Az Élet, 1909 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1909-03-24 / 3. szám
AZ ÉLET ? dűl annak köszönhették, hogy az ellenállási képességüket a pálinkának rendszeres ivása aláásta, igy ezt a betegséget ilyen körülmények között könnyen megkapták. Nagybecskereken is rémüldöznek a borzadályos eset miatt, attól tartanak, hogy olyan pálinka került a piaczra, mely hogy erősnek tűnjék fel külömböző mérges anyagokat tartalmaz. Szinte hihetetlen az eset, hogy 50 ember minden meggondoltságot kidobva a felfogásukból úgy essenek neki a pálinka ivásnak, mint a szomjas állat a forrásvíznek. A midőn ezt a sajnálatos és végtelenül szomorú esetet lapunk hasábjain szóvá tettük, nem mulaszthatjuk lelkészeinket és tanítóinkat arra kérni, hogy mozgalmunk eszméit tegyék szóvá az iskolába. Mert a gyermeki ajk a legjobb szó cső azon át leghamarabb, legbiztosabban és legállandóbban hatolnak be eszméink a falusi földmives családba. De e mellett még az az előny is jelentkezik, hogy a gyermekeket lassanként elszoktatjuk a pálinkától. Ugyanis az iskolában hallott elbeszélések az élénk gyermeki felfogásban legott képpé változnak a mint kínálja valaki őket pálinkával; az a kép pedig vissza riasztja őket azért eltolják maguktól a felkínált italt. Csak egy kis fáradságot kell venni azt pedig ne sajnálják a közérdektől, mert látni fogják, hogy munkájok az erkölcsi és közvagyonosodási vonalokon dúsan fog gyümölcsözni. A kezdet nehézségeitől ne riadjanak vissza, mert a vadoncz csemetét oltani kell, ha azt akarjuk hogy mi, vagy a gyermekeink jóféle vajoncz körtét termeljünk, illetve szedjenek. Az aradi fogház alkoholistái. Az alkohol ellenes mozgalom hullám verése az igazságügyi minisztériumhoz is felhágott, hol nem csak az a felől való gondolkodás, hanem még a cselekvés érzetét szintén mozgásba hozta. Még tavaly az ősz végén az igazságügyi miniszterünk felhívta az öszes kir. ügyészségeket készítenének statisztikát arra nézve, hogy az elmúlt évben felmerült bűncselekmények közzül hány esetben tekinthető az aikohol a bűn szerzőjéül és végrehajtatójául. A vonatkozó adatok most szállingóznak a minisztériumba. Alkalmunk volt az aradi fogház statisztikájába betekinteni. Mélységesen elszomorító adatokat tartalmaz. Az ott letartóztatott egyének bűnös cselekményük 70 mond hetven százalékát az alkohol hatása alatt követték el. 100 ember közzül az alkohol 70-nek piszkolta be lelkületét büncselekménynyel. Hát még mennyi lehet azoknak a száma kiket bűnös cselekvésükben a törvény keze utói nem ért. Bátran mondhatjuk, hogy ez a % mennyiség abban a megyében még számszerűleg is kétszereződne, ha dr. Baross Ferencz, Borsos Géza, Bolyos József, Lovich Gyula, Salacz Gyula és Faragó Ignácz urak mint főszolgabirák nem állanának egy-egy járás élén. Ezek járásuknak nem csak közigazgatási főnökeik, hanem a szó szoros értelmébe véve mondhatni atyjuk, mert a tudásuk, rátermetségük és kitartó munkájuk egyrésze a közigazgatás érdekét őrzi a másik része pedig a közj<> terén kezdeményező pártfogó és buzdító. Elég felemlítenünk azt, hogy ők Aradmegyében a mi legjobb munkatársaink. A kocsmai záróra betartás szigorú felügyelői. A részeg ember és annak italt adó kocsmáros az ő büntető kezük sujtását nagyon fájlalja. Uj kocsma engedélyeknek esküt ellenségük. A régiekre nézve a mint a közegészség és közrend ellen vétségekbe bonyolódnak már intézkedést tesznek a kocsmajog bevonása iránt. Pálmay Ilka kalandja. Az elmúlt hónap végén a szabadka-budapesti gyorsvonaton kellemetlen kalandja támadt Pálmay Ilká- kának, a kitűnő művésznőnek, aki a következőképpen beszélte el vasúti kalandját: — Szabadkán voltam vendégszerepelni s az éjszakai gyorsvonattal akartam visszajönni Pestre, mert délelőtt már próbán kellett lennem a Király-Szinházban. A vonathoz, amely kevéssel tizenkét óra előtt indul, Farkas Ferencz színigazgató, a felesége s még egy fiatal ember kisértek ki. A pályaudvaron láttam egy huszárhadnagyot, aki később, amint a pályaudvar perionján sétáltunk, meglökött. Ránéztem, de még azt se mondta, hogy pardon. Az a fiatal ember, aki velem volt, megjegyezte: — Tudom, miért sétál folyton körülettünk. Azt akarja, hogy bemutassam. Azért sem teszem meg. Amikor megérkezett a vonat, elbúcsúztam kísérőimtől s fölszállottam egy első osztályú kupéba. A ko- mornám is velem volt, neki is első osztályú jegyet váltottam, mert nem szeretek egyedül utazni. Még nem is indult el a vonat, belépett a kupémba a huszárhadnagy. Rám nézett s azt mondta: — Maga tetszik nekem ! Ekkor azonban már a kupémban termett az a fiatal ember, aki a vonathoz kisért s aki ismerőse volt a hadnagynak s megfogva a kezét, ki akarta vezetni a kupémból. Én is megfogtam s tuszkoltam kifelé. Azt hittem, hogy bolond. A fiatal ember mondta, hogy be van csípve. A vonat elindult s én bereteszeltetn a kupé ajtaját. Lefeküdtem, aludni, akartam s egyszerre arra riadtam föl, hogy valaki öklével döngeti az ajtót. A hadnagy volt. A komornáni rettenetesen meg volt ijedve s még én csititgattam :
