Az Élet, 1907 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1907-06-20 / 6. szám
6 AZ ÉLET. utakra tévesztették: legbizonyosabb ut és mód lehet kinek kinek erkölcsi megjobbulására. A bátor gazda, ha Tolvajt vesz észre házánál, meg ragadja azt, s át adja a Törvényhatóságnak. Népünk szerentséjének s boldogságának ily Tolvaja a pálinka — kézen van az ; s a vélle élőkön áll végre hajtani felette a halálos ítéletet; vagy az arról való Örökös lemondást. Hány ország, hány Társaság van ma már, hol hasonlót tselekedtek, s tselekesznek naponként? hol az Emberi Nemzet ellenségének nyilvánították a pálinkát s mindenütt ezerek és milliók léptek ellene Szövetségbe? Városunk polgárainak erköltsét, egésségét, jólléttét, bizonyára ez mérgezte meg ; és mi nem bírnánk fel kellni az ellen, Szövetségbe lépni az ellen ? Mi nem bírnánk é lelki erővel elismérni a jót, mit mások elismértek — követni a szép példát, melyben mások már oly meszsze haladtak ? Hát nem kívánunk é mi is magunknak lelki testi egészséget? s ha igen nem bírnánk é mi is fel fogni, hogy az egésség- nek feltételé a józanság ; az erköltsnek pedig a vétkes indulatok le győzése! Hát a Szent Írásnak ama parant- solatja : „józanon és szentül éljetek" nem a jézus pa- ' rantsolatja é kinek példáját követni tudományát vallani boldogságunknak tartjuk. Óh nem! lehetetlen, hogy ennyi szép példák s intések ránk nézve sikeredének legyenek. Mondjunk le hát mi is polgár társak, mondjunk le örökösen a pálinkaitalról ! De minek előtte a pálinkának háborút üzennénk azt le győznénk, tölle megszabadulnánk. Szükséges lészen 1. Annak eredetével megismerkedni. 2. Mint valóságos méregnek ártalmas következéseit meg mutatni. §. 1. Története a pálinkának. A történet irás fönt tartotta nevét annak, ki a puska port; annak is ki a pálinkát feltalálta. Az Emberi ég nem sok köszönettel, hálával semmi esetre sem tartozik egyiknek sem. Az elsővel, könnyen el olthatja valaki embertársa életét; pálinka állal pedig önmagának, s hozzátartozóinak lesz az Ember lassú gyilkosává. Mintegy 800 Esztendővel ez előtt egy Rhazes nevű Persa orvos találta fel a pálinka főzés, vagy a szesz gyártás mesterségét, s maga nyelvén nevezte azt alkoholnak, mely orczafestéket jelent; melyei a tettzeni vágyósok orczáikat festették bé, mint ma az úgy nevezett pirossitóval, melybe szinte a pálinka szesznek bizonyos egyvelitéke találtatik ; s éppen innen van az, hogy az is a halavány ábrázatnak kevés időre piros szint is költsönöz ugyan, de majd koránni rántzokkal, s vén- séggel boszszulja meg a vélle élőket. Megismervén pedig ; hogy a pálinka nem természetes ital, hanem valóságos méreg, mint orvosságot — mert a méreg bizonyos mennyiségben sok nyavalyák ellen óvó szer, — s gyógyszertárakba (patika) árulták azt. Legelsőben az Olasz Kereskedők tették ismeretessé Európában, A XVI. században pedig bé jött Magyar országban is, hol a Bányákba dolgozókat, — hogy annál vigabban dolgozzanak — naponként két három ízben is fel pálinkázták. Majd mint már köz ital pusztítva terjedvén az, több országokba kemény Törvények hozattak az azzal élők ellen; nevezetesen börtönöztettek, uttza seprésre ítéltettek, s részegen el követett tetteikért kéttzeresen büntettek a pálinka ivók. Mind ezen Törvények daczára nőttön nőtt s terjeded annak itala ; sebesebben, mint a cholera, veszélyesebb nyomokat hagyva maga után mint akármely ragadó betegség. Papi Szónoklatok, az ártalmáról írott czélszerü könyvek, intések, tanítások, mind semmit sem használtak, A pálinka közönségessé lett csak nem minden országokban, fájdalom ! közönségessé vélle a Szegénység, erkölts sülyedés s egyébb ebből származott nyomorúságok. Azonban hol a veszély legnagyobb, ott van legközelebb az Isteni segedelem. Ezen Lélek emelő igazság e közveszélyben is feltűnt az Emberek fiainak. A pálinka, mindenütt, hol azzal éltek, megzavarta a Házi és polgári békességet, boldogságot, s ezerek erköltsé- nek lett Temetője és a korhelység, elfajultság, hütelen- ség, tolvajság, rablás, gyilkosság többnyire a pálinka miatt terjedtek s követettek el. Ekkor legelsőben Amérikának Boszton nevű vá- rossába e közveszély meg gátlására némely buzgó Hazafiak összve állottak, s ily czim alatt: Egyesület a mértékletlenség kiirtására Társaságot alakítottak. Az Egyesület Tagjainak kötelezni kellet magát, hogy tsak mértékletesen fogja inni a pálinkát. De ezen Egyesület igyekezetének nem lett semmi sikere — a rósz nem kissebbedett volna, sőtt nevekedett. Meg engedtetvén ugyan is a pálinka ital kis mértékben, az azzal élők, örökös kisirtésbe hagyattak; nem tsak, hanem akik addig nem itták is — meg izelitvén azt — részegesekké lettek ; mert kinek kinek mennyi légyen a mértékletességig elég : felette nehéz meghatározni. A mezőn dolgozó földmives többet kívánt, mint a szobájába ülő kézműves — a meg lett ember, többet mint az Ifjúság s igy mindenki a mit meg ivott tartotta magára nézve mértékletességnek; pedig, tudjuk, a pálinka tsábitó erővel bir, s akik ily kisértetek között akarják nevelni az Embert, nem ismérik az Emberi gyarló természetet; aki abból egy pohárral iszik, maga sem tehet rólla, ha többet kiván ; már pedig embertől az alkalmat is el kell távoztatni, hogy kisirtetbe ne essen. Nem tsuda hát, ha ily tsábort örökösen fönt hagyó Egyesület mellett minden tsak a réginél marad. Végre 1826-ik Év Februárius 13-káról az az Emberi Nemzet történetében nevezetes Nap, mikor az eddigi kísérletek sikeretlenségen okulván —; egy újabban alakult Egyesület elhatározóban ki mondá ezen elvet: „A Pálinka ital ártalmas, tehát meröleg le kell arról mondani; nints hatalmunkba sem a pálinka főzés, sem a vélle való élést, meg gátolni, de hogy italáról végképp
