Az Élet, 1907 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1907-02-20 / 2. szám
2 AZ ÉLET. Az alkohol áldozatai. (Dr. Sz. S.) A januáriusi hidegek nemcsak jéghidakat raktak a vizekre, nemcsak hótorlaszokat dobálta az utakra, tüzelő dolgában nemcsak kizsebeltek bennünket, hanem még uton-utszélen, de sőt városok és falvak félreeső utcáin is sok szegény embernek meghúzták a lélekharangot. Romboló munkáját a hírlapok révén figyelemmel kisértük. 540 esetben oltott ki ember-életet. Rövid egy hónap alatt; 540 ember még az nap reggelén sejtelemmel sem birt arról, hogy a tompa fényt és bágyadt melegséget osztó délelőtti napsugár őt ma utoljára köszönti, mivel a legközelebbi órák valamelyikén az örök álom szemeit végleg lefogja zárni. Tehát 540 embernek készületlenül, bűcsuzatlanul kellett oda mennni, honnan ez életben többé visszatérés nincsen. Kutattuk az indító okokat, melyek Ily nagymérvű ember irtásban a hideg segítségére keltek. A beteges állapotot, a nyomorúság által megszántott öregkort, továbbá a munkanélküliséget alig Vio-ed részénél találtuk. Hanem igenis mint főindokot találtuk, a szegénység és a pusztulás nevelőjét az alkoholt. Az emberiségnek ez a szárazföldi czápája az esetek leírásának sorai között, úgy lapult, úgy fülelt, mint a csillagtalan éjszakán az útonálló a bokoraljban. Lehetetlen volt rá nem ismerni még akkor is, ha az újságok ujjal reá nem mutattak volna. Ezúttal a Gorkij-féle alakokról, kik a szóban levő mennyiség legnagyobb számát képezik, ezen cikk keretén belül nem írunk, miután azokról más alkalommal külön fogunk megemlékezni. Most csak azokról; — a munkás társadalom szempontjából is értékes ember-anyagról fogunk beszélgetni, kik magukat mérsékelt ivóknak tartják — és annak daczára a mérsékelt mennyiségben fogyasztott alkohol következtében ; áldozatai lettek a hideg fagyasztó ölelésének. Még ezen szemponttól vezéreltetve az összecso- mózás után kiválasztott közleményeket egyfolytában végig olvasni még olyannak is lehetetlenség, a kinek rendes körülmények között szivében a részvétlenség, a fösvénység, a kapzsiság folyton bimbózik és virágba fakad, mert az emberi természet úgy van berendezve, hogy a váratlanul érintett drámák az első pillanatban belőlünk a borzadályos érzelmeket váltják ki. Ezen esetek tömege azonban a borzadályos érzelmeket, az ellenmondást nem tűrő parancscsal odvaikba vissza kergetik. Helyettük pedig a szívnek valamelyik jól elrejtett zugában megNagykároly, 190''. február 20. húzódva levő altruisztikus érzelmeket nemcsak felszínre terelik, hanem egyúttal munkára is serkentik. Ezek az egészséges érzelmek, melyek tulajdonképpen a lélek rózsáinak az illatát képviselik, ezek a jó gazdasszony dolgos kezeivel fonják, szövik és várják a társadalomnak meztelenül járó fájdalmai, szenvedései számára a ruhákat. 58 esetben voltak olyan kis iparosok, kik a kellő tőke-hiány és a nagy egészségtelen verseny tülekedés miatt a szegénység és a nélkülözés kenyerén tengődnek. Ilyenek áltak össze hármával, négyivei, mivel csak igy bírtak közös erővel egy fuvarost felfogadni, hogy a heteken át feldolgozott ipari termékeiket ládákba rakva, a 60—70 kilométernyire eső vásárra vihessék eladni, hogy annak árán újabb anyagot ; maguk valamint családjaik számára pedig a mindennapi kenyeret előteremthessék. A hófúvások mély havas rongyokat dobáltak az utakra, melyeken való gázolás a terhes szekér elé fogott párákat agyon csigázta. A szegénység és a nélkülözés mely az embert még az állít baja és terhe iránt is részvéttel tölti el. Az iparosokat leszálitotta az „ekhó“ alól és a vendég oldal mellett a fuvarossal egyetemben bandukoltak a dermesztőén fagyos csillagos éjszakán. Hol a hidegtől meggémberedett tagjaikat a magunkkal hozott pálinkával gyakorta próbálták mozgékonyakká tenni. De ez nem sikerült, mert ez az ital még azt a kis meleget is kikergette belőlük, melyet a növekvő fagy ellen a ruházatuk féltékenyen eldugdosott. Lévén a pálinkának az a rossz tulajdonsága, hogy habár első pillanatra ostor- csapásszerü meleget idéz elő, de már a másik percben a lobbanás kialvása után tizszerannyi hőt csapol ki a testből. A dolog természetszerű következménye az lett, hogy az iparosok és a fuvaros a megoldott kévecsomóként hol jobbra, hol balra dűltek a fagyos hó szintjére, ott pedig a metsző fagy csókja csakhamar kiszívta belőlük az életet. 58 család fentartó, kiknek odahaza, az otthoni fészekben mindeniknél talán |3—4 gyermek fióka veréb módjára bújnak össze egyetlen kis szobácskábán. Ezek felkeléskor és lefekvés alkalmával arra kérik az egek urát: „Add meg a mindennapi kenyerünket.“ Azután a szüleik és maguk testi, valamint lélekben való épségét szintén kikönyörgik. Apátlanul, kenyérkereső nélkül maradtak. Áldozatai lettek a köztudatban átment azon hitnek, hogy a pálinka meg óv bennünket a hidegtől. Holott ha a pálinka által testükből elvont meleg tovább is raktáron maradt volna, élnének továbbra is.
