Az Élet, 1907 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1907-07-20 / 7. szám

6 AZ ÉLET. egésséget — leveri a Lelki erőket — meg vesztegeti az erköltsöt — elő idézi a szegénységet; de Isten ál­dása a Bor, azért józanon és mértékletesen éljünk azzal. Fel szóllitunk azért — Lelkesülten Szóllitunk fel Titeket Kedves Polgár Társaink ! hogy ha betsülleteteket, világi jólléteteket, s boldogságtokat szeretitek — mond­jatok le örökösen a Pálinka italról, és mint mérsékletes Borivók lépjetek véllünk egy oly Társaságba, melynek kitűzött czélja leend soha pálinkát nem inni — annak veszélyes voltáról másokat is meg győzni s szent ügyünk­nek mentői több Barátokat s pártfogókat meg nyerni. Ne menjünk el az akadájoktól, melyek az érzetlen bal­gatagok élőnkbe görditetnek; mi szilárd lélekkel s buzgó igyekezettel mind le győzzük azokat. Öltözzük fel az erős akarat gyémánt paisát, mely ki tűréssel s Istenbe vetett bizalommal párosulva soha sem vesztheti el erejét. Lesznek, hiszszük, kik bennünket veszett ujjitóknak, tesznek, kik ábrándozóknak, levegőt hijjába öldőknek, lehetetlenséggel vívni akaróknak fognak tar­tani ; de mi feleljük ezeknek : hogy bennünket nem uj- jitási viszketeg, sem nem ábránd egyesitett; hanem egyesitett a legszentebb ügy szülő földünk újjá szüle­tése s azon hő kívánat, hogy Polgártársainkat az ör­vényből, mely egészségöket, földi és menyei jóllétüket s boldogságokat veszélyei fenyegeti — ki mentsük s a betsületesség, józanság s igaz emberiség erényének meg nyerjük. Kövessük Kedves Polgár Társak ! azon szám­talan erős lelkű férfiakat, kik le győzvén kívánságaikat, a pálinka italtól örökösen vég bútsut vettek. „Ne mond­juk azt, hogy munkás ember a nélkül el nem lehet, vagy hogy a rögtöni le mondás árthatna az egésség- nek“. Mert hiszem ezerek sőt milliók mondottak le már arról arról a nélkül, hogy erejök gyöngült, egésségök változást szenvedett vólna. Számtalanon dolgoznak ma már a mezőkön, erdőkbe, bányákba, műhelyekbe olya­nok, kik pálinkát nem isznak s nem panaszolják, hogy pálinka nélkül csökken az erő, fogy az egésség; de mondják azt, hogy azólta Testök Könnyebb, leikök vi­dámabb gazdaságuk előmenetelesebb s a pálinkától meg maradt garasokat forintokká gyűjtögetve, tartogat­ják magok és kedveseik boldogságának eszközlésére. Mondjunk le — ujjobban kérlek — mondjunk le vég­képpen a pálinkáról; amaz úgy is Pogány tanulmány, nem Isteni ajándék. Jertek egyesüljetek véllünk ! Magyar parolátokat adjátok nékünk. A ki közzületek ezt mondja: „többé pálinkát nem iszom“ már egyesületünkbe lépett; a ki pedig ígéretét szentül is meg őrzendi, fogadását megtartja s még e felett másokat is igyekezik meg nyerni az Egyesületnek : leg első bajnoka lesz az ügy­nek, melynek ki vívására nékünk kezet tsapott. Ne ret­tenjünk el az akadályoktól, Istenbe vetett bizodalom, tsüggedetlen igyekezet — az ügy Szentsége, a közból- dogság eszközlése; meg segit és el hárít minden ne­hézségeket. És mi töltetek, kik véllünk együtt kezet fogtok s a pálinka italról végképpen le mondatok nem kívánunk több áldozatot, mint azt, hogy e következő két pont­nak Írjátok alá betses neveteket: I- ör: Én N. N. betsülletemre fogadom, s fogadá­som bizonyságául Istenemet hivom, hogy e mai naptól fogva, semmi névvel nevezendő pálinkát nem iszom ; sőtt a meg engedtetett szeszes italokkal a borral és serrel is tsak a mértékletességig élek. II- or: ígérem, hogy másokat is, kikre a szelíd meg győzés ereje s rá beszéliésem által bé folyást gya­korolhatok, igyekszendem rá bírni, hogy a pálinkáról le mondjanak. A Magyarok Istene ki ditső Nemzetünket, oly sok veszélyek között meg őrzé — meg segéll nemes igye­kezetünkbe; ha ő benne bízó szívvel s ki tűrő stüg- gedetlen akarattal niunkálkodándunk! Mi alul írtak becsületünkre fogadjuk, hogy többé semmi néven nevezendő pálinkát nem iszunk; sőt arra is kötelezzük magunkat, hogy másokat is annak veszé­lyes tulajdonságairól meg győzni s elhagyására rá bírni törekedendünk. Isten nemes igyekezetünkbe megsegít bennünket. Én Déressy László pálinkát soha nem iszom, Hámka István mk. kurátor, Dakos Károly mk., Czébel János mk. nemesség hadnagya, Ambrus Károly mk., Balog Krisztina Szépi Mihályné keze — vonása, bába ; Én Kürthy Károly á pálinkától öröbre elbutcsuzom, Is­kola rektor; Én Heszel István mk., Igyártó Mihály a pálinkától örökre elbutcsuzom, En ifjabb Tóth János pálinkát nem iszom, Én idősbb Tóth János szinte nem iszom, Szénási Sámuel mk., Szabó Lajos mk., Én Szi­lágyi János beírom nevemet s magamát kötelezem, Jászay István beírom nevemet s magamat kötelezem, Én Kovács János is beírom nevemet s pálinkát nem fogok inni, Botos Sámuel a pálinkaivásről lemondok s nevem beírásával magam kötelezem, Én Varga János nevemet ezennel beírom, Én Gönczy Dániel nevemet beírom, Orosz István jelenlegi iskola tanító nevemet beírom, mint mértékletességi tag. Gazdy József ujjolag egy évre felfogadta, hogy pálinkát nem iszik, mely fo­gadást ha megszegi a polgári szigorú fenyítékre önként alá adja magát. Szeptember 10. 1860. Gazdy József mk. — Én Márkus Károly Istenem előtt megesküdtem, hogy négy esztendeig semmi némü részegítő italt nem iszom. 1861. deczember 23. — Én alul Írott Stók Imre ezennel Istenem s az emberek előtt fogadom, s foga­dásom megállására az Isten segedelmét kérem, hogy a pálinkát, melyet eddig magam és családom veszélyére mód nélkül is ittam, ezután mértékletesen iszom s kü­lönösen egy évig csak a magam házánál élek mérték­kel vélle, azután pedig neki bútcsut mondok s vclle sem kissebb, sem nagyobb mértékbe nem élek, s ha addig is valaki engemet részegnek lát, légyen nevem átkozott, s Istentől nyert ifjú nőmmel ne légyen boldog­ságom. Erre kötelezem magamat 5 frt büntetés terhe

Next

/
Oldalképek
Tartalom