Az Élet, 1907 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1907-03-24 / 3. szám

4 AZ ÉLET. Alkoholmentes vendéglők.*) A munkás ember vagy mondjuk kis ember lakás- viszonyai, fűtése és világítása gyakran olyan elégtelenek, hogy éppen ezek a viszonyok hajtják az embereket a korcsmák felkeresésére, ott a társadalomnak egy hálás ellenakczióra nyílik alkalma. Az emberbarátok szervezkedjenek és kisértsék meg a külföldön már régen bevált úgynevezett alkoholmentes vendéglők, továbbá nép- vagy munkáskávéházak felállí­tását, melyekből a szeszes italok kizárásával tea, kávé és kakaó, továbbá ételek, mind jó minőségben és ol­csón lesznek a kis embernek kiszolgáltatva. Mint a külföldi példákból láttuk, itt helyes terve­zés és szervezés esetében sem áldozatról, sem alamizs­náról szó nincsen. Ezek a helyiségek, ha tisztán és bár egyszerűen, de némi csínnal rendeztetnek be, ha okszerűen és becsületesen kezeltetnek, lapokkal és egyéb olvasmányokkal kellőleg elláttatnak, nemcsak hogy veszteséggel nem járnak, de ha tömegesebb fogyasz­tók befogadására alkalmasak, esetleg fényesnek mond­ható pénzügyi eredményt szolgáltathatnak. Talán mon­danom sem kell, hogy ebben az irányban nagyobb vállalatok és gyárak saját hatáskörükben tehetnék meg a kezdeményező lépéseket, ha munkásaik, de saját jól felfogott érdekükben is kísérletet tennének, hogy saját telepükön nyitnának egy ily alkoholmentes vendéglőt. Állításaink igazolásául megemlítjük azt, hogy a buda­pesti VIII. kerületi közjótékonysági egyesület e télen 6 fillérjével adott egy csésze teát tejjel és czukorral az általa felállított Otthonban és a télen kiszolgáltatott 8201 csésze tea árából befolyt összeg teljesen fedezte a teázás költségeit. Máday Izidor, ny. miniszteri tanácsos. *) Ez év őszén a fővárosban az alkohol ellenes szövetség már alkoholmentes éttermet fog berendezni. Szerk. Apró közlemények. A m. kir. belügyminiszter urnák 6209—1905. sz. rendeletét. Báró Kemény Árpád Alsófehérmegye főis­pánja minden tekintetben a leghelyesebben értelmezi; mint követésre méltó intézkedést lapunkban leközöljük azon kérelemmel, hogy azt vitás esetekben közigazga­tási döntvény gyanánt a járási főszolgabirák oszágszerte fogadnák el és alkalmaznák. Sz.: 192—1906. Alsófehérvármegye főispánjától, főisp. Körrendelet valamennyi járás tekintetes főszolgabírójának. Alsófehérvármegye sok községében tapasztalható, hogy a korcsmarendtartásra vonatkozó törvények, ren­deletek és szabályzatokban foglalt tételes rendelkezések nincsennek kellőlen végrehajtva. Egyelőre az éjjeli és hajnali zárórák, az Isteni tiszte­letek alatti korcsma-ipar szünetelés és a korcsmahitel nagyságát megállapító jogszabályok pontos megtartására és szigorú ellenőrzésére törekedvén, a következőket rendelem el. A vármegye minden kis- és nagyközségében a 113—1893., 103—1894. kgy. sz. a. kelt szabályrendelet vendéglői, korcsmái és kávéházi zárórát megállapító szakaszai, u. m. a 8., 10., 12., 16. és 17. §§. minden melléktekintetek nélkül végrehajtandók. A magyar királyi Belügyminiszter urnák 1905. évi 6209. szám alatt kelt körrendeleté, mely szerint a templom közelében lévő korcsmákban az Isteni tisztelet alatt ven­dégek nem tartózkodhatnak — a vallás tekintélyének emelése és a vallásos buzgóság terjesztésének érdekében olyan értelmezéssel hajtandó végre, hogy tekintettel a községek belrészeinek csekély területére minden korcsma, mely nem a határban vagy a legszélső falu végen áll: templomhoz közellevőnek minősitendö. Végül súlyt helyeztek az 1883. XXV. t.-cz. 26. §-ának végrehajtása, illetőleg annak évenkénti kihirde­tése és a korcsmahelyiségekben magyar és a még hasz­nált más hazai nyelven való kifüggesztésére s a mindezen rendelkezéseket magában foglaló 78548/1899. Belügy­miniszteri rendelet szigorú szem előtt tartására. Ezen körrendeletemet a nagyenyedi m. kir. pénz­ügyigazgatósággal tudomásvétel és szives közreműködés véget közlöm, És az egész vármegyére kiterjedő ellenőrzés gyakor­lására a vármegye alispánját kérem föl. Nagyenyed, 1906. julius hó 5-én. Báró Kemény Árpád, főispán. * * *

Next

/
Oldalképek
Tartalom