Az Élet, 1908 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1908-12-20 / 12. szám
4 AZ ÉLET. Örömmel állapítjuk meg, hogy a magyar belügyminisztérium, fölismervén az alkohol elleni védekezés szükségét, ankétet hivott egybe s egyidejűleg 132,875— 908. számú rendeletével a szervezendő Országos Alkohol bizottság feladatává tette, hogy az alkoholizmus magánjogi és büntetőjogi vonatkozásait tisztázza. Kétségtelen, hogy magánjogi téren is nagy jelentőségű változást hivatott előidézni az alkoholisták magánjogi jogviszonyainak specziális szabályozása, de még fontosabbak azok a változások, melyeket a büntetőjog terén az alkoholistával való bánásmódnak szabályozása előidéz. Jelenlegi büntetőtörvényünk 76. §-a, különösen pedig a kihágási büntetőtörvénykönyv 84. és 85. §-ai nem alkalmasak arra, hogy a növekedőben levő alkoholizmust s az annak folytán elkövetett bűncselekményeket csökkentsék. A Btk. 76. §-a alapján hozott felmentő ítéletek megelégszenek azzal, hogy a beszámit- hatlanságot okozó öntudatlan állapotot okozó részegséget mi idézte elő, vájjon az iszákosságnak vagy alkalmi ivásnak következménye-e, senki sem törődik. S igy az iszákos szabadul tette büntetőjogi következményei alól, a nélkül, hogy a társadalmat az alkoholista bűnös iszá- kosságban rejlő veszedelemtől megóvtuk volna. A kihágási büntetőtörvényköny 85. §-a is csak ama másik egyént bünteti kihágás miatt, a ki mást szándékosan lerészegit vagy azt a szeszes italok elárusi- tásával iparszerüleg foglalkozót, a ki részeg embernek még italt ad. Magát a részegeskedőt, az alkoholt abnormálisán fogyasztót a törvény semmi irányban sem veszi kezelés alá, vele szemben sem megtorlást nem alkalmaz, sem a társadalomnak nem nyújt oltalmat, ellenben általánosan tapasztalt tény, hogy az iszákosok sokkal inkább veszélyeztetik a jogrendet, mint az alkalmi gonosztevők. Nem elégséges tehát ellenük a büntetésekkel szemben alkalmazott közönséges védekezési mód. A büntetés czélját: a javítást a mai büntetési rendszerek alig vagy nagyritkán érik el, mert az alkalmazott büntétés nem mehet el a bűncselekmény gyökeréig s a baj tulajdonképpeni okát nem szünteti meg. A vasárnapi balesetstatisztika és az emberek testi épsége és élete ellen az alkohol mértéktelen élvezetének közvetlen hatása alatt elkövetett bűncselekmények azonban világosan utalnak arra, hogy a bajnak, a bűncselekménynek egyik okozója: az alkoholizmus. Ha tehát eltávolítjuk a bünokozót: az alkoholt, akkor a bűncselekmény maga is el fog maradni. Hogy az alkohol magára az egyénre, annak szervezetére sőt ivadékaira is nagymértékű káros kihatással van, azt ma már minden elfogulatlan ember elismeri. De nemcsak az egyénre önmagára, hanem a társadalomra, a közbiztonságra is rendkívül veszélyeztető. Az alkohol káros hatásai ellen a társadalmi tevékenység hatékony eredményes védekezést önmagában nem nyújt. Szükséges tehát, hogy az állam a maga tiltó parancsaival, praeventiv intézkedéseivel siessen a védekező társadalom segítségére. Az iszákosoktól meg kell védeni önmagát és a társadalmát. Amig azonban az alkoholivó sem önmagára veszélyessé nem válik, mig tiltott cselekmény elkövetésével az államhatalom rendelte jogparancscsal szembe nem helyezkedik, az államhatalmi beavatkozás sem foghat helyt. S itt a határt a személyes szabadság sérthetetlenségének dogmája vonja meg. Ha az iszákos elhanyagolja, megsérti a családjával, hozzátartozóival szemben fennálló kötelezettségét, úgy meg kell vonni tőle az ügyek önálló vitelére a jogképességet. S amint az elmebetegség megállapításánál orvosszakértői vélemény alapján történik a gondnokság alá helyezés, úgy az iszákosság miatt is ez alapon bírói utón kel! kimondani a gondnokságot. Maga az iszákosság azonban, mint ilyen, főleg bűncselekmények elbírálásánál képezheti bírói megállapítás tárgyát. Ha a bünper során megállápítást nyer, hogy a tettes a bűncselekményt ittas állapotban követte el, úgy nyomozás és vizsgálat tárgyává teendő, hogy a bűn- cselekmény elkövetését a tettes ittassága mennyiben befolyásolta. S ezen vizsgálat eredményéhez képest a bírót fel kellene hatalmazni annak kimondására, hogy az elitéit büntetésének egyrészét, vagy a kiszabott büntetést egészben valamely alkoholszanatóriumban tartoznak eltölteni. Ezzel kétségtelenül a bűncselekmények nagymértékben való csökkentését fogjuk elérhetni. Különösen, ha a büntetőbiró által megállapított büntetési határidő leteltével, vagy annak eltelte előtt is az iszá- kosságból kigyógyitottakra nézve behozzuk a próbára való szabadlábrahelyezést, a melynek időtartama alatt a szabadon bocsátott gondnoki felügyelet és ellenőrzés alatt marad. Nagyon természetes, hogy az alkohol, mint bün- okpzó ellen való védekezés hatékonnyá csak úgy vál- hatik, ha az iszákos bűntettesek ellen alkalmazandó javitóbüntetés (helyesebben gyógyítás) alkalmas alkoholszanatóriumban hajtatik végre. Az alkoholellenes anként napirendjén egyidejűleg ott szerepel az alkoholizmusra vonatkozó adatgyűjtés és az alkoholszanatórium létesítésének ügye. A kitűzött napirend tehát biztosítéka annak, hogy nemcsak erre vonatkozó jogszabályok statuálásával óhajtjuk az alkoholizmus terjedését megakadályozni és az alkoholizmus okozta bűnözést csökkenteni, de megfelelő intézmények teremtésével is. A bűncselekmények előidéző okait számos téren megszüntetni még nem bírjuk s a büntetőjog a büntetés tulajdonképpeni czélja: a bűnös megjavítása érdekében a javító neveléssel, a próbárabocsátással, az ité-
