz.
