Az Élet, 1908 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1908-04-20 / 4. szám
AZ ÉLET 7 A kolozsvári borpincze. Forel, aki a töméntelen dúló világméreg közt az alhoholnak is esküdt ellensége, nem járt tudtommal Kolozsvárt, de budapesti szava elhallatszhatott oda, a Királyhágón túlra is. Méltán csodálkozik az ember tehát, hogy Kolozsvár tanácsa épen most tartja jónak azzal az eszméjével előlépni, hogy városházának pincéjében a német Rathaushellerek mintájára borospincét fog felállítani. Vagy talán nemcsak Forelnek, hanem az egész, e tudósnál sokkal régibb keletű antialkoholizmusnak se hallották hírét a kolozsváriak, akikről pedig az ember azt hihetné, hogy egyetem tövében felnőtt lakosság lévén, át vannak hatva némileg a tudomány eredményeitől, vagy legalább is a belőle folyó olyan gyakorlati belátásoktól, mint például az, hogy az alkohol-fogyasztás egy káros, átkos hatású mérge a fajnak s nem ápolásra hivatott, nemes élvezet. Nem akarok most kenetteljes vasárnapi prédikációt mondani az alkohol ellen. Az antialkoholizmus folytonos, szóval és írásban való terjesztése úgyis folyton folyik, folyik ép oly állhatatossággal és bőséggel, ahogy folyik az ellenséges nagy tenger, maga a borok, sörök, pálinkák nagy áradata. Remélem és hiszem azon- bhn, hogy e két egymás ellen küzdő nagy tenger, az anyagi, az alkohol-tenger s a szellemi, az antialkoholista propaganda tengere közül az előbbi egyre csökkenő méretekben, a másik egyre növekvő hullámokkal fog áradozni. Esetröl-esetre, természetes, én is öntök egy hullámot ebbe a szellemi tengerbe, de nem fejtem ki természetesen folyton újra a benne hömpölygő eszmeanyagot. Most azonban felszólalok a kolozsváriak terve ellen, mert ez magának a hatóságnak az alkohol melletti állásfoglalását jelenti. Ami pedig már igazán megrovandó. Mert hogy az egyén beteg véralkatának, vagy egyszerűen a szokásnak rabjaként nem tud ellen- állam a körülötte hullámzó, ezer csapból folyó, száz kocsmában kimért szesznek, ez még menthető. A szellem akarna, de a hús gyönge, — mondja az evangélium. Habár, persze, olykor a szellem nem is akar. De, ismétlem, mindez az egyénre vonatkozik, tehát kisebb jelentőségű s egyhébben Ítélendő meg. Amely percben azonban egy hatóság, egy város tanácsa, egy jogi, egy erkölcsi személy válik az alkohol keritőjévé, az ellen mégis csak fel kell szólalni. A városi tanács nem hivat- kozhatik a hús gyengeségére, mert hisz, mint ilyen testetlen, legfölebb ő reá olvashatják a szellem gyengeségét, ha ilyen tervekbe fog. A németországi Ratha- uskellerek állítólagos höltői varázsa nem mentség. Először is nagyon kétes, illetve egyéni Ízléstől függő ez a varázs. A pince-jelleg s a kocsma-jelleg, két egyáltalában nem vonzó sajátság, elömlik ezeken mind, legyenek különben bármily ékes fafaragványokkal, színes üvegablakokkal, festményekkel s más effélékkel díszítve. De ezeknek legalább tradíciójuk és múltjuk van, amit én nem becsülök ugyan sokra s lerészegedési jogcímnek határozottan keveslek, de nagyon gyönge mentőokul esetleg elfogadok. Kolozsvárnak azonban nincs meg ez a mentsége se. Ott a huszadik század elején akarnak egy ilyen kultúra-ellenes intézményt létesíteni. A helyett, hogy a német városok töméntelen szociális, tudományos, egy szóval a faj fejlődését elősegítő intézményeit másolnák, egy fajrontó szenvedélynek, a kocsmázásnak állítanak hivatalos templomot. A mi sovinisztáink folyton ágaskodnak a német hatás ellen, nem gondolva persze meg, hogy temérdek dologban a német hatás igen nagyon üdvös volna. Hogy most egy nagy, hires magyar város épen egy olyan német intézményt igyekszik megvalósítani, amely csapni való, az épazért különösen humoros hatású. Sz. Z. Az immár félszázad óta tartó küzdelem, melyet az amerikai társadalom folytat az alkoholizmus ellen, az utóbbi időben csakugyan bámulatos sikert tudott felmutatni : ma már büszkén mondhatják ott, hogy az Egyesült-Államok területének kétharmad részében a szeszes italok kimérését szentesített törvények tiltják. Ezelőtt negyven esztendővel e törvényes tilalom mindössze csak három millió ötszázezer emberre terjedt ki; ma már harminczhat millió embert tilt el az alkohol élvezetétől. A legutolsó nyolcz hónap alatt a törvények az úgynevezett saloon-okat oly nagy területről söpörte el, mint amekkora Fancziaország. A legközelebbi január hóban — írja az American Review of Reviews — Mississippitől az Atlanti oczeánig, a Teunessee határától a mexikói öbölig elrepülhet a madár anélkül, hogy egyetlen egy kocsmát is látna. Ez pedig akkora terület, hogy Anglia Írországgal együtt kényelmesen elférne rajta. Hogy hozzávetőleges fogalmat alkothassunk az alkohol élvezete ellen hozott tilalom eredményéről és hasznáról, elég annyit tudni hogy az úgynevezett „kiszáradt“ államokban, vagyis ahol az alkohol kimérése meg van tiltva, a lakosság száma alig félszázad alatt megtizszeresedett, mig ott, ahol az alkohol élvezete dívik, csak épen hogy megkétszereződött. Az államnak különben e tekintetben csak a községi rendelkezések intencióját kellett követnie, amennyiben az állam tiltó törvényé a harminczhat millió ember közül mindössze csak tiz milliót szabadított meg az alkohol veszedelmétől, mig a többi huszonhat millió Az alkohol ellen való küzdelem sikere Amerikában.
