Az Élet, 1908 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1908-10-20 / 10. szám
AZ ÉLET még a vadállat nevet sem érdemli, mert az állat sem bántja párját. Nemrégiben nősült meg Beibe. Feleségül vette Deák Maricát egy 17 éves leányzót, a falu legszebb virágszálát. Nem éltek boldogan, folyton veszekedtek, az asz- egy ízben 9 napig távol is volt a háztól. A férj visszahívta, mert szerette és megígérte, hogy nem bántja többet. Jó viszony azonban nem állott létre közöttük. Aug. hó 3-án reggel a férfi 1 liter pálinkát hozott, mit ketten fogyasztottak el, majd 10 órakor lefeküdtek és aludtak délután 3 óráig. Ekkor vendégek jöttek és a Beibe elküldte az asz- szonyt italért, a ieleség azonban nem ment és a kút kávájára ült. Beibe dühbe jött, behívta a szobába és ütlegelni kezdte. A vendékek az épületes családi látványra szétrebbentek. A szegény asszony nem sokáig tűrte az ütlegeket, elfutott a dühöngő férje elől, ez utánna rohant és mintegy 10 balta csapást mért rá. Az asszony a súlyos sebek daczára is kijutott az utczára, hol Beibe ismét csapásokat mért rá. Még ekkor sem rogyött össze az erős asszony, hanem bevánszorgott az udvarra. Ekkor már a testén csak néhány ruhafoszlány volt, mit a dühöngő ember pár perc alatt lemarcangolt. Ott feküdt a porban mesztelenül a szegény asz- szony, kinek a haját gyilkosa karjára csavarta és igy mérte rá halálos csapásait. Lábait csókolgatva rimánkodott a szerencsétlen könyörületért, Beibe nem ismerte ezt a szót. Másfél órán keresztül kínozta áldozatát mig az szörnyű szenvedések között kiadta lelkét. Utolsó szava ennyi volt: — Akasztófára kerülsz! És ez a szó szeget ütött a gyilkos fejébe, mert védőjétől csak ennyit kérdezett: Akasztófát kapok dom- nisor (urfi) ? És megnyugodott mikor azt mondották neki — nem. A rémes tettet sokan látták és csak egy ember vállalkozott arra, hogy meggátolja a gyilkost szörnyű tettében. Ez a kis biró volt, aki el is vette tőle a baltát, de Beibe másat kerített és azzal fejezte be tettét, sőt a kisbirót is majd leütölte. Ott folyt le a falu szeme- láttára a gyilkosság. Mennyire jellemzi ez az erkölcsi érzületet! Beibe, miután már végzett az asszonnyal, a kiszabadult sertéseket visszaterelte az ólba, majd bement a kukoricásba és aludt nyugodtan reggelig. Ott fogták el másnap. Beibe 24 éves kora dacára is már részegség állapotban elkövetett kihágásokért 4-szer volt büntetve. A tárgyalás folyamán a faggatásra bevallotta, hogy tettét megbánta, de okát adni nem tudja. . 3 Az esküdtek a 279 és 280 §§-ra feltett kérdésekre (hitvestárson elkövetett emberölés büntette; büntetés életfogytiglan tartó fegyház) igennel feleltek. A biróság a védő indítványára alkalmazta az enyhítő szakaszt és 15 évre ítélte. Az ügyész e miatt semmiségi panaszt jelentett be. Vádlott és védő megnyugodtak. 18455—908. sz. Szatmárvármegye alispánjától. Tárgy: Az alkohol ellenes szövetség kérvénye iszákosok szanatóriuma javára való gyűjtés iránt. Valamennyi főszolgabíró és polgármester urnák. Az alkohol ellenes szövetség élén gróf Apponyi Albertné és gróf Csáky Albinné elnöknők fáradhatatlan agitálásuknak köszönhetjük, hogy az országban az alkohol ellen való küzdelem ma már oly nagy arányokat öltött, hogy ezzel a kérdéssel nem csak az állam, hanem még a társadalom is nagymértékben foglalkozik. Tiszteletre méltó az ő munkálkodásuk miután az adott viszonyok mérlegelése mellett kutatják minden téren az alkohol ellen a védekezést. Különösen a szövetség munkálkodása értékes, hogy a legnagyobb erőfeszítés kifejtésével a pálinka fogyasztás ellen küzd, mert mint tudjuk ez pusztít és ez rombol legjobban a nép soraiban. E téren már sikerre is tekinthetünk vissza, miután a vasárnapi munkaszüneti törvény javaslatban tiltó rendelkezések vannak ünnep és vasárnap a pálinka és ezzel rokon égetett szeszes italok kiárusítása ellen. A vármegyénk részéről a szövetség munkálkodásában eddig is pártfogásban részesült — ezúttal sem tagadjuk meg a kérelmét — hogy azok a szánandó szerencsétlenek kigyógyitására, kiket az alkohol testileg és lelkileg megrontott, szanatóriumot állíthassanak fel. Ugyanazért felhívom a Czimet, hogy a község mint erkölcsi testületeket hivja fel, hogy a szanatórium létesítéséhez pénzbeli adományukkal járuljanak hozzá — továbbá a községi elöljárók utján a takarékpénztárakat és egyes jobb módú lakosokat is buzdítsanak, hogy e czélra adakozzanak. Azután a befolyt adományokat a mellékelt és számozott gyüjtő-ivben a járási főszolgabírói hivatalokban Írják be; — ez azért óhajtandó, hogy a hírlapi nyugtázás alkalmával név vagy összeg felcserélés elő ne forduljon. Végül pedig a kitöltött gyűjtő-ivet és pénzt dr. Szentkirályi Sándor titkárhoz Nagykárolyba küldjék el‘ és arról pedig egyidejűleg hozzám jelentést is tegyenek. Nagykároly, 1908. szeptember 23. Péchy s. k. alispán h., vm. főjegyző.
