Az Élet, 1908 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1908-06-20 / 6. szám
6 AZ É A midőn ezzel rámutattam a legterhesebb feladatra — ugyanakkor nem mulaszthatom el a figyelmet arra terelni — hogy a nehízttí Vér vesztésünknek, mely kivándorlás csatornáján Amerikában ömlik — ez a szövetkezet egyik szanálója, egyik gyógyító eszköze lenne — mert nemzeti,. Vágy agrár, esetleg más néző pontról kutatjuk azokat az eszközöket, melyekkel az Amerikába való kivándorlás lázát népünk testi és lelki orgánumában csökkenthetnéük találjunk időlegesen > enyhítő széfeket — de ezek «oly csekély erejűek) hogy ennek a folyton ‘emetkedő láznak gátat nem vethetnek — és azt eredményesen nem gyógyíthatják még. Eredményes gyógyítást csak olyan eszközöktől várhatunk, melyek révén a köznép rétegeiben megélhetést teremtő és hasznot hajtó állandó és rendszeres foglalkozások teremtődnek — 'ezekből fog a köznép jóléte kivirulni. A kiviről* közjóiét pedig az összes vonalokon a meplélekben a hazaszeretetei — és nemzeti intézményeink iránt való lelkesedést olyan fokra emelné — mely azután ötét immunissá tenné a kivándorlás és egyéb haza elleni vétségek iránt. Köztudomású dolog, hogy népünknek a szive és lelke úgy öleli át a földet) mint a csecsemő az édes anyja keblét. Ezzel az érzettel kell számolnunk. Ebből az érzetből kell a munkánk fonalait kiorsózni — ezt pedig csak úgy tehetjük, ha a nemzeti vértől sokszorosan átitatott magyar föld miként és hogyan való kihasználásában az ipar és kereskedelem tudását belevisszük még pedig abban a néprétegben, melynek a munkától megkérgesedett tenyere azt feldolgozza. Előadom továbbá, hogy a meglévő szövetkezetek fejlődése és megteremtése azt mutatja, hogy népünk még egészen nem bírja felfogni cs értékelni az egyesülésben rejlő nagy erőt; erre őt rákell vezetni — rákell szoktatni — sőt ha nyersen kell kimondanom, az igazságot népünk nagy részére ma még a jót rá kell erőszakolni. A szövetkezet mikor létrejön, az állam támogatni fog bennünket jelentékeny összeget képviselő fajbaromfival, melyeket azután járásonként megbízható földmivesek és kisiparosok között fogjuk kiosztatni, kiktől a tojásokat a napiár kétszeresén átvesszük és azon az áron tovább adjuk. A kikeltett csirkéket és felnevelt tyúkot, kakast stb. a napiár kétszeresén átvesszük adjuk tenyésztésre tovább. Ezenfelül különös jutalmul a kiválóan szép egyedeket a szövetkezet keretén kívül értékesítjük, már most l É f az a falusi törpe birtokos} vágy gazdasági cseléd látni fógja, hogy a szomszédja 2 tyuk és 1 drb. kakasért 35—40 koronát, vagy egy törzs emdei ludért (3 tojó egy gunár) 70—80 koronát kapott, serkenteni és buzdítani fogja ötét a fokozott termelésre. — A nép pedig mikor a szövetkezeti termelés áldásaival teljesen megösmerkedik, a szövetkezet 40—50 ezer üzletrésszel fog dolgozni — melynek révért több százezer korona keresetet juttatunk abbá a néprétegbe — melynek arra á légiiagyobb szüksége van-. Mem mulaszthatom el megjegyezni, hogy megyénk a baromfi tenyésztésnek Üzletszerű termelésére a legjobb és legalkalmasabb eszközök felett rendelkezik. Ugyanis a megye túlnyomó részén a községeket patakok szeldelik, ottan a liba és rucza tenyésztést honosítanék meg. Az alföldszerti síkságunkon pedig a tytik tenyésztésnek adnánk előnyt. A hegyvidéki köz* ségüílkben, hül terjedelmes erdőségek állatlak rendelkezésre, ottan fokozott mértékbeli a püiyká tenyésztést mozditanáhk elő) inert egyrészt áz ily községek térjédelrrtes legelőkkel bírnak, a tehéritartás aránylag kevesebbe kerül, tehát a kis pulykáknak 6 hétig aludt tejet bőven keverhetnek ételükben. A mikor pedig nagyob- bocskák, mint a juhokat nyájba lehet verni és kihajtani az erdőbe, hol bogarászással — a til-tul levő fii csipdesésével napi élelmének háromnegyedrészét ő maga megkeresné. Továbbá az sem okozhat nehézséget, hogy a helyi bizottságnál az eladásról jegyzéket kell vezetni — arra képesittetnek tartom úgy az írástudó, mint az Írástudatlan községi lakosainkat, vagy előljárósági tagot. Nézzük az Avasvidék írástudatlan elöljáróit, rovásra vesznek 4-5 fajta kivetést és azon úgy eligazodnak, mint a könyvvezető a maga rézsarkos főkönyvein. Az írástudó ember pedig könyedén fogja megoldani a kérdést, mert hála a gondviselésnek, a mi megyénk népe felfogás és értelem dolgában nem áll mögötte a makóvidéki magyar, tót, vagy szerb ajkúnak, — ezek pedig a hagymakereskedésnél igy számolnak. X tőkém van — X értékű munkát fektetek bele, X jövedelmet kell nyernem az árun. E tekintetben egy kis kitanitás — a jegyző részéről — ezzel minden akadály elháritódott. Nagykároly, 1908. junius 17. Ilosvay, alispán.
