Az Élet, 1908 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1908-09-20 / 9. szám
AZ ÉLE? 7 A pálinkamérések gavallérja. Jászai Ignácz már évek óta a Dávid-ntcza 3. sz. alatt lakik albérletben Wekkerle János elektrotechnikusnál. A múlt hónap közepe óta szabadságon van s holnap kellene a hivatalába visszatérnie. A házi gazdája azt mondja, hogy amióta szabadságon van Jászai, mindennap be van rúgva. Azelőtt se élt valami mértékletesen, de most liter számra issza a közönséges tréber- pálinkát. Beül czilinderben és szalonkabátban a pálinkamérésbe és versenyt kupiczázik a tót napszámosokkal. Idehaza is mindig literszámra van pálinkája és még éjszaka az ágyban is iszik. Az utóbbi időben nagyon furcsán viselkedett. Összefüggés nélkül való szavakat kiabált s a minap be akart lőni a szomszédunk ablakán. Már akkor is rendőrségi segítséget kellett igénybe vennünk. Tegnapelőtt is éjszaka 1 órakor jött haza, de a házmesterrel olyan lármát csapott, hogy az nem akarta beereszteni. — Micsoda, hát gyilkos vagyok én ? Megöltem talán valakit? Én, ha akarok, még huszárkapitány, sőt törvényszéki biró is lehetek, — kiabálta és inzultálni akarta a házmestert. Ez rendőrt hívatott, aki Jászait közbotrány okozásért előállította a kapitányságon. Mi felmondtunk — hangsúlyozta a házigazda — neki és bírói kilakoltatást kértünk ellene. A bútorai itt vannak, de ő maga nem jelentkezik. Ma is kereste egy rendőr, de nem tudtuk neki sem megmondani, hogy hol tartózkodik. Wekerle János azután elmondta, hogy csu- dálkozik a merényleten, mert szobaura „rajongásig szerette a nővérét“. A végső állomás. Az iszákosok életében igen gyakran előfordul, hogy egy kialudt mámor után — az abban elkövetett botlásaik — annyira hatnak a lelkületűkre, hogy vagy búcsút mondanak örökre az italnak — vagy pedig ön- gyilkosságot követnek el. A szerencsétlen Jászaynál ez utóbbi következett be. A napokban fekete szalon ruhába öltözött, magához vette összes okmányait és kiment a rákosi rendezőpályaudvarra. Ott egy ideig ólálkodott, aztán Kőbánya felé vette az útját a sínek mentén, nyilván abból a szándékból, hogy a vonat elé veti magát. Hat óra előtt Kőbánya felől egy tehervonat közeledett a rendezőpályaudvar felé. Az egyik őrháznál a vonat szokatlanul megálott, mert valami kis baj történt a mozdonyon. Jászai ezt az alkalmat felhasználta s észrevétlenül a gőzmozdony kerekei közé bujt. Ezt messziről észrevette Szabó János vasúti őr s figyelmeztette a mozdonyvezetőt, hogy ne indítsa meg a vonatot. Azonban már késő volt, mert a vonat abban a perczben elindult s Jászait borzalmasan összeroncsolta. A fejét teljesen elszakította a törzsről, amelyet a kerekek ugyancsak összezúztak. Mikor Jászait a kerekek alól kihúzták, már halott volt. íme egy jobb sorsra érdemes életet a pálinka milyen csúfosan tört kerékbe. Ha Jászainak az életét a pálinka nem keresztezi — egyike lett volna azon jó honpolgároknak, kik az ő szerény kis hivatalukban az állam gépezetének egyik hasznos részecskéje. Magában a társadalomban pedig az előrehaladás és a fejlődésnek a méhecskéje. A nővére, a nagy művésznőnk kérve-kérte őt többször, hogy egy külföldi iszákosok szanatóriumába menjen el — viselni fogja az összes költségeket — de arról hallani sem akart. Mindég azt hajtogatta, hogy ő mértékletesen iszik, tehát az neki ártalmára nincsen. Az iszákosok szanatóriuma. Létesülni fog — mert már a kezdet kezdetén is ez iránybani mozgalmunk szép kilátással indult útnak. Szatmár, Bihar és Aradvárinegyék alispánjai már is gyűjtenek e czélra. A csupa jóság és szeretetből összerótt szivü Boromisza Tibor szatmári püspök meleg érdeklődéssel karolta fel a mozgalmat szerkesztőnktől ő maga átvett egy gyűjtő-ivet, melyen a káptalan tagjaival adományukkal fogják elősegíteni a létesítést. = Községi nyomtatványok = megrendelhetők a „Kölcsey-nyomda“ r.-t-nál Nagykárolyban.
